Békés, 1906 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
2 BÉKÉS 1906. január 7. A vármegye rendkívüli közgyűlése. Békés vármegye törvényhatósági bizottsága, a múlt évi 824. számú határozatával a folyó évi január ; hó első felére rendkívüli közgyűlést tűzvén ki, azt a folyó évi január hó 15-ikének délelőtti 9 órájára ezennel egybehívom és arra a törvényhatósági bizottság tagjait tisztelettel meghívom. Gyulán, 1906. évi január hó 5-én. Dr. Fábry Sándor: Tárgysorozat: 1 A vármegye alispánjának jelentése a múlt évi deczember 29. és 30-án a vármegyeházán és azon kívül történtekről és arra vonatkozólag Haviár Dánielnek indítványa a múlt évi deczember 14-én hozott 823 bgy. sz. vármegyei határozatnak fentartása, a vármegyei székháznak múlt évi deczember 29- én csendőrséggel történt megszállása, deczember 30- án a vármegyei tisztviselőknek és vármegyei bizottsági tagoknak a vármegyei székházba való feljuttatásának és végül a református hívek templomba való menetelének megakadályozása miatt megtorló intézkedés iránt, ugyancsak arra vonatkozólag dr. Pándi István indítványa a múlt évi deczember 30-án törvénytelenül összehívott közgyűlésen megjelent 10 vármegyei bizottsági tag eljárásának elitélése iránt. 2 Kereskedelemügyi miniszeri leirat az átkaparók szolgálati viszonyairól szóló szabályrendelet módosítása ügyében. 3 A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség előterjesztése az elhagyott gyermekek segélyalapjáról alkotandó szabályrendelet tervezete tárgyában. 4 Gyula város határozata a városi nyugdíjszabályrendelet módosítása ügyében és Erdődi János és társainak ezen határozat ellen beadott felebbezése. 5 Gyula város határozata a benedeki földvétel ügyében és a vonatkozó adásvételi szerződés. 6 Gyula város határozata a városi járadék kötvényeknek lombardírozása ügyében. 7 Kétegyháza község határozata a jegyzők fizetés kiegészítési összegének előlegezése tárgyában. 8 Községi költségelőirányzatok. 54—1906. Hivatalos hirdetés. Gyula városában az 1905. évre előirt vármegyei katona elszállásolási pótadó kivetési lajtsrom a számvevőség által megvizsgáltatván, a szabályrendelet 5 §-a alapján január hó 8-tól 16-ig terjedhető 15 napra a városi adóhivatal helyiségében közszemlére kitéve tartatik s az bárki által is megtekinthető. A netaláni észrevételek ugyanott nyújtandók be. Gyulán, 1906. évi január hó 6-án. Dr. Bucskó, 12 1—1 h polgármester. Hirek. A vármegye ügyei és ezek között első sorban a tisztviselők magatartása és helyzete tekintetében , a szombati nap eseményei után még az eddiginél is jobban kiélesedtek a viszonyok és a kinevezett 1 főispánnak az általa összehívott tíz tag jelenlétében történt egyakaratú állásfoglalása után mielőbb várni lehet a döntő események bekövetkeztét. A nemzeti ellenállás ügyét magáévá tevő vármegye nem néz tétlenül a bekövetkezendők elé. Intézkedésének elseje az, hogy az alkotmányvédő bizottság kiküldöttei megállapodásra jutottak a békés megyei takarékpénztárral annak a 500.000 koronás folyószámlahitelnek nyitására nézve, amelyet a vármegye több nagybirtokosa és tekintélyes lakosa által aláírt kötelezvény ellenében vesznek fel a tisztviselők kártalanítására. E megállapodás értelmében a nevezett pénzintézet az összeget a szükség szerint kívánt részletekben folyósítja az alkotmányvédő bizottság részére. A törvényhatósági bizottság a múlt havi rendkívüli közgyűlésében január első felére rendkívüli közgyűlés tartását határozván el, a vármegye 1 alispánja e közgyűlés határidejéül január hó 15 iki napját tűzte ki. A közgyűlés főtárgyát a deczember 30-iki eseményekre vonatkozó határozathozatalt fogja képezni. Maguk a vármegye tisztviselői, kik egész existentiájukkal vannak érdekelve az ügyben, csütörtökön délután tartottak tiszti értekezletet dr. Fábry Sándor alispán elnöklésével, melyen csaknem valamennyi tisztviselő részt vett, beható eszmecserét folytatva válságos helyzete és követendő magatartására nézve. A vármegye alkotmányvédő bizottsága pedig Haviár Dániel elnöklete alatt pénteken délelőtt tartott ülést. A bizottsági ülésen hozott határozatokat legközelebbi számunkban fogjuk közölni. A főispáni installaczio alkalmából az esti órákban még nagyszámú zavargások voltak, melyről lapunk múlt számában megemlékeznünk már nem lehetett. Krcsmarik János dr. főispán a délután 4 órai motorossal utazott Csabára a budapesti gyorsvonathoz s egészen a Komlóból a vasúthoz való elindulásáig nem tágított a tömeg az utczákról. Mikor Krcsmarik főispán a Komlóból egy huszárszakasz és több lovascsendőr fedezete alatt a vasúthoz hajtatott, az utcza hangulata ismét nagy abdzugolásban tört ki. Az Erdélyi út elejétől a vasúti állomásig egy halottvivő kocsi vágtatott a főispánt vivő kocsi előtt, melyet a csendőrök csak a vasútnál tudtak elfogni. A vasút körül és az Erdélyi uton nagy tüntető közönség volt s az utcza hangulata valósággal forrongó volt. A reggel még csak inkább kiváncsi nép estére már egészen fel volt hecczelve s a vasútnál ugyancsak akadt dolguk a csendőröknek, kik mintha csak az egész napi hajszáért akartak volna boszut állani, ütötték, verték, kardlapozták a tömeget. A tömeg zajosan abdugolta, sőt hajigálta is a csendőröket, a huszárokat pedig éltette. A csendőrök által az Erdélyi útra visszaszorított tömeg a szőllőkön át a homokbánya melletti vasúti átjáróhoz tömörült s itt foglalt állást, várva a főispánt hozó motorost s mikor a vonat ott elhaladt, valóságos kőzáport zúdítottak a vonatra, melynek minden ablakát betörték. Egy a vonaton utazó tanúja a történteknek beszélt, hogy a kőzápor elől a kupék aljára kellett az utasoknak bújni, hogy testi épségüket megoltalmazzák. Ez a kőzápor a Bodoky-tanya melletti vasúti átjárónál és a biczerei átjárásnál megismétlődött. A motoros elindulása után a tömeg még mindig fenyegető állásban, a vasúti állomás körül maradt s csak a lovas csendőrök ismételt áttakirozása után osztott szét. Oszlás közben még az Erdély uton levő Szekér András főispáni titkár házának ablakait verték be, akit kötelességének teljesítése miatt érte kellemetlen megtiszteltetés. Ugyancsak kimutatta a tömeg ellenszenvét a főispánt kocsin kikísérő egyik ismert állami főbb tisztviselő ellen is, akinek lakása falát reggelre óriási betűkkel festett »svarczgelb kutya, betyár« felírással tisztelte meg. Az esti órákban azonban már csend volt a városban s azóta megnyugodtak a kedélyek s így a nevezetes nap szerencsére minden nagyobb baj nélkül folyt le. Adózók figyelmébe. Az általános jövedelmi pótadó csökkent,őleg hat mindazon föld és háztulajdonosok állami adóját illetőleg, akiknek vagyonát betáblázott adóság terheli. És pedig olyképen, hogy minden korona kamat után 10 fillér engedtetik el a föld, illetőleg házadó utáni pótadóból. Példával élve: 1000 korona betáblázott adóság után 60/0 koronás fizetési kötelezettség mellett 6 korona, 100000 korona adóság után ugyancsak 60 C kamatfizetési kötelezettség mellett 60 korona általános jövedelmi pótadó engedtetik el, illetőleg már ki sem vettetik az illető adókötelesre. De hogy a ház és földtulajdonosok ilyen adókedvezményben tényleg részesüljenek, szükséges, hogy adóságaikat ily czélra szolgáló nyomtatványon évről-évre bejelentsék a községnél, illetőleg Gyulán a városi adóhivatalban. A bejelentések január hó végéig fogadtatnak el. Adóleírások a megyében. A gyulai kir. pénzügyigazgatóság most állapította meg azokat az adóösszegeket, melyeket a múlt évi nagy aszálykár folytán az államkincstár az adózók terhéről leírni •) kényszerült az összeg horribilis nagysága szomorú világot vet tavalyi gazdasági esztendőnk balsikerére, mert elképzelhető, mekkora lehet a tényleges kár, kár meg a sétatér egy árnyékos padján. Most már felnőttek , a városban laknak. Újra közös a sorsuk, küzdelem a balvégzettel, melynek mindig megvan egy szalmaszála, egy göröngye, mit utjokba tehet. Verának nincs alkalmazása, Gáspárt az állam dolgoztatja — ingyen. A szomszéd kutyája szűköl az udvaron. A következő perczben benyit a fiatal ember . — Jó estét Verus ! — köhécseli. — Jó estét, Gáspár. Mi baj? — Förtelmes köd ereszkedik alá. Szegény apám, megint nehéz éjszakája lesz. — Hallotta Verus , már ismét „megjöttem.“ Végzést kaptam : „A kért állás másnak adományoztatok.“ Oda van a tizedik koronás bélyeg. — Fizetést nem kap, de bélyeget követelnek tőle. Igazság ez Gáspár ? — Hja a törvény — törvény. — Emberek csinálták. — Meg emberek szenvedik! De megkeresem esténkint a bélyegre valót. Akadt projekt írója a Reggeli Lapnál. Dr. Málnás beszerzett korrektornak .... Anyám, talán már elég meleg a vacsora? — Hozom, fiam. — Igyekeznem kell. Szombaton sok a javítani valóm. Vasárnapra bő olvasmányt vár a közönség. Éjfél utánig megkeresek talán másfél koronát. Be jó édes ez a répa! . . . Elsején aztán lesznek új pályázatok , megkoczkáztatok ismét egy bélyeget. Még rám talál mosolyogni a szerencse. Azaz — ránk, ugye Verus? Kivül megzörgették a konyhaajtót. Bakos, a kocsitoló jött. — Adj’ Isten, szomszédasszonyt — Fogadj’ Isten, szomszéd. Mit hozott? — Gáspár ifjut . . . — Mi az, Bakos bácsi? Kerüljön beljebb. Péter.— Köszönöm. Az ifjúrral akarnék szólni. — Apám üzent valamit? — kérdi Gáspár, miközben megijed hangja rémült rezgésétől. — Hogyha .... kijöhetne .... hozzá . . . . egy .... kicsit. — Mi az szomszéd? Talán baja esett az uramnak ? — Dehogy. — felelt Bakos bizonytalanul — a 9-es már kiment nagy nehezen, hát azt mondom neki, hogy hazanézek az anyjukomhoz. Reggel, mikor szolgálatba indultam, panaszkodott, nyögött, megnézem — mondok — nincs-e már valami újság? Hát akkor kért Péter, hogy legyek szives Gáspár ifjurat kiszólitani. — Már mehetünk is. Legyen nyugodt édesanyám — szólt a fiatalember riadt tekintetét elfordítva — mindjárt itt leszek. Addig visszateheti a tányért a tűzhelyre. Viszontlátásra Verus! Amint kiértek az utczára, megragadta Bakos karját. — Ne titkolja, baj érte az öreget ; érzem, láttam az arczán. — Siessünk ifjuram. — Jaj! kiáltott Gáspár. A szivébe görcs markolt. Egy pillanatra megállott, aztán futásnak eredt az állomás felé. A piros lámpásos férfi elmaradt mögötte a ködben. Gáspár a váltóállító toronyhoz rohant, a széles ablaksoron sápadtan tört át a világosság. Embercsoport árnyéka alaktalankodott a halovány fényfolton. Úgy bukott közéjük az ifjú. Hörögve fagyott ajkára a sikoltás . — Apám ! Formátlan tömeg sötétlett a hordágyon. Csak sejteni lehetett, hogy ember. A marczona vasutasok kényezve nézték, mint borult a fiú apja összezúzott tetemére. A főnök és az orvos elmentek volt. Nem akadt már dolguk az ügy körül. A „csöndes“ kompánia várt rájuk. A hivatalnok intézkedett : — Csicsay és Kovács vigyék a kapuhoz, a hullakocsi mindjárt itt lesz. — Aztán indult a forgalmi irodába, hogy jelentését megírja. A „torony“ falán megcsendült a harangjelzés, a gyorsvonat a szomszéd állomáson van. Szabaddá kellett a vágányt tenni. Tíz percz az idő. A kocsimester magasra emelte lámpását és sípjába fújt. A tartalék mozdony megmozdult néhány kocsival a raktár felé. A fékre, hágcsóra kapaszkodó kocsitolók némán hallgatták a kere-