Békésvármegye, 1902 (2. évfolyam, 1-13. szám)

1902-01-04 / 1. szám

II. évfolyam, 1-ső szám. Gyula, 1902. szombat, január hó 4-én. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utcza 27. Hirdetéseket elfogad Gyulán: a kiadóhivatal, Békésen: Véver Oszkár könyv­kereskedése. Gyomán: Kner Izidor könyvnyomdája. Előfizetési ára: egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : Dr.»ODOKY ZOLTÁN. Birtokrendezések. Irta: Krisztinkovieh Ede. (folytatás.) Az országbírói értekezlet által javas­latba hozott s az 1861 -iki országgyűlé­sen elfogadott ideiglenes törvénykezési szabályok VI. részének 1. §-a szerint az 1886. és 1840. évi úrbéri törvények folytán időközben keletkezett, az úrbéri szabályozások minden nemére, az ará­nyossági perekre és a földtehermentesi­­tésre kiterjedő legfelsőbb szabályok az 1848-ik évi viszonyokkal összeütközés­ben nem lévén , azok a legközelebbi tör­vényhozás intézkedéséig az 1790: XXXV. t.-cz. példája nyomán minden innen, az ország alkotmányos állására és alaptör­vényeire vonható hátrányos következtetés nélkül, anyagi tekintetben továbbra is hatályban maradnak. — »2. §. Alaki tekintetben mindazonát az úrbéri és ará­nyossági ügyek keresztülviteléről az 1836., 1840. és 1848. évi törvények által eléggé gondoskodva lévén, az eljá­rásra és a bíróságokra nézve ez után teendő intézkedések mellőzhetően szük­sége egyelőre fenn nem forog.« A polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. t.-cz. 25. §-a sze­rint az úrbéri tagosítás és arányositási ügyek továbbá is az eddig illetékes bíró­ságok hatásköréhez tartoznak, a felebb­­vitel azonban az ezen törvényben kijelölt bíróságokhoz történik. E törvényszakaszt az első folyamodásu bíróságok rendezéséről szóló 1871: XXXI. t.-cz. 18. §-ának e) pontja módosította, kimondván, hogy úrbéri, tagositási és arányositási ügyek a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak. Az 1848. évi törvények által meg­szüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről az 1871. évi Lik­. t.-cz. intézkedik, mely az 1858. évi úrbéri nyiltparancs rendel­kezéseit törvényesítette s a birtoktago­­sitási eljárás czélszerü szabályozása nél­kül az urbér fogalmát, a kapcsolatból eredő jogok és kötelezettségek elenyé­­szését, a puszta telkeket, foglalásokat, maradványföldeket, erdei, nádlási haszon­vételeket, legelő elkülönítést és az úr­béri birtokrendezési eljárást, czikkelyezte be. Az ugyanazon évi LV. t.-cz. az ará­nyosítást és a tagosítást az ország volt erdélyi területének városaiban, szabad és volt úrbéresekkel vegyes községeiben külön szabályozta. Az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna-, Közép-Szolnok-, Zaránd­­megyék és a volt Kővárvidék területén a birtokrendezési, arányositási és tago­sitási ügyekben követendő eljárás rész­letesebb szabályozásáról utóbb az 1880. évi XLV. törvényczikkel gondoskodott a törvényhozás, hatályon kivül helyezvén az 1871. évi Lik­. t.-cz. 80. §-át, az ennek alapján kiadott ministeri rendele­teket, valamint az 1871. évi LV. t.-cz. több §-át. Viszont az 1880. évi XLV. t.-cz. némely határozatait az 1892. évi XXIV. t.-cz. módosította és egészítette ki, mindazon §-okat hatályon kivül he­lyezvén, melyek helyett ezen törvény uj rendelkezéseket léptet életbe. Ez a törvény azonban csak az ország erdélyi részeiben, továbbá az aradi, szat­­már­németi és zilahi kir. törvényszékek területein nyer alkalmazást. A tényleges jogállapot tehát ez idő szerint a következő : Az ország területének legnagyobb ré­szén (a régi Erdélyt, az aradi, szatmár­németi és zilahi kir. törvényszékek terü­letét, a jász-kun és hajdú kerületeket s a volt határőrvidéket kivéve) tagositási törvényünk nincs. Ezen területen urbé­ T­A­R­C­Z­A. Esküvői rímek. — (Mikor egy költő esküdött.) — Merengek álmokról . . . van álmodásom : Agyam sejtjébe mind beszőve él; Feléledésüket hiába várom, Örült törekvés itt a szemfedél . . . Muskátli illatára én, miként Te Ügyelni, meg remegni nem tudok ; Az én lelkemben förgeteges éjbe’ Tombolnak zivataros rythmusok ! Te nem az őrjöngő, szilaj szerelmet, Csupán a szomjuhozást ismered; Vágyadnak ijját gyors kézzel szerelted S most küldte czélba múzsád, istened. Boldog leszesz te egyszerű körödben, A dalmondásnak révén uj rokon : Friss dalt tanulsz, a­mely nevetve röppen A mélázó, szelíded húrokon . . . Az én nótám a régi lesz örökre: Fekete árnyé, fényből szőtt sugár; Nem ujjong kurta életű örömre, Reá a láz hosszú halála vár . . . A­ rezgő vágyak izzó éjszakája Vivődő harczot láthatott sokat; Kettéoszol az elmeél paránya S mégis szikrázik benne gondolat. E sok küzdés őrületes fonákság, Vad hercze-hurcza, kába zűrzavar; Érczkörmüket kemény sziklába vájják : Viaskodásuk tán forrást facsar! . . . A gazdag győzelemnek teljes álma, A vergődésnek édes fűszere — — Amaz jövendőjét hiába várja, Emez tiltott szerelmed Ilii jele . . . Szépséges asszony, márványos melegség, Mi nagy szerelmünk ezélja teljesül ? . . az ellentétek egymást felkeresték — S a földi égben élünk — menny nélkü­l . . . Miért várjak tovább én gyáván tűrve : tetepem homlokodnak myrtuszát! S mint tarajos tenger tajtékzó tükre, úgy küzdőm át e tomboló tusát . . . úgy néha-néha vakmerő agyamban Botor, lehetlen tervek rajzanak. De már a másik, józan pillanatban. Akár a kripta, lelkem hallgatag . . . Te jó rokon, fészekrakó pacsirta, Vidám tanyád’ puhára béleled — S a nagy boldogságtól kaczagva-sirva Még majd felosztesz mondái éneket. . . Borulj Il­i hitvesednek homlokára: „Elégedettek, gazdagok vagyunk; Diadalmas szerelmünk boldog ára Te vagy, te vagy muskátli-illatunk . ..“ . . . Muskátli illatára én, miként Te Ügyelni, meg remegni nem tudok: Az éli lelkemben förgeteges éjbe’ Tombolnak zivataros rythmusok ! Márki Imre. k­. n­. é. k. Rémitő négy betű s a mi fő, igen drága; abban az uj divatban, mely akként rövidíti meg a czimeket, hogy „EM­­KE,“ „FKE,“ „OMGE,“ igazán csodálatos, hogy a „KE“ (gyengébbek kedvéért közigazgatás egysze­rűsítése) még nem hatotta át ezen négy betű fogalmát s ezt is nem úgy írják, hogy „BUÉK.“ De hát az valószínűleg attól van, mert a b. u. é. k.-t nem írják, hanem fizetik, illetőleg fájdalom, fizetjük s minden betűt külön meg kell fizetni. Igazán bámulatos az emberi lelemé­nyesség, hogy boldogság kívánásával mi­kép tudja boldogtalanná tenni az embert. Amerika felfedezése nem került Kolum­bus Kristófnak annyiba, mint az a kegy­et­­len barbár ész kerül nekünk, a mely felfe­dezte a b. u. é. k.-t. Ez teszi keservessé az ó évtől való el­válást, bármily rossz volt is az és zsebfe­­ledhetetlenné az uj év első napját. Az első fecske, a mely felénk repíti a bájos négy betűt, a helybeli nőegylet an­gyalai, a kik már jó korán, még deczemb­er hó folyamán meglepnek bennünket a b. u_

Next