Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

§r Negyedik évfolyam 1875. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: B.­Gyulán, a polgári iskola épületében. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­­reskedése. A lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Gyu­lán czimzendők, és legfeljebb min­den péntek estéig beküldendők. TÍRSIMUN­ ÉS ISMERETTERJESZTŐ KW. TÖBB BÉKÉS MEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 47-ik szám. Gyulán november 21-én Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 5 frt — kr. Háromnegyed évre 3 „ 75 „ Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt­ tér sora 10 kr. -a? Hirdetések felvétetnek: B.-Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és­­ Winkle Gábor könyvárusnál. — B.-Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler.— Braun Ede (József tér, 10. sz. I. emelet.) — Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czímezve is. A békés vármegyei régészeti és művelődés­­történelmi társulat múlt év június hó 18-án tartá alakulási közgyűlését s hogy a ma naptól a mai napig terjedő rövid időköz alatt hivatásának meg­felelni teljes erőből törekedett: bizonyitja ifjú de már­is figyelmet érdemlő múzeumi gyűjteménye, bizonyítják az általa rendezett nyilvános felolvasá­sok, melyek mindannyiszor a nagy közönség ál­talános érdeklődése közben folytak le, — bizo­nyitja közelebb megjelent tartalmas évkönyve. Az egyesület igazgató választmánya áthatva megyénk s ezáltal közvetve hazánk szellemi elő­­haladásának buzgó óhajától, beható tanácskozása tárgyává téve azon’kérdést: mi módon lehetne egye­sületünk jövőjét egyszer mindenkorra biztosítani s az általa elért eredményeket hovatovább fokoz­­ni, hogy kitűzött magasztos feladatának megfelel­hessen ? E tekintetben nagy súlyt fektet a választ­mány azon édes reményének teljesülésére, hogy me­gyénknek mindazon fiai és leányai, kik a szelle­mi előhaladásnak őszinte barátai, s kiket még ez­­ideig egyletünk tagjai között nem tisztelhetőnk — az egyletbe történendő belépésük által kegyesek lesznek annak szellemi és anyagi erejét gyarapí­tani. Ha a kezdet nehézségeivel küzdő egylet mű­ködése nem volt eredménytelen a múltban, midőn összesen 264 tagja volt, a fejlődésnek mily ered­ménydús jeleit adhatja a jövőben, midőn az általa kitűzött czél megvalósítása végett megyénk mind­azon gyermekei egyesülnek,kiket a közjó érdekel? Tiszteletteljesen fölhívjuk ugyanazért a vá­lasztmány nevében és megbízása folytán megyénk­­nek a jó és nemes pártolására mindenkor hajlan­dó nagyérdemű közönségét, illetőleg annak azon részét, mely egyesületünkbe eddig elé­be nem lé­pett, hogy kegyeskedjenek az egylet tagjai közzé beiratkozni. Az egyletbe történendő belépés egyszerűsí­tése czéljából a választmány községenkint egyes buzgó egyleti tagokat kért­e föl arra, hogy mint bizottsági tagok a jelentkezőket az egylet tagjai közzé iktassák. E bizottsági tagok következők : Gyulán: Vinkle Gábor, Kratochvill József, ifj. Trucker József. Szarvason­: Dr. Fux Ede, Mihálfi József. — Békésen: Dr. Hajnal István, Benedict­* József. Csorváson: Grócz Béla. Kétegyh­ázán: And­­­rássy Kálmán. M-Berényben: Horváth János. Oros­házán : Dr. László Eleí­, Eördög Lajos, utóbbi Sz. Tornyán is Gyomán: Garzó Gyula. Weidinger György .-Kigyóson: Pándy István. Uj-Kigyóson: Becker Oszkár kapitány. Dobozon : Kéry Kálmán. Gerendá­son :Beliczey István Endrődön: Balla Mátyás. Kovács n­. István. Tót-Komlóson: Horváth Sámuel. Tatay János. Gerlán : Gr. Wenckheim Géza. Bánhegyesen : Gremsperger József.K.­Tarcsán: Szabó János. K.­­Ladányban: Farkas Gábor. Dr. Vajda Géza, Sz.­­Andráson: Lehóczky János. Zih Károly. — Öcsö­dön: Oláh Károly, Vitályos Márton. Szeghalmon­: Kovács Mihály. Tatár János. F.­Gyarmaton: Kor­­nizs Béla. Gy.­Váriban: Bán Károly. Vésztőn: Csák János. Kondoroson: Zlinszky István. Csákon: Petőfi István. A közönség s a bizottsági tagok tájékozása czéljából e lapok hasábjain közrebocsátjuk egy­letünk tagjainak névsorát és pedig községenkint csoportosítva. — Kelt B.-Gyulán 1875. november 16. A választmány nevében Czöndecs Benedek, egyleti elnök Elek Lajos, másod­titkár. Tehát mi nem szeretjük hazánkat! Akár a sziklás hegyek, akár a gaz­dag rónák, akár a vizenyős lapályok la­kosait figyeljük meg, mindegyiknél tapasz­taljuk, hogy azt a földet szereti kiválólag, a­mely őt szülte, nevelte. Akár valamely kiművelt, akár vala­mely művelődni kezdő, akár valamely tel­jesen műveletlen nemzet tagját hallgassuk az ő nemzetéről beszélni: mindegyiknél ta­pasztaljuk, hogy azok az ő legátérzettebb, legmelegebb szavai, a­melyek saját nemze­tére vonatkoznak. Akár­hány nyelvet , akár­mily jól tudjon is valamely nemzet tagja, igaz sze­­retete vagy igaz gyűlölete számára mindig csak egy nyelve van — az anyai Ezzel az van mondva, hogy földünk­höz, népünkhöz, nyelvünkhöz maga a ter­mészet köt bennünket oly ellenállhatatlan s egyúttal oly édes erővel, hogy tőle sza­badulni sem nem tudunk, sem nem aka­runk ; nem azért, mert hazánk, népünk,­­ nyelvünk ilyen vagy amolyan, hanem mert a mienk. Ezen természeti vonzalmat hívjuk ha­zaszeretetnek. E szerint a hazaszeretet csak úgy kény­­szerűségből terem, mint a mező vad virága; azért oly régi mint maga a határ, azért tart mindaddig, a­míg ember lesz és en­nek hazája. De nemesíteni lehet a vad virágot \ lehet is kell is nemesíteni a kebel legszebb virágát, a hazaszeretetet is; lehet és kell öntudatosabbá, bensőbbé, ez­által cselek­­vőbbé tenni. A­mi terem, annak csak gondozás, kellő táplálás kell, hogy a természete szerint le­hetséges legfelső fejlettségig eljuttassuk. Gondozás és táplálás kell a hazasze­retetnek is. A­ki belénk adta az önfentartás ösz­töneit, megtanított egyúttal arra is, mikor hogy tápláljuk a hazaszeretetet. A­mikor még karddal feküdtünk, kard­dal keltünk ott volt a példa, mely a gyer­mek szívét megdobogtatta, benne az óhaj­tást, felvette: „Istenem, csak nagyobb vol­nék!“ Mikor egy kis békére tehettünk szert: „Beszédessé lett az öreg ajka, lángra kap­tak a cselédi rajta.“ Ha pedig se kard, se béke: „Szivét bubánat epeszti, könybe merült szemét a múltra függeszti, s a dicső múltakról megemlékeztében újra támad a honszerelem szivében.“ Így ápoltuk a hazaszeretetet Puszta- Katona dal... Barna kis­lány kökény szeme Hej! minek is néztem bele ? Se nappalom — sem éjjelem . . . Megvert engem a szerelem. Hull a levél — hull a fáról. Most búcsúzom a rózsámtól: Két szép szeme ki van sírva. Katonának vagyok írva. Hull a levél — hull a fáról. El kell válnom a rózsámtól, Hideg eső omlik szakad, Fáj a szivem , majd meghasad. Nagyon boldog voltam.­ Nagyon boldog voltam , mig meg nem láttalak, Olyan volt életem, — mint egy csendes patak, Partjain nyilottak kis öröm virágok, Könnyű hab fodrain nap sugára játszott. * * * Mintha villám villan, zivatar zúg harsog. S a megdagadt hullám verdesi a partot; Olyan lett életem . . . mikor megláttalak. Csevegő patakból — rohanó zuhatag. Z.­M. Levelek Katinkához. VII. Kedves Katinkám ! Tartok ugyan tőle, hogy leveleimmel e lapok olvasóinak unalmat szerzek, s egyhangú zsörtölő­­déseimmel kiszorítom e tárczából az élvezetesebb olvasmányokat, — de mivel soraidból látom, hogy az eddig érintett kérdésekben elfoglalt álláspontom helyesléseddel találkozik, s miután ismét több kér­déseket tettél örömbe, folytatni fogom leveleimet, illetőleg azoknak nyilvánosságra hozatalát, — és pedig elsőben is kérdéseidre igyekszem megfelelni. „Honnan van az, hogy a kis­városi nők fényűzése sokkal szembetűnőbb, mint a nagy­vá­rosiaké ?“ — ezt a kérdést intézed hozzám a töb­bek közt. Erre kedvesem bajos hamarjában meg­felelni. Kérdésedben állítasz is egyszersmind, s igy először ib az állítás valódiságát kell mérlegelnünk. Kétségen kivül meglepett engem is, p. o. a bécsi nők egyszerűsége. Jó módú iparosok, keres­kedők, vagyonos polgárok nejei egyszerű karton ruhában járnak teljes életükben, — selymet, bár­sonyt csakis főrangú hölgyeken lehet látni, kik fé­nyes czimeres fogatokon járnak. Magát a király­nét is gyakran a legegyszerűbb toilettben lát­hatni. Már Budapesten nagyobb a fényűzés, Izrael hölgyei, vidéki úrnők, helybeli magánzók és bir­tokosok, tőkepénzesek és kereskedők nejei déli egy óra­ körül a dunaparton csak úgy csillognak az ékszerektől. Természetesen nagy szerepet ját­szik a talmi ékszer is. Minden nő csupa selyem és bársony itt! úgy hogy nem is ajánlom senkinek valami olcsó karton ruhában ilyenkor a corsóra menni, összeperzselné rajta az a sok fényes szem­sugár. — Ha egy idegen végig tekint itt hölgye­inken, látva a keleti­ fényűzést, vagy a kánaáni bőséget, nagy balgatagságot tételezhet fel ha­zánkról. Hát ha egy kis vidéki várost tekintünk meg ? Ott pláne elérte a fényűzés a legvégső határt. Egy iparos, kereskedő, fizetéses hivatalnok neje selyem­ruha nélkül ki nem léphet az utczára, mert meg­szólják érette ! Függök, gyűrűk, karpereczek, mél­tók, óra és nehéz arany láncz, s ki tudja még mik ? elm­aradhatatlanok egy vidéki hölgy toilett­­jéből. És ha egy nő minél magasabb összeget ölt­het és rakhat fel magára ruhákban és ékszerekben annál nagyobb a tekintélye, — holott bátran el­mondhatnék sokszor: quanta species 1 stb. Szerintem is tehát nagy igazságot állítasz kedvesem ama fentebbi kérdésedben. Minél kis­­sabb a város, annál szembetűnőbb a nők fényűz­zése. De hát honnan van ez ? azt kérded. Meg­bocsáss, ha erős­­ kifejezést használok, de egyetlen szóval akarok felelni, — ennek oka az álmivelt­­ség. Minden olyan erőlködés, mely szerint valak­i külsővel igyekszik imponálni, legyen az akár esti erő, akár testi szépség, vagy dekorált öltöny, — bizonyos mértékben magán hordja a gyenge­elm­éjűség bélyegét. Miért van az, hogy minden bárgyú tollakkal, szalagokkal ékesíti fel­magát, s minden gyöngeelmü örül a csörgő sapká­nak ? És miért van az, hogy minden valódi nagy szellemet igénytelen külső fedez ? Nem szükség felelnem e kérdésekre, csak azt jegyzem meg, mint lélektani igazságot, hogy minél magasabb fokára jut valaki a valódi műveltségnek, annál kedvesebb oka van fényes külsővel fedezni el lelki fogyatko­­zásait. Megvallom, hogy a mondottakat nem alkal­mazhatjuk betű szerint hölgyeink fényűzési túlkap­ásaira, mert azt nem mondhatjuk, hogy a nők­­fényűzése gyönyelműség jele. De azt igen­is állít­hatjuk, hogy álmiveltségre mutat. Hiúság, könnyel­műség, hiányos nevelés, előítélet s több ilyen in­dokok azok, melyek a fényűzést eredményezik. Egy világvárosban egyik ember a másikkal nem törődik, úgy szóllván, még azt sem tudja, ki la­kik túl szobája falán, egy kis városban pedig azt is szokták tudni az asszonyok, hogy kinél mit főz­tek tegnap. El sem prüsszentheti valaki magát a­nélkül, hogy a fél város „kedves egészségére“ ne kivánja. Itt mindenki a más bajával vesződik, mig a magáéra rá sem gondol. Itt mindenki tudja, hogy X. asszonynak hány selyem ruhája van, milyen divat szerint készültek, mennyibe kerül­tek, stb. íme ez is egyik oka a kisvárosi mizerábilis állapotoknak, — a nők fényűzési túlkapásainak. Egyik sem akar a másiknál hátrább maradni a másiknál, még 100 °/o-is váltók mellett sem. Nagyon sajnos jelenség ez hölgyeim, — tár­sadalmi betegségnek a jele ez, melyet orvosolni kell. Kisértse meg kiki magán, hogy addig nyúj­tózkodjék, meddig a takaró ér, sőt igyekezzék az activák és passivák közti eddigi arányt megfor­­ditni, kevesebbet költeni, mint a­mennyit bevesz: azonnal nem kell panaszkodnunk, hogy nincs tőke hazánkban, hogy az uzsorások megesznek bennün­­megesznek bennünket, — mert akkor lesz tőke s nem szorulunk uzsorára. De mind addig, mig X. iparos vagy kereskedő neje utánozni erőlködik gróf Y.—né fényes toilet­tjét, mindaddig a csődök és árverések hínárjából ki nem rábolunk. Tudják és érzik ezen visszás helyzet követ­kezményeit igen sokan, talán azok is, kik azt előidézik, de nincs elég erejük, nincs elég erköl­csi bátorságuk azt megszüntetni akarni. Csak egy kis városi bálban is csupa selyem és bársonyból áll a női öltözet, nem, mintha mindenkitől telnék, de mert a kartont lenézik ! „Nézd csak kedvesem — szólt egyik hölgy a másikhoz — Z.—né azt a ruhát most hozatta Altertől, rongyos 300 forint­ba került, s bizonyosan megböjtöl érette!“ — „Hát ez a polgárleány — válaszol a másik — nem szé­gyen­ ilyen helyre jönni abba a moll ruhába ? 1.. olyan jámbor portraithoz csakis ilyen ruha illik !* — Nem akarok keserű lenni hölgyeim, pedig méltó okom volna önöknek szemökbe mondanom, hogy minden szívtelen, minden álműveit ne úgy beszél, mint a­kiket fentebb idéztem. A ki a születést, az öltözetet , több ilyen haszontalanságokat tesz ítélete alapjává valamely egyénnel szemközt, az olyan ember mindennek inkább, csak műveltnek nem ne­vezhető. Most veszem észre kedvesem, hogy hossza­san időztem ezen kérdésednél, megbocsáss ha néha olyan áradozó vagyok, hiszen ez rendes hibám a hölgyekkel szemközt. Sajnálom, hogy többi kérdé­seidre most nem válaszolhattok, de talán a térből is ki­fogynánk, pedig nagyon érdekesek ezen kér­déseid is: „mit tartasz a nő írókról ? mi különb­ség van a nők sorsa között a művelt és művelet­len népeknél stb. Ezekről közelebbi heteken, addig is üdvözöl a távolból igaz rokonod Gáthalmi.

Next