Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-07 / 1. szám

4— eta 21. Élővirág lila szalag „Fel­edhetlen elnökének a veres kereszt egylet.“ 22. Kék szalag nefelejts koszom. „A csizmadia ipartársulat, tiszteletbeli elnöké­nek 22. Gyöngyvirág és ibolya koszorú fe­kete szalag. „A gyulai tűzoltó testület, feled­­hetlen emlékű alapitó tagjának és lelk­“ pártfogójának.“ 24. jA jó apát úrnak, Szénásy József c­saládja“­­Élővirág, fehér szalag, csíiládjs És még több szalag nélküli koszorú.­ tett «t,”t rsadalmi és közg­azdászati hetilap. terhez, a szegényalap javára, gróf Wenckl Frigyesné pedig 101) írtot; ez utóbbi cé MílGlIEXIENIS MINDEN VASÁRNAF. a megboldogult, által hagyományozott ij tál együtt tiszt. Bazár Gyula segéd / által fog a szegények részére hyjk/.. .­­ ■ , - . isten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein* Bernát fürdö-utcza 4., Klaasenstein 's Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütő-utcza, Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1, Az Alsó Fehér oros­sza a goz^­er Gyula Szerecsen-utcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. közgyűlése Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Dob­ay János. G­yula, 1894. január 7-én. XIIII. (XXVI) évfolyam. . 4 Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, h­­ova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.. . Nyílt-tér sora 10 kr. ; (1893. deczember 20-á/ A határozatképes számig gégi tojokat Kadira Györg’s vözölvén, a jegyzők : ‘•­■‘ler Gyula •­ Göndöcs Benedek. Emberöltők múltak, emberöltők fognak elmúlni, m­ig e várost — emberi életben — olyan­ fájdalmas, olyan nagy, olyan pótol­­hatlan veszteség érje, mint most Göndöcs Benedek halála. A kábító csapás után, amelyet hirtelen halála keltett, idő kell hozzá, hogy a rop­pant­ veszteséget csak némileg is mérlegelni tudjuk. Hazája, hű fiát, egyháza, hivatása szín­vonalán messze felülemelkedő papot, csa­ládja, öntoláldozólag szerető rokont, a sze­gények, özvegyek, árvák és elhagyottak, leg­nemesebb szívű gyámolukat, Gyula városa — melynek pedig nem volt szülöttje, de amelynek közéletével két évtized óta telje­sen összeforrt: — legkiválóbb, leghasznosabb polgárát veszítik el benne. Igen­­is, mint pap, a mindinkább ke­­vesbülő régi jó magyar plébánosok egyik typikus alakja volt. Hű őrzője s szigorú követője ugyan egyháza dogmáinak, de tel­­­ ye­s vsn raientt a fanatismustól, s azonkívül más hitfelekezetekkel és más hitfelekezetbeliek­­kel szemben nemcsak hogy türelmes, de maga a megtestesült toleranczia. A hitfele­kezeti súrlódások és villongások mai szo­morú korszakában ezer szerencséje lenne az államnak, ha Göndöcs Benedek lelkületű fő­papokkal lehetne az egyházpolitikai kérdé­sek fölött tárgyalnia s megállapodásra jut­nia. Szerencse lenne az államra, de nem ki­sebb előny és szerencse magára a kath. egy­házra nézve is. És lehetetlen keserűség nélkül, a jogos méltatlankodás hangján meg nem bélyegez­nünk azt a — most már nincsen tekintet, mely bennünket az igazság hangoztatásától visszatartana — szükkeblüséget, azt a rész­­ak­aratót, azt­ az igaztalan mellőztetést, mit Göndöcs Benedeknek mint papnak, évtize­deken keresztül egyházi fensőbbségei részé­ről elviselnie kellett. Az a pap, ki kétszer annyit költött emberi s jótékony czélokra, mint amennyi lelkészi czímen szerzett jövedelme ; az a pap, ki a krisztusi szeretetnek époly mértékben követője, mint hirdetője volt, mint pap, csak untaira vihette, amennyire a gr. Wenckheim család patronatusnak alkalma lehetett érde­meit honorálni, azontúl nem haladt egy lé­pést sem. A magyar püspöki kar harmad­részének individuális érdeme együvé téve nem ér fel magával Göndöcs Benedekével, aki hetven esztendős koráig még kanon­oki állásig sem vihette fel. És mindezt azért, mert mint magyar ember, mint magyar pap, nem értett a hízelgéshez, nem intrikált, ha­nem azon a természetes hangon és őszinte­séggel beszélt a Szent­ István társulati köz­gyűlésen és a püspöki aulában, mint itthon a gyulai parochián. Ezt a pozeár főpapok soha el nem nézték, soha meg nem tudták neki bocsátani. Igaztalan mellőztetése minden jóérz­ésű embert bántott, noha szorosan vett önzésből mérlegelve: a gyulai hívekre, Gyula váro­sára nézve kiszámíthatlan szerencse volt, amennyiben egyházi előléptetése Gyuláról való távozását vonta volna maga után. És abban hitfelekezeti különbség nél­kül­ egyetértett e város közönsége, hogy Göndöcs Benedek távozása Gyulára nézve nemcsak csapás, hanem valóságos katasztrófa lészen. Amit Göndöcs Benedek a jótékonyság tkterén kifejtett, az hasonlíthatlan, páratlan, la­bozatom tüneményszerű. Ambiuús jó­ embe­reknél egyik szép tulajdon : a jótékonyság gyakorlása, Göndöcsnél életczél, valóságos életszükséglet volt. És hányféle úton-módon tudta ő em­bertársaival szemben a jóakaratot, a jóté­konyságot gyakorolni? Tizenöt-húszezer forintnyi évi jövedel­mének felét példátlan nagy vendégszereteten alapuló háztartása, másik felét pedig a sze­gények és segélyre szorultak emésztették fel. Sohasem volt fölöslege, sőt gyakran megtörtént, hogy jótékonysági kötelezettsé­gének teljesítésére hitelre szorult. De nemcsak önmaga volt jótékony, hanem rendkívüli mérvben közvetitte is a jótékony­ságot. Ha s amikor már sajátjából nem fu­totta: a haza közeli s távoli részén levő fő­urak és úrnők jótékonyságára appellált sze­gényei érdekében. I)e pénz és értékadomá­­nyainál nem kisebb sőt lehetőleg nagyobb jótétemény volt abbeli törekvése, hogy a mélyre szorultak, könyöradományok helyett állandó keresethez jussanak és rendkívül összeköttetéseinél fogva százakra rug a sze­gények, özvegyek s árvák száma, kiknek ilyen után módon tisztességes exisztencziát biz­tosított. A gyulai papiak két évtizeden keresztül valóságos jótékonysági iroda volt, ahol szin­­tén a nemesszivü apát jótékonyságát élvező egy-két ifjú, a közügy­ek és kiválókig a sze­gények érdekében százféle kérvény, meg­keresés és kimutatás írásival volt örökké elfoglalva. Páratlan jószivéről tanúskodott az is, hogy habár legm­éltatlanabbul is megbántotta valaki, ami nem is olyan ritkán történt meg, ha az illetőnek a legkisebb szívességet tehette, nem­ is várta, hogy az­ előbb bocsánatot kérjen tőle, hanem époly készséggel és lelkiismere­tességgel eljárt az érdekében, mintha nem jog­talan sérelmet szenvedett, hanem az illetőnek talán lekötelezve lett volna. Bánatnak, szivből fakadó fájdalomnak vi­gasztalan, keserű kényei áztatták két na­pon át ravatalát; a szegényeké, elhagyottaké, kik az ő­ halála után válnak csak igazán szegé­nyekké s elhagyottakká. És Gyula városa ? mely iránt boldogul­­t elesünk a fiainál több: atyai gyöngéd érzel­met táplált és szeretettel viseltetett! Két évtizedet meghaladó idő óta, kü­l­földi s hazai neves emberek, tudósok, irók és művészek, akik Gyulán megfordultak, Göndöc­ Benedek által ismerték meg városunkat , ami szimpátiákat Gyula iránt megőriztek é táplálnak, azt mind Göndöcs Benedeknek Göndöcs Benedek széles e hazában párját nem találó szívós vendégszeretetének köszönhetjük Egy? csomó instituczió: a régész és köz­művelődéstörténelmi egylet, a népkert­, a pa­villon (amellyel halhatatlan nevét örökitendjül meg,) mint az ő direkt ügybuzgalmának é áldozatkészségének köszöni lételét. Az árvaházban, a kath. főgymnasium alapban közvetve szintén rendkívüli érdeme vannak. Ő volt gyámja, ő volt nevelője a min­den női erényekben bővelkedő, páratlan szívjó­ságú Winckheim Krisztina grófnőnek, és so­raiban is hálásak leszünk, hogy a nemes gróf­nőben a Gyula városa iránti jóindulatot fel­ébresztette és állandóan ápolta, fejlesztette. És most meghalt , nincsen többé! Nevét elejti a vágyó remény, s átvesz a fájó emlékezet. Megsiratja az értelmiség, megsiratja i­par, iparos és kereskedő, m­egsiratják hívei megsiratják az idegen hitfelekezetnek, mer bizony mindenkinek halottja ő ! És mindenki, aki gondolkodni szeret megdöbbenve kérdezi a sorstól: „mi jövendő készítesz előre városunknak, hogy legjobbja elveved közülünk?“ Óh mi sokáig fogjuk őt gyászolhatni! ! ■ Mert­ veszteségünk nagyságát eszünkbe juttatja minden nap és minden nagy emlék, amit elhagyott maga után, és minden üres tér, a­honnan ő hiányzik. Istenben boldogult szeretett Főpapunk! aki elhagytál, midőn nem küldénk és nem térsz vissza, amidőn hívunk; kit mindenütt fogunk látni, midőn nem vagy, — a nagy űrről, mi utánad marad, nyugodjál csendesen kebelén e hőnszeretett városodnak, melynek jajkiáltása soha ne zavarja meg álmodat. Áldásunk te rajtad! — áldásod mi rajtunk! A mi áldott jó papunk!­ ­ Hull a hó. — Fehér leple borítja az Úr­házát, — melynek ormán fekete lobogó len­g. Az Úr szolgája halt meg, — oltára gyászba borult.. Göndöcs Benedek pusztaszeri apát, gyulai lelkész elhunytát hirdeti az Egyház gyásza, — hirdetik a középületek fekete lobogói, az ü­d­vösségre áhítozó hívek ezreinek, mindnyájunknak mély fájdalma s hirdetik a szegények elhagya­t­ottak jajjai. A jóság kincseivel pazarul megtelt szív megszűnt dobogni. A szeretet áldásait nem osztja többé a jól tevő kéz. Még cseng füleinkben hangja az ünnepi dalnak: „Örvendjetek! Megváltónk született Dicsőség, dicsőség Istennek.“ Még halljuk az imára hívó harangok elhaló zúgását. Még zeng a hálaadó zsolozsma, mely szíveinkben az uj év uj örömreményeit fakasztó, s ma már mély bánatba borult szívvel, fájda­lomtól megtört lélekkel állunk a sírhalom fe­lett, mely elfedi a szeretet, a közjó a hit buzgó apostolát. Ezrei A­ szenvedőknek megrendülve állják körül a gfrtfA fájdalom közös, s a sírnál együtt borul le gazdag és szegény. Ki adhat enyhülést a minden szívet átható fájdalomnak ? A szegények özvegyek, árvák gyámola, a közjónak fáradhatlan tevékenységű napszámosa, a közérdek önzéstelen, egyenes lelkű harczosa, kit sem gúny, sem hidegség sem méltánytalan­ság nem tántoríthatott meg a közjóra irányuló törekvéseiben, nem gátolt az előh­aladás szolgá­latában : Göndöcs Benedek nincs többé. Jótékony melegsége áldoz írtkész szívének nem árad szét többé! Nem merít vigaszt áldott jóságából a szenvedő! Nem nyer támogatást pazar bőkezőségéből a közérdek! Mily kiterjedt volt áldásos működésének tere! s mily kicsiny a sir, mely aranyi jóságra, an­nyi szeretetre, s anyagi áldozat készségre borul. D. Gy. Életrajzi adataiból — a mennyire rendelke­zésünkre állanak — a következőket adjuk: Göndöcs Benedek, pusztaszeri apát, gyulai lelkész, Nagy-Váradon, 1824. julius 24-én született tősgyökeres magyar szülőktől, kiknek vallásos nevelése korán megérlelték hajlamát az egyház pálya iránt. Középiskolai tanulmányainak befe­jezése után 183-ban a nagyváradi egyházmegye papi növendékei közé lépett s theologiai tanul­mányai bevégeztével töb­ben áldozárrá szentel­tetvén, báró Bémer László püspök, fölismerve szép tehetségeit, udvari papjai közé kívánta föl­venni. De ő benne már akkor megvolt a hajlam az elzárkózás helyett az élet tevékenységre nyüzsgő áradatában venni részt, s mint világ pap, lelkipásztor, élni hivatásának, így jön még ugyanazon évben újkígyósi segéd lelkész. Hive csakhamar megszerették a természet­es, keresetlet magyaros modorú, barátságos fiatal papot, kine i­íj holtsége s lelkes temperamentu­m11 csakha m­­ignyeré számára Kígyós kegy urának, a das­­zdagságáról hires gr. Wenckheim József Antal ralmát, úgy hogy ez kastélya melletti kápolná­ba lelkésznek hivta meg udvarához. S m­időn öreg gróf 1852. évben közeledni látta végóráját,­ yetlen gyermekének, Krisztinának egyik gyám­­al tévé, nevelését is az ő gondjaira bízván­y lön Göndöcs Benedek nevelő atyja az ország­­kor leggazdagabb árvájának. S hogy az öreg úr választása mennyire szerencsés volt, azt a mérdek körig igazolhatná legjobban, melyet­risztina grófnő letörült, s ama,mesés összegek, elyeket jótékony és hazafias czélokra á­dázott. haza- és a felebaráti szeretet levegője volt az, elylyel a derék lelkész a gondjaira bizott grófnőt árnyeré, s melyben őt honleányi erényekben , gazdaggá, fenkölt lelkűvé és könyörületes­­ ívüvé nevelé. Mint a kiskorú grófnő gyámja és nevelője eutazván egész Európát s kiváló érzéke lévén gyakorlatiasság iránt, — sok oldalú ismeretet s tapasztalatot volt módjában értékesíteni. Költ­ég és fáradság kimélése nélkül mintát -lepeket tlltott fel földjein s figyelme kiterjedt a gazda­ág minden ágaira. Az állattenyésztés és az ilatnemesités terén a legismeretessebbek egyike z ő neve volt, kinek nemesített tenyészfaj lovai­okszor részesültek a legelső állami díjazásokban , vidéki kiállításokon s Kígyóson, ő e­melte föl a lótenyésztést annyira, hogy a megye, lófutta­­ások parasztversenyén már szinte biztosra vették, hogy a dijat kígyód ló viszi el. Az ő búzája, kukoriczája, dohánya, dinnyéje, gyümölcse, virá­­g­jai, dísznövényei, konyhakertész,itt terményei, selyemtermelése mind az ő kiváló szakértelméről is buzgóságáról tett tanúbizonyságot s a mi ó­­ öle kikerült, az abban a nemben az egész al­­öldön a legszebbek közé tartozott. Föl is kereste— productumaival nemcsak a hazai, de még a bécsi, párizsi, londoni, budapesti kiállításokat is s hal­mozva hozta onnan az arany-, ezüst-, bronz­ér­­meket és elismerő diplomákat. Göndöcs Benedek 1863-ban jön Uj-K­n­­nos II lelkészévé, az as­ály által okozott ínségről oly szomorúan emlékezetes esztendőben. Az uj plé­­­­­bános valódi atyjául bizonyult híveinek a meg- i­ próbálta­tás e nehéz napjaiban. Gyámolttá a csög­ gl gedöket, tizenkét családot a sajátjából tartott el egész az uj aratásig s napota 50—60 éhező nyert főtt eledelt a plébánián, mig a betegek ingyen kaptak gyógyszert és orvosi ápolást. Ily példák­kal járt ő maga növendéke előtt. Zeer-monostori pusztaszeri apátnak 1S68-ban nevezte ki ő felsége a hasznos tevékenységéről a már akkor országszerte ismert lelkes papot. A­­ következő évben szentszéki ülnök jön. Mint egyházi író is tevékeny s itt is a jele­sebbek között foglal helyet. Művei között vannak olyanok, melyek már több kiadást értek. A cul­­­­turális téren azonban egyik legnagyobb érdeme volt a „békés megyei régészeti és művelődéstör­­ténelmi egylet“ megalakítása, mely leginkább az ő, továbbá néhai Haán Lajos békés-csabai ága­...­­>. ev. lelkész és Zsilinszky Mihály jeles történészünk buzgóságának köszönhető. Ez egylet jelesen szer­kesztett tizenhét évkönyve gazdag tárháza a régé­szeti és történeti ismereteknek s vándorgyűlései­vel, kutatásaival már fényes sikereket ért el. Ez egyletnek kezdettől kezdve volt Göndöcs az elnöke és vezérlő szelleme. Egyik legérdekesebb alkotása „a békésme­­gyei okszerű méhészeti egylet” volt, melynek gazdagon fölszerelt telepe és pa­villonja ritkítja párját az országban. A méhészet terén tanusitott tevékenysége, a „méhészeti káté“, melyre jelen­­­­tékeny pályadijat tűzött, az általa föltalált s g száz meg száz példányban készíttetett kettős g V gyékény- és átmeneti kaptár, az u. n. (lapozó) L méhlak, mely a Dzierzoi­-féle kaptárnak «egyik legczélszerübb módosítása, — ügy szintén a se­lyemtenyésztés elterjesztése körül tekt fáradozásai, többi közt igen becsesnek ismert „Gyakorlati P selymészeti kátéja“ s ez irányban kifejtett *iro­­dalmi tevékenysége oly sokoldalú, hog'yzen csak elismeréssel lehet szólani. H

Next