Békés, 1921 (53. évfolyam, 1-105. szám)

1921-01-22 / 7. szám

Lili. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Egyes szám ára 2 korona. Crynia, 1931. január 33 Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Egyes szám ára 3 korona *7. szám. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyilt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. A nemzetgyűlés. Zala vármegye a minap felért a kor­mányhoz a nemzetgyűlés tehetetlensége, mun­kaképtelensége miatt és elég erős szavakkal azt fejezte ki, hogy ez a nemzetgyűlés mai összetételében, elemeinek értéktelensége miatt nem alkalmas arra, hogy az építő munka alapjait lerakja. országot újjá­Zala megye határozatát a belügyminiszter azután meg­e­semmisítette. Pest vármegye néhány nappal később nemcsak teljesen magáévá tette a zalai feliratot, de még erélyesebb hangon kelt ki a nemzetgyűlés tétlensége és tehe­tetl­ensége ellen és erős szavakkal adott ki­fejezést annak a véleményének, hogy a nem­zetgyűlés nem áll hivatása magaslatán.­­ A belügyminiszter azután leiratban fordult a törvényhatóságokhoz és figyelmeztette őket, hogy tartózkodjanak hasonló határozatok hozatalától. Valószínű, hogy ez a leirat nem fogj­a megváltoztatni az országnak a nemzet­gyűlésről alkotott véleményét, ennek a véleménynek nyilvánítása ha mindjárt el fog is ma­radni; viszont azonban mi azt hisszük, hogy ezek a támadások nem helyes irányban hadakoznak és ezért keltenek visszatetszést a kormányban és a közvélemény egy részé­ben. Nem ez ellen a nemzetgyűlés ellen le­het és kell kifogást emelni, hanem általában a parlamentarizmus mai rendszere és alakja ellen. Az, amit szemére vetnek a mi nemzet­gyűlésünknek, hogy semmi nagyobb szabályt nem alkotott, hogy általános nívója alacsony, nem áll feladata nívóján és nem tud az egyetemes nemzeti érdekek magaslatára emel­kedni, ezt a világ valamennyi parlamentjének a szemére lehet vetni és a mi régi parla­mentünknek is évtizedek óta hibájául fel lehetett tenni. Általános hibája a parlamenteknek — és lehet, hogy általában parlamenti rendszernek, — hogy az egyének, akik abban helyet foglal­nak, nem a­­ közérdek, hanem partikuláris érdekek képviselőinek tartják magukat. — Osztályokat, foglalkozási kategóriákat, vagy pláne kerületi helyi érdekeket vélnek a par­lamentben joggal képviselni. Az egyik a ke­reskedők, a másik a gazdák, a harmadik az ipari munkásság, a negyedik a tisztviselők érdekei megvédelmezésére érzi magát hiva­tottnak. És így tovább, ezután elő ennek folytán ? Milyen helyzet áll Mikor valamely közérdekű javaslat valamely társadalmi osztály különleges érdekeit sérti — és ez természetesen igen sokszor előfordul, — azok, akik az illető osztály képviseletére vélik magukat hivatottaknak, erős ellenállást fejte­nek ki a javaslat ellen; azok viszont, akik­nek különleges érdekeit nem érinti és így közönyösek a javaslat iránt, azok, hogy majd hasonló helyzetben támogatóik akadjanak, viszontszolgálat reményében készséggel csat­lakoznak a javaslat ellenzőihez és így le­het azután valamely javaslat még annyira a közjó érdekében való, mihelyt valamely különleges érdeket erősebben sért, abból ugyan törvény sohasem lesz. Világos ebből, hogy nagyobbszabású reformokat a parla­mentek útján alkotni alig lehet.­­ Tudjuk, hogy a nagyobbszabású, korszakos, közérdekű reformok majdnem minden esetben erősen érintenek régi különleges érdekeket, begyöke­resedett jogokat, melyeknek majdnem mindig meg­van a megfelelő hatalmuk arra, hogy a parlamenti rendszer útvesztőjében meghiúsít­sák az érdekeikre sérelmes reformokat. Nem az a baj, hogy talán most keve­sebb diplomás ember ül a Házban, mint ennek előtte. Nem. Hiszen nemrégiben tele volt képviselőházunk csupa diplomás ember­rel, még­sem tudott a nemzetre hasznos munkát végezni, hanem a felforgatásnak lett melegágya és kiinduló pontja. Majdnem ki­vétel nélkül diplomás emberek voltak, akik szintén nem tudtak felemelkedni a közérdek magaslatára és elsősorban mindig a bennük megtestesült külön érdekek képviseletére tartották magukat hivatottaknak. Mindenesetre igaz, hogy a magasabb műveltség hamarabb felismeri az egyetemes nemzeti érdeket, könnyebben meg tudja kü­lönböztetni a különleges érdekektől és az utóbbiak érvényesülését jobban képes el­nyomni magában, de a bajok lényege mégis csak ott rejlik, hogy pár száz ember alig akadhat egy országban, akik mindannyian egyformán el tudják szakítani magukat kü­lönleges érdekeik védelmétől és csak az egyetemes nemzeti érdekek szempontjából tudnak cselekedni. Mélyreható, gyökeres, sokaknak, talán mindnyájunknak különleges érdekeit sértő, de a nemzet ügyét és jövőjét előbbre vivő reformok megvalósítására a parlamentek — és nemcsak a mi nemzetgyűlésünk — nem alkalmas. Ilyeneket csak egyes, nagyszabású, messzetekintő, a jövőbe néző, elszánt akaratú, önzetlen férfiak működésétől várhatunk, aki­ket semmiféle különleges érdek nem be­folyásol és akik ilyenekkel nem törődve ren­díthetetlenül mennek előre a maguk utján, melyet egy nemzet jó szelleme kijelöl szá­mukra. A királykérdés. V. Ha a király nem juthatna abba a helyzetbe, hogy levelének értelmét a magyar országgyűlés részére hitelesen megmagyarázhatná, akkor lépne előtérbe az a feladat, hogy a királyi akaratot — feltéve persze mindig, hogy egyéb hiányosságokon már túltette volna magát az országgyűlés — az irat kijelentéseiből, tartalmából kellene ki­magyarázni. Ez a feladat természetesen csak akkor állhat elő, ha a nyilatkozatot úgy értelmezzük, hogy abba a trónról való lemondást is bele lehet ma­gyarázni. Ha ugyanis határozottan azt állítjuk, hogy — és közjogilag, a fent kifejtettek szerint ez a helyes felfogás, — a koronáról való lemon­dás nincs kifejezve a levélben, akkor a szándék kutatása felesleges, mert ha volt is ilyen szándék, az kifejezésre nem jutván, jogi hatályt nem szülhet. Ha azonban vitattatik, hogy a nyilatko­zatban a trónlemondás foglaltatik, akkor kell — miután a nyilatkozat homályossága nem kétséges és mint azt feltesszük, a leghitelesebb magyará­zat meg nem szerezhető — vizsgálat tárgyává tenni, hogy a vitás kijelentés azzal a szándékkal, azzal az akarattal tétetett-e, hogy az a trónról való lemondást jelentse. Ezzel a vizsgálat­tal is nagyon könnyen, igen egyszerű logikai okoskodással eredményhez juthatunk. Ha a trónról, az uralkodásról való lemon­dást olyan egyszerű szavakkal ki lehet fejezni, mint péld. »lemondok a magyar trónról«, »ma­gyar koronámról«, »magyar koronám jogairól«, »lemondok az uralkodásról«, akkor annak, hogy eme kifejezések egyikét sem használja az ural­kodó, hanem ezek helyett azt írja, hogy lemond az állami ügyek vitelében való részvételről, csak egy elfogadható magyarázata lehet és van: az, hogy nem akarta ezeket az egyszerű, félre nem érthető kijelentéseket tenni és nem akarta azért, mert nem akarta azt kijelenteni, amit ezek az egyszerű mondatok tartalmaznak, vagyis nem akart lemondani a trónról. A használt óvatos, ke­rülgető körülírásnak a logika szabályai szerint csak egy magyarázata lehetséges, az, hogy a ki­rály nem akart lemondani örökös és koronás ki­rályt megillető jogairól. Ennél tovább nem is szükséges mennünk az okoskodásban és nem kell tovább mennie a nem­zetnek sem. Ha a király nem fejezte is ki érvé­nyesen lemondását, nem is akart lemondani, akkor a helyzet tiszta a közjog szempontjából; a többi a politika dolga, amit mi nem akarunk érinteni. Foglalkoznunk kell még pár szóval azzal az itt-ott hallható felfogással, hogy a király tényleg távol tartván magát az állami ügyek intézésétől, az országból is eltávozván és 2 év óta külföldön Lapunk mai száma 6 oldal. Világos Udvari márciusi különlegesség állandóan kapható Barna Góliát maláta 3VIt Weisz Mór és Társánál, Gyulán, a kőbányai Első Magyar Részvény Serfőződe főlerakatában. 2501-3

Next