Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-02-14 / 7. szám
/i Negyedik évfolyam 1875. C* y Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. 7-ik szám I ÉSn TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY MIHÁLY. Hirdetések felvételnek: B.Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához” czímezve is. Gyulán február 14-én. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 irt kr. Háromnegyed évre 3 „75 r. Félévre . . .• 2 „50n Évnegyedre . . • 1 »25n Egyes számára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt tér sora fO kr. d Békésmegye bizottságának f. é. február 8-án s több napokon át tartott közgyűlése. A közgyűlés szép számmal megjelent bizottsági tagok jelenlétében, a főispán elnöklete alatt tartatott meg. Registráljuk a tárgyakat azon sorrendben, a mint azok előadattak, kihagyásával — természetesen azoknak, a melyek kevésbé átalános érdekűek. Első tárgy az alispán szokott évnegyedes jelentése volt, s erre nézve a határozatok a következők : 1. A Szarvas-Mezőtúr közötti úton közlekedő posta mellé katonai őrkiséret fog kirendeltetni. 2. Tekintve, hogy az ugyanezen útvonalon közelebb történt postarablás és gyilkosság e megyebeli egyének által követtetett el, s tekintve, hogy a Békés megyével határos Heves és Biharmegyék területén rögtön itélő bíráskodás áll fen s igy attól lehet tartani, hogy a most nevezett szomszédos megyékben garázdálkodó gonosztevők Békés megyét — hol statárium nincs, fogják bűnös üzelmeik helyéül választani — ez okokból a bel és igazságügyminiszter felkéretik, hogy Békés megye területére nézve is a rögtönitélő bíráskodást rablásra és rablógyilkosságra engedélyezze. — 3. A községi elöljárók választása alkalmából Gyomán és Endrődön előfordult féktelenkedések sajnos tudomásul vétetnek, s amennyiben a kitűzött választások meg sem tartattak, meghagyatik az illetékes csabai járási szolgabirónak, hogy az említett két községben a választási határnapot azonnal kitűzvén, a választásokat a törvény értelmében és szükség esetén karhatalommal foganatosítsa. Ez alkalomból egyszersmind a többi szolgabirák is felhivatnak, hogy a községi választásoknál netán előforduló hasonló rendszavazásokat minden rendelkezésükre, álló törvényes eszközökkel megfékezni és a törvényhatóság tekintélyét megóvni és fentartani kiváló feladatuknak ismerjék. 4. A megye közönsége elismerést,szavaz Gyula, Csaba és Békés városok országos képviselőinek, a kondorosi és csákói puszták községgé alakítása tárgyában az orsz. képviselőház egyik közelebbi ülésén tanúsított magatartásáért. 5. Örvendetes tudomásul vétetik, hogy az 1873-ik évi bécsi nemzetközi kiállításban résztvett e megyebeli kiállítók, név szerint: Déry István, Göndöcs Benedek, Junászka János, Károlyi György és Gyula grófok, Mokk Sámuel, Wenkheim Frigyes gróf, Wenkheim László báró és Zsilinszky Pál a nemzetközi biráló bizottság által dicsérő okmány és érmekkel tüntettetek ki. A kitüntetési jelek Déry István és Göndöcs Benedeknek a közgyűlés szine előtt átadattak, a többi (jelen nem volt) kiállítók jelvényei az illetékes szolgabirák által fognak kézbesittetni. Eddig az alispáni jelentésre vonatkozó határozatok következnek a kormány rendeletébe hozottak. Első ezek között az, mely Kondoros és Csákó pusztáknak községgé alakítását ismételve is meghagyó belügyminiszteri rendeletet illeti. E határozat így hangzik: A megye közönségét a felolvasott miniszteri rendezvényben újabban felhozott ellenérvek sem ingatták meg azon meggyőződésében, miszerint Kondoros,Csákó és Kiskondorc? pusztai területeknek önálló községgé alakitása is fenálló törvényekkel meg nem egyeztethető. Minthogy azonban a törvényhatóság rendezéséről szóló 1870. 42. t. sz. 16. szakasza a miniszter ismételt rendeletének feltétlen és azonnali végrehajtását rendeli, s emellett a felolvasott miniszteri rendelet időközben alispánilag végrehajtás végett már ki is adatott — a további ellen élívelés alkalma is megszűnt; fentartja azonban magának a megye közönsége, hogy a rendelet végrehajtása folyamán előállható mindazon nehézségeket, melyek úgy a törvény, mint a helyi viszonyok czélszerűsége szempontjából a miniszteri rendelkezés igazolatlan voltát feltüntetik annak idején részletesen kimutathassa és ez irányban a kellő lépéseket megtehesse. Egyébbiránt az uj község a szarvasi járáshoz csatoltatik; követ választási tekintetben pedig a gyomai választó kerülethez. (Folytatjuk.) A békésmegyei régész- és művelődéstörténelmi egylet választmányi gyűlése. Gyulán, 1875. február 8-án Akik megyei közéletünket figyelemmel kisérik, — s a naponként változó, felszínre került és ismét agyonhallgatott társadalmi eszmék, s azok érvényesítésének különféle mozzanatai iránt érdeklődéssel viseltetnek, — akik megszokták napjainkat az erkölcsi-, társadalmi- és politikai sülyedés folyton növekvő, és minden szellemi erőt lenyűgöző, elzsibbasztó idejéül bélyegezni, akik kétségbe estek már egy nemzeti jobb jövő elérhetése iránt, s duzzogva hajtják meg fejüket a kérlelhetlen kényszer igája alá; szóval még a legsötétebb pessimismus emberei sem merik tagadni, hogy megyénkben ez idő szerint egyetlen nagy horderejű ~ egyféle~víí," TYiélytek kitűzött zászlaja" alá bátran sorakozhat mindenki, — anélkül, hogy egyéni meggyőződését és politikai nézetét feláldoznia kellene, mert hisz napjainkban ez főleg ama átkos gát, mely minden nemesebb vállalat és kezdeményezésnek előtte áll, — s mely zászló alatt baráti kezet szoríthat a meghasonlott, szétforgácsolt társadalmi osztályok minden tagja, megyénknek minden gyermeke; — mert hisz ezen egylet, a legszentebb közérdeknek: a megyei közművelődésnek fáklya vivője, terjesztője, és apostola. Amily magasztos, ép oly nehéz a czél, — de a kormányrudat oly kezek által látjuk igazgattatni, hogy a helyes ut, s a sikeres eredményről vakmerőség lenne még kétkednünk is, — mert ha ennyi jó akarat, képesség és ildomos kiviteli alkalmazkodás sem volna czélhoz vezető, akkor valóban kétségbe eshetne mindenikünk, egy derültebb jövőnek még reménye felől is. De megyei művelt közönségünk áldozatkészsége és közérdeklődése is a legszebb bizonyíték arra nézve, hogy a művelődéstörténelmi egylet, hivatását, irányát és működését tekintve, helyes úton halad, és egy régen érzett űrt tölt be, úgy megyei társadalmi életünk, mint a magasabb közérdeket tekintve. A f. hó 8-án tartott választmányi gyűlésen is oly szép közönség gyűlt egybe, főleg városunk intelligens osztályából, s megyei közéletünk kitűnőségei körül, melyre úgy a felolvasók, mint az egylet méltán büszke lehet; s a fényes közönségnek kiegészítő keretét képező azon nagyszámú férfi hallgatóság, melyet városunk közép polgári osztálya, s az épen benidőző számos megyebizottsági tag tag alkotott. A gyűlésem elnöklésre Tomcsányi József főispán ur kéretett fel, — s a gyűlést rövid szavakkal ő nyitotta, mag.Göndöcs Benedek apát- és lelkész egyleti elnök ur, melegen üdvözölvén az egybegyürt díszes közönséget és egyleti tagokat, — tudata a gyűlés főtárgyául kitűzött felolvasásokat, — s felkérő a szerzőket azok felolvasására, — mely után nt. Horváth Sámuel tótkomlósi kiérd. ev. lelkész ur, s egyleti igazg. választm. tag kezdé meg ily czimü műve felolvasását: „Mily állást kell elfoglalni a magyar fajnak, hogy jelenét és jövőjét, ki- és befelé, minden irányban és minden időre biztosítsa.“ TARCZA. Az 1543. észt. febr. I1-én Gyulán tart. országgyűlés.1) A mohácsi vész után hazánk, a mint tudjuk, válságos napokat élt. Az ifjú király II. Lajo az ország színével Mohácsnál elesvén, az ország két pártra szakadt. Az egyik Ferdinandot, a másik Zápolya Jánost választotta királyául. Szomorú napok voltak azok. Míg a magyar egymás ellen torzsalkodott, egymást fogyasztotta és pusztította, addig ama hívatlan vendég, a török, mindinkább az ország belsejébe nyomult, elfoglalta Buda várát, s vele az országnak nagy részét hatalmába kerítette. Végre a két király, elunván a folytonos békételenséget, 1538 ik észt, II.Váradon békét kötött egymással, melynek főbb pontjai ezek voltak : mind Ferdinánd, mind János király tartsa meg azt, a mit jelenleg bír, s uralkodjék azon királyi czimmel; ha azonban János király meghal, akkor az ő egész része szálljon Ferdinándra, ha mindjárt János király fiú örököst is hagyna maga után. De miután ezen békekötés sem kölcsönösen aláírva, sem kihirdetve nem volt, sőt Ferdinánd annak egyes pontjait többszörösen megszegte, ennélfogva János király sem tartotta magát kötelesnek azt megtartani s halála előtt visszavonta, sőt végrendeletében megbízta Martinuzzi Györgyöt és Petrovics Pétert, kiket fia gyámjaiul rendelt volt, hogy halála után fiát János Zsigmondot a királyságban és az őt illető Erdély és tiszántúli rész birtokában megtartani igyekezzenek. Ily állapotban találta az országot János királynak 1540. észt. julius 21. bekövetkezett halála. Az eddig János királlyal tartott főurak tartván egyrészt az özvegy királynénak Izabellának gyenge asszonyi kormányától, másrészt pedig *) Felolvastatott a békésmegyei mivelődéstörténelmi társulat évnegyedes ülésén, február 8-án Gyulán, nem bizván Martinuzzinak ingadozó politikájában, mindinkább kezdtek átpártolni Ferdinandhoz. Ennek következése az volt, hogy végre mind Ferdinándnak, mind Izabellának biztosai 1541. észt. deczember 29-én összejöttek a gyalui várban és ott abban egyeztek meg, hogy a nagyváradi békekötés értelmében a János király által bírt rész is teljesen átadassék Ferdinándnak. Azonban méltán lehetett tartani attól, hogy a hatalmas török császár, II. Szolimán, kinek Zápolya János Zsigmond pártfogoltja volt, nem fogja hagyni ezt csak oly könnyedén kivettetni a királyságból. Sőt már is hire járt, hogy tekintélyes sereggel közeleg az ország határai felé. Ennélfogva Martinuzzi, jóllehet leginkább ő sürgette a gyalui szerződés létrejöttét, követségek, színlelt hódolás és adófizetés által igyekezett török hódítás veszélyeit az országtól eltávolítani. Ily körülmények közt a Zápolyapártiak több részleges országgyűlést tartottak. Nevezetesen ilyen tartatott 1543. észt. január 6-án Nagyváradon, melyen az ott jelen volt rendek nemcsak hódolatukat nyilvánították Ferdinandnak, de sőt az akkor Nürnbergben tartózkodott Ferdinandhoz Versenyi Mihályt menesztették követül, biztosítván őt ezen megbízott emberük által hűségükről, és hozzá való ragaszkodásukról. Hogy pedig ezen országgyűlésen ilyen, Ferdinándnak kedvező határozatok jöttek létre, arra nagy befolyással voltak Ferdinándnak ez országgyűlésen jelen volt hatalmas párthívei Somlyay Mihály és Bornemissza Pál Ferdinándnak udvari titkára. Egészen más szellemű volt az alig öt héttel később t. i. 1543. észt. február 11-én, — mely a böjti első vasárnapra esett, — Gyulán tart. országgyűlés, melyet ezen előzmények előrebocsátása után most már nehány szóval ismertetni szerencsém lesz. Ezen országgyűlésről hazai történetíróink eddig mit sem tudtak. Nem említi azt Kovachich sem „vestigia Comitiorum“ czimü, hangya-szorgalommal összeállított hires munkájában, ki pedig egész életét az eddig ismeretlen országgyűlések felkutatásának szentelte. Békésmegyei mivelődéstörténelmi egyletünk tiszteletbeli tagjának, a derék •Fraknói Vilmos érdeme az, hogy annak végzéseit a bécsi csász. titkos levéltárban feltalálván, napfényre hozta és „Magyar országyülési emlékek“ czimü jeles munkája második kötetében a tudós világgal e napokban közlötte. Hogy a terjedelmes gyulai várnak melyik épületében tartatott ezen országgyűlés ? aligha csalódunk, ha azt válaszoljuk e kérdésre, hogy a még most is fenálló várnégyszögben. Aki Gyula várának 1566-ik észt látképét megnézi, első tekintetre is meggyőződik arról, hogy a templomokon kívül e várnégyszög volt a XVI. században a gyulai várnak legtekintélyesebb, legvéresebb épülete. Ennél fogva, miután a hideg miatt, február 11-én ősi szokás szerint a szabad ég alatt gyűlést még nem igen lehetett tartani, több mint valószínű, hogy az 1543-ik észt országgyűlés e várnégyszögben tartotta üléseit. Elnöke volt ezen országgyűlésnek Martinuzzi György nagyváradi püspök, az ország kincstartója és János Zsigmond királynak egyik gyámja. Jelen volt pedig az erdélyi urakon kívül, nyolcz tiszántúli vármegyének, u. m. Aradnak, Békésnek, Biharnak, Csanádnak, Csongrádnak, Hevesnek, Külső Szolnoknak, Temesnek és az akkor még igen terjedelmes Zarándnak nemessége. Hogy kik voltak jelen a békési birtokos nemességből, az az országgyűlés adataiban feljegyezve nincs, de bizonyára nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy jelen voltak a Pathócsyak közül Boldizsár, a zarándi főispán, továbbá Gáspár, Miklós, Lajos, Bernát, György, kiknek a mostani Kígyós mellett lévő eperjesi pusztán várként megerősített kastélyuk volt, mely nem egy ostromot látott; továbbá részt vehettek ez országgyűlésen a Gyula várának falai alatt lakott ajtó8Í Ajtósyak és ölvödi Ölvedyek, azután orosházi Komlóssy Ferencz, orosházi Glózsán Miklós, ki még az 1518. észt. bácsi országgyűlésen az ifjú király II. Lajos mellé az országos tanácsba beválasztatott; a csabai földesurak közül Sterzenkovics Mátyás, Radák László, a hős Nagy Balázs és Székely Márton, kik közül az első később Szolnokon, a második Boros Jenőben, a két utolsó pedig Egerben vitézkedett Dobó István alatt Nemkülönben jelen lehettek a mezőmegyeri Székelyek közül Miklós, András és Bernát, a gerlai Abrahamffyak közül Gáspár, Boldizsár és István, a körös-ladányi Nadányiak közül Gergely és Mátyás, azután Gyárfás és István, e vidék ismert reformátorai, a Kamuthyak, Harangiak, simái Simayak, gyomai Dóczyak, végre Massay Imre, a gyulai főiskolának nagy patronusa, a Somogyiak, fövényesi Gálok, ajtósi Törökök, Vargadeákok, Kamóchyak, kiknek Gyula városában akkor nemesi curiáik és lakházaik voltak. Ezek ugyanis valamennyien ezen országgyűlés idejében éltek, részint Gyulán, részint a megye különféle vidékein elszórt kastélyaikban laktak, s az oly nevezetes mozzanattól, mint minő volt egy országgyűlés, magokat bizonyára távol nem tartották. Maga a megyének főispánja, eperjesi Patkócsy Ferencz, aligha jelen volt. Ezt onnan lehet gyanítani, hogy, — a mint később látni fogjuk, — ellene épen ezen országgyűlésen kemény kifakadások történtek. Nevezetes napjai voltak ezek Gyulának. Mily élénk?ség, mily zaj uralkodott a különben halgatag tereken, midőn annyi nemes gyülekezett össze az ország különféle vidékeiből s csatlósai kíséretében a trombiták és a tárogatók harsogása mellett végig száguldozott az utczákon. Hogy sokan lehettek különösen az alsóbb rendű nemesek, mutatja az ő erélyes fellépésük a' főnemesség ellen s azon bátorság, melylyel az igazságot a jelen volt főnemeseknek is szemökbe megmondották, a mint alább látni fogjuk. (Folytatjuk.)