Békés, 1872 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-06-30 / 13. szám

Uj folyam. 13-ik szám. Winkle Gábor könyv­árus üzlete, V főtér, Prág-ház.­­ BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr. 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos ár­elengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. ( ) Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Előfizetési felhívás Békés julius—September, vagy decemberi idejére. Az évnegyed lejárta közeledtével felkérjük megyénk 1. közönségét, kü­lönösen pedig azon előfizetőket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, lapunk további pártolására. Megyénk kis körében mozogva nem változtatunk azon irányon, melyet ma­gunk elé tűzünk, folyton szaporodó előfizetőink és munkatársainknak te­vékenysége pedig biztositék arra, hogy ez irányon változtatni nem is kényte­­leniitetünk. Az előfizetések megújítására, mint legczélszerű­bb módot, a posta-utalvá­nyozást kérjük használni. Előfizetési dij julius—sept. 1 frt. „ julius—decz. 2 frt. A szerkesztőség. u A választás után. A tenger hullámai lecsillapodtak, a szenvedélyek harcza véget ért, egy egy gyönge moraj, egy egy lázas hang jelzi csak a múlt küzdelmet, mint utó­hangja azok tusáinak. — Adós egyik párt sem maradt a másiknak, beszélt és tett mindenik eleget, a dolog ter­mészetes rende szerint azonban sikert csak egy arathatott. Adjuk át ez eseményeket a múlt­nak, és gondoljunk a jövőre! Feledjünk­ — mert minél előbb fe­ledünk, annál könnyebben foghatunk a jövő munkájához. Pedig a jövőnek sok, igen sok mun­kája van; megoldatlanul fekszik a hal­maz előttünk, megoldása reánk vár. De e megoldásnál a hideg számító észnek kell előtérbe jönni, ott hol ez feltolja magát, háttérbe kell nyomul­ni a szenvedélyek lázának, elnémulni a keserű hangnak, mely a vesztes és elnémulni a netáni elbizakodottságnak, mely a győztes fél ajkain lebeg, csak igy foghatunk a munkához, mely re­ánk vár, mely megoldását sietteti, és melynek jó vagy hibás megoldásától függ sorsunk, a jövőnk. Már­is késett községi rendezésünk első­sorban a legnagyobb figyelmet igényli, az eddigi bizonytalan helyzet mulasztásokat szült, melyeket csak fo­­­kozott jóakarat, tevékenység, párosít­va a kellő értelemmel lesz képes rend­behozni ; A rendezett tanácsunk ügye az igaz, hogy most még kérdés, de oly kérdés, mely a közel­jövőben re­mélhetőleg biztos megoldást fog nyer­ni , addig is annak, ki községi ügye­ink élén fog állam­ kötelessége a mu­lasztások helyrehozása, hogy a térről a rög annyira, amennyire lehetséges eltávolít­va legyen; azon az egyenge­­tettebb talajon, melyre a rendezett tanács óhajtnak hogy lépjen, lesz még munka elég, s ki tudja nem fog e an­nak ki erre lép, homlokán, a verejték gyöngyözni. Higgadtság, értelem, körültekintés egy biztos alap után, az országos ügyeknek szegre akasztása saját szű­kebb körünkben, megtermik a várt gyümölcsöt, melynek nedve üdítően fog hatni mindnyájunkra. — Ezt szem előtt tartva érhetjük el a mindnyájunk által hőn óhajtott haladást, felvirág­zást. Feledés legyen a jelszó a múlt ese­ményeire, megkettőztetett szorgalom a jövőre; — a sors által arra utalva, hogy együtt éljünk, miért ápolnék a viszály magvát, melyből csak hitvány bogáncs sarjadzhat ? — Czélunk egy, ne nézzük azt, hogy ki által érhetjük el e czélt, egy legyen csak előttünk : annak elérése. Béke velünk!! Gyula junius?30-án 1872 Előfizetési dij: Három hóra 1 ft Hat hóra ! ! 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap,3 Kérdések. My. a „Békés“ 10-ik számában ar­ról akarván beszélni, hogy „Miért nem olvas a magyar gazda,“ a helyett hogy a nem olvasás valódi okai közül csak egyetlenegyet is felhozott volna neki esik a gymnasialis tanrendszer­nek, mint szerinte a nem olvasás egye­düli okának. Czikkének a gymnasialis tanrendszerre vonatkozó része a kö­vetkező kérdéseket támasztotta bennem: My. azt mondja — saját kifejezé­seinek a sorát követem, — hogy „ros­­­szul voltunk nevelve.“ E szerint My. törődik a neveléssel, tehát okvetlenül érdekli őt a nevelés­tudomány; tehát fel kell róla tennem, hogy a nevelés­­tudomány gazdag irodalmából néhány művet ismer. Nem lenne szíves Mg­ megmondani: melyik neveléstudomány tanítja azt, hogy a gymnasium az Őt megelőzött nevelést a gyermekből csak úgy könnyedén kiseperheti? — vagy melyik azt, hogy a gymnasium a gyer­meket saját képére teremtheti? vagy melyikben nem olvasta azt, hogy a családi nevelés kitörölhetlen nyomokat hagy maga után? Ha pedig My. is csak úgy születésénél fogva értené a nevelést, mint ahogy a mai napság divat, úgy kérném, hogy holmi dik­­dáb neveléstudomány helyett legalább Apuleius ez évben megjelent rövidke röpiratának 30-ik és következő lapjait tekintené meg. My. azt mondja, hogy „tanintéze­teink agyon gyötröttek a kelletlen la­tin és az érthetlen görög nyelvvel, melyek velünk a tudományt megutal­tatták.“ Minél nagyobb a méregadag, annál veszedelmesebb. Minél több órát veszteget valamely gymnasium a clas­­sicus nyelvekre, annál jobban megutál­­tatja a tudományt. Gondolom ebben van logica. Igen ám! de nálunk az egész gymnasiumban csak 44 óra for­­dittatik hetenként a latinra, míg Aus­­triában 52, Poroszországban 86, a hí­­res angol etoni iskola pedig csaknem­ egészen nyelvészeti. S váljon mióta agyon­gyötröttebbek, mióta a tudo­mány- utálóbbak akár a németek, akár az angolok, sem mint mi vagyunk ? Műveltebbek vagyunk-e mi ? Ér-e nyo­mába a mi irodalmunk még aránylag is az övékének? Van-e egyetlenegy tudomány­ág, ideértve még a tisztán magyar tudományt, a hazai történel­met is, amelyben rájuk nem szoru­lunk ? Váljon csupa véletlenség-e az, hogy a nemzetek szellemi értéke a classicus nyelvekre fordított órák szá­­­mával egyenes arányban van? Váljon nem jut-e itt eszébe olyan embernek, aki a nevelésügyet nemcsak szájában hordozza, hanem valamennyire fejében is, azon hatalmas alaki képződés, mely általában minden nyelvvel, legkivált pedig a bevégzett holt nyelvekkel együtt jár? És ha a latin nyelv a ná­lunknál sokkal műveltebb népeknek nem „kelletlen“, nekünk pedig My. szerint az, váljon hol rejlik annak oka ? Váljon az ily My.-féle apai nézetek gyakori feltalálása a családban nem teljesen elégségesek-e arra, hogy a gyermek lelkét a classicusok előtt be­zárja? Azután, ha a görög nyelvet ért­jük, micsoda ésszel tehetjük jelzőül az „érthetetlent egy olyan nyelv mellé mely az ó-világ minden tudományá­nak, még az My. előtt értékes men­­­nyiségtannak is bőségesen megfelelő, közege volt? Ha pedig nem értjük, micsoda lélek kell hozzá a nem értett felett ítélni ? Hát a mi saját nyelvünk érthető-e az előtt, a ki nem érti? My. azt mondja, hogy tanintéze­teink „elhanyagolták belénk oltani a gyakorlati szakismereteket.“ Vagy tud­ja My., hogy a gymnasium feladata az általános kiképzés, illetőleg előké­szítés az akadémiára, vagy nem tud­ja. Ha tudja, micsoda logikával köve­tel tőle „gyakorlati szakismeretet“ ? Ha nem tudja, micsoda képpel szól-­­hat hozzá a gymnasialis tanrendszer­hez? Csépel-e My.­galuskát a búzá­ból ? Nyilván nem, s nyilván azért nem, mert azt az egymásután törvénye nem engedi meg. Mirevalók volnának a gymnasium feletti tanintézetek ha már a gymnasium kész embereket adna? S adhatnának-e a gymnasium feletti tanintézetek szakembereket, ha ezeket a szaktudomány befogadására a gym­nasium elő nem készítené? Avagy elég csupán olvasni tudnunk, hogy például a polytechikum analysisét meg­értsük? Avagy a népiskola dolgát ki és mikor végezze? Lehet, hogy a jö­vő országgyűlésen a középiskolák ügyé­re is rákerül a sor; nagyon szép len­ne, ha My. a honatyák tanácstalansá­gán még addig bővebben kifejtendő gymnasialis tantervével segítene. Hát az a „gyakorlati“ mit akar mondani. Phrasis! Vagy minden gyakorlati bár­mely tanintézetben is, amennyiben a gyakorlat tere egyedül az életpálya. A­ki My.­phrasisa szerint „gyakorla­ti szakismeretet“ akar szerezni, annak iparos inassá kell lennie, hol azután csakugyan gyakorlatilag tanul, szakot ismer, de — ismeret és tudomány nél­kül szűkölködik. Avagy talán nem úgy „hanyagolják el tanintézeteink a gyakorlati szakismereteket,“ hogy épen­­séggel cséplőgépet nem csináltatnak, hanem, úgy hogy a reáliákkal az úgy­nevezett exact tudományokkal nem tö­rődnek? A gymnasium a számtanból elmegy az analysis eleméig, a mér­­tanból elvégzi a háromszöget, a ter­mészettudományokat pedig még mat­­hematikai alapon is tárgyalja. Kell-e több? Sőt kell-e ennyi is a magyar gazdának ? Ha mindemellett a magyar gazda nemcsak azt nem tudja a reá­liákból, amit a gymnasium tanít, sőt jószerével még azt sem, hogy a gym­nasium általában mit tanít, már annak azután nem a gymnasium az oka. My. azt mondja, hogy tanintézeteink illetőleg a classicus nyelvek miatt „lett a kávéház és regény az iskolában meg­­gyötrött léleknek hosszú-tápláléka“; ebből meg lett az „elfásultság, kime­rültség, blasizság“ ; ennek meg termé­szetes követője a „tanulás ösztönének hiánya.“ Ha a gymnasiumból kikerült ifjakat csakugyan a classicusokkal ki­állott küzdelmek kergetnék a kávé­házba, világos, hogy ifjainknak 1844. előtt, a midőn még gymnasiumaink majdnem kizárólag a classicusokkal foglalkoztak, sokkal kávéházasabbak­­nak kellett volna lenniök, semmint most, amidőn a classicusok a heti órák egynegyed részére szoríttatnak; hon­nan van tehát, hogy a kávéházi élet épen azóta kap jobban-jobban lábra, amióta a lelkek „gyötörtetése“ csök­kent? (Folytatása köv.) Gyula junius 27. A bagoly, mint tudjuk éjjel igen jól érzi magát, s nagyon szeretné, ha folytonosan éj lenne, az éj az ő világa, ö az éjben uralko­dik. — Ha aztán kezd nappalodni, behúzó­dik odújába s tompa huhogással fogadja gyű­löletében a napsugárt, mely birodalmát rom­ba dönté, — s e gyűlölet nagyon természetes, hiszen a megbuktató mindenkor s mindenütt gyűlölt volt és lesz. — Ilyen bagoly huhogás­­szerű hang az, melyen (?) úr a községi for­ma védelmében felszólal. — Az emberek kö­zül is sokan szeretik a sötétséget, szeretnek a zavarosban halászni. Egy bizonyos állat szégyelte a természet­től nyert külsőt, kapja magát oroszlánbőrbe bújik, hanem épen ismertető test­részei lát­szottak ki a takaró alól. Az alakoskodást mindenki felismerte. Ön uram tudja, hogy a községi forma ná­lunk már nem tartozik a népszerű eszmék közé, — tudja, hogy városunk polgársága haladni kiván, s igényeit nem elégítheti ki a községi forma, mit tesz tehát? felveszi a rendezett tanács köpenyegét, hanem épen úgy járt mint ama bizonyos állat. Azt mondja, hogy nézeteink bizonyos te­kintetben egyek, s barátja a rendezett tanács eszméjének. Ez a köpönyeg, hanem egy kis­sé ügyetlen volt a szabója. A nézetegységet tagadom, ha én határozottan a rendezett ta­nács mellett kardoskodom, úgy nézetegységre a községi forma védőjével nem jöhetek s hogy ön a községi formát védelmezi azt a rendezett tanács bő köpönyege sem takarhat­ja el, beismeré azt ön a múltkor, midőn azt mondá, hogy a „lókörömre a higgadt megfon­tolás bélyege van sütve“ tehát a lóköröm mégis meg van. Azt mondja, hogy Csaba éppen a községi forma mellett emeli díszes épületeit, kövezi utait, világítja utczáit, tartja fenn polgári is­koláját s lett városunk versenytársává. Csaba haladásának sarkpontja, első rend­ben népének higgadtabb felfogásán, — mint ezt városunkkal szemben 13 év előtt­­i va­­sutügyben megmutató, továbbá éppen ebből eredőleg szerencsésebb közlekedési összeköt­tetésén és értelmisége áldozat s szolgálatkész­ségén fordul meg. Szarvast illetőleg csak annyit mondok, hogy Szarvasnak van Tatay-ja, — s boldogulni is fog, mi­ lesz. Ön érvelni akart a községi forma mellett,

Next