Békés, 1874 (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-09-27 / 39. szám

BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetés­nél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél mél­tányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. r­­ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, v főtér, Prág-ház.­­ Harmadik évfolyam. 39-ik szám Gyulán szeptember 27-én 1874. Megyeien hi­t miként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési di : Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft­­ Előfizetési felhívás a 1874. utolsó negyedére. (sept.—dec.) Előfizetési ár 1 frt osztrák érték, melyet postai utalvánnyal kérünk be­küldeni. Gyulán, szept. hó 1874. A kiadó-hivatal. Tanév megnyitás. Gyula város iskola széke ré­széről közzététetik, miszerint a gym­­nasialis iránnyal egybekötött köz­ségi polgári iskola az 1874/s-ik tan­évre az I-ső osztállyal megnyi­tandó lévén, a tanév f. év Octo­ber 15-én veendi kezdetét, a be­­iratások pedig a polgári iskola helyiségében (Kulcs utcza 1039. h. sz. úgynevezett „Kulcs“ épü­letben) f. év October 7—14-ig fog­nak megtörténni; közététetik to­vábbá, miszerint a behatáskor a vidékiek által ( fil évi tandíj) fi­zetendő ; a helybeliek azonban tan­­dijjmentesek. Az iskolaszék elnöksége. Felhívás! Mindazok, kik a városi kivi­lágításnak idei fentartásához, ré­szint a városi kapitány, részint a város mérnökénél bizonyos össze­get aláírtak, — de azt még be nem fizették, — felkéretnek jegy­zett összegeik befizetésére, hogy alolk­otta város képviseletének adott szavát beváltani képes legyen. Gyulán sept. 26. 1874. A polgármester. — Az e hó 28-án a kath. egy­ház orgonája javára rendezendő hang­versenyen kéretik a n. é. közönség pontosan 8 órakor megjelenni, miu­tán Tannerné-Szabó Róza asszonyság­nak még az akkori esti vonattal kel­lene Pestre vis­sza­utazni. A rendezőség: ■ — Főtanodai értesítés. A nagyvá­radi kir. jogi és államtudományi karnál az 1874/5 tanévre a beiratások f. é. okt. 1—8-ig eszközöltetnek a már teljesen fölszerelt uj akadémiai épületben (úri utca, a premontrei templom mellett.) Minden újonnan belépő joghallgató könyvtári illeték czimén 3 o. é. frtot tartozik fizetni. A tandij pedig annyi forint félévenként, a­hány órát a tanuló hall­gat hetenkint, leszámítván az igyenes elő a­ TÁEÖ&A sTépdalok.*) L Megindult az esti szellő csendesen, Jaj de messze estél tőlem kedvesem! Bus dalomtól még búsabb a puszta táj... — Ne feledjed Kedves babám A­mit egyszer fogadtál. Felhők között bujdosik a holdvilág, Eljutok még drága kincsem tehozzád ! Bubánatom jaj be könnyen feledném: Ha csókoddal Bizonyitnád, Hogy igazán szerettél I.. H. Kerepel a malom, Hall rám a rágalom. Bánom én I.. csak szeress, Csókolj meg angyalom! Sötét az éjszaka, Még­is van csillaga. Szerelmed galambom A menyország maga! SIPOS SOMA­­ dásokat. A heten kinti óraszám húsznál keve­sebb nem lehet. A javító és pótvizsgálatok f. é. okt. hó 10-ig tartatnak. — Ezen időn túl azonban mindenben az uj szabályzat nyer alkalmazást. A tanév ünnepélyes megnyitá­sának napja később fog közzététetni. Az előadások mind a négy évfolyamban f. é. okt. hó 12-én kezdetnek meg. Kelt Nagyváradon 1874. szept. 20. Az igazgatóság. Felhívás. A békésmegyei okszerű méhész­­egyletnek f. hó 21-én tartott választ­mányi gyűlésen határozatba ment, hogy az egylet, — fönállásáról életjelt adva — f. évi October 11-én Gyulán, a me­gyeháza kertjében egy méhészeti kiál­lítást rendezend, — melyen legjob­baknak elismert méhlakok, (kaptárok) méhtenyésztési eszközök, saját terme­lésű méz és viasz termények fognak a nagy közönségnek bemutattatni, — s a bíráló bizottság által legkitűnőb­beknek ítélt tárgyak, jutalmakban is részesülni. Felkéretik azért a tisztelt megyei közönség, hogy ezen kiállítá­son minél nagyobb számmal részt ven­­ni, s kiállítandó tárgyakkal is közre­működni szíveskedjék. A kiállítandó tárgyakat Herberth Alajos választmá­nyi tag úrhoz Gyulára szíveskedjenek a kiállítani szándékozók küldeni. A kiállításon részt vehetnek azok is, kik az egyletnek még nem tagjai, s juta­lomban az egyleti tagokkal egyenlően részesülhetnek.­­ Ezen közgaz­dászati tekintetben oly fölöttébb nevezetes és nagy hivatásu egyleti kiállitásra, an­nál is inkább felhivatik a közönség figyelme, hogy felismertetvén a legjobb és legczélszerűbbnek talált méhtenyész­tési eszközök, az okszerű méhészet e megyében felvirágozzé­k, — miért is akik még az egyletnek nem tagjai, és a méhtenyésztés terén haladni óhajta­nának — kéretnek, szíveskedjenek az egyletbe belépni, hol előhaladásukat eszközölhetik, valamint kéretnek az egyletbe lépni azok is, akik már sa­ját méhészettel bírván, a tenyésztésben gyakorlottak és jártasak, hogy így az okszerű méhészet, mint igen jövedel­mező iparág, a megyében minél in­kább elterjedjen. A békés megyei okszerű méhész-egylet igazgató-elnöksége. — Az e hó 21-én megtartott rendkí­vüli megyei bizottmányi gyűlésen főispán nz ő mélt. személyes elnöklete alatt Nagy-Ger­­gely Péter 50 éves gyulai tanító a koronás ezüst éremmel diszittetett fel. A megye területének kikerekitése tár­gyában hosszabb eszmecsere után, Békés me­gye kimondotta, hogy a szarvasi járásban fekvő Öcsöd és Szentandrás községekhez ha­tározottan ragaszkodik. Tót-Komlóst köteléké­ből pedig csak azon esetben kívánja kibo­csátani, ha azt netán magasabb állami szem­pontok tennék szükségessé, míg a szomszéd Arad és Bihar megyékből e megyéhez csa­ BRZBBBBT. Történeti beszély. Másnap Alexis a czárnőtől testőrkapi­­tányi port-depéet kapott, de Erzsébet hiában várta őt a légyottra. *) Mutatvány Sipos Soma sajtó alá rendezett vers­­füzéréből. Már megtörtént, a mitől az félt. Alexis a czárnő kegyencze lett. „Az asszony ingatag!“ de a férfi néha még ingatagabb. A czárnő édes szavai elbó­­diták Alexis szivét, mely a dicsőségért s gaz­dagságért hevü­lt. vezetRosszul Ítélnek azok, kiket a kü­lszin Alexis szép ifjú volt, bizonyára párat­lan szépségű Katalin birodalmában, de a szép burok alatt ravasz elme, dics- és pénzvágy, kapzsiság honolt. Ügyes modora csakhamar teljesen­ ré­szére hóditá a czárnö szivét, a kinek udva­rában pár hó alatt mindenható főemberré lett. Erzsébet a moszkvai görög klastrom szürke kámzsáját ölte magára, meghalván a világ előtt, mint az meghalt ő előtte. Potemkin ezalatt nagy emberré lett, — ö együtt vezette a cárnővel a kormányzást, a c­árnő palotáját sajátjának tekinté. Tagadhatatlan, hogy Oroszország szel­lemileg sokat nyert alatta: terjedt a franczia műveltség. Alexis hiúsága eszközölte ezt, s Potem­kin dicsvágya hozta létre a pétervári tudós (?) akadémiát, fogyott a korcsmák, szaporo­dott a népiskolák száma. De míg Potemkin az orosz birodalom első embere lett, Erzsébet is a moszkvai zárda uralkodónőjévé választatott. Katalin szürke selyem bő reggeli pon­gyolában ült egy széles ottomán zselyeszéken, midőn Potemkin belépett. „Hogyan aludtál Alexis fiam ?“ kérdé a cárnő ministerét. „Köszönöm cárnőm, jól, csak az az örö­kös Iánczcsörgés tartott sokáig ébren.“ „Nem kedves hang-e ez előtted ? hisz annak köszönheted, hogy tied vagyok , ha az nem hallatszanék, te talán most is közember lennél Péter testőrei között. De jól van, te­szek rólla, hivasd be Dimitrit!“ Alexis eltávo­zott a teremből. Nem sokára egy zöld bársonyba öltö­zött nyusztprémes férfi jött elő. A czárnő fő­­udvarmestere , Dimitri. „Dimitri, estére elküldesz Branecz Mi­hály­ért, az éjjel dolga lesz!“ Branetz Mihály a pétervári hóhér volt, azon nap estéjén láthatták őt a czárnő palo­tájába belépni, utána két segédje c­ammogott vérvörös ruhában. A czárnő egy iratot nyúj­tott át neki, mire ez hajlongva távozott. El­olvasván a parancsot, vérengző arczczal lé­pett a földalatti börtönbe. ratta.Másnap reggel Katalin Potemkint hi­„Alexis! háborgatott-e az éjjel a láncz­­csörgés ?“ „Most nem, talán kiszabadítottad Ivánt és Turgenyevet ?“ Igen! még Pétert is, nézd itt vannak ! szólít Katalin, s egy függönyt vont félre. Há­rom hulla volt ott kiterítve, a gyikoló kötél vörös-kék vonalt húzott végig a nyakakon. Egy férfi hullája volt ott, csinos alak fekete göndör haj e szakálla­, ez III. Péter czárval­­életében, a második egy ősz nemes szigora vonásokkal, dús szemöldökkel, — ez Péter czár hive, a derék Turgenyev, Erzsébet Sty­­ja, — a harmadik — ez legborzasztóbb* ké­pet nyújtott, egy nyúlánk ifjú hullája az, 6 láb magas s borzasztó vékony ifjúé, ez a sze­rencsétlen Iván, ki már 21 év óta, gyermek­kora óta börtönben sanyargott, alig ösmerve meg a gyermekjátékokat. Nyitott zavazzin szemei, korán ősz feje és beesett arcsa,­­ ijesztő képet nyújtottak. Alexis borzadva hökkent hátra ez izzó­­ngú látvány előtt. Katalin észrevette ezt, de semmit sem szólt, mosolygott Potemkin lágy szivén. Alexis e pillanattól gyűlölte, utálta , megvetette Katalint De Potemkin nem mutatta ezt, mert az egyenlő lett volna a halállal. Szemben to­vábbra is hizelgett Katalinnak, de magában mindig Erzsébetről gondolkodott, ki eltűnt, senki sem tudta, hova. A ki azt megmond­hatta volna, az ősz Turgenjev meghalt, mert hü volt. Alexisnek igen nehezére eset­t tettetés. Mély sebet érzett szivén, közel volt az ön­gyilkossághoz. Kereste a halált, számtalan csatában harczolt elöl, a legnagyobb tűzben, — de kerülte a halál. A merre járt, győzelem, di­csőség kísérték az orosz fegyvereket, melyek ekkor épen a szerencsétlen lengyelekre for­dultak. Minsk, Witebsk, Mid­slaw tartomán­­nyal szaporodott Katalin földe, milliók átka kí­sérve lépteit. Potemkin nem tudta, hova forduljon, — hol várja a halált ! — (Öngyilkossághoz nem mert folyamodni, az ő vallása előtt ez nagyobb bűn volt az apagyilkosságnál is!) midőn a törökre vetette egemét.

Next