Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-05-30 / 22. szám

Negyedik évfolyam 1875. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 6-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­reskedése. A lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Békés­csabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY tmtttt AT.­v. 22-ik szám Gyulán május 30-án. i^jiu j,i»v Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 írt — kr. Háromnegyed évre 3­­­75 „ Félévre . ... 2 „ 60 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tár sora 10 kr. ií Hirdetések felvétetnek: B.­Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.­Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czímezve is. Iparügyek. Lapunk t. olvasói bizonyosan emlé­kezni fognak arra, hogy mi annak idején, még ápril 18-án, felszól­altunk a Szege­den tervezett „nemzetgazdászati congressus“ politikai jellege ellen. Tettük ezt azért, mert komolyan féltünk attól, hogy állami jólétünk egyik legfőbb tényezője, az ipar fog elmerettetni a politikai párttusák hul­lámaiba. Most, miután ama „congressus“ má­jus 9. és 10. napjain szerényebb „közgaz­dasági tanácskozmány“ szám alatt a mi óhajunk szerint is a politika mellőzésével tar­tatott meg : kötelességünknek ismerjük an­nak az ipart illető eredményét röviden ös­­­szefoglalva, t. olvasóinkkal megismertetni Mert tagadhatatlan, hogy ama társa­dalmi mozgalom, mely az ipar terén most már helyes uton megindult, igen nagy je­lentőséggel bír. Úgy tűnik fel előttünk mintha a mi iparosaink a politikai párttu­sákba belefáradva, saját életkérdéseik felett csak most kezdenének igazán gondolkodni mintha kóros álmaikból kiábrándítva öntu­datra ébrednének, s többé nem czifra sza­vakban, hanem valóságban keresik a bol­dogulás feltételeit, így van ez jól. Senki sem szólhat il­letékesebben az iparügyhöz, mint az, a­ki azzal folytonosan foglalkozik, a­ki ismeri az iparos életnek minden csinját-binját, a­ki a hiányok alapos ismerete mellett érzi az igazi haladás szükségét. A szegedi ta­nácskozm­­ányban figyelemre méltó az, hogy hozzáértő emberek szállottak a dologhoz a kik a közvetlen tapasztalásból győződtek meg, hogy az 1872-iki ipartörvény, úgy a mint van, nem felel meg a magyar iparo­sok igényeinek és szükségeinek, s hogy némely pontjai inkább kárára, mint üdvére szolgálnak az iparnak. Az ipartörvény nyújtott ugyan sza­badságot, de nem gondoskodott rendről, mely azt fentartja. Azt kell tapasztalnunk, hogy az önálló iparosok és segédek száma napról-napra ijesztő módon fogy, mert jö­vőjükről nincs kellőleg gondoskodva. Tes­tületi szellem nincs, a jótékony intézmé­nyek megszűntek, a tanonczok kellő kiké­­peztetéséről nincs gondoskodva, a verseny, mely éretlen, könnyelmű ipari vállalkozása által előáll, éppen az iparosok becsületének rovására történik. — Szóval, a magyar ipartörvény készítői nem ismerték a gya­korlati életet, és a­mi ennél nagyobb hiba, nem tartották szükségesnek, hogy az ipa­ros osztály véleményét kikérjék. Így kelet­kezett aztán egy szép ideális törvény, a tényleges állapotok s a magyar speciális természet figyelembe vétele nélkül. A szegedi tanácskozmány férfiai az életből merített tapasztalatokkal mérték össze a törvényt, s ahoz képest kívánják, hogy: 1. 1872. ipartörvény III. fejezetében a tanonczok oktatása szigoruabban vétessék, s úgy az elméleti, valamint a gyakorlati tanulmányok igazolása kötelességszerüvé té­tessék. 2. Hogy a segédekre nézve a mun­kakönyv behozassék. 3. Az ipartörvény IV. fejezete 76-ik §-ában mondassák ki, hogy minden önálló iparos, ki valamely ipart folytat, ipartár­sulat tagja lenni tartozik. 4. Hogy a testületek korszerű beteg­ápoló intézményei, a segédek és önállók közáldozata folytán helyreállittassanak. 5. Hogy az országos ipar­egyesület,, valamint a vidékenkint szervezendő hasonló egyesületek a kamarák helyét foglalják el 6. Hogy az ipartörvény 2-ik §-a, mely a kiskorúaknak iparüzlet folytatását, az is­mert módozat mellett megengedi, kiha­­gyassék. Ezeken kívül a szegedi tanácskozmány ipar­osztálya azt is óhajtja, hogy a törvényben érintett ipar­bi­zottságok kötelező felállítása minden, leg­alább 10000 lakossal bíró városban elren­deltessék, és hogy a szakministerium fölé hivassék, az iparbizottságok szervezésére vonatkozó törvényjavaslatnak a képviselő­ház elé mielőbb való beterjesztésére; hogy a vidéki kis­városokban egysé­ges iparegyesületek létesíttessenek; hogy az iparosok minden szegődési s egyéb beligazgatási ügyet, úgy a békélte­tés is az egyesületek elé ; a komolyabb súr­lódások az ipar­bizottságok elé; az orszá­gos iparérdekű­ dolgok a kerületi, illetve az országos iparegyesület elé tartozzanak; hogy az ipar­törvény végrehajtása úgy fölfelé, mint lefelé végre valahára erélye­sen eszközöltessék ; hogy a honvédség fölszerelése lehető­leg egészben, a közös hadsereg fölszerelési szükségletei pedig legalább a quota ará­nyában, végül az állami és közmunkák is a magyar ipar verseny­képességéhez mér­ten a hazai ipar által födöztessék ; hogy a vásárü­gy szabályozása egy do­log­ értő enquete által tanácskozás tárgyává tétessék. Íme, ezekben öszpontosult a szeged tanácskozmány nézete. Azt hisszük, hogy a dolog fontosságát senki sem fogja ki­csíny­leni, különösen a mostani időben, mi­kor a nemzetgazdasági viszonyainkba mélyen bevágó szerződések ideje lejár, mikor a jö­vőben foganatosítandó intézkedések helyes­sége a tényleges állapotok helyes ismere­tétől van föltételezve, és mikor ezeknek földerítése éppen a küszöbön álló képvi­selő választások előtt kettős jelentőséget nyer Az iparos osztály igen bölcsen cse­lekszik, midőn ön érdekében az iparviszo­nyok javításán ily módon munkálkodik. Ez nemcsak joga, de kötelessége is. Ez által nem csak a maga életrevalóságát bizo­nyítja be, hanem jólétét is biztosítja. De midőn a társadalmi téren felme­rült ezen iparos mozgalmat szívből üdvö­zölj­ük, lehetetlen, hogy az iparosok egyik fő bajára legalább rá ne mutassunk. Na­gyobb részük mód nélkül szereti a politi­zálást. Ez pedig sokkal nagyobb baj, mint némelyek gondolnák. Ugyanazért az „Al­földi iparlap“ egyik derék szerkesztőjének jó tanácsú szavaival zárjuk be sorainkat, a­ki ezt mondja az iparosoknak : „Óva­kodjanak a politizálástól! Történetileg be van bizonyítva, hogy soha nem ártott semmi annyira az iparügyek fejlődésének, mint a politika , de belátják ezt maguk az iparo­sok is — és lassanként felhagynak vele. Legyen minden iparos honpolgár, tel­jesítse alkotmányos kötelességét, de ha iparról van szó, ne bocsátkozzék a maga­sabb politizálásba, sőt oda kell törekedni, hogy azon iparosok is, kik némileg értené­nek hozzá, mint iparosok ne politizáljanak, mert ezáltal mindig az iparügy húzza a rö­­videbbet. Ha mi rokonként foglalkozunk azon módokkal és eszközökkkel, melyekkel ipa­runkon átalában és majdan egyes iparága­kon segítve leendő gyakorlati tanácskoz­­mányok által elérjük és sokkal hamarébb megvalósíthatjuk czéljainkat, mert titkos czélok rejtegetésével sohasem jutunk a kí­vánt eredményhez. Legyünk őszinték egymás irányában, mellőzzük a politikát és maradjunk a gya­korlati téren!“ TARCZA. SEZSÉBE* *.*) Mély baba’ van — boldogtalan — Endre király lánya ... Halva lelték Csáki Mátét**) Egy véres csatába. Szép Erzsébet keble vérzett, — Köny fakadt szemében, — Megsiratta, — eltemette — A hit vitézt, szépen. Sirba dőlő együtt véle Reménye — mindene I... Hiába vár utána már Magyarok nemzete. A köny árja mind hiába, — Hiába a bánat: Egyik elmegy, — de helyébe Újabb — nagyobb támad. Honfi-vértől ázik a hon Völgye, síkja, balma. Illat helyett füstöt kerget Lágy szellő fugalma. Ha Ottó győz; ha Károly győz: Testvér­ vér az ára ... *) Hogy — Róbert Károly — királyi széke biztosí­tásának semmi hija ne lenne, az, kinek ahoz legtöbb joga lett volna, a már 18 éves, jobb sorsra méltó Erzsébet pi. Endre leánya) ifju szive örömeit hálátlan hona ja­váért föláldozni kész, a világtól, s igy a koronától is bú­­csút vett. Helvétiáb­an Sz. Domonkos Diessenhofeni kolos­torában apácza fátyollal cserélvén fel a bíbort, melyben Mi­etelt. — f­euzely 1, „Magyarok töri,­­ n. darab Stb. L *’) ’trenchéni piák) Máté családi neve. Szép király lány búsan gondol Pusztuld honára: Hányan álltak mellőle el! — Mondani is szégyen — Hányan vesztek ... szive reszket... Zúgó csatavészben. Keble*­ dobog — szeme lobog, — Búsan rezeg szava: „Oh ne szenvedj érttem tovább Szegény magyar hazai Karom gyenge, — nem kell nekem A szent István kardja, — Nem kell nekem a korona, Vér piroslik rajta !... Ragyogjon a fényes ékszer Róbertnak homlokán. S adja az ég, hogy boldog légy­en szép szülő-hazám !“ * * * Csendes zárda magányába, Sápad, — hervad szép apácza, — S el-elmereng hosszan, mélyen — — Kezét szépen összetéve, Fel-felnéz a magas égre­­.­­ — Égi béke ül szemében — Ott vannak mind az Árpádok. Mind oly fényes az orczájok 1.. Oly örömmel néz fel rájok... Hangja zendül, — arcza ragyog — „Én Istenem 1 boldog vagyok, — Boldog vagyok... meghallhatok ... *­ Keble helyett; vers. Drága honom nagy, szép, szabad ! Mint szent István s László alatt.“ Z. M. Mutatvány Hajóssy Ottó „Művelődéstörté­net s a művelődés Békésmegyében“ czi­­mű művéből. (Vége.) Ilyen érdeme — a többek között — megyénk azon időbeli rendeinek, hogy a nemzeti művelő­dés s különösen a nemzeti nyelv ügyét később vagyis 1810 körül, épp oly buzgósággal kezdték felkarolni, mint a­mily közönyt tanúsítottak irán­ta 1793—94-ben. Az 1805-ik törvényczikk alap­ján elhatározták, hogy fel- és lefelé csak magyar nyelven fognak levelezni; elrendelték, hogy a lel­készek a nem magyar ajkú községekben mentül gyakrabban magyar nyelven tartsanak prédiká­ciókat, hogy ugyanazon községek iskoláiban a ma­gyar nyelvre­ kiváló gond fordittassék. A magyar színészet állandósítása a fővárosban nem kevésbé foglalkoztató megyénket; e czélra magán­adako­zást rendezett, országgyűlési követeinek pedig utasításul adta, hogy a czél elérésére munkálja­nak az országgyűlésen, „mert — úgymond az ide vonatkozó végzés — a magyar játszó színnek meg­állapítása és dotatiója olyan tárgy, mely a nem­zeti culturának és literaturának előmozdító eszkö­zei közzé tartozik. (8S) Hasonló buzgalmat fejtettek ki a nemzeti múzeum létesítése körül a József ná­dor felhívására országszerte támadt mozgalom al­kalmából.89) Ugyan­ezen időben egy magyar ka­tonai akadémiának (a később csakugyan létrejött Ludoviceumnak) felállítása is terveztetett, s me­gyénk itt nem késett a kitüzött célt szóval és tet­tel előmozdítani.30) Elismeréssel kell megemlékeznünk megyénk rendeinek azon buzgólkodásáról is, melyet a me­gye javának közvetlen előmozdítása czéljából, a selyemtenyésztésnek meghonosítása és felvirágoz­tatása körül kifejtettek. A múlt század végén egy állandó küldöttség neveztetett ki, melynek felada­ta volt a megyében némileg űzött selyemtenyész­tést minél jobb lábra állítani, s annak előmenete­léről időnkint a megyének jelentést tenni. E kül­döttség egyik tagja a nagyhírű Tessedik Sámuel volt. Elrendeltetett továbbá, hogy a mely közsé­gekben azelőtt epreskertek voltak, azok újból ál­líttassanak vissza, s bennök a községek által hoz­záértő kertészek tartassanak.31) Megemlítést érde­mel, hogy a megye azon időbeli selyembiztosa, Blaskovics József, „A selyemtenyésztésnek mód­járól és hasznáról való beszélgetés“ czimü köny­vet irt, mely a kormány által, mint hasznos és jeles munka, a megyéknek pártfogásába s a kö­zönség figyelmébe ajánltatott. A selyemtenyésztés érdekében kifejtett buz­galom azonban sem akkor, sem a későbbi idők­ben nevezetes sikerrel nem járt, s e téren me­gyénkben csak is Tessedik volt képes feltűnő eredményeket felmutatni.38) Az érdeklődés átalá­­nos volt ugyan minden időben a selyemtenyésztés ") Megyei jkönyv 1811, *‘4 U­est 1803, ••­ U. o. ** Megyei jkönyv 1796. aug. 30. *2) Zsilinszky M. idézett munkája 90 L többször id. munkája 76 1. — Haaa L,

Next