Békésmegyei Közlöny, 1902. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-01 / 1. szám

k XXIX. évflyam. Békéscsaba, 1902. Szerda, január hó 1 én. 1. szám BEZESHEErTE • • 10ZL0NY POLITIKAI LAP. /3Q7 t OUA - c LIL Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap sz.emi részét illető közlemények küldendő Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefonszám 7. Fő tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttérben egy sor közlési dija 50 fii. Erkölcsi mérleg. Békéscsaba, dec. 31. Üzletemberek, takarékpénztárak, bankok, ipari vállalatok stb., első sorban pedig az állam minden év végével megcsinálják az év financiális mérlegét. Készülnek ugyan ilyenkor hamis mérlegek is, de nagyjában híven tükrözik vissza ezek a bilanciák úgy az egyesek, mint az intézetek és az állam gazdasági állapotát. S ha egy állam vagy egy nagy nemzet erejét és hatalmi forrásaiknak minden előnyeit, hátrányait ezekből a gazdasági és pénzügyi vonatkozású kimutatásokból lehetne kibetűzni, könnyű szerrel fölbecsülhetnék Magyarország gazdasági és hazalmi erejét. Ám a nagy nemzeti társadalmak és a kulturállamok ereje nem alapszik tisztán anyagi tényezőkön s ha igazságos mérleget akarunk készíteni, az erkölcsi és kulturális erőforrásokat is tekintetbe kell venni. Milyen ennek az országnak a gazdasági képe, arról most nem szólunk. Az utóbbi évek bajai és csapásai amúgy sem hagytak érintetlenül egyetlen gazdasági intézményt, sőt mondhatni egyetlen családot sem, s így számszerinti kimutatás hiányával is megállapítható, hogy gazdasági és pénzügyi tekintetben a lefolyt év mérlege nem éppen kedvezően mutatja be az ország helyzetét. E sötét kép hatását csak az a tudat ellensúlyozhatja némileg, hogy az ország belpolitikai helyzete a haladásnak és javulásnak oly kvantumát mutatja fel, mely tápláló és felfrissítő hatással bír a gazdasági hanyatlás által oly erősen megapasztott erőforrásokra A politikai élet javulása, a közleti erkölcsök tisztulása bőségesen árpótol tehát bennünket a gazdasági íren beállott pangásért s bizalommal Vhatjuk, hogy a megtisztult és fölfisitett politikai élet folyományaként a gazdasági fellendülés is mihamarabb fog bekövetkezni. ^n, hogy vagyunk erkölcsi és kulturális életünk várható alakulásai tekintetben ? Sajnos, e részben éppenséggel em kecsegtetők a kilátások. Ami kutyánk külterjes fejlődését illeti, még csak meg lehetnénk elégedve, mert kétsrtelen, hogy a kultúrát terjesztő intézmények jelentékeny mértékben megsicasodtak, iskoláink száma évről-évre ernyedik s a mostani nemzedék minden ütege tanultabb és kultiváltabb, mint az előző generációk. Ámde az igen núnuszt, a valódi fogyatkozást azlami és nemzeti erősummában az az erkölcsi hanyatlás fejezi ki, melylyel lépten-nyomon, társadalom valamenyi rétegében találkozunk. Nagyon visszriasztó állapotok ezek! Ha behatóbb, foglalkozunk ezekkel az állapotok, azt látjuk, hogy ez a mi magyar társadalmunk oly kényelemszerető, mit a nyugati népek egyike sem Szinte csodálatos, hogy ez a magyar nemzet, mely ily estély produktív munkát végez, egy katonai és kulturállamnak a szükséglett, azonkívül pedig egy kényelemszrető társadalomnak az igényeit miként képes kielégíteni. Eddig legalább kielgítette de hogy lesz ezután, mikép alkul a jövő, ha a társadalom szűkebb korlátok közé a nem oritis mag, igényeit s a nemzet nem fokozza produktiv értékű munkásságát. De a munkakerülés és a féktelen költekezés mégis csak inkább gazdasági irányú tünetei az erkölcsi romlásnak. Ám nem szabad szemet hunynunk a tisztán erkölcsi vonatkozású hanyatlás fölött, melynek komoly aggodalmakra okot adó adatait naprólnapra olvashatjuk a lapokban A csalások és lopások száma rémes módon emelkedik. A gyilkosságok sorában már a testvér, apa és gyermekülések sem tartoznak többé a ritkaságok közé Nincsen nap sikkasztás nélkül, a turf és kártya rettenetes módon szedi áldozatait és a prostitúció valóságos nemzeti intézménnyé lett. Nem szívesen foglalkozunk ezzel a témával, de év végével s az újnak a kezdetén lehetetlen rá nem mutatnunk arra az erkölcsi züllésre, mely a kormányzatnak minden, s a nemzeti erők regenerálására irányuló törekvését eleve meghiúsítja. Amíg maga társadalom hozzá nem fog az erkölcsi a megújulás munkájához, addig csak mínuszt fog mutatni a nemzet évi erőmérlege. Az erkölcsi regenerálásnak magából a társadalomból kell kiindulni. A munkásosztály körében dúló elégüetlenség és elkeseredés még nagyobb fokra hág, mikor hírét veszi, hogy akkor, mikor százezrek fajától, erőtlen aggok, elhagyott és éhező gyermekek panaszától visszahangzik az ország, a gazdagok némelyike rövid pár perc alatt milliókat szerez, avagy veszt a kártyán és a turfon. Dh ezek az erkölcsi mizériák nagyon lenyomják a mérleg azon serpenyőjét, melyben a nemzeti erőforrások hátrányai vannak elhelyezve Az erkölcsi élet szemhatárán egyedüli világító pont az a fokozódó jótékonyság, melyet áldozatra kész társaságok az elhagyatottak és a szűkölködők nyomorának enyhítésére fejtenek ki. Ez a világító pont annál ragyogóbb, mivel tanúságot tesz a mellett, hogy megvannak a magyar társadalomban is ez erkölcsi regenerálás előfeltételei. Az úrhatnámság átka. Békésmegyei Közlöny tárcája. Emlékezzünk régiekről... A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. -Irta : dr Rell Lajos „Zordon, de ragyogó lovagkor !" hadd gyújtsam meg én is rég elhamvadt mécsede.L-l S&dd világítson sugárod egy-két pillanatra, hogy beláthassunk a várkastélyok termeibe, a klastromok vastag falainak árnyékába s a bennök élők sziveinek redőibe, aztán hunyj el megint: hadd pihenjenek a multak csendesen . . . * Kesselőköi uramat, Kesselőkö várának hatalmas urát, két kezével áldotta meg az Isten, — ugy suttogták a jobbágyok, a kik ott laktak a vár alatt a viskókban. Fia délceg dalia a király udvarában s ha lóra ül, hogy napestig űzze a vadat, a honfoglaló ősök alakját látod benne száguldani a mezőn kérésztől. Leánya, ez az ékes virágszál, mintha a mennyország kertjéből, a Boldogságos Szűz áldó kezei alól szállott volna alá, mikor a templomban megjelen. S maga a várúr, mint Kesselőkő legmagasabb orma hóhullás után, mikor a nap sugarai arany színbe vonják a vidéket , ősz hajfürtei egy boldog ember arcára omlanak. De ime, hogy magára ölti az ég éjjeli fátylát, midőn családjától elbúcsúzva kiüríti az ősi serleg ragyogó nedűjét s a maga szobájába tér, eltűnnek az arcos sugarak s a szép öreg arc kihalt tájjá változik . . . Leomlik a Megváltó keresztje előtt s kétségbeesetten tördeli Kegyelem, Krisztusom, kegyelem . . ! És ilyenkor nedvesekké válnak a szempillák, a büszke szemöldök, melynek mozgása, vélnéd, egy világnak parancsol. És ilyenkor igazat adnál a füleki barat ama szavanak: Por vo-y - i > f. ^ es porra lessz . . . . * Vert ezüst tálakban hevernek az étkek, szinte kegyelemért sóhajt a roskadó asztal a mellette ülőkhöz, hogy fogyasszák drága l terheit s Kesselőkő ura csak mereven néz maga elé. Nem hallgat ékes szavú fiára, midőn a vitézi élet örömeit festi, nem nyiló rózsaszálára, a ki ugy kínálgatja az ízletes ételekből, müveknek sültére maga vigyázott. Pedig nevenapja V>ftés — ékes virágszálát, egyetlen leányát, ma jegyzette el Lapujtei Péter ő kegyelme. Messziről eljöttek ez napon házához az ismerősök, hogy leányának ez örömében egyéb barátjai és atyafiai között jelenlétükkel atyafiságos szeretetüket megmutassák, hallgassák mézédes beszédét s parolázzanak fiával, a ki e nevezetes alkalommal szintén haza érkezett. De a multak sötét emlékei, e károgó várjuk, ott szálldosnak s kétszerte nagyöbű számmal gyűltek össze e szép alkalommal a lelke fölött. Alig várja, hogy magában lehessen. Leomlik a kereszt előtt, tördeli kezeit, kegyelemért esd: Verj meg engem. Uram, mind a két kezeddel, csak gyermekeimnek kegyelmezz . . . ! És a nehéz lelki tépelődésben álca ereszkedik a vonaglóra . . . Lenge magyar öltözetben elébe tör,L egy dalia. Arcát a szomorúság fátyola ikarja, pedig —imé— menyasszony-kérn 0 indult. — Eljöttem, öcsém, hogy együtt ülje meg neved napját. Adjon Isten száz boldog évet s egy szép asszonyt hozzája/ Olyant, a milyen nekem lesz ./Hej csak már közel lehetnék hozzad, lom, Sólyomvár ékes virága . . . y /niry ','. És vigadnak. S az arany kupák gyöngye/ö / nedve_ bőr párák, fekete fellegek vár, s tornyosulnak az öcscse lelkére. Ismeri Sólyomvár lányasszonyát, ragyogó szépségét és tudja, hogy az már az övé nem lehet... Küzködik magában, miközben egyre biztatja bátyját: Igyál bátya, hosszú még az éjszaka! És isznak tovább. És a fellegek egyre jobban elborítják az öcscse, lelkét s mikor a bátya egészen mámorossá lesz a bortól", a szomszéd szobába viszi — úgymond — , levetkőzteti az ágyba, valójában pedig azért, hogy a sátán tanácsa szerint — ki azokban a fekete fellegekben jött lelkére — a bátyját s oda taszítsa láncokbt, verve a vár mélyko^v tömegéébe. És azután kivezeti bátyja lovát s kiveri a sötét éjszakába. — Azt hiszik — biztatja magát — éjjel ment tova s valami i szerencsétlenség érte ... De ime, megfordul a ló, rajta ül a pokol fejedelme, feléje nyirjtja kezét s felkacag: Enyim vagy pajtás ! Más kép jön az előbbi helyébe. Míg a bátya undok csúszó-mászók között, nehéz rabbilincsen édes rózsájáról s a szabadulásról álmodik s tépelődve magyarázatát akarja tudni szörnyű helyzetének, addig"jó'sz'ori'-fiség-- nem átall átmenni Sérelmesét váró*"mifüj dSSzonyhoz, hogy udvarlását tegye. A szegény menyasszony, hogy megtudta vőlegénye szerencsétlenségét s a mint a hír rebesgette, mely a gazdátlan ló-verte por nyomán keletkezett, halálát, gyakori könyhullatással áldozott jó vőlegénye emlékének. De hosszú idő multán a szineskedő öcscs vigasztalása közben végre ő is megvigasztalódott s büszke Sólyomvár rózsáját az ifjabb Kesselőkői tűzhette keblére. A frigynek gyümölcse jön, két gyermeke. Azonban Sólyomvár virága régen elhamvadt már, az ifjabb Kesselőkői nem sokáig gyönyörködhetett rablott kincsében. És ismét más kép jő. Ünnepet ülni a nemzet jólétének és megelégedésének alapját rendezett megélhetési viszonyok adják meg. E viszonyok részint az éghajlat kedvező voltától, részint a lakosság arra valóságától függnek. Szerencsés azért az az ország, melynek fekvése és az a nép, melynek tulajdonsága ezen két kívánalomnak megfelel. Hazánk az első kívánalomnak kétségtelenül és határozottan megfelel, amennyiben a természet a jólét minden adományával bőven megáldotta Ennek folytán itt nemcsak az egyszerű megélhetésre, hanem az általános boldogulásra szükséges anyagi követelmények sem hiányoznak. Azonban — fájdalom! — a mi társadalmunk, a mi népünk a természet e nagy ajándékának birtokában sem képes arra, hogy jólétét egyhamar megalapítsa és általánossá tegye ; a mennyiben nálunk épen az az „arravalóság" hiányzik, mely nélkül különben termékeny talajon sem lehet boldogulni. Hiányzik ugyanis nálunk elsősorban is az a legfőbb polgári erény, mely a közös boldogulás alapfeltéte : a társadalom különféle rétegeinek, összes polgárságnak egyesülési, tömörülő törekvése oly célból, hogy ez által a kinuiféle közerőt összegyűjtvén, annak segélyével a közjólétet ápolja, fejlessze és azon mulalkodjék, készülnek házában. Várják a daliát a királyi udvarból, hogy ott legyen húga lakodalmán, mikor fölteszi a menyasszony-koszorút. Sime, fekete hirnök fekete hirt hoz, halva fekszik a szép dalia párviadalban esett a lóról, szavác se vemú azóta többé Húga gerleként zokogva szálldos, helyét sem leli a fényes várban A kertbe vágyik, rózsál közzé, nékik zokogja el szive búját. S ahogy ráborul a nyiló bokor s vigasztaló szót susog fülébe, imé a haraszt, kigyónak fészke, megrezzen s a vad álnokul gyorsan ráveti magát a síró szűzre. Bánatos apja keresi egyre s a rózsák között lelik a szolgák — megölve, halva. hírnök búcsúzni kéredzkedik * i v termebe s midori t vedül maradnak, lehull , .,, ^--rj&atan kacagva rola a ruha s ott áll a ^ | B előtte: Enyim vagy pajtás! ' Hivják a szolgák: jöjjön, a lánya aluszik mélyen rózsák tövében, egy kígyó senkit sem enged közel hozzája. Hogymegy roskadozva — távol marad a gyáva szolgahad - s iáidon leányához ér, fölemelkedik^ a kigyó s ott áll előtte a sátán kacogv^ Enyim vagy, pajtás ! ^-i szörnyű álomképek felriasztják a "Szunnyadót, a ki e közben megmozdulni látja a Megváltó ajkait a kereszten s hallja ez igéket: — Bűnödért, melyet atyádfia ellen elkövettél, most vezekelj, midőn boldogságod a legnagyobb . . . Minden tagja reszket, sápadt az arca, szava is elállt, midőn fölriadt. A borzasztó álom s a feszület szava gyorsan megérlelik benne az elhatározást, hogy elbujdosik otthonától messzire s mint remete vezekli le szörnyű bűnét, csak gyermekei lehessenek boldogok. Tán soha sem érezte ennyire, mit tett bátyjával, mint, e szörnyű pillanatban. Még csókot sem mert nyomni édes, ártatlan alvós alakára, csak bódultan indult kifelé a várból, kifelé, mint egykor a gazdátlan paripa.