Békésmegyei Közlöny, 1897. január-június (24. évfolyam, 7-51. szám)
1897-01-24 / 7. szám
am. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, január hó 24-é n. 7. szám. mu ÍKESMENTEI 107L0 NYirkesztőség: l/t sz. (Zeilinszky-féle ház) ni részét illető közlemények, küldendők, nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes számara 8 k. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/4 sz.Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dij a 25 kr. bevallások idején. járóságok most küldték ki hoz az adóvallomást, hitelnyilatkozatot, melyet államecsületszóra kell mmal helyénvalónak kitölteni, látjuk vallás terén némely nem áltudott dologról olvasóinkat mi. ínytelen adótörvényünk van, szálláig ismerni jóformán nem . Még a szakemberek is taposokszor, hát az adófizető tdjon eligazodni ? Pedig nem JÖS mindenkire, hogy jártasak ik-e az adótörvényekben, vagy mert bár attól, hogy az adókszándékosan nagyobb adóval jenek meg valakit, tartani nem de ha teljesen tájékozatlanok ma, nem ritkán megeshetik, hogy dolgokat mulasztunk el, a mikteljesitése reánk nézve haszonnal volna. ?1. ha adókönyvecskéinket megüik, látni fogjuk, hogy az adótársak nem egy, hanem elkülönített egekben vannak kitüntetve. Van földadó, házadó, keresetadó, tőkenatadó és mindannyiszor általais jövedelmi pótadó. Az előbbiek mindegyikével a hosza fizetés során valamennyire tiszták vagyunk már, de azt kevesen adják, hogy mi az az általános jöveelmi pótadó és mi az alapja? Az Inevezése eléggé tágas fogalom, vaójában pedig jelenti, hogy általános övedelmi pótadó a föld és házbéradó 50%/o-a, a házosztályadó 40% a, a III. oszt. kereseti adó 10%-a, ha az 30 frtot meg nem halad, ellenkező esetben pedig 35%. Mikor ideiglenes adómentesség kedvezményében van a föld, ház, akkor az állami adóknak 20 ° - a fizetendő Azt nem tudják azonban sokan, hogy az 1883. t.-cz. 43% alapján az általános jövedelmi pótadó nem vethető ki azon terhek után, melyekkel az adó alapját képező ház, föld megvan terhelve. Vagyis, ha földünkön bekebelezett kölcsönök vannak, akkor az adósság évi kamatainak 10 °- át leütik az adóból. Példával jobban megfogja érteni minden olvasónk : ha valaki pl. 8000 frt kölcsöntőke után 6 % -ot fizet, vagyis 480 frtot, akkor 48 frtot, vagyis kamatterheinek 10 °/o-át le kell vonni az általános jövedelmi pótadóból. Azonban nem mindenkinek vonják ezt le. S éppen soknak az idézett ezért kell a polyátörvényről tudni. Mert a levonásban csak az részesül, s csak az kívánhatja, aki kamattartozását minden évben január hó végéig a községi elöljáróságnál, illetőleg a városi adóhivatalnál bevallja. A bevallást nem lehet élőszóval megtenni. A községek elöljárói azonban ingyen osztanak ki, illetőleg szolgáltatják a bevallásra szóló lapokat, akinek tehát bekebelezett adóssága van, az a saját érdekében bejelentését megfogja tenni. Az adóköteles fél, aki az említett törvénybeli biztosított kedvezményt igénybe kívánja venni, köteles az előző év végéig le nem fizetett összegét és az utánna járó adósságának kamatnak egy évi összegét, nemkülönben adósságai kötelezvényének és a telekkönyvi bekebelező végzésnek keltét, a hitelező nevét és lakását a valódi tényállásnak megfelelően bevallani. Ha az illető kötvény több jószágtestre vagy különböző községekben fekvő ingatlanokra van bekebelezve, az adóköteles ezt a jószágtestek, illetőleg községek megnevezése mellett szintén bevallani köteles és megjelölheti az ingatlant, amelynél a jelzálogul lekötött ingatlanok összes pótadójából az évi kamatszázalékot le kell majd vonni. Ezen vallomások beadására a mai nappal számítva még nyolc nap van, vagyis bezárólag január 31-ig be kell adni a községek elöljáróinak, illetőleg a városi adóhivataloknak. Mint általánosan tudva van, egy adófizetőt sem fognak arra szólítani, hogy jelzálogos adósságait vallja be, mert mindenkinek, aki a törvény kedvezéseit élvezni akarja, magának, minden felszólítás nélkül kell jelentkeznie és vallomását, valamint az erről szóló s fentebb említett okmányokat be kell mutatnia. Megtörténhet azonban, hogy nagyon sok adózó polgár telekkönyvi kivonatainak meg nem szerezhetése, vagy más tőle nem függő és elhárítltat !an okok következtében nem lesz azon helyzetben, hogy e hó 31-éig kérelmét előterjessze, még van rá egy mód, hogy a törvény adókedvezését igénybe vegye, nevezetesen : akkor a gyulai kir. pénzügyigazgatósághoz igazolási kérelemmel járul, melyet február 15-ig kell benyújtani. Mivel február 15 én tul semmi mód nincs hogy a telekkönyvileg bejegy arra, tett kölcsönök folytán előálló adólerovás 1897-re nyujtassék, nem tudjuk az érdekelt olvasóknak eléggé ajánlani, hogy a terhes jövedelmi pótadók csökkentésére a lépéseket megtegyék. — Viszonosság állami és törvényhatósági tisztviselők között. Békés vármegye kezdeményezésére a vármegyei törvényhatóságok legnagyobb része kéréssel járult a képviselőházhoz, mely kérés előreláthatólag több felszólalásra fog alkalmat szolgáltatni az illető feliratok tárgyalásának rendjén. Egyértelmüleg azt a kérik, t. i. fölterjesztéseikben, — hogy nyugdíjazás ügyének törvényhozási szabályozásával mgállapittassák az állami és törvényhatósági nyugdíjintézmények közt a viszonosság és ehhez képest az 1885. XI. t.-cz. megfelelő módosításával kimondassék, hogy állami hivatalnokokká kinevezett megyei megyei szolgálatban szerzett tisztviselő a nyugdíjjogosultságot az állami szolgálatba magával viszi, az összes törvényhatóságok pedig a viszonosságnak záros határidő alatti megfelelő megállapítására szintén köteleztessenek. A törvényhatósági kérvények a héten kerülnek az országgyűlésen tárgyalás alá, mert a költségvetési tágyalást abban hagyják. Írjunk mai sz. ához egy iv melléklet van csatolva. — Főispáni jubileum. Reiszig Ede, rövid ideig Békésmegye főispánja, közszolgálatának 25 éves jubileumát február elsején ünnepli. Az ünnep nagyarányú lesz. A patronátus a csabai képviselet előtt. Komoly tanácskozás után, egyértelmű akarattal kimondotta Csaba város képviselőtestülete csütörtökön tartott közgyűlésében, hogy az új királyi adományt, „Békésmegyei Közlöny"tárcája. Az utolsó anekdota. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Szegény János bátyám ! Beh sokszor gondolok reád ! A veled eltöltött szép kedélyes vig estékre ! Megösmerkedésünk első pillanatától elválásunkig, kedves volt egyletünk minden pillanata. Szegény János bátyám ! Hogy miért szegény ? Hát azért, mert meghalt ! Halála, bár megrendítő volt, mert . . . d^. kerítsük sorsát a dolognak. Régen volt, hisz már 15 esztendeje, Kolozsváron rendes volt a „Kis Komlóban", asztaltársaságunk Csupa 20—25 éves gyerekek. Valamennyi eleven tele jókedéllyel, tumorral s egyik másik rovására elkövetendő csiny hajlandóságával. Együtt voltunk minden e tve pattogott az élet, ürült a pohár. A társaság lelke Boros Árpád szigorló orvos volt, kitől valamennyien respektáltunk, mert ha jó kedve volt, sziporkázott az éleiktől. Egy sikerült élet okáért, kész volt egész kompániát. nevetségessé tenni az kedélyes diskurzusba merülve ültünk asztalunknál, midőn somszéd asztalhoz rendkívül megnyerő külsejű,mosolygó arczu 55—60 között öreg ur ült le. Valamely elhangzott jó ötlet után az öreg igen jóízűen nevetve, hangosan is kifejezést adott megelégedésének. Helyeslő fejbólintgatással át-át szólt asztalunkhoz. Kedélyhangulatunk hőmérője a forrpont felé járt, mikor az öreg felállt, bizalmasan közeledett asztalunkhoz s szólt : — Bokor János földbirtokos vagyok. Igen örülnék, ha megengednék, hogy kedves társaságuknak tagja lehessek. Szívesen huzódtunk össze, hogy helyet engedjünk a „jóképű" öreg bácsinak. Elmondta, hogy közel Kolozsvárhoz kőbányát miveltet. Amíg a városban lakik, örömmel keresi fel társaságunkat. Szívesen vettük kijelentését. Késő éjjelig együtt voltunk s mint tetu bruderek váltunk el. Másnap estve mint régi ösmerősök cordialis magyaros szívességgel szorítottunk kezet. Szemrehányólag panaszkodott, hogy már egy teljes óra óta vár reánk. Vacsorához ültünk, mely után a szokott jókedv ismét felpezsdült. Anekdotáztunk. Az öreg is el el mondott egyet a régiekből. Ha ösmertük is anekdotáját, jó szót nevettünk az öreg zamatos előadásán , de nevettünk azért is, mert ha ez jól sikerült, feles számmal hozatta a jobbnál-jobb borokat, ami a nagyobbára diák népség zsebéből nem igen telt volna arra. Néhány napi együttlét után rájöttünk hogy az öreg, bár ártatlanul, de nagyokat füllent. Különösen, ha magáról beszélt, és el hajította a sulykot. De a jó eredmény tudatában, megbízható komolysággal vettük az általa mondottakat, amit az öreg meg is hálált, ki szólván a söntésbe: Pali! három üveg Rizlinget. 48—41) volt János bátyánk vesszőparipája, mire ha felkapott, végig száguldta velük az egész forradalmat, megpihenvén valamely vitézi tettén. Annyira ösmertük az öregnek e gyengéjét, hogy ha néha hallgatagon elmélázott, rögtön akadt egyik vagy másik, ki oda szólt: Az elmúlt szép idők felett töprengsz János bátyám? Megeredt az öreg ! Hej gyerekek ! behözépítő is volt az ! Ha vissa gondolok egy-egy magasztos pillanatáig, köny tolul a szemembe. S^ellie csakugyan könytől ragyogott, tást. Sóhajtva, komolyan vártuk a folyta-Elmúlik hír, dicsőség mindennek csak az emléke marad meg! . . . . . . Pali! Rizlinget ! . . . Hisz tudjátok, sokszor elmondtam : egész gyerek voltam, mikor mint debreczenyi diák felcsaptam katonának és ... Árpád közbeszólt: János bátyám ! a múltkor azt mondtad, hogy enyedi diák voltál ? — Tévedsz, akkor már az enyedi collegium be volt zárva. Debreczenyi diák voltam. Ott húztam fel a bakkancsott... Töltsetek egy pohár bort!. . . Hát Szolnok alatt táboroztunk. Épp a mult napi ütközetről beszélgettünk, mikor az ezredesem magához hivatott. így szólt hozzám : Na édes öcsém Bokor hadnagy ur ! láttam a tegnapi vitézséget ! Nem tudom mit bámuljak inkább : a nagy bátorságát, vagy rettenetes hidegvérét! Derék, igen derék ... Sokat gondolkoztam, kerestem, de senkit megbízhatót nem találok önön kívül, kire ama fontos küldetést bízni merném, melynek véghez vitelére önt szemeltem ki. Parancsoljon ezredes úr, én kész vagyok bármire ! . . . . . . Adj egy pohárral nekem is. Figyeljen rám ! Velünk szemben táborozik Schlick. Az est homály leple alatt magához véve hat bátor fiút, elmegy a híd felé s kikémleli az ott történteket. Legyen óvatos e veszedelmes küldetésben, mert okvetlen hírt akarok szerezni A mint e küldetést elvégezte, vágtasson vissza a táborba s rögtön tegyen jelentést. János bátyám az imént azt mondtad, hogy bakkancsos voltál, most meg már visszavágtatsz. Elfeledtem mondani, hogy átléptem a huszárokhoz, untam azt a fene sok gyaloglást . . . . . . Kiválasztottam hat bátor gyereket. Az egyik káplár volt, kinek elmondtam teendő utunkat. Megvakarta a füle tövét s igy szólt: Vitéz főhadnagy urja volna egyet imádkozni mielőtt elindulunk, mert azt hiszem onnan ugyan vissza nem térünk. Bátorság fiuk ! őriz minket a magyarok Istene ! Nagyobb bajból is kivágtuk már magunkat. Ne féljetek semmit, veletek vagyok én is ! . . . Azután meg a huszárbecsületről van szó ! . . . . . . Pali egy kis bort hozzon ! Magam közé gyűjtöttem a fiukat, megmagyaráztam küldetésünk fontosságát. Lelkesülten kiáltották, hogy velem jönnek a világ végére is. Éljen Bokor kapitány ur ! Vágtattak utánam. Elszánt bátor fiuk voltak mindnyájan . . . Biz én a neveiket elfelejtettem. Denique a küldetésnek hiven megfeleltem. Az ellenség minden mozdulatát kikémleltem, mikor azok előőrse váratlanul a túlpartról tüzelni kezdett ránk. Egyik huszárom halva esett lova nyakára Sarkanytyuba kaptuk lovainkat s visszavágtattunk. Rögtön jelentést tettem ezredesemnek kirándulásunk eredményéről. Riadót fúvatott , megrohantuk oldalba Schlicket. Egész seregét tönkre tettük. Hírmondónak hagytuk csak néhányat!... . . . Szervusztok ! igyunk ! Már-már kitört belőlünk a nevetés János gyors avanyirozásán, de becsülettel visszatartottuk. Szerencsétlenségünkre valamelyik azt a kérdést intézte az öreghez, hogy: János bátyám! Ismerted.Teleky Sándort ugye? — Teleky,, Sanyit ? Hogyne ! Együtt szolgáltunk. Ő ezredes volt, én meg őrnagy,! . . . Pali, Rizlinget! . . . Árpád megint közbeszólt: Hagy' el Pali, ne hozzon többet, mert János rögtön tábornok lesz ! . . . Falrengető hahota tört ki mindnyájunkból. Jó ideig szóhoz nem tudtunk jutni. János megbotránkozással nézet körül. Felkelt, fizetett, elment. Jó ideig nem jött az öreg társaságunkba, mit mindnyájan őszintén saj