Békésmegyei Közlöny, 1880. július-december (7. évfolyam, 125-250. szám)
1880-09-16 / 178. szám
B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 16. szám. Csütörtökök, szeptember 23-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „NyiMtér"-ben egy sor közlési dija 2ö kr Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomidájában, vidéken a postahivataltíknal 5 kros postautalványnyal. Szerkesztőség:: Apponyi-utcza 891 számú ház. Egyes számára 4 kr A szerdai és szombati számára 3 kr Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. A kiskorúak iparüzhetési jogáról. Az 1873. évi VIII t. cz 2. 23. és 24. § aiban az mondatik, hogy a kiskorúak tekintet nélkül a minimális kárra, önálló ipart az atya, gyám vagy a gyámhatóság beleegyezésével megkezdhetnek, illetőleg egy már fenálló üzletet fentarthatnak; mindkét esetben szükséges azonban, hogy a 24-ik §-ban előírt üzletvezető alkalmaztassék. Az idézett törvény ebbeli rendelményei az 1977. évi 1. cz. 5. §-a, továbbá a 20. §. b.) valamint a 113. §. 6) pontjai, nemkülömben a 271. §. által némi változásokat szenvedtek, melyeket, — minthogy az első fokú iparhatóságok, u. m. megyékben a szolgabirák, törvényhatósági joggal felruházott városokban a kapitányok és rendezett tanáccsal bíró városokban a városi tanácsok által nem mindenkor vétetnek tekintetbe, nem lesz czélszerütlen e lapban is kifejteni. Ugyanis az 1877. évi XX. t. cz 5. §-a által különbség van téve a 18. évet már betöltött és azon személyek közt, kik még nem 18 évesek; holott az 1872. évi ipartörvény 2. §-ában a kiskorúak kora figyelembe nem vétetett. Az pedig ezen különbség kifolyása abból, hogy a 17 évet eltöltött kiskorúak, ha iparűzletési jogot nyertek, jakká válnak s így az 1872. évi teljeskoru VIII. tcz. 2. és 24 §§-ai alól kivétetvén, az 1. §. határozmányai alá helyeztetnek át, tehát mint nagykorúak, illetve nagykorúsítottak iparukat önállóan gyakorolhatják s üzletvezetőt többé alkalmazni nem tartoznak; mig a 18 évet be nem töltött kiskorúaknál üzletvezető tartása követeltetik s azok az ipartörvény 2. §-ától eltérőleg vagyonukkal szabadon nem rendelkezhetvén, a gyámhatóság felügyelete alatt állanak, s ebből kifolyólag a szülő vagy gyám kötelessége az üzletvezetőt ellenőrizni, a könyveket és levelezéseket megtekinteni, tőle felvilágosításokat kérni és az iparüzlet állásáról az évi mérleg bemutatása mellett a gyámhatóságnak jelentést tenni. Továbbá a mennyiben az 1872. évi VIII. t. cz. 2. §-a értelmében a kiskorúak ipargyakorlásához csupán az atya, gyám vagy gyámhatóság beleegyezése kívántatott meg, s ekként a gyámhatóság, jóváhagyása csak alternative állott fenn; t. i. az atya vagy gyám e tekintetbeni engedélye a gyámhatóság hozzájárulását nem szükségelte, a gyámhatóságnak ezen alternative fenállott helybenhagyását a gyámügyi törvény 20. §-ának b.) és 113. §-ának 6.) pontjai a kiskorúak iparüzlet nyitásához, a 271. §. pedig egy m ir fenálló üzletnek fentartásához kötelezőleg állapította meg. Fontolóra véve ezen a gyámügyi törvény által előidézett módosulásokat, azokat csak örömmel fogadhatjuk, mert általok a kiskorúak előnye előmozdittatott, beszüntettetvén a szabad ipar elvének abbeli túlzása, hogy a kiskorúak a minimális korra való tekintet nélkül az iparűzés következtében vagyonuk fölötti szabad rendelkezési joggal bírtak s a gyámhatóság felügyelete nélkül állottak. Csak az sajnos, hogy ezen üdvöslások a gyakorlatban némely első váltófokú iparhatóságok, az idézett törvény és a földmivelési, ipar s kereskedelmi m. kir. minisztérium 1991-2/1878. számú rendeletének mellőzésén alapuló következtében érvényt nem mulasztásaik nyerhetnek, mert az iparhatósági igazolványok anélkül hogy az atya vagy gyám, gyámhatóságilag helybenhagyott beleegyezése kívántatnék, oly egyéneknek is kik még nem nagykorúak, nagy adatnak, nagykorúsítottak: pedig a, 1872. évi ipartörvény 4. §-a, melyre az igazolványokban oly kép ,szokott hivatkozás történni, hogy folyamodó az előirt kellékeknek megfelelt, — világosan kimondja, miszerint A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Nem tudom én .... Nem tudom én a nevedet, Te se tudod az enyémet; Csak ugy élünk mint a madár: Zöld ágra ha párosan száll.. . Nem tudom én a nevedet, Te se tudod az enyémet, Amit édes apánk hagyott : — Csak azt amit lelkünk adott. Csak azt a mit lényünk adott, Azt a „kicsinyt" s azt a „nagyot" .. „Szellő" — tiéd, enyém „porszem:" Szárnyaion úszva fennen Szárnyaidon örök kéj he", Arra szállva amerre te, Nincsen erőm önhatalmam, Szegény „Porszem" öntudatlan ! Tán ledobsz a tengermélybe, Szétszórva a zajgó vészbe, Vagy olvasztva önmagadba , Feljutok az égi lakba !? : Jövő zárja akaratod, Szegény szolgád rabod vagyok. . . Gyenge, gyáva, — az erősz ek: Kicsiny „Porszem" a „Szellőnek ..!" Bordi Sá3n.<a.© r. Az apa intései. — Elbeszélés. — Ixta.: Grosz Xlajos. I. — És csakugyan el akarod hagyni atyád házát, Elemér? Nem találod túl szüleidnél azt, ami után lelked vágyik? Unatkozol itthon? világot látni? Bátyád is igy gondolkozott. Szeretnél Elment, és többé nem jött vissza. Te benned bíztunk eddig, s mostan csalatkoznánk? Fiam! — folytatá az apa, az élet igen szép annak, ki pályáját végezve, lelkifurdalás nélkül tekinthet vissza az átélt időre. Vájjon lelkifurdalás nélkül tekinthetnél j te vissza elmúlt napjaidra, ha tudnád, hogy aggszüleid távozásod fölötti bajokban haltak meg ? Te kényelemhez, gond nélküli életmódhoz vagy szokva, de ha elhagyod atyád házát, nélkülözni fogsz, én nem segítelek egy krajczárral sem Mert az olyan gyermek, ki erővel a nyakába veszi a vándorbotot, ki nem hallgatva a józan ész szavára, ki szüleit könyörtelenül elhagyja, az nem is kivánhat segedelmet szüleitől. Te azt hiszed, hogy mert mostan minden ember hódol neked, akaratodat sietnek teljesíteni, kívánságodat parancsnak veszik, hogy ez mindig így lesz. — Ne ámítsd magadat fiam! Nem te érted történik ez, hanem vagyonodért. Annak hódol mindenki. Mihelyt nem tudják, hogy ki vagy, mindjárt más szemmel néznék rád. A mai társadalom csakis az anyaginak, a vagyonnak áldoz mindent. Becsület, őszinteség, igazság, mellékes dolgok. Az ember határtalan önzésének kielégítésére feláldoz hírt, nevet, becsületet. S mindaddig, míg valakiről van mit nyúzni, nem szűnnek meg a hízelkedéssel, szolgálatra készséggel;udvariasak és a tolakodók. Ha aztán az ilyen fajta emberek olyan valakire akadnak, ki szemtelen hazudozásaikat szívesen hallgatja, néha megjutalmazza , annak nem hagynak békét, mig az utolsó inggallérját is ki nem csalták. Azután, ha már nincs semmije,