Békés, 1906 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. január 7. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre — —_ 10 K — f Fél évre— _ 5 K — 1 Évnegyedre.............. 2 K 50 fi-lö szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A hitelezők szezonja. Uj év beálltával a hitelezők szezonja következik. Nem kér belőle se a hitelező, se az adós, de szükség szerint bekövetkezik minden új évben, úgy a hitelezők mint az adósok szezonja. A hitelező boszankodik először is azért, mert hiteleznie kell. Vannak vevők, akik egész éven át hozamra rendelnek. Nem szereti őket a hitelező, mert a kereskedő csak akkor csinál jó üzleteket, ha pénzét forgathatja, kamatoztathatja. De hiteleznie kell, mert készpénzen vásárolt vevőitől nagyon keveset kap, ilyenek kevesen vannak s ha vannak is, akkor is nem tud konkurrálni vagy éppenséggel nincsenek készpénzfizetői, amikor tehát hiteleznie kell, mert különben becsukhatná egészen a boltot. Szükségképen aztán beáll a hitelezők szezonja. Az adós rettenetes lelki harczon megy keresztül ilyenkor. Mert vagy fizet, ilyen esetben a legtöbbször új adósságot csinál, vagy nem fizet, ilyenkor aztán perelnek, ami újból nagy kiadás. Sehol ilyen kicsiny országban nincs annyi sommás per, mint Magyarországon és alig van kulturállam, ahol oly költséges volna a jogvédelem, mint nálunk, ahol az árverési hirdetmények egész raja van kifüggesztve a bírósági hivatalok ajtain. E bajt a fentebbiekkel konstatáltuk. Most csak annak a kifejtése tartozik a lapra, hogy találjunk modus vivendit, valamely specziális gyógyszert a hitelező adós bajainak orvoslására. Megvalljuk, hogy nekünk magunknak nincs valami megváltó ideánk, mert az adott körülmények között az volna az ideális állapot, ha valaki finanszírozná a hitelezők költségeit, kiadásait, ha tudnák előteremteni azt a sok pénzt, mely eltüntetné az emberek arczáról a sok felhőt. No de hol van az a kincsesbánya, mely a teremtés e nagy molochjának kívántságait ki tudná elégíteni. Mesébe se illik ilyen idea, mert hazug volna minden betűje. A gondolkozás ereje azonban a pénznél is erősebb. Nagy baj az, hogy az emberek keresetükön felül költekeznek, de talán az is baj, hogy vannak talán olyan kereskedők bőséges számban is, akik könnyelműen hiteleznek, ugrasztják a vevőket, rábeszélik a közönséget, csakhogy üzletet köthessenek. Főleg piszkos konkurrenciával dolgozó kereskedők házalják be az emberek házát, hogy csak vegyenek, nem törődve hitelképességgel vagy szavahihetőséggel, ők csak árulnak. Ezzel tönkreteszik a tisztességes kereskedők hírnevét, de egyben a fizetni szerető, fizetni tudó közönség hitelképességét is. Az orvoslás tehát ezen a téren keresendő. Ez a gyógyszer biztosan ható, mindenki előtt világos. Az, hogy a kereskedő megvárhassa adott portékájáért a pénzét az a jog, az hogy az adós fizessen kötelesség, de viszont, hogy a vevő közönség meg legyen kimérve a könnyelmű hitelezéstől, szintén jog, ez pedig, hogy a kereskedő tisztelje a vevő közönség pénztárczáját és jövedelmi forrását, szintén kötelesség. Természetesen nem azt mondjuk ezzel, hogy a jó kereskedő jó áruit ne ajánlhassa tisztességes fizetségért, olcsó pénzért. A külföldi kereskedelem is csak úgy lett híressé odahaza is, nálunk is, mert széles körben hirdették az áruk jóságát. Mi csak azt czélozzuk, hogy a könnyelmű hitelezésnek és a könnyelmű vásárlásnak a kellemetlen szezonja elmaradhat, ha vásárló és árusító egymás érdekeit tiszteletben tartja. Fontos kereskedelmi érdek ez mindenképen, mert a könnyelmű hitelezés termeli a kereskedők fizetésképtelenségeit, a könnyelmű adósságcsinálás kevesbíti a nemzeti vagyont és dúlja fel a családok békéjét. És habár gyógyíthatatlannak látszó is ez a baj, a társadalmi felfogás összetartó elhatározása ezen a téren is jelentős eredményeket érhet el és nem fog kínálkozni a kellemetlen téma sok rész élet faragására és a mi fő, a hírlapok legszomorúbb rovata az „árverési hirdetmények“ nem fognak nevelni árverési hiénákat, akik eladdig is annyi ember feje alól húzták ki a párnát. TÁH ö iA* A szárnyaskerék árnyékából. Irta: Kemény József. Vera kendőt borított a vállára és varrásával lámpagyújtáskor átment a szomszédba Takácsékhoz, akik a pályaudvar közelében, sok lakójú bérkaszárnyában laktak. Fejlődésben elmaradt vézna gyermek volt a sorompóőr fiatal leánya. A nélkülözés, a korai gondok nyomait viselte. Apja a falatot vonta el szájától — mint mondani szokás — hogy Verát taníttassa. El is végezte a leányok kereskedelmi tanfolyamát, többnyire azonban nem volt állása. Szegénynek szegény a szerencséje. Hát otthon segített anyjának a háztartás körül, ráfért, a sok gyermekkel megáldott, korán elöregedő asszonyra a segítség. Egyetlen szórakozása volt a leánynak, ha ilyenkor munkájával átmehetett Takácsnéhoz, aki szívesen átengedte neki a varrógépét és jól tartotta szóval. Nem valami mulatságos dolgokról beszélgettek, hisz a szegény embert ritkán éri öröm, a baj meg árnyékként lépked a nyomában. Vera beteg apját panaszolta: meddig bírja még a huszonnégy órás szolgálatot kinn a sorompó mellett, szélben, fagyban?! A kocsirendezőnő meg az után sopánkodott, aki évek óta szaladgál a vágányok közt forró nyáron, zivatarban, hóförgetegben egyaránt. Emlegeti is szegény feje eleget, mikor úgy reggelenkint fáradtan esik ágynak, hogy öregséget kezd érezni a csontjaiban. Másnap aztán megint csak nekiindul a szolgálatnak. Csak ezen a zimankós télen volnánk már túl! A vonatok rendetlenül közlekednek, a vágányok megtelnek nem továbbítható kocsikkal. Napról-napra bajosabb a rendezés. — A főnök úr lármáz a hivatalnok úrral, a hivatalnok úr lehordja a kocsimestert, a kocsimester úr leszidja a kocsitolókat. Hát ne átkozza meg a szegény azt a perczet, amikor a síneket meglátta? — Aztán tudja, Vera lelkem — sóhajtott tovább Takácsné — Gáspár sora sem indul jobban. A leány felpillantott varrásáról, színtelen arczán árnyék suhant át. — Ma kapta vissza a tizedik kérvényét. Másfél esztendeje dolgozik ingyen. Pedig, hogy biztatta az igazgató úr, mikor az érettségi után, a nagyprépost ő nagyságú kártyájával alkalmazást kért. Hogy azt mondja : „Csak maradjon itt öcsém. Biztos a jövője. Majd meghirdetem a pályázatot, kinevezem díjtalan gyakornokká. — Néhány hónap se telik bele, ha levizsgázott, megkapja valahol a díjas állást.“ A város végén felsüvöltött a gyári kürt. — Jaj, hat óra már! Szegény fiam mindjárt itt lesz is még hideg a vacsorája. Maradt délben egy kis főzelék. Azzal sietett is ki Takácsné a konyhába. Vera egyedül maradt. Vékony ujjai, melyekre a nehéz házi munka szürke barázdákat mélyített, szaporán forgatták a tűt. Amikor alkalmazásban volt, megtudott egy-két koronát takarítani. Egy kis vászonra „kelengyére“ valót. Most is Gáspárra gondolt, akivel együtt jártak be annak idején vonaton az iskolába, mikor még künn laktak a rendezőben. Együtt ebédeltek délben száraz kenyeret, ha az iskolaszolga jókedvében volt, egy tanteremben, más Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Rasel (Svájc). Lap Oriis mai száma 10 oldal. Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ára üvegenkint 4.— korona.