Békésmegyei Közlöny, 1898. január-június (25. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-01 / 1. szám
XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Szombat, január hó 1-én 1-só szám. F BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY QAAS - Mo Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/^ sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. tgyeí slamars 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jfnevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kiadóhivatal: 1898. január 1. A régi, tisztes jókivánattal kezdjük az uj évet: adjon Isten minden jót! Jót? Azaz mindenkinek azt, a mit kivan ? Nem. r is: Ódon zamatu legyen értelmezésünk több erkölcsöt árasszon ránk az ég, mert nagy a hiány benne. zaj: Hány ember van ma tisztában azmi szabad és mi nem szabad ? A határ a kettő között nagyon elmosódott, nagyon bizonytalan. Alig mondhatnánk hamarosan olyan rosszat, amire a mai kor azt nem felelné, hogy bizonyos körülmények közt megengedhető s olyan jót, amit egyes viszonyokra való tekintettel el nem ítélne. Nincs többé vétek, bűn ! S ezt jó részben az a fölfogás okozza, hogyha valamely tettnek, állapotnak keletkezését, genesisét föltártuk, megmagyaráztuk, de egyúttal nemcsak igazoltuk is. Ebben rejlik a fallacia. S miképpen volna az emberek gondolkozásából kiküszöbölhető ? Úgy, ha a feddhetetlen akarat kötelező s mindeniket igazoló voltáról erős hitet csepegtetünk beléje : a jellemképzés leghatásosabb ellenszere az erkölcsi dolgok megítélésében jelentkező laza fölfogásnak. Ez a gyógyír azonban sok tényezőnek közrehatásától függ, elsősorban a vallásos érzés ápolásától, de aztán olyasvalamitől is, ami a theologiai állásponttal látszólag a legnagyobb ellentétben áll, a modern lélektani ismeretek elterjedésétől. Nem ismeretlenek az utóbbiaknak egyes tantételei : a törvényszéki termekben, fegyházakban, dadogók, süketnémák, vakok, hülyék és elmebetegek intézeteiben, mindenfajta iskolákban, mind nagyobb forgalomba jönnek s különösen az irodalom, a regénypiacz és a szinpad visszhangzik az ujabb psychologiai kutatások eredményeitől. Ezen uj eszmék befolyásának egyik eredményeként tekinthetjük azt a nagyobb gondot, melyet az egészségügyre fordítanak egyesek és hatóság, a testgyakorlat és sport népszerűségét; a testi elsatnyulás meggátlásával a lelki erőt is növeljük, de csak közvetve, — az agy és idegrendszer tervszerű gondozása biztosítja azt közvetlenül, alaposan, igazán. És itt egy kényes pontot kell érintenünk. Mit látunk a legtöbb családban ? Azt, hogy valóságos, strucz politikát követnek a családtagok psychikus tulajdonságai tekintetében Nem akarják látni mindenkivel, magukkal is el akarják feledtetni, ha egy-egy kedvezőtlen ily sajátság akaratunk ellenére szemünkbe ötlik. E tekintetben kellene jobb belátásnak elterjednie. A nagykorúaknak a családban számon kellene tartaniuk a serdülő nemzedék psychikus életparitásának minden részletét és pedig nemcsak egy, hanem több emberöltőn keresztül, rendes följegyzésekben kellene fönntartaniok az igy szerzett ismereteket, mint legdrágább családi kincset, mert a mit régente a hagyomány tartott fönn, azt a gyors változások ezt kora egy két év alatt elmossa. Az átöröklés óriási jelentősége csak mai napság lett világossá. Ennek a t annak szempontjából már nem lehet állítani, hogy utópia az, amit mondunk, mert a józan belátás ményeként kell tekintenünk, követel, mely utat fog magának törni, sőt a melyet egyes helyeken tényleg realizálták már. Egy uj tudomány keletkezett, a gyermekpsychologia. 500-on fölül van már az angol, német, franczia,olasz stb. nyelven megjelent kisebb-nagyobb mű, mely a gyermekkel foglalkozik lélektani tekintetben . Északamerikában, meg Angliában sok száz tagból álló egyletek állnak fönn e nemi vizsgálatokra. Ezrekre, meg ezrekre meg azzok száma, akik rendszeres följegyzéseket szerkesztenek gyermekeikről, is megpendítette az ügyet 1896-ban a paedagógiai congresszus. Tartós lesz-e ez a mozgalom ? Meg fogja-e vatját ? alapítani a családi naplók di-Annyi ember is manapság s oly hálás tárgya van az ilyen naplóknak, hogy remélni lehet. S rendkívüli haszt it í lenne, mert a családtagok termésű lének lélektani analysisére vezetnének, agy- és idegrendszerük alapos ismeretére s ez a főfeltétel a nagy reformhoz, mely eb az igazságból indul ki. Az ember természetéből, agyrendszeréből régi sajátságokat ki lehet küszöbölni, újakat meg lehet bnne gyökereztetni teljesen egyéniséghez szabott, de nemcsak az egyesnek egész élete folyásában, hanem egymást követő nemzedékeknél is következetesen megtartott eljárásokkal, ha az átöröklés törvényeihez simulunk. Az alkalmazkodás magától megjön annál, ez igazsághoz aki a gyermeket, az ifjút, a családtagot természetének folytonos, szorgos megfigyelése folytán alaposan ismeri, még csak mélyebb tudományi belátás sem szükséges hozzá s megjön minden egyesnél, aki idomító befolyást gyakorol környezetére, önkénytelenül a czél tudata is, melyet befolyásánál szem előtt kell tartania. Bizonyíték rá műveit, gondos anyák nagy sikere gyermekeik nevelése körül. Az igaz, önzetlen, emberi szeretetre azonban, mely legjobban élesíti az anyák szemét, nem mindegyikük képes: ezeknek volna főleg szükségük a családi napló intézményére, mely egyébként a legjobb segítség lenne mindenkire nézve, aki egyáltalában az ember tökéleteslüléséért lelkesedik. A jellemképzéshez tehát vallásos érzés kell, mert attól lesz legerősebbé az ember magasabb rendeltetéseinek hite s a jellem titkos rugóinak alapos ismerete azoknál, akik képzésére befolynak, melyet a nem korszerűtlen családi naplók vezetésével biztosíthatnak a maguk és utódaik számára, amellyel együtt tájékozottság jár azon kérdés tekintetében, mit és hogyan követeljenek a rájuk bízott fejlődésben levő egyéniségtől. Több erkölcsöt azaz élénkebb vallásos érzést, tudatosabb, alaposabb tájékozottságú nevelést a családban, iskolában, a közélet terén ez uj esztendőben ! .,Békésmegyei Közlöny tárcája. 1898. Gj esztendő! hozz áldást magaddal, Váltsd valóra lelkünk álmait, Oldozd meg a csüggedés bilincsét,s a gondok nehéz jármait. Önts szivébe gazgad és szegénynek összetartó hitet és erőt: Védd e népet, mely hazát teremte )lpár sikjárt ezer év előtt, partjain a négy testvér folyamnak, viharvert hármas bérez alatt: •érleld meg a szorgalom gyümölcsét, napod sugára áthalad. € Visszavonás átkos /érge vesszen; népek csontját őrlő agyar: Óh! hogy egy imába egyesülve )Md a Jstenét, minden magyar! Szirtjeinken neveld pálmaberket, légyen ez — a béke temploma: helyből szenvedő fohász, jaj, átok, érintse az eget soha! Óh! ragyog be, melyről révbe vágyunk, / ragyogd át a megkezdett utat: midőn, a nemzet nagy hajója Vitorlázzon, partokat kutat, £égy megáldva, áldva emlegessen azélő nemzedékek ajka is ; felragyogván a multak ködéből — Úgy ragyogj fel, mint egy szent paizs ! Hégy megáldva, áldva emlegessen !ind, aki csak majdan ;mere 1 Örömkönye hulló harmatával fürösszön a népek Üstén ! Soos Lajos. Elszámolás az egymillió kétszázezer forintról. — És a jövő programm. — A vármegye legközelebbi közgyülésén Fábry Sándor dr., a vármegye al Visszaemlékezés siófoki utamra! — Humoreszk. Irta: Anoli. — — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — A zord tél ropogós hóval boritja utczáinkat, ragyogó jégvirággá disziti ablakainkat, melyek kíváncsian kandikálnak be a jól fűtött meleg szobába, hol a kandalló világánál oly édes a visszaemlékezés. Egy nyári uti kalandomat örökítem meg az „Eleven Újság" számára. „Eleven Újság", — ennek a többi fölött, a sok szép munkatárson kívül még az az előnye is van, hogy nincs kitéve a bőszindulatu szerkesztő vörös ezerurájának, mellyel a neki nem tetsző közlemények fölött czenzurát gyakorol. Hiszik hölgyeim és uraim, hogy ez a kis közlemény kiállotta volna a szerkesztői czenzurát ? E történet hőse ugyanis senki más, mint — az a lapszerkesztő. Kérem, ezt az Őt — nagybetűvel kollnak képzelni, mert ezzel tartozom a hatodik nagyhatalom egyik képviselőjének. A lovagunkká szegődött ezelőtt néhány hóval — nyár idején, mikor férjem uram a saját egészsége érdekéből is az ő báji sárkányát, már mint engemet, Siófokra küldött fürdőzni. A dolog ugy a lapszerkesztő ur, esett, hogy 0 — t. i. egy időben indult a gyorsvonattal Budapest felé s igy nolensvolens beléesett a lovagi kitéret ezúttal ugyan ominozus szerepébe. Egy lapszerkesztő — a ki egy kis leányos mamát kísér Csabáról Budapestig egy coupéeban, tudvalevőleg nem tartozik a legirigylésreméltóbb emberek közé, kiváltképpen, ha egy szeretetreméltó kis feleséget hagy otthon, aki bizonyára jól a lelkére kötötte, hogy takarékosan bánjék a hízelkedő szókkal s tartogassa azt a 1 J számára. De az én szerkesztőm azért erősen el volt tökélve engem a legszellemesebb a percükkel mulattatni Budapestig, s miután emlékei között ilyenek után hosszasan eredmény nélkül kutatott, arra az elmés ötletre ébredt, hogy a szellemi gyomor sóhajtása helyett, a testi gyomor számára nyújtja meg a leginycsiklandóbb perspektívát ! Ez a fölfedezés igen kellemesen érintette kis leányomat, aki fensége a jó ebédeknek, éppen nem el Ámde a gyönyörű terv elé az én háziasszonyi gondosságom legott akadályokat gördített, reá mutatva egy impozáns paksamétára, melynek zsírfoltos papirosa, minden ékesszólásnál szebben tanúskodott, hogy abban a hidegsült van. Egyúttal arról is megnyugtattam a kedves utitárst, lovagunkat, hogy bornak se vagyunk híjával s hogy argumentumaim föltétlenül hassanak, végül megemlitem, hogy sa?anju, illetve kovászos uborkám is van ! — Pompás ! kiállt a szerkesztő, ez lukullusi lakoma lesz , de valamiről meg méltóztatott feledni . . . — Kitalálta ... a kenyérről ! — De hisz Ön olyan szeretetreméltó, olyan áldozatkész, bizonyára gondoskodni fog Szolnokon, az állomásnál kenyérről. A szerkesztő diadalmasan, triumfussal kiáltott föl : — Nemcsak kenyérről, hanem valódi hamisítatlan szolnoki pörköltről. A kitűnő eszme megvalósítására előkerestem kis uti kosaramból két kis tányért, melybe a mi szerkesztőnk szíves lesz számunkra a pörköltöt coupéenkba hozni, előrelátóan jól megbeszélve, meddig fog állani a vonat, hogyan kell sietni Btk. nat S a két órán át, mielőtt a gyorsvadübörögve zakatolt Szolnok felé, a szerkesztő úr csak a szolnoki paprikás rendkívüli előnyeiről zengett. Mondhatom: derekasan ráéheztünk arra a ritka ételre s alig vártuk a boldogító pillanatot, hogy belékóstoljunk. A vonat megállott Szolnokon, a szerkesztő ur legott rohant az időházba és eltűnik a tarka tömeg között. A történeti igazság kedvéért megemlítem, hogy vonatkésés volt s ezenkívül méltóztassék elképzelni egy rendkívül hosszú sok coupéeból álló vonatot, melynek vége majdnem Csabáig ért és mi az utolsó előtti coupéeban ültünk. Feszült várakozással néztünk a paprikás elé . . . Kis leányom szemei odatapadtak a járó-kelő sokaságra, kik között azonnal felismerte volna a paprikással jövő kedves útitársat. De a szerkesztő ur nem került a szemei elé . . . A tömeg czihelődött . . . leszálltak, össze-vissza fölszálltak a vonatra . . a kalauz elhelyezte utasait. .. jelzést adott az indulásra . . . s a vonat méltóságteljesen megindult. Szerkesztőnkből még egy csipetnyi sem volt látható, pedig minden készületet megtettünk a pompás battyúbálhoz. Elképzelhető tehát kétségbeesésünk, hogy mi miattunk, illetve a paprikás miatt szegény szerkesztő úr lemaradt sürgős útjáról. Jöttünk mentünk , hangosan kezdtünk busulni. Egy utas — aki velünk ez ideig szótlanul a coupéeban volt s most nagy bosszuságunkra jóizüen falatozott —végre megszólalt. — Ne busuljanak kérem, itt a szerkesztő ur köppenyege, azt odaadjuk az Uomásfőnöknek Budapesten, hogy nyoozza ki a tulajdonosát. Lapunk mai számához másfél iv melléklet van csatolva.