Békés, 1870 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-10-09 / 41. szám
II évfolyam. Szerkesztőségi iroda: H Főutcza 186. sz.— Ide intézendő il jt minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Pj Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, P a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc g könyvkereskedésében; Pesten Neumann A. és társa hirdetésiirodájában, (kigyó utcza, 6. sz.) Hirdetések dija : Egy négy hat sábos Garmondsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.cGÖ Gyula oktober 9-én 1870. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre Fél évre Negyed évre 4 frt. 2 frt. 1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők. ■a Gyula, okt. 7-én. A fővárosi politikai lapok egy idő óta egy oly hírről beszélnek, melyet sajátságosságánál fogva s mint olyant, mely elég alkalmas arra, hogy a mai izgalmas politikai viszonyok között is s talán épen ezért élénk figyelmet keltsön — részünkről sem mellőzhetünk teljes hallgatással. E hit csak is mint ilyen szárnyas, bizonytalan körvonalakban, határozott alak nélkül; de mert gyakran s több helyt felmerül, hinnünk kell, hogy mégis nem puszta agyrém. Ahol füst van, ott tűznek is kell lenni. Anélkül, hogy alapját vagy létezésének indokát fürkésznők, felemlítjük mi is azt, előre bocsájtva, hogy komoly súlyt egyátalában nem fektetünk rá s felemlítjük csak azért, hogy alkalmat nyerjünk nézetünknek, érzületünknek kifejezést adni oly tárgyat illetőleg, mely mint puszta bilis nem minden sensatió nélküli. Azt mondják ti, hogy az Andrásy-ministerium helyébe egy Majláth-kormány volna hivatva Magyarország kormányradját kezébe venni. Ugyan e hírrel kapcsolatban emlegetik azt is, hogy a közösekül elismert külügyek élére Széchen grófot akarnák helyezni. Ismételjük : nem bocsátkozunk e hírként szárnyaló combinatiók alapjának kutatásába; nem keressük, vájjon a birodalom túlfelén már régóta forrongó kérdések, avagy a porosz mindenhatóság napról-napra nyomatékosabban jelentkező suprematiája tennék-e szükségessé, akár a birodalmi, akár a magyarországi kormányzat irányának ilyképeni megváltoztatását , de mindenesetre jelezni akarjuk — habár röviden — részünkről a benyomást, melyet az imént említett hírek reánk s — bizton reméljük — minden magyar és alkotmányos érzetű emberre tesznek. S ez az , hogy egy ó-conservativ elemekből álló magyar kormány alkotása nálunk egyértelmű lenne a reactionalizmus újra feltámadásával, egyértelmű lenne azzal, hogy Magyarország szabadelvű haladása és alkotmányos fejlődése csíráiban elölessék, íme : a hagyományos ellenség újra felüti hydra-fejét. A rém, mely századokon keresztül üldözé, lenyűgözve tartá a nemzet szabadságának szellemét, újra megjelenik sötét alakjával és ijesztget. Magyarország alig küzdé ki, magát a reaktió polyp-karjaiból, s íme ismét utána készül nyújtani csápjait az elalélt szörnyeteg. Mi nem akarunk sem patriarchalis sem patrimonialis ország lenni; nem akarunk, nem fogunk az elmúlt századok sötét odúiba visszatereltetni; szemeink megszokták a szabadság fáklyavilágát s többé nem nélkülözhetjük annak éltető fényét. Annyi küzdelem után elértük volna a önállóság egy bizonyos magaslatát. Útban vagyunk, hogy kiszívott életerőnket visszaszerezzük; intézményeinket njitani, javítani törekszünk; a — meg kell vallani — diaotikus belügyek rendezését most igyekszünk újult erővel s a jövőbe vetett bizalommal, komolyan foganatba venni , s lám a reactió kezdi irigyelni sorsunkat és szerepet keres magának ott, hol azt már egészen lejátszta. De a kérdéses hírekkel szemben egy másik körülmény is önkéntelenül figyelmet keltő. Ha Magyarország parlamentáris állam — amint hogy jelenleg csakugyan az — miképen történhetik meg, hogy az elmondottakhoz hasonló combinatiók nálunk lábrakaphatnak s hogy a politikai sajtó azokkal komolyan foglalkozhatik ? Vajjon nálunk Magyarországban nem a parlamentáris többség bizalmától függ-e kormány, vajjon a kormány vezetésére hivatott férfiak nem a parlament többségéből kerülnek-e ki, s ha már kormányváltozásról van szó, miként támadhatnak az erre vonatkozó combinatiók a törvényhozó testületen kívül? Vagy a combinatiók maguk merő agyrémek, vagy — ha csakugyan komoly alappal bírnak — a Parlamentarismus, az alkotmányosság üres cifraság, értelem nélküli dolog nálunk. Higyjük az elsőt Igen, higyjük, hogy puszta agyrémekkel van dolgunk, s ha mégis most vagy késve, a hagyományos rém — a reaktió — újra közelednék felénk : nem a rettegés érzete lesz az, mely láttára eltölt bennünket ; mert hisz a szabadság erősebb gyökeret veszt már mindenütt s nálunk is, semhogy ennek végdiadalában egy pillanatra is kétkednünk kellene. Hajossy Ottó: tartják magukat e dementirázott hírek s nem sok hitelt adnak az orosz cáfolgatásoknak. — A Rómában megtartott népszavazásnál — bár a pápa megtiltá a rómaiaknak az abban való részvételt — 40,835 szavazott igennel, vagyis a pápa uralma ellen s 46 nemmel. A népszavazás ezen eredményét vivő küldöttség — 30 római polgár — tegnap, szombaton volt Florencbe érkezendő, hogy Rómát az olasz király kezébe hivatalosan letegye. Egyébiránt Viktor Emanuel Rómával olyat is fog kapni, amire nem nagy szüksége van : 22 milliónyi pápai adósságot. — Az olasz pénzügyminister 50,000 tallért, mint a pápa részére megállapított civillistából egy hóra eső részletet, már átküldé a pápának, ki azt elfogadta. A legutóbbi napok tudósításai a franciákra nézve nagyon előnyösen hangzanak. Azt mondják, hogy az őszi időjárás kezdi hatalomra segíteni a háború hű kísérőit, a ragályos kórokat, és most már ezek lesznek a franciák legbiztosabb s leghasznosabb szövetségesei. Frigyes Károly porosz herceg vérhasban megbetegült, a háború színhelyén fekvő francia falvakban ragályos kórok uralkodnak és ha a franciák ellenállása még két hónapig tarthat, úgy a német hadsereg helyzete kétségbeesett lesz. A Páris alól érkező német tudósítások a porosz sereg élelmezését a legnehezebb feladatok egyikének jelentik: a francia főváros környékét kiszívta és elpusztította maga Páris, a közel fekvő vidéket pedig fölemésztette már eddig az ostromló hadsereg, ezenkívül az előrenyomuló németség fölött a franciák sok helyi előnyöket vívtak ki. A német táborokban mindig erősebben nyilvánul a hazatérési vágy, miután ki vannak merülve, Berlinből pedig azt is írják, hogy Metz még két hónapra teljesen el van látva élelmiszerekkel. Párisban a lehető legharciasabb szellem uralkodik : gyakorolnak utcán, udvarokban, fegyver van mindenki kezében. Tegnapelőtt esti táviratok jelentik, hogy a porosz király főhadiszállását okt. 4-én Versaillesbe tette át s hogy Páris bombáztatása már közelebbről megkezdődik. — Porosz érzelmű lapok írják, hogy Franciaország déli részében tekintélyes francia haderő van. A Loir folyó melletti hadsereg 60,000 rendes katonából áll, van kitűnő és jól fölszerelt lovasság, sőt tüzérség is s másfelé is folyton szervezik a jelentékeny haderőket. — A francia kormány jelenlegi székhelyén Tomisban, ismeretlen okokból, ministerkrizis ütött ki: Fourichon tengerészeti minister, aki a hadügyet is vitte, lemondott és tárcáját egyelőre Demieux, az igazságügyi minister vette át. — Eközben Bécsben ismét békereményekről beszélnek s a porosz főhadiszálláson ismét békealkudozásokba bocsátkoztak volna. Utóbbi időben sokat beszéltek az oroszok fegyverkezéseiről, egy orosz félhivatalos lap azonban koholmányoknak nyilatkoztatja a külföldi lapokban orosz csapatmozgalmakra és hadi készülődésekre vonatkozólag közölt híreket, de politikai körökben ennek dacára is --------A 41-ik szám. Ismét egy eltitkolt vereség cím alatt a „Reform“ oct. 7-ki száma a következőket írja : Többször idéztük már a porosz hivatalos tudósítások hűtlenségének ekklatáns példáit, igen megfoghatónak tartottuk másrészt, hogy a porosz fegyverek itt-ott szenvedett csorbáit szépitve rajzolták a hivatalos és félhivatalos közlönyök, de azt még sem tartottuk volna lehetségesnek, hogy e közlönyök egy oly nagyobb mérvű csapást, mint a franciák sept. 23-án mértek az ostromló seregre, teljesen ignorálják, sőt azt a legszemtelenebb módon elhazudják. A sept. 23-án történt villejuifi csatának már majd két hete múlt, s a „Staatsanzeiger“ és kollegái még mindig nem hallottak semmit sem a Páris körül történt dolgokról, s mély hivatalos hallgatással el is toncholják vala a mindig győzelmes porosz sasszárnyainak meglépését, ha egy indiskret másik kollega a „Schlesische Zeitung“ rájuk nem pirít s el nem beszéli a következőket : „Már sept. 22-én este az előőrsök hosszú tűzváltásba keveredtek; kisebb-nagyobb francia osztályok nyomultak Hay felé s tüzelési csatát kezdtek; de a leszálló ój homály miatt ismét minden félben szakadt, a francia erőcsapatok visszanyomultak s az egész táj elcsendesült. Azon zászlóalj, mely hosszasan tűzben volt, szintén visszavonult, s a 22. ezred lövészzászlóalja, Löwe őrnagy vezérlete alatt elhagyta táborhelyét 7—8 óra közt, hogy Hay közelében előőrsi állást vegyen föl. Éjjeli 2 órakor azonban a zászlóalj ismét föllármáztatott. Az ellenség hírt vett felőle, hogy a sánc csapataink által el van foglalva. Most tehát Bicetre és Montrouge erődökből oly erős tüzelést kezdett a hátulról nyitott sáncra, hogy az csakhamar valóságos golyófogóvá lett. Ha tehát nem akarták az összes legénységet föláldozni, a sáncot ismét ki kellett üríteni, mert a gránátok borzasztó precizióval estek a sáncba, s sok katonát megsebesítettek. Éjfél után 4 órakor a század ismét kivonult a sáncból s Hay felé visszavonult, de előörsökat hagyott a sánc közelében, hogy az események felől értesüljön. 6 és 7 óra közt észrevették, hogy a sáncban francia gyalogság van s midőn a 12. század Gerhard vezérlete alatt előrenyomult, élénk tüzelés fogadta a sáncból. Erre további recognospirozás rendeltetett el, hogy a sánc megszállása felől értesüljenek. A recognocirozó század a sánchoz közeledve, heves tüzelés által fogadtatott sőt ágyuk és mitraillesök oly nagy golyózáport árasztottak rá, hogy ismét Hay felé volt kénytelen visszavonulni. Most két 6 fontos üteg nyomult előre Arnold ezredes parancsnoksága alatt, s Haytól keletre a Hayból Chevillybe vivő uton állíttatott fel. Már a harmadik lövésnél a löveg az ágyúlövésbe esett, még néhány lövés s