Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1878-01-03 / 1. szám

V. évfolyam. 1878. 1. szám. * B.-Csaba, január 31-án. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY. M­­egjelenik­ hetenként A kétszer­: vasárnap és csíbtörtöl­­ön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Kéziratokat nem adatnak vissza. Szerkesztőség­i és k­iadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.­Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési díja 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken mindé., postahivatalnál 5 kres postautalványnyal. \ A megyei tisztújítás eredménye. \ •­­­ ­ Két tényező van, a melynek oka lehet a tisztny­itás eredményével, meg- vagy meg nem elégedve­ lenni : a közönség és a tisztikar. A­m­i­­ a tisztikart illeti, annak minden oka a mi megyeit restaurácziónk eredményével meg­elégedettnek ítélni. Minden a réginél maradt, s nincs egyetlen egy sem a központi főbb tiszt­viselők közül, kit a választók bizalmának leg­alább többsége állagában meg nem hagyott volna. A járási tisztviselőik közül csak egy bukott el, a gyulai szolgabíró. h­a már minden tekin­tetben és kivétel nélkül, ot­t is hol a kivételnek jogos alapja lett volna, keresztül vitték azon elvet, hogy a régi tisztviselő újr­a megválasztas­sék : miért kellett épen a volt gyMilai szolgabí­rónál kivételt tenni, kinek jelleme minden gya­núsításon felül áll, ki buzgósággal és­ mi fő­ erél­lyel látta el hivatalát a törvény szellemében, az előttünk a legtitokszerűbb talány. Tán azért, mert a nekie alárendelt községek bíróival va­g j­ egy Tiftrvoí nem fraternizált, ha hivatalosan őriz­­­kezett velük, tán mert szubordináczióra szoktat­ta őket ? A választások történetében merülnek fel ily. talányok ! Hogy a közönség meg van-e elégedve ? Ehez férne egy pár szó. De fátyolt vetünk a multakra és mint al­kotmányos érzületű emberek, meghajlunk a több­ség akarata előtt. A jövőnek a legszebb remén­nyel nézünk elébe. Azon tisztviselők, kik hivataloskodásuk lefolyt idejük után, ha meg is választattak újra, még­is a választási mozgalmak alatt a közönség részé­ről eljárásuk miatt némi félreismerhetlen elége­detlenséget vettek észre: bizonyosan okukndanak a múltból. Az egyik remélhetőleg az ügyes-bajos feleknek, szegénynek, gazdagnak egyaránt ud­varias és szíves felvilágosítással fog szolgálni és heves indulatait megfékezendi, a másik pedig nem fogja soha elfelejteni, hogy ő nem Gyulá­nak, hanem a megyének tisztviselője és nem fogja G­yulát ezentúl is azon Danaidák hordójának tekinteni, mely arra van hivatva, hogy a megye rovására mindent elnyeljen. Mint gyulai polgár, mozdítsa elő- a­hol lehet kedvencz-városa érde­keit , de mint megyei tisztviselő, legyen elég erkölcsi bátorsága a megye egy töredékrészének érdekei ellen síkra szállni, ha az egész megye kézzelfogható érdeke úgy kívánja ! A legnagyobb és legszebb feladatok egyike vár az árvaszékre. Itt sem akarunk rekrim­inálni és itt is csak azon reményünket fejezzük ki a jövőre, hogy az árvaszéki elnök nem lesz többé sorozási bizott­sági elnök is, hanem minden idejét magasztos hivatásának szentelendi és gondoskodik arról erél­lyel, hogy tisztársai is arra szenteljék, hogy Békés megye az árvák ügyeinek gyors és lelkiisme­retes kezelésében is, mint az adminisztráczió egyéb ágazataiban, példányképül szolgálhasson a haza más megyéinek. A jövőnek legszebb remén­nyel nézünk e Hlébe, mert megyénknek oly főispánja van, ki hivatalos ügyiben nem ismer rokon- vagy elle­nszenvet, ki­ legjobb barátja iránt is, ha hi­vatalos kötelességét mulasztaná, a kellő szigort alkalmazni akarja és tudja , ki a főispáni mél­tóságot n­­em tekinti parádé­nak, de komoly köte­lezetts­é k­&­ és felelőséggé járó, ellenőrző tisztség k. k­i nem kereste e magas hivatalt, melyet i­gaztársainak kérelmébe elfogadott, de ha elfogadta, annak a­ legaprób­b részletekig meg tud felelni. A­ki ismeri lapunk irányit, tudni fogja, hogy belőlünk nem kegyhajhá^i­, nem hizelgés szól. Mi nem kérünk, nem várunk sem­mit, s így csak azon őszinte érzés szólal meg bennünk, melyet a valódi polgári erény it­­at minden jó érzelmű embernek, ha személyes érdeke nincsen is, vi­seltetni kell. Jó reménynyel tekintünk tehát megyénk jövő közigazgatása elé és fátyolt vonva a multra, mi is teljes szivünkből mondjuk : éljen Békés­vármegye uj tisztikara, s adjon a minden egyesnek nemcsak szándékot, mindenható de erős akaratot és kitartást, hogy a fokozott igényeknek mindenben becsülettel megfelelhessen és e megye, szűkebb hazánk, anyagi és szellemi felvirágzását jó akarata szerint előmozdíthassa i­­s. — A népgyűlésben választott huszonötös küldöttség dec. 31-ikén 1L órakor a független szabadelvű párt he­lyiségében értekezletet tartott. A tanácskozás tárgyát azon kérdés képezte, hogy átadassék-e a napgyű­lésben hozott határozat a miniszterelnöknek vagy ne? Zielfi Ignácz ki­fejti, hogy a resolutiók átnyújtása immár fölöslegessé vált, minthogy erről már tudomása van úgy az egész ország­nak, mint magának a miniszterelnöknek. Tenczer Pál ellenben a határozat átadását szükségesnek és a küldött­ség kötelességében állónak tartja, ha deputatió fogana­tosítani akarja népgyűlés határozatát. Ezen indítványt pár­tolja Eötvös Károly, Sztupa György és Mogyoródi ezredes is, mire határozatba ment, hogy a határozat átnyújtása meg fog történni, mihelyt a m­iniszter?!!'Mr-viasaatér. távirat, mely tudósít, hd^j­j'f 111'fi11ni0­ fMugyan kiürileSmf^ fr juosulni latszik az is, hogy Muktá­r p.iv>. nem­­ marad a?, ázsiai seregek élén. ^ t — A hirlapbélyeg behozatalának tervére vonakozó közleményeket m­egczáfolják. B­ehozáshoz csatlakozik egy krisifomatu lap is, mely következő épületes dolgokat irj­a: „Mint illetékes helyről értesülünk, a minisztertanácsban hírlapbélyegről nem volt szó, hanem igenis arról, s ez komolyan terveztetik, hogy a kiadói jog s a hírlapok utáni jövedelem terhére részben új adó rovassék, részben adófelemelés történjék. Ez uj adókivetést illetékes helyen az egyre szaporodó hírlapi vállalatokkal indokolják." — Verhovay Gyulát decz. hó 29-én a budapesti esküdtszék az ellene a kassai toosztra irt czikk­ folytán a főügyészség által emelt sajtóvétség vádja alól 8 szóval 4 szó ellenében felmentette. _ A „Brasgyei Közlöny" tárcsája. Békésmegyei fényképek. Természet után rajzolja : Piktor. I. Beliczey István. A lehetetlenség fogalmát a magyar íató találósa fejezi azzal, hogy: „fából vaskarika." w Fából vaskarika: oly férj és nő, ki*az esztendei „békés" együttlét alatt egyszer sem perelt. Fából vaskarika: hogy valaki,­­mindig és mindenki­nek a tiszta igazságot mondja, s­egallább egyszer ne törjék be érte a fejét. * / Fából vaskarika: hogy a politikai exegencziák tu­dományának magaslatán álló diplomata soha se fül­lentsen. í Fából vaskarika: a magyar kormány által kineve­zett, ezt képviselő oly főispán, ki a nép, a polgárság érdekében, még a kormánynak is opponáljon, ott a hol az egyéni meggy­őződés ugy parancsolja. És Beliczey István, ily főispán! Mielőtt ő felsége és a kornalvv bizalma geren­dási magányából a filispáni s^kre i m eghitta, Gyula vá­rosa országgyűlési képviselője volt; í­lelőtt lett, nem volt egyéb, mint e megye egys^rü, képviselő munkás birtokosa.­­ S akkor is elhatározó befolyása volt a kw&gyekre, olyan mint most. Családja a közélet terén föltétlenül e megy családjaihoz tartozik, és csak így van, mely egyes tag­jainak e téren való működésében részben fölülmúlja, részben az ő családjával vetélkedik, a Wenckheim család. Beliczey István Békésmegye Tisza Kálmánja, azon időből, m­időn még nem verték be ablakait, és nem ve­temedtek arra, hogy megmacsia zenézzék, sőt midőn egy­két „pecsovics" hírében álló ultra Deák-pártinak inkább ő vezette be az ablakait, és alkalmatlankodott holmi fáklyás­ zenékkel. Mint főispán, az ezelőtti Beliczey Istvántól csak abban különbözik, hogy a megyegyüléseken és közigaz­gatási bizottságon, a kormány háta mögött megvédi azt minden támadástól erős érvelésének paizsával hűségesen, de mikor szemben áll velük, a hatalom képviselőivel, rájuk pirit és megmondja n«i.V.^ . eit vagy amazt jobban és tagazatosabban is csinálhattátok volna! Nem azért főispán, hogy egy alkotmányos Ritter v. Merfortként, oly, a tényállással m­eg nem egyező reláczió­kat adjon kormányának: „Alles ruhig!" hanem hogy a nép kívánalmait, a közigazgatás, a törvénykezés hiányait, a megyénket minduntalan fenyegető vízveszélyek nagy­ságát személyesen felismerve, orvoslást, és a méltányos igények lehető teljesítését sürgesse. Nem árul — mint mondani szokták — zsákban iuftískát, felfelé sem. ^Itttünő nemzetgazdász, nagyokban ugy mint kicsi­nyekben, XJ[ja életében csak egyszer lett volna a fején czylinder, bizomyára valaha földmivelés, ipar és kereske­delemügyi miniszernek vinnék el. Magyar em­bét, létére sem derogál neki e vagyonát minden tisztességes utoBó módon — horribile dictu — még kereskedéssel is növelni. Persze, hogy ő személyesen nem kereskedik. Annyira M • y "-országon még nem emanc­­ipáltuk magunk .Í • • ,inges előítéletek járma alól, hogy meg ne szólnom érte, ha ő személyesen bá­torkodnék egyszer máskor valami jó vagy rosz üzletet csinálni. Gerendási gazdászata mintaszerű. Ott hol kell, nem kimér kiadást, de azért takarékos, és a sok kicsiny meg­takarításból van (s azután miből költeni a nagyobb szúk- V

Next