Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-05-30 / 22. szám
Negyedik évfolyam 1875. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 6-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY tmtttt AT.v. 22-ik szám Gyulán május 30-án. i^jiu j,i»v Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 írt — kr. Háromnegyed évre 375 „ Félévre . ... 2 „ 60 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tár sora 10 kr. ií Hirdetések felvétetnek: B.Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czímezve is. Iparügyek. Lapunk t. olvasói bizonyosan emlékezni fognak arra, hogy mi annak idején, még ápril 18-án, felszólaltunk a Szegeden tervezett „nemzetgazdászati congressus“ politikai jellege ellen. Tettük ezt azért, mert komolyan féltünk attól, hogy állami jólétünk egyik legfőbb tényezője, az ipar fog elmerettetni a politikai párttusák hullámaiba. Most, miután ama „congressus“ május 9. és 10. napjain szerényebb „közgazdasági tanácskozmány“ szám alatt a mi óhajunk szerint is a politika mellőzésével tartatott meg : kötelességünknek ismerjük annak az ipart illető eredményét röviden összefoglalva, t. olvasóinkkal megismertetni Mert tagadhatatlan, hogy ama társadalmi mozgalom, mely az ipar terén most már helyes uton megindult, igen nagy jelentőséggel bír. Úgy tűnik fel előttünk mintha a mi iparosaink a politikai párttusákba belefáradva, saját életkérdéseik felett csak most kezdenének igazán gondolkodni mintha kóros álmaikból kiábrándítva öntudatra ébrednének, s többé nem czifra szavakban, hanem valóságban keresik a boldogulás feltételeit, így van ez jól. Senki sem szólhat illetékesebben az iparügyhöz, mint az, aki azzal folytonosan foglalkozik, aki ismeri az iparos életnek minden csinját-binját, aki a hiányok alapos ismerete mellett érzi az igazi haladás szükségét. A szegedi tanácskozmányban figyelemre méltó az, hogy hozzáértő emberek szállottak a dologhoz a kik a közvetlen tapasztalásból győződtek meg, hogy az 1872-iki ipartörvény, úgy a mint van, nem felel meg a magyar iparosok igényeinek és szükségeinek, s hogy némely pontjai inkább kárára, mint üdvére szolgálnak az iparnak. Az ipartörvény nyújtott ugyan szabadságot, de nem gondoskodott rendről, mely azt fentartja. Azt kell tapasztalnunk, hogy az önálló iparosok és segédek száma napról-napra ijesztő módon fogy, mert jövőjükről nincs kellőleg gondoskodva. Testületi szellem nincs, a jótékony intézmények megszűntek, a tanonczok kellő kiképeztetéséről nincs gondoskodva, a verseny, mely éretlen, könnyelmű ipari vállalkozása által előáll, éppen az iparosok becsületének rovására történik. — Szóval, a magyar ipartörvény készítői nem ismerték a gyakorlati életet, és ami ennél nagyobb hiba, nem tartották szükségesnek, hogy az iparos osztály véleményét kikérjék. Így keletkezett aztán egy szép ideális törvény, a tényleges állapotok s a magyar speciális természet figyelembe vétele nélkül. A szegedi tanácskozmány férfiai az életből merített tapasztalatokkal mérték össze a törvényt, s ahoz képest kívánják, hogy: 1. 1872. ipartörvény III. fejezetében a tanonczok oktatása szigoruabban vétessék, s úgy az elméleti, valamint a gyakorlati tanulmányok igazolása kötelességszerüvé tétessék. 2. Hogy a segédekre nézve a munkakönyv behozassék. 3. Az ipartörvény IV. fejezete 76-ik §-ában mondassák ki, hogy minden önálló iparos, ki valamely ipart folytat, ipartársulat tagja lenni tartozik. 4. Hogy a testületek korszerű betegápoló intézményei, a segédek és önállók közáldozata folytán helyreállittassanak. 5. Hogy az országos iparegyesület,, valamint a vidékenkint szervezendő hasonló egyesületek a kamarák helyét foglalják el 6. Hogy az ipartörvény 2-ik §-a, mely a kiskorúaknak iparüzlet folytatását, az ismert módozat mellett megengedi, kihagyassék. Ezeken kívül a szegedi tanácskozmány iparosztálya azt is óhajtja, hogy a törvényben érintett iparbizottságok kötelező felállítása minden, legalább 10000 lakossal bíró városban elrendeltessék, és hogy a szakministerium fölé hivassék, az iparbizottságok szervezésére vonatkozó törvényjavaslatnak a képviselőház elé mielőbb való beterjesztésére; hogy a vidéki kisvárosokban egységes iparegyesületek létesíttessenek; hogy az iparosok minden szegődési s egyéb beligazgatási ügyet, úgy a békéltetés is az egyesületek elé ; a komolyabb súrlódások az iparbizottságok elé; az országos iparérdekű dolgok a kerületi, illetve az országos iparegyesület elé tartozzanak; hogy az ipartörvény végrehajtása úgy fölfelé, mint lefelé végre valahára erélyesen eszközöltessék ; hogy a honvédség fölszerelése lehetőleg egészben, a közös hadsereg fölszerelési szükségletei pedig legalább a quota arányában, végül az állami és közmunkák is a magyar ipar versenyképességéhez mérten a hazai ipar által födöztessék ; hogy a vásárügy szabályozása egy dolog értő enquete által tanácskozás tárgyává tétessék. Íme, ezekben öszpontosult a szeged tanácskozmány nézete. Azt hisszük, hogy a dolog fontosságát senki sem fogja kicsínyleni, különösen a mostani időben, mikor a nemzetgazdasági viszonyainkba mélyen bevágó szerződések ideje lejár, mikor a jövőben foganatosítandó intézkedések helyessége a tényleges állapotok helyes ismeretétől van föltételezve, és mikor ezeknek földerítése éppen a küszöbön álló képviselő választások előtt kettős jelentőséget nyer Az iparos osztály igen bölcsen cselekszik, midőn ön érdekében az iparviszonyok javításán ily módon munkálkodik. Ez nemcsak joga, de kötelessége is. Ez által nem csak a maga életrevalóságát bizonyítja be, hanem jólétét is biztosítja. De midőn a társadalmi téren felmerült ezen iparos mozgalmat szívből üdvözöljük, lehetetlen, hogy az iparosok egyik fő bajára legalább rá ne mutassunk. Nagyobb részük mód nélkül szereti a politizálást. Ez pedig sokkal nagyobb baj, mint némelyek gondolnák. Ugyanazért az „Alföldi iparlap“ egyik derék szerkesztőjének jó tanácsú szavaival zárjuk be sorainkat, aki ezt mondja az iparosoknak : „Óvakodjanak a politizálástól! Történetileg be van bizonyítva, hogy soha nem ártott semmi annyira az iparügyek fejlődésének, mint a politika , de belátják ezt maguk az iparosok is — és lassanként felhagynak vele. Legyen minden iparos honpolgár, teljesítse alkotmányos kötelességét, de ha iparról van szó, ne bocsátkozzék a magasabb politizálásba, sőt oda kell törekedni, hogy azon iparosok is, kik némileg értenének hozzá, mint iparosok ne politizáljanak, mert ezáltal mindig az iparügy húzza a rövidebbet. Ha mi rokonként foglalkozunk azon módokkal és eszközökkkel, melyekkel iparunkon átalában és majdan egyes iparágakon segítve leendő gyakorlati tanácskozmányok által elérjük és sokkal hamarébb megvalósíthatjuk czéljainkat, mert titkos czélok rejtegetésével sohasem jutunk a kívánt eredményhez. Legyünk őszinték egymás irányában, mellőzzük a politikát és maradjunk a gyakorlati téren!“ TARCZA. SEZSÉBE* *.*) Mély baba’ van — boldogtalan — Endre király lánya ... Halva lelték Csáki Mátét**) Egy véres csatába. Szép Erzsébet keble vérzett, — Köny fakadt szemében, — Megsiratta, — eltemette — A hit vitézt, szépen. Sirba dőlő együtt véle Reménye — mindene I... Hiába vár utána már Magyarok nemzete. A köny árja mind hiába, — Hiába a bánat: Egyik elmegy, — de helyébe Újabb — nagyobb támad. Honfi-vértől ázik a hon Völgye, síkja, balma. Illat helyett füstöt kerget Lágy szellő fugalma. Ha Ottó győz; ha Károly győz: Testvér vér az ára ... *) Hogy — Róbert Károly — királyi széke biztosításának semmi hija ne lenne, az, kinek ahoz legtöbb joga lett volna, a már 18 éves, jobb sorsra méltó Erzsébet pi. Endre leánya) ifju szive örömeit hálátlan hona javáért föláldozni kész, a világtól, s igy a koronától is búcsút vett. Helvétiában Sz. Domonkos Diessenhofeni kolostorában apácza fátyollal cserélvén fel a bíbort, melyben Mietelt. — feuzely 1, „Magyarok töri, n. darab Stb. L *’) ’trenchéni piák) Máté családi neve. Szép király lány búsan gondol Pusztuld honára: Hányan álltak mellőle el! — Mondani is szégyen — Hányan vesztek ... szive reszket... Zúgó csatavészben. Keble* dobog — szeme lobog, — Búsan rezeg szava: „Oh ne szenvedj érttem tovább Szegény magyar hazai Karom gyenge, — nem kell nekem A szent István kardja, — Nem kell nekem a korona, Vér piroslik rajta !... Ragyogjon a fényes ékszer Róbertnak homlokán. S adja az ég, hogy boldog légyen szép szülő-hazám !“ * * * Csendes zárda magányába, Sápad, — hervad szép apácza, — S el-elmereng hosszan, mélyen — — Kezét szépen összetéve, Fel-felnéz a magas égre. — Égi béke ül szemében — Ott vannak mind az Árpádok. Mind oly fényes az orczájok 1.. Oly örömmel néz fel rájok... Hangja zendül, — arcza ragyog — „Én Istenem 1 boldog vagyok, — Boldog vagyok... meghallhatok ... * Keble helyett; vers. Drága honom nagy, szép, szabad ! Mint szent István s László alatt.“ Z. M. Mutatvány Hajóssy Ottó „Művelődéstörténet s a művelődés Békésmegyében“ czimű művéből. (Vége.) Ilyen érdeme — a többek között — megyénk azon időbeli rendeinek, hogy a nemzeti művelődés s különösen a nemzeti nyelv ügyét később vagyis 1810 körül, épp oly buzgósággal kezdték felkarolni, mint amily közönyt tanúsítottak iránta 1793—94-ben. Az 1805-ik törvényczikk alapján elhatározták, hogy fel- és lefelé csak magyar nyelven fognak levelezni; elrendelték, hogy a lelkészek a nem magyar ajkú községekben mentül gyakrabban magyar nyelven tartsanak prédikációkat, hogy ugyanazon községek iskoláiban a magyar nyelvre kiváló gond fordittassék. A magyar színészet állandósítása a fővárosban nem kevésbé foglalkoztató megyénket; e czélra magánadakozást rendezett, országgyűlési követeinek pedig utasításul adta, hogy a czél elérésére munkáljanak az országgyűlésen, „mert — úgymond az ide vonatkozó végzés — a magyar játszó színnek megállapítása és dotatiója olyan tárgy, mely a nemzeti culturának és literaturának előmozdító eszközei közzé tartozik. (8S) Hasonló buzgalmat fejtettek ki a nemzeti múzeum létesítése körül a József nádor felhívására országszerte támadt mozgalom alkalmából.89) Ugyanezen időben egy magyar katonai akadémiának (a később csakugyan létrejött Ludoviceumnak) felállítása is terveztetett, s megyénk itt nem késett a kitüzött célt szóval és tettel előmozdítani.30) Elismeréssel kell megemlékeznünk megyénk rendeinek azon buzgólkodásáról is, melyet a megye javának közvetlen előmozdítása czéljából, a selyemtenyésztésnek meghonosítása és felvirágoztatása körül kifejtettek. A múlt század végén egy állandó küldöttség neveztetett ki, melynek feladata volt a megyében némileg űzött selyemtenyésztést minél jobb lábra állítani, s annak előmeneteléről időnkint a megyének jelentést tenni. E küldöttség egyik tagja a nagyhírű Tessedik Sámuel volt. Elrendeltetett továbbá, hogy a mely községekben azelőtt epreskertek voltak, azok újból állíttassanak vissza, s bennök a községek által hozzáértő kertészek tartassanak.31) Megemlítést érdemel, hogy a megye azon időbeli selyembiztosa, Blaskovics József, „A selyemtenyésztésnek módjáról és hasznáról való beszélgetés“ czimü könyvet irt, mely a kormány által, mint hasznos és jeles munka, a megyéknek pártfogásába s a közönség figyelmébe ajánltatott. A selyemtenyésztés érdekében kifejtett buzgalom azonban sem akkor, sem a későbbi időkben nevezetes sikerrel nem járt, s e téren megyénkben csak is Tessedik volt képes feltűnő eredményeket felmutatni.38) Az érdeklődés átalános volt ugyan minden időben a selyemtenyésztés ") Megyei jkönyv 1811, *‘4 Uest 1803, •• U. o. ** Megyei jkönyv 1796. aug. 30. *2) Zsilinszky M. idézett munkája 90 L többször id. munkája 76 1. — Haaa L,