Békés, 1909 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

2 BÉKÉS T­a­n­y­el­y. Újévi üdvözlet megváltás a Napközi Otthon javára. Dr. Lovich Ödön 5 koronát, Dr. Bucskó Korjolán és Dobay Ferencz 4—4 koronát, Rannik Kornél, Nóránt István és Dr. Nuszbek Sándor 2 — 2 koronát küldtek szerkesztőségünknek újévi üdvöz­let megváltás czimén a Napközi Otthon javára, mely összegeket rendeltetési helyükre juttattuk. Kinevezés: A vallás és közoktatásügyi minister dr. Schmidt Erzsikét, Schmidt József Gyula városi takarékpénztári igazgató leányát, a szegedi felsőbb leányiskola kötelékében a X. fizetési osztályba lép­tette elő. Uránia előadás a főgimnáziumban. Ma délután Va 6-kor Uránia előadás lesz. Tárgy : Utazás Svéd­országon át. Belépti dij 20 fillér. Jutalom: Koncsek Gy. József gyomai iparos­­tanoncz iskolai igazgató-tanitót az általa kezelt gyo­mai népkönyvtár körül kifejtett ügybuzgóságért a vallás- és közoktatásügyi miniszter 100 koronával jutalmazta meg. * Kinevezés: A csabai felső leányiskolához a vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte Kuthy Böske tanítónőt, ki eddig Budapesten a Veres Pálné-féle felsőbb leányiskolában működött. 1909. január 3. gyűlölettől kisérve. A franczia forradalomnak­ el kellett következnie; megérlelte az idő, így van most is. Az irodalom lázban. Hol­napnak nevezik alkotásait. A művészet a szeczesszió jegyében torzszülötteket teremt; előttünk a legfuttabb osztály barcz s mig a tömeg erőit gyűjti, régi bálványain ül hazug dem­okráczia. Az az esztendő, a mely­­­től megváltunk és az az uj esztendő, melyet köszöntünk, mintha csak száguldva a vinne egy tisztitó, egy átformáló társadalmi evoluczióhoz. Az emberiség szép czéljait az osztályharcz, a társadalmi forradalom kap­kodó jelenségei közben féltve kell nézni. S bizon­nyal aggódásunk és sokak érzelmét szólaltatja meg.balsejtelmünk Mit hoz a beköszöntött új év nemze­tünknek ? Váljon az európai eszmeáramlat átvonul-e rajta szelíden, vagy fergeteget idéz elő ? — Lehetséges-e, hogy békésen, explozió nélkül az idők méhe megszüli az áhított uj köz­­szellemet, melyben a munka és tisztesség még ünnepeltebb erényekké nemesednek, mint a mai talmi dem­okráczia furcsa idején ? Hi­­szen, ha úgy volna, ki rettegne az uj idők elkövetkezésétől ? Ámde a tömeg­uralom dicsőség szomja, harczi lármája, bosszú ér­zelmétől átitatott jelszavai, mást sejtetnek. Ez az uj európai eszmeáramlat — úgy látszik — ég a vágytól, maga elé torlaszokat emelni s­­ elég hatalmasnak ígérkezik, hogy a torla­szokat el is söpörje. Ámde a tömeguralom első idejét már látta a világ. Azért lehet inkább föltenni, hogy az elkövetkező időben nem egészen simán fogja a mai társadalom nivelláló közszellem uralmát átvenni. Más lenne, ha ezt a h­arc­oft nem a fizikai erők, de a kultúra eszközeivel vívnók meg. És ha történelmi hatások következetesek, alig sza­badna mással megvívni, mint kultúrával. — Mert hiszen a tömegeknek szervezetét nem­csak az érdeknek közös volta kovácsolta össze, hanem a kultúra is. Az osztályharcz­­nak jelszavai nemcsak igénye, de egyben hajtása a kultúrának. És bizonyos, hogy ha a kultúra a legszélesebb területen megcse­­lekszi a maga embernevelő, emberjavitó hi­vatását: ledőlnek az osztályharcz Jerichó falai és széthulnak az osztályharcz kiáltó és megvalósíthatatlan szélsőségei. Kinek ne lenne ez leghőbb kivánsága, a kinek lelké­ben a család és tulajdon, e két nagy eszmény egész tisztaságában él ? Mit hozott uj esztendő? Hozod-e a békes­ség olajágát, a nemzetnek hitet és kitartást ? Az egyénnek boldogulást s hozod-e váljon a nemzet egészének a leghőbb jót: a békét. Azt az áhított helyzetet, melyben köz és magántevékenység egyet cselekedhet: a haza javát és boldogulását. Bízva-bízunk, hogy az emberiség javára, fejlődésére az elkövetkező esztendő­ a legfőbb jót hozza : jó napokat, sikereket és mindezeknek alapját, a jó egész­séget, melyet ekként a boldog uj esztendő­vel olvasóinknak tiszta szívből kívánunk. Hírek. Közigazgatási bizottsági ülés. A vármegye köz­­igazgatási bizottsága folyó havi rendes ülését január 18-án fogja megtartani. A farsang kezdete január 6-ikára, vízkereszt ünnepére esik. Első mulatsága másnap 7-ikén a korcsolyabál lesz ! Készülnek azonban egyéb jó és kellemes mulatozási alkalmak is, így pl. az iparos ifjak bálja, mely február 6-ára van kitűzve s melyre már most is bőven folynak a készületek. Karácsony a közkórházban. Mint minden évben most is m­egünnepelték a karácsonyt, a szeretet eme magasztos ünnepét a vármegye közkórházában, csend­ben, családiasan. A kórház a nemesszívü ember­barátok áldozat­készségével együtt, ismét felékesi­­tette a szegény betegek karácsonyfáját, amelynek apró lobogó lángocskái annyi szenvedőnek, kicsiny­nek, nagynak, öregnek ifjúnak egyaránt — élesztek lelkében újra a hit, a reménység sugarát, s annyi bánatos arczot derítettek fel. A családban, szerető szülők és vidám gyermekek körében oly édes, fé­nyes és meleg a karácsonyest, de olyan megindító, megható, talán nem lehet sehol ez a szent este, mint itt, a szenvedők házában, családjaiktól, szeret­teiktől távollevő, a fájdalom és szenvedés nehéz napjait élő emberek között. Itt egy piczike, árva gyermek tárja ki apró kezét a játék után, amott egy ifjú vonszolja nyomorék tagjait, amoda egy öreg közeledik áhítattal összekulcsolt kézzel s ami­dőn megkapják ajándékaikat, könnyes szemekkel, s a róluk megemlékezőket áldva, csoszognak vissza ágyaikba. Látni szemükben kissé feledni a szenve­dést, a felcsillanó örömet, éledni a hitet: magasz­tos, felemelő érzéssel jutalmazza a jól tevőt! A be­tegek mindegyike apró gyümölcsök, sütemények, édességekkel teli csomagot, a gyermekek különböző játékokat, babát, kocsit, lovat, stb. kapott. Az elme­betegek közül sokan — előre kifejezett óhajtásaik teljesítéséül — egész öltözet ruhát, mások kalapot, keztyüt, a férfiak szivart, dohányt, pipákat stb. kaptak, amely dolgokat, hogy szerény költségvetése daczára is be tudott szerezni a kórház igazgatósága, gróf Almásy Dénesné, Bíróh Ferencz debreczeni pré­post kanonok, Garay Samu és Társa czég, Such Albert, Freudiger Mózes és fiai czég, továbbá Schvimmer Arnold és több helybeli czég nagylelkű adományaikkal segítettek elő, mely áldozat kész­ségért ezúton is hálás köszönetét fejezi ki a kórház igazgatósága a nemeslelkű adakozóknak. Az aján­dékokat Dr. Kun Pál főorvos helyettes igazgató osztotta ki az orvosi és tisztikar jelenlétében az irgalmas nővérek közreműködése mellett. A képviselőtestület deczember 28-án dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt rendkívüli köz­gyűlést tartott, amelyen a képviselők a szokottnál nagyobb számban ugyan, de még­sem annyian je­lentek meg, hogy egy útszélesítés czéljaira szüksé­ges terület kisajátítása tárgyában érdemleges hatá­rozatot hozhattak volna. Ennek következtében e czélból újabb közgyűlés napjául január 30-ika tű­zetett ki. Dutkay Béla volt polgármester minden­kor vihart keltett nyugdíjazása, illetőleg polgármes­teri fizetésének utalványozása tárgyában hozott és lapunkban már ismertetett közigazgatási bírósági határozat tudomásul vétetett. A legtöbb adót fize­tők 1909 iki névjegyzéke, a lapunkban szintén kö­zölt névsor szerint némi kiegészítésekkel elfogad­tatott. Hack Márton városi képviselő a képviselő­­testületnek egyik korábbi ülésén indítványt tett, hogy Tanczik Lajos rendőrkapitány a két esztendő előtti ama időszakot illetőleg, amikor az alkapitányt lehetett­­ látni , Middlebourgnál február 2-án a város előtt folyó vízre négy lovas kocsi hajtott fel, benne ülő hat személ­lyel. Rotterdamban vígan szánkáztak a Meuse-ön s egész téli mulatságokat rendeztek ott. Ant­werpennél január 28-án megállt a jég, 30-án gya­log jártak át, sátrakat emeltek, sőt egy tehén­csordát is áthajtottak rajta. A jég háta nyüzs­­gött a kiváncsi sétálóktól, korcsolyázóktól s 31-én a bognárok nag­y hordót épitettek rajta s még a dongák hajlitására szolgáló tüzet is ott rakták meg. A Zuider tavon is csak 174o-ben és 1763-ban láttak annyi jeget, hogy Overyssel és Frisa közt megnyílt a közlekedés s itt-ott szánok jártak. Piaczra vitt tojások megrepedtek s vias­szá fagytak a hidegtől. Jól öltözött személyeknek kezeik, állaik, orruk, lábaik fagytak le. Harlin­­genben január 27-én két egyén teljes ájulásba esett a hidegtől, s csak nehezen tért magához. Hollandban egy korcsolyázónak kezei, lábai le­fagytak s kevésbé múlt, hogy bele nem halt, mert betérve egy fogadóba, ott majdnem elaludt s kezeit hideg viz helyett langyosba merítette. Németországon Landau­ban hat katona fagyot meg, Lippében és Magyarországon is sokan fagy­tak meg útközben. Montmorency­ben a fagy be­hatolt a pinczékbe és csonttá keményítette az ott levő gyümölcsöket és más élelmi­szereket. Ugyanazt tapasztalták Triesztben. Hollandban a pinczékben fölhalmozott vörös, fehér és rajnai borok fagytak meg, sőt több helyen szoba szomszédságában szekrényekben a fűtött tartott borok is. Amsterdamban egy borkereskedő cég összes palaczkokba húzott borai befagytak a pinczében, s a dugók kipattantak a palaczkokból Mi több, ugyanott egy korsó selízi víz is befa­gyott, dugója kilódult, s a korsó nyakából kitó­dult víz egy ujnyi hengeralakú jégcsappá fagyott a korsó szájánál. Barmokkal teli istállókban is behatolt a fagy s jéggé merevítette vizeket. A vadak éhségtől és hidegtől halálra gyö­törve hulltak rakásra. Fák hasadtak meg nagy recsegéssel. Majdnem hihetetlen, de egykoruak tudósítnak, hogy a tűzhöz tett víznek az az ol­dala, mely a tűztől távolabb állott, megfagyott. Maga a szesz és pálinka is jégburkot öltött a levegőn. .Svinden tanár gondosan egybeállította az Európa különböző helyein észlelt hőméréseket. Ezek szerint Helmstadtban jan. 27-én a legna­gyobb hideg 11 g Fahrenheit (19.5 Reaumur). Würt­­tembergben febr. 1-én 13.a Fahr. (20., R). Lipcsében jan. 28-án 17*5 Fahr. (22 R.) Drez­dában jan. 20 án 24 1/4 Fahr. (25 R.) Chemnitz­­ben ugyan e nap 295 Reaumur volt. Tegyük hozzá, hogy Párizsban jan. 11, 12, 13-án a hó 5 hüvelyk magas volt, de másutt a 16 hüvelyket is elérte. A jég 15 hüvelyk vastag volt a Rajnán, 17­5 hüvelyk vastag Leuwardemben, de sehol sem érte el az 1740-ki nagy tél magasságát, a­mikor Hollandban a Meuse folyón 39 hüvelyk vastag jégréteget is találtak. Különösen a halak szenvedtek sokat a hi­degtől. Tömegesen találtak döglöt halat a ten­gerparton Franciaországban, Olaszországban, Ve­­lenczében. A flandriai parton, Nieuport közelé­ben, számos olyan madarat láttak, a­milyenek csak az éjszaki sarkon Spitzb­rgánál fordulnak elő. Havréba is sok idegen madár érkezett éh­ségtől, fáradságtól kimerülve, úgy, hogy kézzel lehetett fogni. Láttak verebet leesni repülése közben. Az 1776-iki tél korántsem volt oly hosszú, mint az 1740-iki, de sokkal szigorúbb. Különös, hogy a velenczei lagúnák, melyek 1740-ben da­czára a hideg intenzivebb erejének, szabadon maradtak, 1776-ban annyira befagytak, hogy a szárazföddel való közlekedés csak úgy volt le­hetséges, hogy a jeget megtörték. Ez történt 1709-ben is. E két éven kívül még nevezetes hi­degekről emlékeznek a feljegyzések a múlt szá­zadban az 1731., 1749., 1758. és 1767. évekből, tehát — különösen — kilencz évről, kilencz évre. A­kik a természet rejtélyes játékai iránt érdeklődnek, a nagy telek e periodikus vissza­térésének törvényét az idei és az 1879-iki zordon tél által is könnyen igazolva láthatják.

Next