Békés, 1906 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-07 / 1. szám

2 BÉKÉS 1906. január 7. A vármegye rendkívüli közgyűlése. Békés vármegye törvényhatósági bizottsága, a múlt évi 824. számú határozatával a folyó évi január ; hó első felére rendkívüli közgyűlést tűzvén ki, azt a folyó évi január hó 15-ikének délelőtti 9 órájára ezennel egybehívom és arra a törvényhatósági bizott­ság tagjait tisztelettel meghívom. Gyulán, 1906. évi január hó 5-én. Dr. Fábry Sándor: Tárgysorozat: 1 A vármegye alispánjának jelentése a múlt évi deczember 29. és 30-án a vármegyeházán és azon kívül történtekről és arra vonatkozólag Haviár Dánielnek indítványa a múlt évi deczember 14-én hozott 823 bgy. sz. vármegyei határozatnak fentar­­tása, a vármegyei székháznak múlt évi deczember 29- én csendőrséggel történt megszállása, deczember 30- án a vármegyei tisztviselőknek és vármegyei bi­zottsági tagoknak a vármegyei székházba való fel­­juttatásának és végül a református hívek templomba való menetelének megakadályozása miatt megtorló intézkedés iránt, ugyancsak arra vonatkozólag dr. Pándi István indítványa a múlt évi deczember 30-án törvénytelenül összehívott közgyűlésen megjelent 10 vármegyei bizottsági tag eljárásának elitélése iránt. 2 Kereskedelemügyi miniszeri leirat az átkapa­­rók szolgálati viszonyairól szóló szabályrendelet mó­dosítása ügyében. 3 A pénzügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőség előterjesztése az elhagyott gyermekek segély­alapjáról alkotandó szabályrendelet tervezete tár­gyában. 4 Gyula város határozata a városi nyugdíj­­szabályrendelet módosítása ügyében és Erdődi János és társainak ezen határozat ellen beadott felebbezése. 5 Gyula város határozata a benedeki földvétel ügyében és a vonatkozó adásvételi szerződés. 6 Gyula város határozata a városi járadék köt­vényeknek lombardírozása ügyében. 7 Kétegyháza község határozata a jegyzők fize­tés kiegészítési összegének előlegezése tárgyában. 8 Községi költségelőirányzatok. 54—1906. H­ivatalos h­ird­etés. Gyula városában az 1905. évre előirt várme­gyei katona elszállásolási pótadó kivetési lajtsrom a számvevőség által megvizsgáltatván, a szabályrendelet 5 §-a alapján január hó 8-tól 16-ig terjedhető 15 napra a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik s az bárki által is megtekinthető. A netaláni észrevételek ugyanott nyújtandók be. Gyulán, 1906. évi január hó 6-án. Dr. Bucskó, 12 1—1 h polgármester. H­i­r­e­k. A vármegye ügyei és ezek között első sorban a tisztviselők magatartása és helyzete tekintetében , a szombati nap eseményei után még az eddiginél­­ is jobban kiélesedtek a viszonyok és a kinevezett 1 főispánnak az általa összehívott tíz tag jelenlétében­­ történt egyakaratú állásfoglalása után mielőbb várni­­ lehet a döntő események bekövetkeztét. A nemzeti­­ ellenállás ügyét magáévá tevő vármegye nem néz­­ tétlenül a bekövetkezendők elé. Intézkedésének­­ elseje az, hogy az alkotmányvédő bizottság kikül­­­­döttei megállapodásra jutottak a békés megyei taka­­­­rékpénztárral annak a 500.000 koronás folyó­számla­­­hitelnek nyitására nézve, amelyet a vármegye több­­ nagybirtokosa és tekintélyes lakosa által aláírt kö­­­­telezvény ellenében vesznek fel a tisztviselők kár­­­­talanítására. E megállapodás értelmében a nevezett­ pénzintézet az összeget a szükség szerint kívánt­­ részletekben folyósítja az alkotmányvédő bizottság­­ részére. A törvényhatósági bizottság a múlt havi­­ rendkívüli közgyűlésében január első felére rend­­­­kívüli közgyűlés tartását határozván el, a vármegye 1 alispánja e közgyűlés határidejéül január hó 15 ik­i napját tűzte ki. A közgyűlés főtárgyát a deczem­­­­ber 30-iki eseményekre vonatkozó határozathozatal­t fogja képezni. Maguk a vármegye tisztviselői, kik­­ egész existentiájukkal vannak érdekelve az ügyben,­­ csütörtökön délután tartottak tiszti értekezletet dr.­­ Fábry Sándor alispán elnöklésével, melyen csaknem valamennyi tisztviselő részt vett, beható eszmecserét folytatva válságos helyzete és követendő magatar­tására nézve. A vármegye alkotmányvédő bizottsága pedig Haviár Dániel elnöklete alatt pénteken dél­előtt tartott ülést. A bizottsági ülésen hozott hatá­rozatokat legközelebbi számunkban fogjuk közölni. A főispáni installaczio alkalmából az esti órák­ban még nagyszámú zavargások voltak, melyről lapunk múlt számában megemlékeznünk már nem lehetett. Krcsmarik János dr. főispán a délután 4 órai motorossal utazott Csabára a budapesti gyors­vonathoz s egészen a Komlóból a vasúthoz való elindulásáig nem tágított a tömeg az utczákról. Mikor Krcsmarik főispán a Komlóból egy huszár­szakasz és több lovascsendőr fedezete alatt a vas­úthoz hajtatott, az utcza hangulata ismét nagy abdzugolásban tört ki. Az Erdélyi út elejétől a vasúti állomásig egy halottvivő kocsi vágtatott a főispánt vivő kocsi előtt, melyet a csendőrök csak a vasútnál tudtak elfogni. A vasút körül és az Erdélyi uton nagy tüntető közönség volt s az utcza hangulata valósággal forrongó volt. A reggel még csak inkább kiváncsi nép estére már egészen fel volt hecczelve s a vasútnál ugyancsak akadt dolguk a csendőröknek, kik mintha csak az egész napi hajszáért akartak volna boszut állani, ütötték, ver­ték, kardlapozták a tömeget. A tömeg zajosan abd­ugolta, sőt hajigálta is a csendőröket, a huszá­rokat pedig éltette. A csendőrök által az Erdélyi útra visszaszorított tömeg a szőllőkön át a homok­bánya melletti vasúti átjáróhoz tömörült s itt fog­lalt áll­ást, várva a főispánt hozó motorost s mikor a vonat ott elhaladt, valóságos kőzáport zúdítottak a vonatra, melynek minden ablakát betörték. Egy a vonaton utazó tanúja a történteknek beszélt, hogy a kőzápor elől a kupék aljára kellett az utasoknak bújni, hogy testi épségüket megoltalmazzák. Ez a kőzápor a Bodoky-tanya melletti vasúti átjárónál és a biczerei átjárásnál megismétlődött. A motoros elindulása után a tömeg még mindig fenyegető állásban, a vasúti állomás körül maradt s csak a lovas csendőrök ismételt áttakirozása után osztott szét. Oszlás közben még az Erdély­ uton levő Szekér András főispáni titkár házának ablakait verték be, akit kötelességének teljesítése miatt ért­e kelle­metlen megtiszteltetés. Ugyancsak kimutatta a tömeg ellenszenvét a főispánt kocsin kik­ísérő egyik ismert állami főbb tisztviselő ellen is, akinek lakása falát reggelre óriási betűkkel festett »svarczgelb kutya, betyár« felírással tisztelte meg. Az esti órákban azonban már csend volt a városban s azóta meg­nyugodtak a kedélyek s így a nevezetes nap sze­rencsére minden nagyobb baj nélkül folyt le. Adózók figyelmébe. Az általános jövedelmi pótadó csökkent,őleg hat mindazon föld és háztulaj­donosok állami adóját illetőleg, akiknek vagyonát betáblázott adóság terheli. És pedig olyképen, hogy minden korona kamat után 10 fillér engedtetik el a föld, illetőleg házadó utáni pótadóból. Példával élve: 1000 korona betáblázott adóság után 60/0 ko­ronás fizetési kötelezettség mellett 6 korona, 100000 korona adóság után ugyancsak 60­ C kamat­fizetési kötelezettség mellett 60 korona általános jövedelmi pótadó engedtetik el, illetőleg már ki sem vettetik az illető adókötelesre. De hogy a ház és földtulaj­donosok ilyen adókedvezményben tényleg részesül­jenek, szükséges, hogy adóságaikat ily czélra szol­gáló nyomtatványon évről-évre bejelentsék a köz­ségnél, illetőleg Gyulán a városi adóhivatalban. A bejelentések január hó végéig fogadtatnak el. Adóleírások a megyében. A gyulai kir. pénz­­ügyigazgatóság most állapította meg azokat az adó­összegeket, melyeket a múlt évi nagy aszálykár folytán az államkincstár az adózók terhéről leírni •) kényszerült az összeg horribilis nagysága szomorú világot vet tavalyi gazdasági esztendőnk balsikerére, mert elképzelhető, mekkora lehet a tényleges kár, kár meg a sétatér egy árnyékos padján. Most már felnőttek , a városban laknak. Újra közös a sorsuk, küzdelem a balvégzettel, melynek mindig megvan egy szalmaszála, egy göröngye, mit utjokba tehet. Verának nincs alkalmazása, Gáspárt az állam dolgoztatja — ingyen. A szomszéd kutyája szűköl az udvaron. A következő perczben benyit a fiatal ember . — Jó estét Verus ! — köhécseli. — Jó estét, Gáspár. Mi baj? — Förtelmes köd ereszkedik alá. Szegény apám, megint nehéz éjszakája lesz. — Hallotta Verus , már ismét „megjöttem.“ Végzést kap­tam : „A kért állás másnak adományoztatok.“ Oda van a tizedik koronás bélyeg. — Fizetést nem kap, de bélyeget követel­nek tőle. Igazság ez Gáspár ? — Hja a törvény — törvény. — Emberek csinálták. — Meg emberek szenvedik! De megkere­sem esténkint a bélyegre valót. Akadt projek­­t írója a Reggeli Lapnál. Dr. Málnás beszerzett korrektornak .... Anyám, talán már elég meleg a vacsora? — Hozom, fiam. — Igyekeznem kell. Szombaton sok a ja­vítani valóm. Vasárnapra bő olvasmányt vár a közönség. Éjfél utánig megkeresek talán másfél koronát. Be jó édes ez a répa! . . . Elsején aztán lesznek új pályázatok , megkoczkáztatok ismét egy bélyeget. Még rám talál mosolyogni a sze­rencse. Azaz — ránk, ugy­e Verus? Kivül megzörgették a konyhaajtót. Bakos, a kocsitoló jött. — Adj’ Isten, szomszédasszonyt — Fogadj’ Isten, szomszéd. Mit hozott? — Gáspár ifjut . . . — Mi az, Bakos bácsi? Kerüljön beljebb. Péter.— Köszönöm. Az ifjúrral akarnék szólni. — Apám üzent valamit? — kérdi Gáspár, miközben megijed hangja rémült rezgésétől. — Hogyha .... kijöhetne .... hozzá . . . . egy .... kicsit. — Mi az szomszéd? Talán baja esett az uramnak ? — Dehogy. — felelt Bakos bizonytalanul — a 9-es már kiment nagy nehezen, hát azt mon­dom neki, hogy hazanézek az anyjukomhoz. Reggel, mikor szolgálatba indultam, panaszko­dott, nyögött, megnézem — mondok — nincs-e már valami újság? Hát akkor kért Péter, hogy legyek szives Gáspár ifjurat kiszólitani. — Már mehetünk is. Legyen nyugodt édes­anyám — szólt a fiatalember riadt tekintetét elfordítva — mindjárt itt leszek. Addig vissza­teheti a tányért a tűzhelyre. Viszontlátásra Verus! Amint kiértek az utczára, megragadta Bakos karját. — Ne titkolja, baj érte az öreget ; érzem, láttam az arczán. — Siessünk ifjuram. — Jaj! kiáltott Gáspár. A szivébe görcs markolt. Egy pillanatra megállott, aztán futás­nak eredt az állomás felé. A piros lámpásos férfi elmaradt mögötte a ködben. Gáspár a váltóállító toronyhoz rohant, a széles ablaksoron sápadtan tört át a világosság. Embercsoport árnyéka alaktalankodott a halo­­vány fényfolton. Úgy bukott közéjük az ifjú. Hörögve fagyott ajkára a sikoltás . — Apám ! Formátlan tömeg sötétlett a hordágyon. Csak sejteni lehetett, hogy ember. A marczona vasutasok kényezve nézték, mint borult a fiú apja összezúzott tetemére. A főnök és az orvos elmentek volt. Nem akadt már dolguk az ügy körül. A „csöndes“ kompánia várt rájuk. A hi­vatalnok intézkedett : — Csicsay és Kovács vigyék a kapuhoz, a hullakocsi mindjárt itt lesz. — Aztán indult a forgalmi irodába, hogy jelentését megírja. A „torony“ falán megcsendült a harangjel­zés, a gyorsvonat a szomszéd állomáson van. Szabaddá kellett a vágányt tenni. Tíz percz az idő. A kocsimester magasra emelte lámpását és sípjába fújt. A tartalék mozdony megmozdult néhány kocsival a raktár felé. A fékre, hágcsóra kapaszkodó kocsitolók némán hallgatták a kere-

Next