Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)

1880-09-16 / 178. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 16. szám. Csütörtökök­, szeptember 23-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz h­ordva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „NyiMtér"-ben egy sor közlési dija 2ö kr Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyom­idájában, vidéken a postahivataltíkn­al 5 k­ros postautalványnyal. Szerkesztőség:: Apponyi-utcza 891 számú ház. Egyes sz­ám­ára 4 kr A szerdai és szombati szám­ára 3 kr Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. A kiskorúak iparüzhetési jogáról. Az 1873. évi VIII t. cz 2. 23. és 24. § aiban az mondatik, hogy a kiskorúak tekintet nélkül a minimális kárra, önálló ipart az atya, gyám vagy a­­ gyámhatóság beleegyezésével meg­kezdhetnek, illetőleg egy már fenálló üzletet fentarthatnak; mindkét esetben szü­kséges azonban, hogy a 24-ik §-ban előírt üzletvezető alkalmaztassék. Az idézett törvény ebbeli rendel­­m­ényei az 1977. évi 1. cz. 5. §-a, to­vábbá a 20. §. b.) valamint a 113. §. 6) pontjai, nemkülömben a 271. §. ál­tal némi változásokat szenvedtek, me­lyeket, — minthogy az első fokú ipar­hatóságok, u. m. megyékben a szol­gabirák, törvényhatósági joggal felru­házott városokban a kapitányok és ren­dezett tanác­csal bíró városokban a városi tanácsok által nem mindenkor vétetnek tekintetbe,­­­­ nem lesz czél­szerütlen e lapban is kifejteni. Ugyanis az 1877. évi XX. t. cz 5. §-a által különbség van téve a 18. évet már betöltött és azon személyek közt, kik még nem 18 évesek; holott az 1872. évi ipartörvény 2. §-ában a kisko­rúak kora figyelembe nem vétetett. Az pedig ezen különbség kifolyása abból, hogy a 17 évet el­töltött kiskorúak, ha iparűzletési jogot nyertek, jakká válnak s í­gy az 1872. évi teljeskoru­ VIII. t­cz. 2. és 24 §§-ai alól kivétetvén, az 1. §. határozmányai alá helyeztetnek át, tehát mint nagykorúak, illetve nagykorúsítot­tak iparukat önállóan gyakorolhatják s üzletvezetőt többé alkalmazni nem tar­toznak; mig a 18 évet be nem töltött kiskorúaknál üzletvezető tartása követel­tetik s azok az ipartörvény 2. §-ától el­térőleg vagyonukkal szabadon nem ren­delkezhetvén, a gyámhatóság felügyelete alatt állanak, s ebből kifolyólag a szülő vagy gyám kötelessége az üzletvezetőt ellenőrizni, a könyveket és levelezéseket megtekinteni, tőle felvilágosításokat kérni és az iparüzlet állásáról az évi mérleg bemutatása mellett a gyámhatóságnak jelentést tenni. Továbbá a mennyiben az 1872. évi VIII. t. cz. 2. §-a értelmében a kiskorú­ak ipargyakorlásához csupán az atya, gyám vagy gyámhatóság beleegyezése kíván­tatott meg, s ekként a gyámhatóság, jó­váhagyása csak alternative állott fenn; t. i. az atya vagy gyám e tekintetbeni engedélye a gyámhatóság hozzájárulá­sát nem szükségelte, a gyámhatóságnak ezen alternative fenállott helybenhagyá­sát a gyámügyi törvény 20. §-ának b.) és 113. §-ának 6.) pontjai a kiskorúak iparüzlet nyitásához, a 271. §. pedig egy m­ ir fenálló üzletnek fentartásához köte­lezőleg állapította meg. Fontolóra véve ezen a gyámügyi törvény által előidézett módosulásokat, azokat csak örömmel fogadhatjuk, mert általok a kiskorúak előnye előmozditta­tott, beszü­ntettetvén a szabad ipar elvé­nek abbeli túlzása, hogy a kiskorúak a­­ minimális korra való tekintet nélkül az iparűzés következtében vagyonuk fölötti szabad rendelkezési joggal bírtak s a­­ gyámhatóság felügyelete nélkül állottak. Csak az sajnos, hogy ezen üdvös­lások a gyakorlatban némely első váltó­fokú iparhatóságok, az idézett törvény és a földmivelési, ipar s kereskedelmi m. kir­. minisztérium 199­1-2/1878. számú rende­letének mellőzésén alapuló következtében érvényt nem mulasztásaik nyerhetnek, mert az iparhatósági igazolványok anél­kül hogy az atya vagy gyám, gyámható­sági­lag helybenhagyott beleegyezése kí­vántatnék, oly egyéneknek is kik még nem nagykorúak, nagy adatnak, nagy­korúsítottak: ped­ig a­, 1872. évi ipartör­­vény 4. §-a, melyre az igazolványok­ban oly kép ,szokott hivatkozás történni, hogy folyamodó az előirt kellékeknek megfe­lelt, — világosan kimondja, miszerint A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Nem tudom én .... Nem tudom én a nevedet, Te se tudod az enyémet; Csak ugy élünk mint a madár: Zöld ágra ha párosan száll.. . Nem tudom én a nevedet, Te se tudod az enyémet, Amit édes apánk hagyott : — Csak azt amit lelkünk adott. Csak azt a mit lényünk adott, Azt a „kicsinyt" s azt a „nagyot" .. „Szellő" — tiéd, enyém „porszem:" Szárnyai­on úszva fennen Szárnyaidon örök kéj he", Arra szállva amerre te, Nincsen erőm önhatalmam, Szegény „Porszem" öntudatlan ! Tán ledobsz a tengermélybe, Szétszórva a zajgó vészbe, Vagy olvasztva önmagadba , Feljutok az égi lakba !? : Jövő zárja akaratod, Szegény szolgád rabod vagyok. . . Gyenge, gyáva, — az erősz­ ek: Kicsiny „Porszem" a „Szellőnek ..!" Bordi Sá3n.<a.© r. Az apa intései. — Elbeszélés. — Ixta.: G­rosz Xlajos. I. — És csakugyan el akarod hagyni atyád há­zát, Elemér? Nem találod túl szüleidnél azt, a­mi után lelked vágyik? Unatkozol itthon? világot látni? Bátyád is igy gondolkozott. Szeretnél Elment, és többé nem­ jött vissza. Te benned bíztunk ed­dig, s mostan csalatkoznánk? Fiam! — folytatá az apa, az élet igen szép annak, ki pályáját vé­gezve, lelkifurdalás nélkül tekinthet vissza az át­élt időre. Vájjon lelkifurdalás nélkül tekinthetnél j te vissza elmúlt napjaidra, ha tudnád, hogy agg­szüleid távozásod fölötti bajokban haltak meg ? Te kényelemhez, gond nélküli életmódhoz vagy szokva, de ha elhagyod atyád házát, nélkülözni fogsz, én nem segítelek egy krajczárral sem Mert az olyan gyermek, ki erővel a nyakába veszi a vándorbotot, ki nem hallgatva a józan ész sza­vára, ki szüleit könyörtelenül elhagyja, az nem is kivánhat segedelmet szüleitől. Te azt hiszed, hogy mert mostan minden ember hódol neked, akaratodat sietnek teljesíteni, kívánságodat parancsnak veszik, hogy ez mindig így lesz. — Ne ámítsd magadat fiam­! Nem te érted történik ez, hanem vagyonodér­t. Annak hó­dol mindenki. Mihelyt nem tudják, hogy ki vagy, mindjárt más szemmel néznék rád. A mai társa­dalom csakis az anyaginak, a vagyonnak áldoz mindent. Becsület, őszinteség, igazság, mellékes dolgok. Az ember határtalan önzésének kielégíté­sére feláldoz hírt, nevet, becsületet. S mindaddig, míg valakiről van mit nyúzni, nem szűnnek meg a hízelkedéssel, szolgálatra készséggel;­­udvariasak és a tolakodók. Ha aztán az ilyen fajta emberek olyan valakire akadnak, ki szemtelen hazudozásai­­­kat szívesen hallgatja, néha megjutalmazza , annak nem hagynak békét, mig az utolsó inggallérját is ki nem csalták. Azután, ha már nincs semmije,

Next