Békés, 1909 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

XLI. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre.............. 10 K — f Fél évre.................... 5 K — f Évnegyedre........ ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyílttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. Gyula, 190g. január 3. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT­­I FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap.­i-ső szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­­hirdetések és nyílt terek intézendők, nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás a „Békés“ 41-ik évfolyamára­ Újra határkövet állít elénk az idő. Vé­gére jutottunk az 1908. évnek és uj küzde­­lem­mel lépünk az uj esztendőbe. Mielőtt átlépnénk ezt a küszöböt, mérleg­készítés közben, am­ikor minden ember re­ménykedve függeszti rá szemét a jövevényre s kötelességérzetéből, munkásságából bizta­tást merít a szebb jövőre : hadd szóljunk mi is néhány szót a „Békés“ olvasóközönségéhez, akiknek szerető támogatását munkánk köz­ben sokszor éreztük s ezúttal is hálás köszö­netet mondunk érte. Az uj esztendő a mi műhelyünket csak annyiban érinti, hogy lapunk ekkor lép a negyvenegyedik évfolyamába s a nagy multjára való visszatekintés megszilárdítja hitünket, hogy ennek az orgánumnak a fejlődése Békés­vármegye közönségének nagyra értékelését viseli magán és a közönség ragaszkodását büszkén vallhatja a maga szerzeményének. A küzdelemben eltelt negyven esztendő­ nagy múlt az újság életében. Mert amíg az ember, — bármily lassú léptekben is — elő­készíti a maga számára a nyugalmas élet biztos révpartját, az újság ide nem hajóz­hat be, a dietetikus renddel nem élhet hanem napról-napra vissza kell fiatalodnia, hogy a harczot rugalmassággal és ifjú energiával birja s minden talpalatnyi teret elfoglalhasson a maga számára. Az újság hóditása az olvasóközönség. Minél nagyobb olvasótábor áll egy orgánum mögött, annál erősebb a szava a közélet fó­rumán, annál hathatósabban és erősebben tudja szolgálni a közönség érdekeit. Mindig nagy becsben tartottuk olvasóink pártfogását, mindig azt vallottuk legszebb sikerünknek, ha lapunk minden sorában úgy­szólván visszhangra talált közönségünk érdek­lődése, de kétszeresen értékes számunkra ez a ragaszkodás a mostani időben, mert mint nem politikai lap pártérdekek szolgálatában nem állunk és így lapunk minden betűjében a tárgyilagos igazságot, kritikájában a leg­teljesebb függetlenségen alapuló pártatlansá­got igyekszik megközelíteni és szolgálni. Egy orgánum bármilyen erős is, akár­milyen elterjedt, elszigetelten áll véleményé­vel, amint olyan hangot üt meg, mely nem találja meg összhangját a közönség gondol­kodásával, az olvasó szubjektív érzésével. Mert a publikum függetlenségre, pártatlan­ságra törekszik s csak azt az orgánumot tünteti ki bizalmával, mely eltalálja a kriti­kának azt a mértékét, melyet az intelligens olvasó úgyis megalkot magának és nem tér el tőle az előnyös megvilágítás és a legszebb beszéd árán sem. A „Békés“, régi hagyományához híven, modern és fokozatos haladás elve mellett sok tekintetben konzervatív orgánum marad a jövőben is. A tömeg hangulatának talán ideig-óráig kedvez a mindenáron való fene­­gyerekeskedés, a handab­andázás, de az értel­mes olvasóközönség ráun erre, az újság pedig kiadja a kezéből az erőteljesebb hangot, amelyet, amidőn igazán szükség van reá, nem képes fokozni s már csak suhogtatni tud, amikor ütni kellene. Lapunk irányáról tehát annyit, hogy maradunk olyanok, aminek negyven eszten­deig voltunk. Ennek az iránynak jogosultsá­gát épen az a negyven esztendő bizonyítja, mely a „Békés“-t a vármegye sőt az egész alföld legrégebbi hírlapjává avatja. Békés vármegye közéletének szolgálatá­ban, minden kulturmozgalomban, a megyei s községi érdekek önzetlen felkarolásában ez­után is nyitva áll lapunk minden hasznos alkotás, minden egészséges terv számára, egyedüli ambícziónk lévén szükebb hazánk előhaladásához s hírlap publiczitásával hozzá­járulni. Munkánkhoz kérjük az uj év küszöbén a vármegye közönségének további szives tá­mogatását. Tisztelettel: A „Békés“ szerkesztősége. Kiadói szó: A „Békés“ előfizetési dija: Egész évre 10 korona Fél évre 5 „ Negyedévre 2 „50 fillér, mely összeg vidékről „Békés“ kiadóhivatalá­nak Gyulán, postautalván­nyal küldendő be. A „Békés“ kiadóhivatala. Búcsú az ó-évtől. Irta: Erdélyi Zoltán. A Isten veled ó-év ! Búcsúzzunk el szépen, Nem látjuk mi egymást többé az uj évben . Öreg lettél nagyon, fáradt is vagy látom, Sírod is kész immár, vár az öreg álom. Jót meg rosszat hoztál, a­milyen volt kedved, Megáldtad az embert, de oszt meg is verted. Nyár követett tavaszt, öreg tél jött őszre, Jutott öröm, bánat egész esztendőre. Isten veled ó­ év ! Váljunk békességben, Jó barátom voltál s nem rossz ellenségem. A mi jót csak adtál, égnek érte hála! S rosszat ha rám mértél, az sem volt hiába ! Katona az ember. Küzdés, harcz az élet, Csak, ki bátran harczol, arat dicsőséget. Jó öreg esztendő ! Az Isten megáldjon, Nyomodba még szebb, jobb uj esztendő szálljon! Uj esztendő. Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó közeledtét. Történelmi oknyomozók csodála­tosan sok hasonló társadalmi jelenséget ál­lapítanak meg, a mai kor és a franczia for­radalom nagy epochája között, mint most, forrongott az irodalom. Akkor is, kereste az uj hangot, az uj idők jövetelét ; ép ilyen kapkodó volt a művészet; uj formákat űzve, kergetve ; a társadalom dekadencziában majd felhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok kés­hegyik menő ellentétben, a felsőbb osztály Mikor volt a leghidegebb tél? Királyi Mátyás, nagy neve őrzi a hagyo­mányt a legnagyobb télről, melyről történeti adataink vannak. Mert kétségkívül hatalmas jég­­pánczél lehetett az ott az öreg Duna hátán, mely Szilágyi Mihály uram emberei — egy egész fegy­veres had­­ alatt nem roppant meg. Ma már a Dunának sincsenek meg többé a régi virtusai, a legelső csúszkáló csoport elég arra, hogy be­­szakítsa derekát, még olyan tisztességes fogva­­czogtató időjárás mellett is, mint az idén. Vagy hogy tán nincsenek is már olyan kemény teleink, mint a­hogy nincsenek már olyan kemény em­bereink sem ? Ez épen alig hihető. D­e annyi bizonyos, hogy e században alig találhatnék példáját ak­kora rideg télnek, a­milyen például az 1776-ik volt, melyről nehány egykorú tudósítás fekszik előttünk. Az 1848—g-ki, mely Bem honvédjeire volt oly emlékezetes, az 1812-ki, mely Napoleon „grande armée“-jét tizedelte meg, aligha volná­nak ehez foghatók és semmi esetre sem voltak oly általánosak. Milyen csodálatos térkép volna az, ha va­laki élénkbe tudná rajzolni Európa egész geog­ráfiáját, a­mint éjszaktól délig egyetlen jégtö­meget képez, melyen az élet minden jele kihal egy rettenetes tél dermesztő hidege alatt. És ilyen volt az 1776-ki, talán a legborzasztóbb, melyről a krónikák szólnak. Nieuportnál a jég majdnem 6 láb vastag volt a part mellett, a ten­ger óriási jégsziklákat sodort el mértföldekre. A Szajna torkolata teljesen be volt fagyva,­mintha valahová a Balti-tenger vidékére került volna, ép úgy a Loire is jéggel volt fedve, valamint a Rhone és Saone is. Pesten a Dunán gyalog jár­tak át január kezdetétől február 14-ig, s a folyó csak márczius végén vált újra hajózhatóvá. De még a Tiberis is be volt fagyva, mire egy század óta nem volt példa. A svájczi tavak oly kemény szekérutat szolgáltattak, hogy lovon, kocsin, sőt terhes szekerekkel is át lehetett járni rajtuk. Ember­emlékezet óta először történt az is, hogy a tenger Triesztnél befagyott. 1709. óta ez volt az első eset, hogy a zeelandi szigeteket elválasztó tengerkar járhatóvá lett. Flessingennél korcsolyáztak a tengeren, a­meddig csak be Xjetparűls: mai száma, 10 oldal. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofutózis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Haffmun­bL» Roche & Co. Basal „Roche“ Kapható orvotl rondOett, a gyógyszertárak* ban. — Ara Uvegenkiut 4.~ katona.

Next