Békésmegyei Közlöny, 1913. január-június (40. évfolyam, 4-51. szám)
1913-01-12 / 4. szám
Telefonszám: 7. Szerkesztőség: erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. XL-ik évfolyam, 4-ik szám. Vasárnap, janud BÉKESMEGYEI IZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EKOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZXHSZ.SZKZ JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefonszám 7. Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A népsegités munkája. Békéscsaba, jan. 11. A földmivelésügyi minisztérium kezdeményezései között bizonyára jelentékeny népszerűségre tarthat számot az a népsegitő akció, amelyet Darányi miniszter kezdeményezett amelyet utódai, de különösen a jelenlegi földmivelésügyi miniszter, gróf Serényi Béla jelentékenyen fokozottabb mértékben folytat. Szinte csodálatos, hogy olyan hosszú ideig tudtuk tűrni a határszéli földmivelő nép gyöngülését, pusztulását. Maga a józan ész diktálja azt, hogy elsősorban ott kell a legerősebbnek lennünk, ahol a legközelebb az ellenség, ahol legnagyobb a kísértés. Ha a határszéleken nincs gazdaságilag erős, a magyar állameszme iránt hűséges, a hazához szivvpl-lásekkel vonzódó lakosság, akkor a egri 51 ;y 3-i Ü 17 eu-5k letet, egyszóval ezek a kirendeltségek azt a munkát végezik, amit a gyakorlat helyesnek igazolt be, a földmivelő nép társadalmi és gazdasági megerősödése érdekében. Nem feledkeznek meg a gazdasági kultúra fejlesztéséről sem. A dolgozni kívánóknak szereznek munka alkalmat, folyamok rendezésével különböző tanmegtanítják új foglalkozási ágakra. Ahol szükség van rá, vízvezetéket rendez be egyik-másik kirendeltség, vagy kutakat fúrat, hogy embert, állatot ellásson jó ivóvízzel. Ha véletlenül egyik-másik vidéken a terményinség ütné fel a fejét, a kirendeltségek hamarosan ott teremnek a maguk segítő munkájukkal. Száz és száz kezű apparátus tehát a földmivelésügyi miniszternek valamennyi népsegítő kirendeltsége. Egyikmásik oly dicséretreméltóan végzi el feladatát, hogy még a gazdaságilag erősebb vidékek lakói is irigykedve sóhajtanak fel: vajha nekünk is volna ilyen kirendeltségünk, vajha miránk is kiterjesztenék a népsegítő akciót! Ez az óhajtás kezd hamarosan valóra válni. A földmivelésügyi tárca idei költségvetése kedves meglepetésül jelenti, hogy Serényi miniszter három új kirendeltség felállítását vette tervbe és nemcsak hogy tervbe vette, de a kirendeltségek létesítése máris befejezett dolog, amennyiben azok vezetőit és tisztviselőit a miniszter máris kinevezte A három új kirendeltség székhelye: Kolozsvár, Temesvár és Nagyvárad lesz. A kolozsvári kirendeltség a marosvásárhelyinek ketté osztásából fog előállni. A marosvásárhelyi megmarad speciális székelyföldi kirendeltségnek, míg a kolozsvári erdély többi vármegyéinek gondozás alá. A temesvári népét veszi kirendeltség hatáskörébe fog tartozni a Temes-és Krassószörény megyékben meginduló népsegítő akció, míg a nagyváradiéhoz a Bihar-, Arad- és Szilágy vármegyék népsegítő munkája. A felvidéki akció keretébe ez év folyamán Bars vármegyét is belevonják. Ez a hézagos ismertetés maga is eléggé megmutatja, hogy a földmivelő nép talpraállításának a munkája ez év folyamán mily nagy arányokban fog bővülni. Az a fő dolog most már, hogy a felállítandó ügykirendeltségek vezetése is szociális érzéktől áthatott, a nép ügyes-bajos dolga iránt érzékkel bíró férfiak kezébe kerüljön. Ugy vagyunk értesülve, hogy a földmivelésügyi miniszter e tekintetben is igen szerencsésen választott s így semmi sem állja az útját annak, hogy mihamarább erőteljesen és céltudatosan induljon meg az ország újabb határrészein a földmivelő nép talpraállításának sok eredménnyel kecsegtető munkája. Gyula város rendkívüli államsegélyt kap. Küldöttség a miniszternél. Ezerszer megírtuk már, de még mindezki is tudja, hogy Gyula nagyon szegény város, sok bajjal kell megküzdenie. Dacára ennek, dacára a viharoknak, örvényeknek, amelyek a megyeszékhely gyönge sajkáját elnyeléssel fenyegetik, a város okos, körültekintő vezetőségének mégis mindig sikerül biztos révbe eveznie a gyönge sajkával és helyreállítani legalább egy időre Gyula vagyoni egyensúlyát. Most is nagy bajból mentették ki Gyulát vezető emberei. Már ott állott, hogy elviselhetetlen terhet kell rónia polgáraira, ha város akar maradni, vagy pedig lefokozását kell kérnie a díszes rangról, amelyen áll. Rendezett tanácsnak, megyeszékhelynek, törvényszéki, pénzügyigazgatósági stb. székhelynek lenni u óvégre nem megvetendő dolog. Nagyon sok jóval nagyobb és gazdagabb város áhítozik rája - de hiába. Minden erejét, energiáját, gondolkozó, tervező, feltaláló képességét össze kellett tehát szednie a vezetőségnek, hogy megmentse Gyulát. A múlt év végén tudvalevőleg a törvény értelmében kötelezte a belügyminiszter Gyulát, hogy tisztviselői fizetését egészítse ki a törvényben megállapított fizetésre. E célra Gyula kap pár év óta már 28000 koronát, de nagyon kevés ez a pénz, még mindig maradt szépen pótolni való a városnak. Az idei költségvetés készítése alkalmával a számvevőségnek természetesen figyelembe kellett vennie a törvényt, meg a miniszter leiratát és akként összeállítani a költségvetést. A kiadás ezáltal hatalmasan megnőtt, úgyhogy a bevétel és kiadás közötti különbözetet csak 129 százalékos pótadóval lehetett volna fedezni. No lett is felzúdulás, mikor ennek a híre elterjedt. A képviselőtestületnek különösen a csizmás része, amely semmi képen nem tud megbarátkozni az intelligens emberekkel, különösen pedig a városi tisztviselőkkel, egyértelműleg azt hangoztatta, hogy törvény ide, törvény oda, miniszter ide, miniszter oda, ő nem, egy árva fillért sem ad a tisztviselők fizetésrendezésére. Ehelyett egyik, a nép kegyét kereső fiskális indítványára azt határozták, hogy megkevesbbítik a tisztviselők számát, mert hát ők sokallják azt a meglévő létszámot. Ki is küldtek egy hozzá nem értő bizottságot, hogy vizsgálja meg, melyik tisztviselő-állás a fölösleges ? Ezt a törvényellenes és furcsa hangyár telebírt nag imikocsi olyan vol, mint az, mi nusz, nem volt ló eléje fogva. Valaki kiáltott: — Itt nincs híve a gyereknek. Takarodj innen! — És hátrafelé lökte. De akkor már meglátta őt a szomszéd bácsi, az öreg Heittr és magyarázó agi emelte fel szavát mellette. — Hiszen ez az ő kislánya! ! — Az övé ? — kérdezte egy kövér úr, kinek gyönyörű prémeskabátja volt. Akkor közbeszólt egy másik munkás: — Nem igaz, nem volt annak gyereke, hiszen nőtlen volt. — Dj a kis leányt ő nevelte — erősködtek többen. Mindig vele volt és ez eljött érte mindig. — Mindenesetre ez a hely nem alkalmas neki az ittlétre — szólt tekintélyes külsejü prémeskabátos ura ! — Menj haza gyermekem! Akkor megfogta valaki a kezét és elvezette a kapuig. Még jól hallotta, amint valaki azt mondta : — Szegény kislány ! És utána kiáltották: — Ma ne várj bácsikádra, s menj szépen haza egymagad. E indult, d á megállt a kerítésnél s a sok népet nézte, nem tudta mit bámulhat az ? A kövér, prémes úr szava , még ide is elhallattszott: — Végre is mit lehet tenni? Tulajdonképen maga volt a szerencsétlenség okozója, senkit sem terhel érte a felelőség. Elég kára a gyárnak, ha most félórával előbb meg kellett miatta állíttatni a gépet. A gyerekről gondoskodjék más, az urnák eég kiadása lesz a temetéssel is. Haza! Anikó boldogan futott hazafelé. A férfiak beszédéből mit sem értett, de nem is törődött vele. Agya tele volt színes gondolatokkal, merész tervvel, helyet ann 1 könnyebben keresztül vihet ma, miután a bácsit nem kell haravnia. Tavaly ilyenkor sár volt, csúf, lucskos, esős idő. Ma hóval tele minden. Lép fehér, kemény hóval, mely csikorog az ember léptei alatt. Tavaly ilyenkor a temetőből jöttek vissza a bác úval, anyja temetéséről. Édesanyja cáf fekete koporsóban feküdt és oly soványan meg sárgán, hogy borzalom volt ránézni. Gödörbe eresztették , mikor visszafelé jöttek, az egész városban meg voltak gyújtva a lámpák. A kirakatok ablakai homályosak voltak a nedves idő gőzétől, de még azon keresztül is ragyogva csillant elő a karácsonyi rmseálom. Akkor azt ígérte a bácsi, ha ma sietve jön vele hazafelé és elalszik szépen, sírás nélkül, jövőre elviszi azokra a ragyogó utcákra, ahol mindenki boldog mosollyal visz csomagot a fényes üzletekből. A bácsi kevésszavú volt, de a kislány élénk fantáziája egész mesevilágot teremtett magának azóta. Az iskolában, a szomszédoktól is hallott egyet mást a karácsony felől, úgyhogy ma szentül hitte, ha bemegy azokba a fényes utcákba, bizonyára találkozik Jézussal, ki meghallgatja és segíteni fog panaszain. Hazament, megigazította a tüzet a kicsi kályhában, mely nagy rideg szobájukat alig melegítette, aztán magára vette kendőjét, bezárta a szobát, annak kulcsát a szokott, titkos helyre rejtve, elment hazulról boldogon, örvendve. Micsoda gyönyörű utja volt! Mindenki sietett az utcákon, beszélgettek, nevettek és mindenki csomagokkal járt. Reá senki sem nézett, vele senki sem törődött. De miért is tették volna, ő sem törődött senkivel s csak azért nézett rájuk, hogy meglássa, nem-e Jézus jön vele szemben, akit véletlenül elkerülene. Mert ma beszélni akar vele, ma el akar neki mondani mindent és ma neki is lesz karácsonyfája biztosan, s mint a gazdagok gyermekeinek. De már majd holtra fáradta magát. A fény, ragyogás kereskedni kezdett, az emberek elmaradoztak, bementek a nagy házakba és nem jöttek ki többé. — Hol marad Jézus? — gondolta a kis leány. És leült egy gyönyörű palotának küszöbére, mert álmos volt, fáradt. — Ide csak betér, — biztatta magát, — akkor megszólítom és megkérem, vegye el szegénységünket, ahogy így várt, egyre álmosabb lett, de ő azt hitte, nem alszik, hanem repül. Repül az ég felé, melynek csillagait akarja megfogni. Végre sikerült s ahogy a csillagba kapaszkodott, kinyílt az ajtó s azon át egyenesen a menyországba jutott. — Mit akarsz itt ? — kérdezte Szent Péter, akinek csupa aranykulcs csüngött oldalán. — Mit akarsz ? Anikó nevetett. Mit akarhatna ? Olyan öreg már Szent Péter és ezt sem találja ki? Akkorra már sok angyal futott eléje s megmagyarázták a fontoskodó öregnek, miért jött Anikó köréjük. És repülve vitték az óriási karácsonyfához, melynél szebbezt még álomban sem lehet elképzelni. Még azon éjjel felfedezték Anikó megmerevedett kis testét a palota lépcsőjén. A magas uraságok undorral vegyest szánalommal nézték és megparancsolták, hogy azonnal távolíttassák el innen. Másnapra kitudódott, a szerencsétlenül járt gyári munkásnak nevelt leánya volt a kicsike. Koporsóját elborították a szegény emberek fenyőággal. Egynémelyikén olcsó csokor, színes papir is diszíett. Az uraság pdig a szent ünnep napján megparancsolta cselédeinek, hogy ezentul gondosabban őrizzék a házat, nehogy többé ilyen kellemetlen eset előforduljon, épen a kapujok előtt.