Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)
1882-03-26 / 37. szám
Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : Hausenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németoszág és a Svájcz minden fővárosaiban. ELOFIZETESI 11 J helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 „ B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 37. szám. Vasárnap, márczius hó 20-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelent.ill hetenként háromszor : vasárnap, kedd, í féli ven) és csvntÖrtOULÖn. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú, ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnál és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A pápaszenes űodrinair professzor és o rosz diák, is. Még ha súlyt nem fektetnek is arra, hogy maguk a mélyen gondolkozó nemzetgazdászok sem tudtak tisztába jönni a felett, hogy a vadvármak vagy a szabad kereskedelemnek adandó-e előny, s hogy e kérdés felett egyfelől a Carey és Liszt másfelől a Smith Ádám iskolájának kivetői még ma is folytatják az elvek harczát; de arra aztán csakugyan súlyt kell fektetnem, hogy ugy egyik, mint másik iskola hivei kivétel nélkül tanítják és vallják azt, hogy nyers termelő ország ipara fejlesztésének érdekében, a védvámos rendszerre veszély nélkül hirtelen át nem mehet. Meg kell tehát tanulni uram a leczkét jól, vagy ha megtanulta s az ellentétes elvek harczából mégsem vonja le hazája viszonyaira nézve az okszerű következtetést, mert levonni tiltják az egyoldalú pártérdekek — hát legalább nem kell ravaszkodni, mert az ily ravaszságon az ember könnyen rajta veszt. Azon tétele tehát önnek, hogy az önálló vámterület s az ipar felvirágzása egymással oly ok és okozati kapcsolatban állanának, hogy azt csak a vak nem látja, nem áll; mert az iparnak, uram, szülője mindig a nemzet iparos osztályának azon törekvése, hogy minél tökéletesebbet termeljen saját anyagi érdekében, e törekvésnek a védvám csak egyik gyámolító eszköze, de nem oka, és csak oly gyámolító eszköz, melyre sok esetben az ipar nem is szorul s a mely gyámolítás alatt az ipar sokszor épen a verseny hiánya miatt satnyul el. És itt nem engedhetem el magamnak, hogy a közjogi ellenzék hiveit, s azok között Sárréti urat, úgy az általuk annyira védett iparos osztálynak mint általában hazánknak, de sőt Sárréti úr pártjának érdekében valamire ne figyelmeztessem. A törvények soha nem teremtik a viszonyokat, megfordítva mindig a viszonyok teremtik a törvényeket. Törvény egymagában nem fog teremteni soha iparos nemzetet, de igenis az iparra irányzott erős geniusa valamely nemzetnek, hozza aztán a törvényhozást azon helyzetbe hogy istápolja a nemzet törekvési geniusát. Ne fordítsák meg hát önök a dolgot. Ébresszék fel mindenekelőtt a nemzet geniusát, legyetek ha kell kíméletlenek azon gyengéi iránt, melyek őt, mint iparost, a nemzet felvirágzásának érdekében köteles teendőiben gátoljak; ne nézzétek behunyt szemmel azon hivalkodó urhatnámságot, mely az ujabb időben ez osztályt annyira megragadta; oszlassátok el azon felette nagy tunyaságot, melyre fajunkban már önmagától oly nagy hajlam mutatkozik; tanitsátok meg rá, hogy a szükséges képesség mellett csak hangyaszorgalom és munkásságban keressen üdvöt; világosítsátok fel, hogy csak ezzel szoríthatja le a piaczról a külföld hozzánk vándorolt czikkeit; tanítsátok takarékosságra, hogy igényeit állásához mérni tudja; róvjátok meg irgalom nélkül s utasítsátok műhelyébe, ha munkanapon ott látjátok a hol akkor helye nincs. És különösen egyet kötök lelketekre, óvakodjatok még pártszempontból is megtéveszteni értelmét, mondjátok el neki egyszer már őszintén, hogy az önálló vámterület egymaga sem teremtett soha és nem is fog teremteni ipart, ne tartsátok továbbra is azon vak elfogultságban, mely megbánitja tevékenységi ösztönét, mely mellett az istenadta utoljára is elhiszi, hogy a védvám hiányában minden törekvése hasztalan. Ha erős és független Magyarországot óhajtatok, akkor a függetlenség tényezőit a nemzetben magában keressétek és fejtsétek ki, amelynek alapja vagyonosság, eszköze a takarékosság és szorgalom, újból s ujjára is csak takarékosság és szorgalom ! — Ezzel tehettek egyedül üdvös szolgálatot! Azt mondja továbbá Sárréti úr: nem hagyható figyelmen kívül e kérdésnél azon körülmény, hogy a nyers termékek előállítása a természettől s nem az emberektől függő tényezőkön alapul, azok a szükséglethez képest nem sokasíthatók s igy a legnagyobb iparral biró nemzetek is sokszor az alantabb fokú iparral biró nemzetek nyers termékeire vannak utalva, mivel ezen ráutalás sokkal ágetőbb szükség alakjában jelentkezik az ipari szükségletnél, kétségtelen, hogy külföldi szomszédainkkal fogjuk megfizettetni a nyers termékeinkre általuk vetendő vámot. Állításának első tétele igaz, a belőle vont következtetésnél azonban megint elfelejtett valamit. Tehát nem jól tudja leczkéjét! Az első tétel annyira igaz, hogy ezt már a 60-as években Magyarországra nézve nagy nyomatékkal kiemelte Ditz egy porosz nemzetgazdasági író. Ditz alapos tanulmány tárgyává tette hazánk közgazdasági viszonyait s azon következtetésre jutott, hogy Magyarország klímája oly szerencsétlen, annyira a végletekben vergődik, hogy e miatt nyers termelése is vagy a túlbőség, vagy a terméketlenség végleteibe csapkod. Kedvező időjárás mellett bő termés, egy májusi fagy s ott az ínséggel határos szükség. Nincs, azt mondja ő — s ebben teljesen igaza van — egy jövedelem-átlag, melyre minden körülmények között bizton számolhasson a gazda, s így a nemzet költségvetésének sincs minden körülmények között megbízható alapja. Meg is adtuk az árát, hogy a tudós figyelmeztetésére nem adtunk semmit, a 60- A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCMJ4. Mátyás királlyá választatása. — 1458. január 24. — Zajong Rákos, sátrak során Süvölt a téli szél; Tán két ellen-tábor szemben ? S Hadúr csatára kél? Nem! Rákosra gyűlt a nemzet, Szine, java, bátra, „Nincs király!" azért gyűlt össze Királyválasztásra ! Rákos terén nemzetgyűlés Nem tud összeférni, Nem egy érzet, de pártérdek Az, ami vezérli. Enyhes sátor, tűz, piros bor, Bujdosik a serleg, Tanakodnak, vngadoznak, Rakott asztal mellett. Napra nap száll, s nő a viszály, Mint láng, mikor szél leng; Mindegyik fél, hogy ellenfél, Nyeri meg az „éljen"-t. Sátrukban mindig jobban Tüzelnek a pártok; Künn bősszél zúg, üvöltve búg: „Még sincsen királytok ?" De nem hallgat a sok balga, Párterőben bízik ; Egyiknek kell lengyel Kázmér, A másiknak Fridrik. Haragszik tán még az ég is, S két fergeteg harczra, Sűrű ködbe rejtőzött be A nap fényes arcza. Mert fejetlen még a nemzet, Mert az a nép árva, Melynek hirét, hirdeté szét, Három tenger árja ! Ah! fejetlen még a nemzet, Ah a magyar árva! Mely oly hős volt, s mely nagy lesz még, Még sincsen királya ! ? Átjegedzett a nagy Duna Egy szép téli éjjel, Csillognak rajt' az őrtüzek Itt is, ott is szélyel. Vitéz hada, már-már unja, Türelmetlen várni, Csak enyh helyre juthatna be ! . . . De jelt ád Szilágyi! Hősi sereg, dobja pereg, Sorakozik sorba, S mint szirtoszlop áll, nem inog, Vész sem dönti porba! Majd megharsan, zengőn, gyorsan, Erczszava, zeng a táj. Belzúg egy sziv- s egy lélekkel: „Éljen Mátyás király !" Szép és kedves kis leány Haragos Tini; a fiatal emberekkel épen ugy elbeszélget, mint akármely nagy leány, ügyessége sem érdemel kevesebb dicsértet, mert akár a női munkákban, akár a gazdaasszonykodásban nézzük meg : oly szor 'Lapunk mai számához l'áty melléklet van csatolva. Negyvenezer főnyi serggel Áll rajta Szilágyi, Hónáért ég, békétlen még : „Soká kell-e várni?" És nem tartja vissza, partja Ezt a nagy Dunának ; Riadozó „éljen"-hangok, Kárpátokig szállnak. Ellenpártfők összenéznek, — — Tűnik bosszú, viszály ; Szengi minden kibékülten: „Éljen Mátyás király!" Tiszta égbolt derül, s mosolyg, Tisza-Duna-tájra, Igazságos Mátyás lett a Magyarok királya. Nem fejetlen már a nemzet, Ah, a nép nem árva. Mely oly hős volt, s mely ragy lesz még : Van dicső királya! Mig pártviszály sirba dönt egy Hatalmas országot: összetartás, egy érzet szül Nemzeti nagyságot. Rácz Károly. A távozóra. Rajz.