Békésmegyei Közlöny, 1920. január-december (47. évfolyam, 2-104. szám)

1920-11-25 / 95. szám

Békéscsaba, 1920 november 25 Csütörtök XLVII. évfolyam, 95. szám Gvm — •- — 120-— korona Megjelenik hetenként Z­ZZ SfcSS kétszer ! Csütörtökön POLITIKAI LAP igy hónapra — — — 10-— korona é$ VSSárnap­ifigge! S»rke*«t5ség és kiadóhiva­tal : D. kerület, Ferenc Jó­zsef­ tér (Bwapiac) 20. sí Megyei telefon: 7. azám. A hirdetési díjak helyben, mindenkor készpénzzel fizetendők. — A „Nyílt-tér"­ rovatban egy sor közlési dija : 20 — K Kéziratok nem adatnak vissza. Nyugatmagyarország. Az a kis reménység, mely még élt bennünk, hogy az osztrákoknak ígért nyu­gati vármegyéket népszavazás utján meg­tarthatjuk, már­is kialvófélben van. Nem csak nem kételkedünk, de meg vagyunk győződve, hogy a velünk érzésben, közös sorsban és gondolkodásban összeforrt né­metség 80% a mellettünk lenne, de erre se­hogyse akar sor kerülni. míg mi re­ménységekkel eltelten álltunk, addig az osz­trák kormány, mely e kérdéshez eddig nyúlni sem k­­e­t, törvényjavaslatot terjesztett az osztrák nemzetgyűlés elé, mely szerint az eltépett nyugati részekből önálló tartományt alakít Sopron székhel­lyel. A gyűrü, mely elzárja a nyugattal való összekapcsolódásunkat, ezzel teljes. Új tü­zet már nem igen gyújthatunk új remény­ségeknek, eljött az idő, hogy kivánszorog­junk a céltalanságokból. Ez már valóban teteje az amantmunkának, hogy még az osztráknak is akar juttatni a Szent­ István palástjából. Keserű és szomorú magyar sors, minden órában ejthetnénk egy-egy könnyet a magyar föld göröngyeire. Csakhogy itt már nem segít a köny, a hajdani nagylé­tünkön való elborongás, ide ma egész em­ber akaratelhatározása és elszántsága kell. Nem sírunk, de kiáltanunk kell az ősma­gyar erőbe vetett hit ihlettségével, hogy egy uj Közép Európa sohasem fog kisar­jadni a­ból a magból, amit magyar földön idegen kezek elvetettek. Ha kisarjadnának, a csirájában tapossuk le. Az osztrák kormánynak ez az intéz­kedése csak olaj a tűzre s eggyel több ok, hogy hogyan és mennyire értékelhetjük a trianoni békét. Csakhogy azt a hitet, bizo­dalmat, erőt értékelni kell tudni mindenki­nek, aki ezen a termő magyar földön kenye­ret és boldog hajlékot talált. Balsorsban is egyesíteni kell azt az erőt, mely lángbe­tükkel fogja lelkébe írni egy uj nemzedék­nek feladatát, hogy ezentúl több magyar­ságot, és igazabb hazafiasságot kell tanulni mindenkinek. Meg kell tölteni a magyar­ság lelkivilágát a faj, a család, a haza szent fogalmával s ez a fogalom kell, hogy legyen ellenségeink előtt mindenkor a megvillanó pallos. Pallos, melynek szürke fénye hi­deg mint a halál és a pengése olyan mint a halálharang. Az osztrák bekebelezést, vagy akarást, mint utolsó tőrszúrást vesszük, nem több már, mint egy vonaglás, de amely újabb és elevenebb tettre serkent a minden raj­tunk esett gyalázatért, akik ilyen festékkel akarják megrajzolni Közép-Európa új tér­képét, akkor minket egy olyan újabb ál­dozatra hívtak fel, amely elől mi ki nem térünk, de amely elől nem térhetnek ki azok a hősök sem, akik itt fegyveres ha­talmuk tudatában fegyvertelen megbotoztak és arculköpdöstek. polgárokat Nyugatmagyarország birtokbavétele az osztrákok részéről az utolsó tőrdöfés, ami ennek a magyar földnek integritását illeti, de mert utolsó, közelebb is van ahhoz a magyar jövendőhöz, ami igazabb és em­beribb. Emberibb és igazabb lesz akkor is, ha a pártoskodó és széthúzó magyar­ból kitör az elfojtott indulat és áldozato­kat követel a meggyalázott nemzeti önérzet. Új helyzet előtt. A sok sok megjelenő lap között talán a mi lapunk volt az első, mely már hónapokkal ez­előtt is nyíltan kifejezést adott ama nézetének, hogy a jelenlegi politikai összetétel kiélte ma­gát és új alakulásra van szükség. A helyzet annyira érett ma már, hogy általános lett a vé­lemény, hogy egy olyan új időnek kell jönni, ahol ez a megalázott nemzet nem áll meg a tra­gikus jeleneteknél, hanem végigküzdi azt a har­cot eszmeileg is, míg nem jön a ránk mért nagy sorsok jobbrafordulása. Mi már a békét ratifi­káltuk, a kormányzat tényezőinek ma már nem is az a fontos kérdése hanem inkább az hogy birja e mai helyzetében és meddig birja a po­­­­­litikai feladatokat. Nem mondhatjuk még hogy teljesen uj politikai közvélemény alakult ki, de minden gondolkozó ember telítve van azzal a gondolattal, hogy kell lenni egy olyan válto­zásnak mely kivezet a mostani sülyedt közvi­­szonyok útvesztőjéből Az uj helyzet nem lehet más mint új mun­­kaprogramm, mely nem vonatkozik másra, mint­hogy a magyarság a mainál másabb életcélt­­ akar kitűzni maga elé, mely a közélet minden jelenésében megnyilvánul Változott viszonyok uj helyzet elé állította magát a nemzetgyűlést is, a mai nap feladata más szint vett. Az eltelt idők feladata nem volt más, minthogy előké­szitse a jelent és áthidalja azokat az ellentéteket, melyek a béke ratifikálásához elvezettek. Ma már új feladatok előtt állunk, határozni kell olyan fontos alkotmányjogi kérdésekről, ame­lyek megállapításaiban komoly kihatással bír­nak és alapját képezik a jövendő új Magyaror­szágnak. Új helyzet előtt állunk annyiban is, mert komolyan előtérbe jött az alkotmányforma meghatározása és maga a legfontosabb kérdés: a királykérdés. A szabad királyválasztási jog és a független magyar alkotmány kiépítése minden­esetre új feladat. Vannak kérdések, amelyeknek megoldása még a mai kormányzatra vár, de ezeknek megoldása után új nemzeti célok előtt állunk. Azok a feladatok, melyek még a mai kor­mányra hárulnak, a mostani szünet alatt lefoly­tatott tanácskozásokon pontozatokba lettek fog­lalva, melyek között első helyen szerepel a jog­rend megszilárdítása, és ami még ennél is fon­tosabb, a munkássággal való megegyezés. Tiszta képet a jövő alakulásáról még nem alkothatunk, de már­is bizonyos, hogy az uj célok megol­­dása már el nem odázható. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök,Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amea. Csonka Magyarország nem ország. Egész Magyarország mennyország. Külföldi magyar kereskedők. A külföldi magyarok minden foglalkozási ágban és minden társadalmi osztályban egy­aránt kiveszik a részüket a haza iránt tartozó kötelességek teljesítéséből Meg kell állapítani, hogy a külföldön letelepedett magyar kereske­dők is szinte kivétel nélkül sokat tettek és tesz­nek a magyarságért. Az európai magyarok kül­földi egyesületeit például legnagyobbrészt kül­földi magyar kereskedők alapították és tartják fenn. A külföldön letelepedett magyar kereske­dőkre a jövőben még fokozottabb nemzeti hi­­vatás vár. Ők, akik szinte állandóan a nagy gazdasági forgalom sodrában élnek, a külföl­diekkel való sokirányú érintkezésük során mind­untalan alkalmat kapnak arra hogy Magyar­ország iránt az érdeklődést, a bizalmat felkelt­sék és a külföld gazdasági tényezőinek a fi­­gyelmét Magyarország felé tereljék. A szabad kereskedelem korlátozása, a kül­kereskedelem megkötöttsége akadályozza a kül­földi magyar kereskedőknek hazájukkal való ös­­­szeköttetését is És az a hangulat, amely ide­haza a kereskedőkkel szemben általában meg­nyilvánul, szintén megnehezíti a külföldi ma­gyar kereskedők nemzeti tanúságtételének gya­korlati megnyilvánulásait. Vannak, akik most csak azért mutatnak tartózkodást, mert azt hi­szik, hogy leghazafiasabb cselekedeteik jelenleg félreértetnének és céltalanoknak bizonyulnának és ezért tisztultabb, higgadtabb időkre hagyják fokozottabb nemzeti szolgálataik lerovását. A tegnapi, a mai vagy a holnapi Magyar­ország lehet itt-ott nem mindenkit egyformán megragadó, azonban éppen most, a próba alatt kell a hűségnek felérvényesülni és a szenvedés, a vértanúság árán is magyarként kell cselekedni mindenkinek. Műveltségüknél, ötletességüknél és vérmér­sékletüknél fogva éppen a kereskedők —a kül­földi magyar kereskedők — hivatása, hogy mindezt hirdessék és a mával előhozakodók előtt az örök és mindenkori Magyarországra utaljanak! A véres tegnapelőtt, a vörös tegnap is elmúlt, az elkeseredve viaskodó magyar ma is előbb utóbb a minden magyarok illatozó holnapjává virágzik, ha újból együvé kerül, amit a természet is együvé rendelt. Igy szorozzatok és igy osszatok és meglássátok, hogy jó szá­madástok lészen. Felemelték a villany árát. A villanytelepi felügyelő bizottság 1920. december 1 től a villamosáram alapegységárat 120 fillérről 150 fillérre emelte fel. A vendég­lők, kávéházak, korcsmák, színházak mozik és egyéb mulató helyeknél 200 fillérben állapítja meg az egységárakat. Kis motoroknál 80 fillér, nagy motoroknál pedig 60 fillérben állapította meg az egységárat. Az államvasutak és Békés községnek 1920 július 1 től engedélyezett 42 százalékos áramdíjkedvezményt továbbra is meg­adja akként, hogy ezen kedvezmény a felemelt 150 százalékos egységárból lesz levonva.

Next