Békés, 1870 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-09 / 41. szám

II évfolyam. Szerkesztőségi iroda: H Főutcza 186. sz.— Ide intézendő il jt minden a lap szellemi részére vo­natkozó közlemény. Pj Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, P a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc g könyvkereskedésében; Pesten Neumann A. és társa hirdetési­irodájában, (kigyó utcza, 6. sz.)­­ Hirdetések dija : Egy négy ha­­t sábos Garmondsor 5 kr. — Bé­lyegdij 30 kr. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.­­cGÖ­ Gyula oktob­er 9-én 1870. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre Fél évre Negyed évre 4 frt. 2 frt. 1 frt. Az előfizetések bérmentesített le­velekben a lap kiadó hivatalához intézendők­. ■a Gyula, okt. 7-én. A fővárosi politikai lapok egy idő óta egy oly hírről beszélnek, melyet sajátságosságánál fogva s mint olyant, mely elég alkalmas arra, hogy a mai izgalmas politikai viszonyok között is s talán épen ezért élénk figyelmet keltsön — részünkről sem mellőzhetünk teljes hallgatással. E hit csak is mint ilyen szárnyas, bizonyta­lan körvonalakban, határozott alak nélkül; de mert gyakran s több helyt felmerül, hinnünk kell, hogy mégis nem puszta agyrém. A­hol füst van, ott tűznek is kell lenni. A­nélkül, hogy alapját vagy létezésének indo­kát fürkésznők, felemlítjük mi is azt, előre bo­­­csájtva, hogy komoly súlyt egyátalában nem fektetünk rá s felemlítjük csak azért, hogy alkalmat nyerjünk nézetünknek, érzületünknek kifejezést adni oly tárgyat illetőleg, mely mint puszta bil­is nem minden sensatió nélküli. Azt mondják t­­i, hogy az Andrásy-ministe­­rium helyébe egy Majláth-kormány volna hivat­va Magyarország kormányradját kezébe venni. Ugyan­ e hírrel kapcsolatban emlegetik azt is, hogy a közösekül elismert külügyek élére Szé­­chen grófot akarnák helyezni. Ismételjük : nem bocsátkozunk e hírként szár­nyaló combinatiók alapjának kutatásába; nem keressük, vájjon a birodalom túlfelén már rég­óta forrongó kérdések, avagy a porosz minden­hatóság napról-napra nyomatékosabban jelent­kező suprematiája tennék-e szükségessé, akár a birodalmi, akár a magyarországi kormányzat irányának ilyképeni megváltoztatását , de min­denesetre jelezni akarjuk — habár röviden — részünkről a benyomást, melyet az imént emlí­tett h­írek reánk s — bizton reméljük — min­den magyar és alkotmányos érzetű emberre tesznek. S ez az , hogy egy ó-conservativ elemekből álló magyar kormány alkotása nálunk egyér­telmű lenne a reactional­izmus újra feltámadásá­val, egyértelmű lenne azzal, hogy Magyarország szabadelvű haladása és alkotmányos fejlődése csíráiban elölessék, íme : a hagyományos ellenség újra felüti hydra-fejét. A rém, mely századokon keresztül üldözé, lenyűgözve tartá a nemzet szabadságá­nak szellemét, újra megjelenik sötét alakjával és ijesztget. Magyarország alig kü­zdé ki, magát a reaktió polyp-karjaiból, s íme ismét utána ké­szül nyújtani csápjait az elalélt szörnyeteg. Mi nem akarunk sem patriarchalis sem pat­­rimonialis ország lenni; nem akarunk, nem fo­gunk az elmúlt századok sötét odúiba visszate­­reltetni; szemeink megszokták a szabadság fák­lyavilágát s többé nem nélkülözhetjük annak éltető fényét. Annyi küzdelem után elértük volna a önál­lóság egy bizonyos magaslatát. Útban vagyunk, hogy kiszívott életerőnket visszaszerezzük; in­tézményeinket njitani, javítani törekszünk; a — meg kell vallani — diaotikus belü­gyek rende­zését most igyekszünk újult erővel s a jövőbe vetett bizalommal, komolyan foganatba venni , s lám a reactió kezdi irigyelni sorsunkat és szerepet keres magának ott, hol azt már egészen lejátszta. De a kérdéses hírekkel szemben egy másik körülmény is önkéntelenül figyelmet keltő. Ha Magyarország parlamentáris állam — a­mint hogy jelenleg csakugyan az — miképen történ­hetik meg, hogy az elmondottakhoz hasonló com­binatiók nálunk lábrakaphatnak s hogy a poli­tikai sajtó azokkal komolyan foglalkozhatik ? Vajjon nálunk Magyarországban nem a parla­mentáris többség­ bizalmától függ-e kormány, vajjon a kormány vezetésére hivatott férfiak nem a parlament többségéből kerülnek-e ki, s ha már kormányváltozásról van szó, miként támadhat­nak az erre vonatkozó com­binatiók a törvény­hozó testületen kívül? Vagy a combinatiók maguk merő agyrémek, vagy — ha csakugyan komoly alappal bírnak — a Parlamentarismus, az alkotmányosság üres cifraság, értelem nélküli dolog nálunk. Higyjük az elsőt Igen, higyjük, hogy puszta agyrémekkel van dolgunk, s ha még­is most vagy késve, a ha­gyományos rém — a reaktió — újra közelednék felénk : nem a rettegés érzete lesz az, mely lát­tára eltölt bennünket ; mert hisz a szabadság erősebb gyökeret veszt már mindenütt s nálunk is, semhogy ennek végdiadalában egy pillanatra is kétkednünk kellene. Hajossy Ottó: tartják magukat e dementirázott hírek s nem sok hitelt adnak az orosz cáfolgatásoknak. — A Rómában megtartott népszavazásnál — bár a pápa megtiltá a rómaiaknak az abban való részvételt — 40,835 szavazott igennel, vagyis a pápa uralma el­len s 46 nemmel. A népszavazás ezen eredményét vivő küldöttség — 30 római polgár — tegnap, szombaton volt Florencbe érkezendő, hogy Rómát az olasz király kezébe hivatalosan letegye. Egyébiránt Viktor Emanuel Rómával olyat is fog kapni, a­mire nem nagy szüksé­ge van : 22 milliónyi pápai adósságot. — Az olasz pénz­­ügyminister 50,000 tallért, mint a pápa részére megál­lapított civillistából egy hóra eső részletet, már átkü­ldé a pápának, ki azt elfogadta.­­ A legutóbbi napok tudósításai a franciákra néz­ve nagyon előnyösen hangzanak. Azt mondják, hogy az őszi időjárás kezdi hatalomra segíteni a háború hű kísérőit, a ragályos kórokat, és most már ezek lesznek a franciák legbiztosabb s leghasznosabb szövetségesei. Frigyes Károly porosz herceg vérhasban megbetegült, a háború színhelyén fekvő francia falvakban ragályos kó­rok uralkodnak és ha a franciák ellenállása még két hónapig tarthat, úgy a német hadsereg helyzete kétség­­beesett lesz. A Páris alól érkező német tudósítások a porosz sereg élelmezését a legnehezebb feladatok egyiké­nek jelentik: a francia főváros környékét kiszívta és elpusztította maga Páris, a közel fekvő vidéket pedig fölemésztette már eddig az ostromló hadsereg, ezenkí­vül az előrenyomuló németség fölött a franciák sok helyi előnyöket vívtak ki. A német táborokban mindig erő­sebben nyilvánul a hazatérési vágy, miután ki vannak merülve, Berlinből pedig azt is írják, hogy Metz még két hónapra teljesen el van látva élelmiszerekkel. Pá­risban a lehető legharciasabb szellem uralkodik : gya­korolnak utcán, udvarokban, fegyver van mindenki ke­zében. Tegnapelőtt esti táviratok jelentik, hogy a po­rosz király főhadiszállását okt. 4-én Versaillesbe tette át s hogy Páris bombáztatása már közelebbről megkez­dődik. — Porosz érzelmű lapok írják, hogy Franciaor­szág déli részében tekintélyes francia haderő van. A Loir folyó melletti hadsereg 60,000 rendes katonából áll, van kitűnő és jól fölszerelt lovasság, sőt tüzérség is s másfelé is folyton szervezik a jelentékeny haderőket. — A francia kormány jelenlegi székhelyén Tomisban, ismeretlen okokból, ministerkrizis ütött ki: Fourichon tengerészeti minister, a­ki a hadügyet is vitte, lemon­dott és tárcáját egyelőre Demieux, az igazságügyi mi­nister vette át. — E­közben Bécsben ismét békeremé­­nyekről beszélnek s a porosz főhadiszálláson ismét bé­kealkudozásokba bocsátkoztak volna.­­ Utóbbi időben sokat beszéltek az oroszok fegy­verkezéseiről, egy orosz félhivatalos lap azonban kohol­mányoknak nyilatkoztatja a külföldi lapokban orosz csapatmo­zgalmakra és hadi készülődésekre vonatkozólag közölt híreket, de politikai körökben ennek dacára is --------A 41-ik szám. Ismét egy eltitkolt vereség cím alatt a „Reform“ oct. 7-ki száma a következőket írja : Többször idéztük már a porosz hivatalos tudósítások hűtlenségének ekklatáns példáit, igen megfoghatónak tar­tottuk másrészt, hogy a porosz fegyverek itt-ott szenve­dett csorbáit szépitve rajzolták a hivatalos és félhiva­talos közlönyök, de azt még sem tartottuk volna lehet­ségesnek, hogy e­­ közlönyök egy oly nagyobb mérvű csapást, min­t a franciák sept. 23-án mértek az ostrom­ló seregre, teljesen ignorálják, sőt azt a legszemtelenebb módon elhazudják. A sept. 23-án történt villejuifi csa­tának már majd két hete múlt, s a „Staatsanzeiger“ és kollegái még mindig nem hallottak semmit sem a Páris körül történt dolgokról, s mély hivatalos hallgatással el is toncholják vala a mindig győzelmes porosz sasszár­nyainak meglépését, ha egy indiskret másik kollega a „Schlesische Zeitung“ rájuk nem pirít s el nem beszéli a következőket : „Már sept. 22-én este az előőrsök hosszú tűzváltásba keveredtek; kisebb-nagyobb francia osztályok nyomul­tak Hay felé s tüzelési csatát kezdtek; de a leszálló ój homály miatt ismét minden félben szakadt, a francia erőcsapatok visszanyomultak s az egész táj elcsendesült. Azon zászlóalj, mely hosszasan tűzben volt, szintén visszavonult, s a 22. ezred lövészzászlóalja, Löwe őr­nagy vezérlete alatt elhagyta táborhelyét 7—8 óra közt, hogy Hay közelében előőrsi állást vegyen föl. Éjjeli 2 órakor azonban a zászlóalj ismét föllármáz­­tatott. Az ellenség hírt vett felőle, hogy a sánc csapa­taink által el van foglalva. Most tehát Bicetre és Montrouge erődökből oly erős tüzelést kezdett a hátulról nyitott sáncra, hogy az csak­hamar valóságos golyófogóvá lett. Ha tehát nem akar­ták az összes legénységet föláldozni, a sáncot ismét ki kellett üríteni, mert a gránátok borzasztó precizióval estek a sáncba, s sok katonát megsebesítettek. Éjfél után 4 órakor a század ismét kivonult a sánc­ból s Hay felé visszavonult, de előörsökat hagyott a sánc közelében, hogy az események felől értesüljön. 6 és 7 óra közt észrevették, hogy a sáncban francia gya­logság van s midőn a 12. század Gerhard vezérlete alatt előrenyomult, élénk tüzelés fogadta a sáncból. Erre további recognospirozás rendeltetett el, hogy a sánc megszállása felől értesüljenek. A recognocirozó szá­zad a sánchoz közeledve, heves tüzelés által fogadtatott sőt ágyuk és mitraillesök oly nagy golyózáport árasz­tottak rá, hogy ismét Hay felé volt kénytelen visszavo­nulni. Most két 6 fontos üteg nyomult előre Arnold ezredes parancsnoksága alatt, s Haytól keletre a Hayból Che­­villybe vivő uton állíttatott fel. Már a harmadik lövés­nél a löveg az ágyúlövésbe esett, még néhány lövés s

Next