Belügyi Közlöny, 1923
1923-04-08 / 17. szám
3. aki az 1. vagy 2. pontban érintett képesítés valamelyikének megfelelő minősítést külföldön szerezte meg és oklevelét az illetékes hazai főiskola honosító záradékkal ellátta; vagy 4. aki a mérnökök nyilvántartásába a 69. vagy 70. §. kivételes intézkedései alapján felvétetett. Külföldi állampolgár, amennyiben nem felel meg az előbbi bekezdés rendelkezéseinek, kereseti tevékenysége körében a „mérnök" címet, vagy a képzettség közelebbi megjelölésére való rokon címeket csak akkor használhatja, ha erre a jogszabályaink szerint megkívánt feltételekkel egyenértékű képesítés alapján saját hazájának jogszabályai szerint jogosult. A jogosultság kérdésében kétség esetében az illetékes főiskola meghallgatása után a viszonosság szempontjait is figyelembe véve s a netán érdekelt társminiszterekkel egyetértően a kereskedelemügyi minister végérvényesen dönt. 2. §. Közszolgálati alkalmazottak (beleértve a hivatásos katonai szolgálatban állókat is) e törvény életbelépte után hivatali állásuknak megnevezésében a „mérnök" címmel, — az 1883 :1. t.-c. 31. §-ában említett eset kivételével — csak akkor ruházhatók fel, ha ez a cím őket e törvény 1. §-a értelmében megilleti. E törvény hatályon kívül helyezi az 1883 :1. t.-c. 10. §-ának, az 1884 : XIV. t.-c. 10. §-ának és az 1885 : XXIII. t.-c. 97. §-ának a fentiekkel ellenkező rendelkezéseit. Azok a tisztviselők, akiket a „mérnök" cím e törvény 1. §-a értelmében meg nem illet ugyan, de akik a „mérnök" címmel való kinevezésüket a jelen §. második bekezdésében idézett intézkedések alapján e törvény életbelépte előtt nyerték, e címnek hivatalos minőségük mejelölésére való használatára továbbra is feljogosittatnak s e tisztviselők fokozatosan „mérnök" címmel felruházott magasabb állásokra is kinevezhetők. 3. §. Önálló magángyakorlatot a mérnökök közül csak az folytathat, akit a mérnöki kamara tagjai sorába felvett. (6. §.) Köz- és magánalkalmazásban levő mérnök szolgálata körébe tartozó mérnöki munkákat, alkalmazója részére, végezhet akkor is, ha nem tagja a mérnöki kamarának. E törvény felhatalmazza a kereskedelemügyi ministert, hogy az olyan mérnöki munkák végzését, amelyekre nézve azt a közbiztonsági vagy egyéb közérdekű szempontok indokolttá teszik, s amelyek a technikai főiskolai képzettségnek megfelelő elméleti szaktudás nélkül szakszerűen el nem végezhetők, a mérnöki kamara, illetve kamarák meghallgatása után s az érdekelt társminiszerekkel egyetértően rendeletileg — a második bekezdésben érintett esetektől eltekintve — a mérnöki kamara tagjainak fenntarthassa. Magánvállalat az ekként fenntartott munkakörben harmadik személyek részéről az önálló magángyakorlat körébe tartozó mérnöki megbízást csak akkor fogadhat el, ha a vállalat tulajdonosa, mérnöke vagy magánmérnöki irodájának felelős vezetője a mérnöki kamara tagja.