Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-07-15 / 135. szám
B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 135. szám. Csütörtök, julius 22-én, . Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (k.j . helyben házhoz lv.irdva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kres postautalványnyal. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Egyes száml ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. ,,Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Aratáskor a vetésről (Kapcsolatban a Jancsovics István-féle szántva-vetőgéppel ) Sajnosnak tűnhetik az fel, hogy valaki elmélkedni akar a vetésről akkor, mikor mindenki — aki földmiveléssel foglalkozik — csak az aratásra gondol. Pedig igen természetes dolog az, hogy midőn az aratás sikerét mérlegeljük, hogy gondoljunk a szántásra és vetésre is. Az idei termés például nagyon élénken emlékeztet minket az őszi munkára, mert általánosan azt lehet tapasztalni, hogy mindenütt van termés ott, hol a föld jól volt elkészítve kapa növény vagy ugarolás által , korai volt a vetés, s igen silány eredménnyel kell a gazdának megelégednie, ha elő nem készített földbe későn vetett. Van azonban még valami, amit lehetetlen volt minden gondolkodó gazdának észre nem vennie, az t. i. hogy, sokkal tökéletesebb az aratás mennyisége és minősége ott, hol mérsékelten ritkább volt a vetés, mint ott, hol az sürü volt. Ez azonban nagyon természetes is. A hol a növénynek elegendő tere van, hogy egy részről gyökereiből zavartalanul táplálkozhassék, s másrészről elegendő „játéka", hogy a kalászok a levegőben kifejlődhessenek, ott a kalásznak hosszabbnak, teltebbnek kell lennie, ott nincs annyira kitéve a növény a rozsda csapásának, vagy ha küzdenie is kell vele, nem tétetik általa tönkre. Ki figyelemmel vizsgálja az idei vetéstáblákat, arra a meggyőződésre fog jönni, hogy a mérsékelten ritkább vetés bővebb aratást nyújt, mint ia sürü. De leginkább fog meggyőződni azon állítás igazságáról az, kinek alkalma lehet megtekinteni az olyan vetést, mely a Jancsovits István-féle szabadalmazott szántyavetőgéppel lett munkálva. Valóban csak csodálkozni lehet azon, hogy e gép általános elterjedésnek nem örvend. Akár a gép egyszerűségét, akár a mérsékelt árat tekintsük, lehetetlen e gépet legmelegebben nem ajánlani. Van különösen egy rendkívüli nagy előnye e gépnek abban, hogy midőn az eke után a magot veti, veti azt épen azon irányban, melyben a két borozda közt legporhanyósabb a föld. Mi történik a vetőmaggal az alászántásnál, kivált a keményebb természetű földeknél, s mi a felülvetéssel ha hant alá, vagy hant fölé esik a mag, azt mindenki tudja, veszendőbe megy. A Jancsovits-féle gép azt a veszendőbe menendő magot megmenti, a zsákban hagyja s ez által már előre a vetéskor egy kis rész aratással fizet. Alkalmunk volt egynehány táblát látni most aratáskor, a melyek a Jancsovits féle géppel voltak vetve, s meggyőződtünk róla, hogy e gép életrevaló s mindenkinek jó lélekkel lehet ajánlani. Annál inkább érdemli meg a feltaláló ur, hogy találmánya pártfogoltassék, mert gépének tökélyesitéséhez folyton hozzájárul, amennyiben most is már a reteszszerkezetet tökélesitette s könnyen kezelhetővé tette. Abban a meggyőződésben vagyunk tehát, hogy a gépet, melynek ára (Szarvason a feltalálónál) eket aligával együtt 36 forint, mennél több gazda fogja megszerezni és saját tapasztalásából is meg fog győződni arról, hogy minő nyereség az, ha az ember egy holdba 2 véka helyett 1 véka búzát vet csak el, s ép oly termést biztosithat, mint a 2* vékás vetésnél. Különben számilag kimutatni azt, minő nyereség mutatkozott a régi vetés és a Jantsovics féle vetőgép között, ha a kísérletek mennyisége tudva lesz, legközelebb közölni fogjuk. »I. J. Politikai hírek. fiáról — a franczia kamara elfogadta az amnesszáló törvényjavaslatot a szenátus szövegezésével. — A helyzet keleten változatlan. A hosszadalmas jegyzékváltás nem eredményez oly gyorsan nevezetes fordulatot. — Az Afhganistanból jövő hírek igen nyugtalanítók. Az összes befolyásos törzsek és családok ellenséges érzü- A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) — Hah! sima kígyót ne félj, nem fogsz körül mézes szavaiddal ! — Kázmér! mit vétettem ellened? Mi ad reá jogot, hogy ily iszonyúan bánj velem? — Oh Istenem, megszakad a Hermina, a pamlagra dőlve, szivem! .. . sóhajtá — Bár megszakadt volna, midőn kötelességéről megfeledkezve, szerelmével másnak áldozott. No de hiszen ő a férjnek barátja volt, s ez jogot ad a nőnek a hűtlenségre! — mondá gúnyos fájdalommal vegyült hangon. — Hallgass Kázmér! tovább nem tűrhetem szavaidat, fáj, hogy félreismersz, fáj, hogy ennyire meg tudtál feledkezni magadról, hűségem s becsületem kétségbe vonva, ily durván tudtál sérteni . . . Kázmér! Kázmér ! csak a jó Isten ! ki érted hullatott titkos könyeim tanuja, csak az tudja, hogy mennyire szeretlek Mennyit nyugtalankodtam s szenvedtem én téged miattad, különösen mostani távolléted óta. Mily sóvárogva vártam megérkezésed, s mily örömtől áradva dobogott szivem, midőn közeledő lépteidet hullám, s mennyire megdöbbentem, mily kétség és aggodalom fogta el keblemet, midőn feldúlt vonásaidat megpillantani. ... Oh Kázmér! valóban nem gondoltad meg, hogy mit tesz, — mert mielőtt csak egy szót kérdeztél volna tőlem, már elítéltél, félre hagytad magad vezetni amaz álnok s jellemtelen által, ki barátságod színe alatt belopódzván földi szentélyembe, annak nyugalmát felháborította. Kinek kárörvendő lelke örül most, hogy megaláztatása visszatorlására sikerült neki téged elámítani, s ígért bosszúját ily hamar hűtheté rajtam. Perey egyszer sem szakítá félbe neje beszédjét, komolyan hallgatá végig, de eltitkolhatlan volt lelkében a felindulás, melyet neje szavai előidéztek benne. Olykor egy-egy fájdalmas mosoly vonult át ajkain, s midőn Hermina elhallgatott, odalépett elé, s merően szemei közé nézett. Hermina nem sütötte le férje tekintete előtt könnyes szemeit, hanem csak nézett férjére némán, okos szemeinek oly bocsánatot sugárzó szelíd tekintetével. Eme néma jelenet csak néhány pillanatig tartott. Perey kivette tárczájából már többször említett gyűrűt, s oda tart a Heramina szemei elé, s alig hallhatólag szólt : — Szerencsétlen! Ismered-e ezt a gyűrűt? Szerelmem egykori zálogát! Mely menthetetlen hűtlenséged biztos tanújele. Hermina majd csaknem sóbálvánnyá vált, midőn saját gyűrűjét, melyet mindig ujján viselt, elorozva látta. Egyszerre felmerültek lelkében Andor ama szavai: „Kezemben az eszköz, melylyel megboszulom magam!" — És az egész dolog tisztán állt előtte Érezte, hogy olyan kelepczébe került, melyről álmodni sem tudott volna. Látta, hogy nem egészen alaptalan férje gyanúja, de mégis mondhatatlanul fájt lelkének, egy pillanatig is tud kétkedni hogy Kázmér csak hűséges erénye tisztaságában; hogy hitelt ad ama szörnyeteg szavának. Lelki erejét megtörve, érezte e gon-