Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-07-01 / 125. szám
B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 1. szám. Csütörtök, julius 22-én, BÉRESMEGYE! KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. 1 Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. i > 1 ; Egyes számára 4 kr A szerdai és szombati számára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnál. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési díja 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal. Előfizetési felhívás! Lapunk hetedfélévi folyama felment bennünket minden felesleges szószaporítás alól. A megye olvasóközönségének előítéletek fölé emelkedett, ítéletében önálló és igazságos része, legkisebb faluból is felkeresve becses szellemi és a anyagi támogatásával, lehetségessé tette nekünk a szép időt érni el, mely nem jut osztályrészül minden magyar lapnak. A kinek nincs oka félni az igaz szótól ; a ki kisvárosi szűkkeblű felfogással, a nyilvános visszaélések megbeszélését személyeskedésnek nem kereszteli; a ki az irigykedő, az ármánykodó ellenfél támadásainak erélyes visszautasítását, a jogos önvédelmet véteknek, gorombáskodásnak nem tartja s aki, habár semmi körülmények között nem szereti az erősebb, keményebb hangú irályt, a gúnyt — tekintetbe veendi, hogy lapunk főrovataiban mindig adunk tanulságos és mulattató olvasmányt, hogy napi újdonságaink rovatában minden nevezetesebb esemény gyorsan és hiteles forrásból közöltetik, hogy magasabb politikával igen gyéren foglalkozva, speczialiter a megye társadalmi, gazdászati, kereskedelmi és közművelődési érdekeinek előmozdítását tartjuk lelkiismeretesen szem előtt, az a jövőben is a mienk lesz, az a jövőben is becses támogatására érdemesnek fog találni. Tisztelettel: B.Csaba, június hó végén, A „B. K." szerkesztősége, A „B. K." M hivatala. Hetenként ötször megjelenő lapunk előfizetési feltételei helyben és vidéken : Félévre 4 frt. Negyedévre . . . 2 frt. Az előfizetés legczélszerübben postautalvánnyal teljesíthető. B.Csaba, junius hó végén. Még valami a földmives uzsoráról. ii. Következik a második időszak. A különféle nyomások. Ha van még birtok , ugy a sok aggodalom ráviszi a jelzálogkölcsönre. A hitelező egyik jó barátja ki ismerős a viszonyokkal készpénzt ajánl , ha nem csak annyit kér, hogy az összeg a telekkönyvbe jöjjön. Nem kíván többet, csak a kamatokat vonja le előre. Beleegyezik a tulajdonos, mert hát a lejárati nap közéig. A jelzálogos hitelező is felmondja az adósságot. A szükség nő. Hogy segítsen magán? Ismét igér többet. Jönnek a kamatfizetések. Negyedévenként, félévenként egész tőkét képviselnek. Jobb időkre nem vár a hitelező , tőkét nem kér, de követel kamatot. Honnan vegyen a szegény ember ? Van még ökre, tehene, kis eleség a padláson. Oda adja kamat fejében, hogy egy kis nyugta legyen. De nem csak tehenét, ökrét, eleségét adta oda , hanem munkáját is. Évről-évre hitelezőnek szánt, vet, arat, tenyészti a marhát. Kész a nyomor. Külsőleg most is birtokos ugyan a faluban, tényleg azonban szolgája a hitelezőjének, ki házából, kertjéből, minden pillanatban kidobhatja. . .. Megteszi-e ? Nehezen. Ha majd maga akarja a gazdaságot átvenni, csak akkor kéri a csődöt, addig dolgoztat magának a birtokossal. A földesúr jobbágya helyett mivé vált a paraszt ? A tőke rabszolgájává. Kérdi , színezve van-e ezen előadás? Nincs-e tényleg így ? Mi az oka a nagymérvű kivándorlásoknak, miket oly örömest szeretnek leplezgetni ? Talán kevés a szabadsága nagy a vallásgyűlölség, rost az igazgatás, nem az uzsora az, mi a szegény földmivest a tengeren túlra hajtja ? Amerika gazdag lesz. S miért ? Mert az európai földmives jelzálogkölcsöneinek kamatjait vagy nem tudja fizetni, vagy ha fizeti, akkor minden keresménye arra megy. Hogy lehet ezen segíteni ? A jelzáloghitel rendezésén kívül — mely tárgyunkhoz nem tartozik azt ajánlja A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) Bal felől, amennyire csak a szem elláthat, szántóföldek vannak, gazdag vetésekkel. A mármár érett gabnafejeket reggeli szellő hajtogatja ide s tova; néha-néha egy-egy pacsirta száll fel, vidám éneklésével köszöntve a felkelő napot. A legközelebbi csalitban fülemile mélabús dallama hangzik. A kastély ablakai alatt lévő fenyvesek egyikén vendéget jósló szarka csörög. Az erdőből sebes szárnyakon egy fekete varjú repül egyenesen a kastély vitorla-kakasára szállva, baljóslatú rikácsoló hangon károgva. A bánatos lelkű Hermina elmerengett a természet szépségén. De szép volt ő is reggeli pongyolájában. Kuszált fürjeivel enyelgett a szellő, s a meghatóan lelkes, mélabús tekintet, túlvilági lényt árasztó egész lényére, annyira, hogy inkább hasonlított egy szellemhez, mint földi lényhez. Sokáig némán és mereven állt, csak fürkésző tekintete és hullámzó keble árulák el, hogy most is a forrón szeretett férjet várja, ha nem látja-e feltűnni az országútján? És hosszú, hasztalan vizsgálódás után, mintegy önfeledten sóhajtá: — Istenem! Mily gyönyörű, mily bájos reggel ez! Mindenek ájulni látszanak a természetben. Mily boldogok a madárkák, nem boldogságukat semmi.... Istenem! Mily zavarja boldog az, ki a természet gyönyöreit tisztán, fájdalom nélkül élvezheti, kinek szivében a bű férge nem rág.. . . Nem boldogabb-e nálam a legutolsó ember neje is. .. . Mit ér nekem rangom, gazdagságom, mit ér alattvalóim, a jó emberek szeretete. ... Nem vagyok-e mellőzve, elhagyatva az által, kinek boldogságáért életemet adnám 1 .. .. Nem vagyok-e egyedül, ezen rideg falak között?! — Kegyed asszonyom nincs egyedül — szólalt meg egy erőteljes férfi hang háta megett. Hermina megdöbbenve fordult vissza, s maga előtt egy kis zömök, szőke, göndör hajfartü s ugyanolyan szakáll, talpig feketébe öltözött, csinos külsejü, mintegy harmincz, harminczkét éves egyént látott, ki mélyen hajtotta meg magát, bocsánatot kérve váratlan, kora reggeli látogatásáért. Hermina csak néhány pillanat múlva ocsúdott föl meglepetéséből. S nem tudta magának megfejteni, vájjon a földből jött-e, vagy az égből szállott alá ezen ember? Kinek külseje elég ajánlót volt ugyan, de mégis félelmet keltett benne, melyet azonban csakhamar, mint igazi magyar nő, igyekezett legyőzni, s összeszedvén bátorságát, szólt komoly, neheztelő hangon. — A vendég előtt kapunk soha sem volt zárva. De az ilyen, minden bejelentés nélkül való kora reggeli látogatás, túl van az illedelem határán! Mi jogositá önt föl erre? — Az a nagy és mély tisztelet, melyet kegyed iránt viseltetem asszonyom ! — E tolakodás az ellenkezőt bizonyítja. — Valóban igazat mondott barátom, midőn szépnek mondá. Lelkemre, az ég angyalai sem lehetnek szebbek kegyednél ! — szólt, és szemeit gyönyörködve legelteté Pereyné lángba borult arczán. — Micsoda badar beszédek ezek ? ! Mi összefüggése van szépségem vagy rutságominak az ön ide jövetelével ? — Hiszen épen szépsége az, melynek hódolni kénytelen vagyok. (Folyt, köv.)