Az Őslakó, 1928. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2 AZ ŐSLAKÓ S. O. S. S. O. S. S. O. SS. A szlovenszkói és ruszinszkói városok őslakossága 95 százaléká­nak nincs illetősége, állampolgársága. - Egy jogi abszurdum. - A békeszerződés rendelkezéseinek semmibevevése. Beszkid kormányzó őszinte szavai. Várjuk az összes képviselők, szenátorok megmozdulását. Az abszurdum Csordultig megtelt a pohár.. Az illetőség és állampolgárság ügyének húrját már nem lehet tovább feszíteni. A legújabb rendelkezések alapján minden­hez állampolgársági igazolvány kell és állampol­gársági igazolványt csak az kaphat, ki hivatalos bizonyítványokkal igazolni tudja, hogy ő, vagy apja, nagyapja, dédapja egy, a mai Csehszlovákiához tartozó községben született, hogy 1871-ben nagy­korú volt s azóta megszakítás nélkül, állandóan itt, a csehszlovák köztársaság területén lakik. — Hogy ennek igazolása mit jelent, mennyi után­járásba, időbe, pénzbe, izgalomba kerül, azt nem kell bővebben fejtegetnünk. E rendelkezés, mely itt az illetőség és állampolgárság megszerzését, illetve elismerését az 1871-es alaphoz és törvényhez, annak rendel­kezéseihez köti, jogtalan, törvényel­lenes és ellenkezik a trianoni békeszerződéssel, mely Csehszlová­kiára éppen úgy kötelező mint Magyarországra. Az 1886. XXII. t.-c. 166 §-a ugyanis ki­mondja, hogy az illetőségi és állampolgársági ügyekre nézve az összes előbbi törvények hatá­lyon kívül helyeztettek és érvénytelenek s egyedül az 1886. XXII. t.-c. az irányadó.­­ Az 1886. XXII. t.-c. az illetőség megszerzésére a megszerzés hallgatólagosságát, automatikusságát biztosította a négy évig való egy helyben való lakás, a község terheihez való hozzájárulás, a kifogástalanság és az előbbi helyen való illetőség kimondott meg nem tartása által.­­ A trianoni békeszerződés pe­dig kimondotta, hogy mindazok csehszlovák ál­lampolgároknak tekintendők, akik 1910. jan. 1-e előtt a mai Csehszlovákiához tartozó valamely községben bírtak illetőséggel. Vagyis azokat kel­lett s kell ma itt csehszlovák állampolgároknak tekinteni, kik az 1886. XXII. t.-c. alapján Cseh­szlovákia valamely községében a Magyarországtól elcsatolt részeken illetőséggel bírtak. A csehszlovák legfelsőbb közigazgatási bi­­róság azonban egy jogi tévedésen és abszurditá­son alapuló döntésében (16455/923) kimondotta, hogy az 1886. XXII. t.-c. alapján megszerzett il­letőség csak akkor vehető figyelembe, ha valaki kimondottan kérelmezte az illető községi kötelékbe való felvételt s ennek elismerése megtörtént a község idevonatkozó határozatával.­­ E döntés tehát nem ismeri el a hallgatólagos illetőségszer­zést és azt mondotta ki ma, hogy az 1886. XXII. tc. nem irányadó az 1910. jan. 1-e előtt történt illetőségszerzéshez. Ez nemcsak jogi nonsens, hanem emberi abszurdum is. Mert abszurdum azt mondani, hogy a m­ú 11 -­an itt egy volt magyar állampolgárnak csak úgy lehetett és kellett illetőséget szerezni, ahogy azt most akarják és most magyarázzák a csehszlovák jogi kö­zegek, nem pedig úgy, ahogy azt az akkori törvény és joggyakorlat alapján az illető már megszerezte. Ez a döntés éppen olyan abszurdum, mintha itt ma valakit az 1923 ban hozott csehszlovák rendtörvény alapján azért büntet­nének meg, mert 1919 előt­t, mondjuk 1910-ben, vagy 1886-ban itt a magyar himnuszt énekelte, vagy mert akkor itt magyar nemzetiszínű szallagot viselt. A csehszlovák kormányzat és közigazgatás egy ideig mellőzte azt, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói őslakosság illetőségét s annak alapján csehszlová­k állampolgárságát a legfelsőbb közigaz­gatási bíróság e döntvényének megfelelően bírálja el, az 1910 előtti négy évi adófizetés és ittlakás alapján adtak ki illetőségi bizonyítványt s elis­merték az illető idevalók csehszlovák állampol­gárságát, de ez év közepe óta uj rendelkezések jelentek meg, melyek egyrészt 1910 előttre is ha­tályon kívül helyezettnek minősítik az 1886. XXII. t. c.-et, melyen az itt őslakók illetősége és cseh­szlovák állampolgársága alapszik, másrészt az 1871. XVIII. t.-c.-et, (mely már 1886. óta érvény­telen és hatályon kivül helyezett volt), tették meg az illetőség és állampolgárság megadása, elisme­rése alapjának. Másutt nincs igy.­­ Hogy még teljesebb legyen az abszurdum Világos hogy e rendelkezés alapján a szlo­venszkói és ruszinszkói városok őslakói közül csak alig egy páran tudják illetőségüket, állam­­polgárságukat bizonyítani, mert köztudomású, hogy a városok lakói mozgékonyak, változnak s csak kis részben állandók egy egész, vagy fél évszázad alatt. Hogy teljesebb legyen a jogfosztás,egymás­után jelentek meg rendelkezések, melyek minden­ben az állampolgársági igazolvány beszerzését, felmutatását teszik szükségessé,­­ így állampol­gársági igazolványt kell mellékelni az útlevél kér­vényhez, az iparigazolvány kérelmezéséhez,­­ ál­lampolgársági igazolványt kell felmutatniuk az ügyvédeknek, orvosoknak,­­ illetőségi bizonyít­vány kell egy telekvételhez. És illetőség, állam­­polgárság kell ahhoz is, hogy valaki benne le­gyen a választók névjegyzékében. (Beregszászban már is törülték, kihagyták azokat a választók névjegyzékéből, kik nem tudják igazolni az 1871 es alapot). És az állampolgársági igazolványhoz lega­lább is Ruszinszkóban nem olyan könnyű hozzá­jutni, mint gondolná valaki, még akkor sem, ha a kérelmező saját, apja, nagyapja, dédapja szüle­tési és házasságkötési bizonyítványát mellékeli is az állampolgársági igazolványért beadott kérel­méhez. Az állampolgársági igazolványt a belügymi­niszteri hirdetmény alapján a zsupánátus adja, állítja ki. — Másutt, más zsupánátuson 10—14 nap alatt kiadnak egy állampolgársági igazolványt. — Nem igy a munkácsi zsupánátuson. Itt egy Szabó Dávid nevű régi, őslakó, volt ma­gyar hivatalnok (Belényessy, Gulácsy volt embere) az állampolgársági ügyek referense. Kicsinyes, rosszakaratú, csehebb a csehnél. Úgy látszik, kéjeleg abban, hogy az állampolgársági igazol­ványt kérelmezőket hónapokig, félévig izgalomban tartsa. Minden ügyet kétesnek minősít, minden ügyet felterjeszt a civilii správához, a belügymi­nisztériumhoz még akkor is, ha a kérvényező 1700-tól bizonyítja családja s maga ittélését. Ha a zsupánátus a konszolidáció, a meg­békélés ügyét akarná szolgálni, akkor éppen ideje volna, hogy az állampolgársági ügyeket elvegyék Szabó Dávidtól s inkább egy humá­nusan érző, a törvényeket ismerő és tisztelet­ben tartó cseh hivatalnokra bízzák. (Sokak szerint Szabó Dávid találmánya az 1871-es alap is és annak abszurd megállapítása, hogy az 1926 os lex Dérer 1910 előttre hatályon kivül helyezte az 1886 XXII. tc.-et.) Munkácson a zsidó anya­könyvezés csak 1851-ben kezdődött- Az előzőekben jeleztük az 1871-es alaphoz kötött illetőségszerzés lehetőségének feltételeit. Ehhez az apa, nagyapa, dédapa születési és házasságkötési bizonyítványa szükséges. De, hogy és hol lehet ezeket az anyakönyvi kivonatokat beszerezni? Hiszen a XIX. század elejéig kell visszamenni az anyakönyvi kutatásokban és sok helyen hiányoznak is ezek a régi anyakönyvek. —­ Mi lesz ezekkel? — Vagy talán úgy gondol­ják, hogy a nagyapákat, dédapákat, azok születé­sét és házasságkötését most utólag fogják anya­­könyveztetni? — Munkácson pl. a zsidó hitköz­ségnél csak 1851-ben kezdődött az anyakönyvezés, az sem a házasságkötésekre, hanem csak a szü­letésekre s az is hiányosan.­­ Hogy miként fogják tehát a munkácsi szí. vallású polgárok állampolgársági igazolvány iránti kérvényeikhez apjuk születési, házasságkötési bizonyítványát megszerezni, mellékelni, azt el sem tudjuk kép­zelni. Az állampolgársági igazolványért folyamodni köteles munkácsi szr, vallású polgárok apjuk, nagyapjuk születési és házasságkötési bizonyítványa helyett legfeljebb a temetőben nyugvó szüleik sírköveit­ mellékelhetik itt lakásuk, idevalóságuk igazolására. — De kérdés, hogy ezt elfogadja-e dr. Szabó Dávid? mindenki hontalan lesz, csak a galiciánerek és az ukránok idevalók. Ha a mostani helyzet meg nem változik, ha a jogtalanságot nem orvosolják, ha az abszurd ala­pon nyugvó rendelkezést vissza nem vonják, ha a békeszerződés idevonatkozó rendelkezését to­vábbra sem fogják respektálni, akkor a szloven­szkói és ruszinszkói városi őslakosság 95%-a jogfosztott, hontalan és kenyérkeresetétől meg­fosztott lesz, mert lassan minden foglalkozásra megállapítják azt, hogy csak akkor gyakorolható, ha az illető fel tudja mutatni az őslakók által meg nem szerezhető állampolgársági igazolványt. Persze mindez nem vonatkozik az 1919 után, a Morván túlról, az Ukrajnából jöttekre. Nekik van itt illetőségük, nekik van csehszlovák állam­­polgárságuk. Ob­rimovics dr-tól és a többiektől nem kérnek állampolgársági igazolványt, ők anél­kül is lehetnek ügyvédek, orvosok.­­ És van állampolgárságuk a galiciánereknek, is mert nekik kérniük kellett a magyar állampolgárságot. Csak az őslakóknak, az évtizedek óta, az azelőtt itt lakóknak nincs illetőségük, állampolgárságuk. Beszkid kormányzó őszinte szavai. Hogy az illetőség és állampolgárság ügye milyen abszurd, milyen brutális, mennyire fájó sérelem és jogtalanság, arra rávilágít Beszkid kormányzó legutóbbi nyilatkozatának egy része. Egy ruszinszkói lapnak adott karácsonyi nyilatko­zatában az illetőség és állampolgárság ügyére vonatkozóan Beszkid kormányzó a következőket mondotta: „Meg vagyok szentül győződve, hogy Csehszlovákia volna egész Európa legideálisabb és legcivi­lizáltabb állama, ha egyszer már végre sikerülne az ominózus illetőségi és állampolgársági kér­dést az őslakosság érdekeinek megfelelően elintézni. Ezt azon­ban magának a népnek kell ki­tör­szír­ozni az összes politikai pártok törvényhozói útján". A „legideálisabb“ kifejezésben nem osztjuk ugyan Beszkid kormányzó úr felfogását, de el­könyveljük nyilatkozatát a mi igazságunk, a mi sérelmünk és jogtalanságunk igazolására. Az összes képviselőkhöz és szenátorokhoz. Beszkid kormányzó nyilatkozata igazo­ja azt, mit „Az őslakó“ múlt heti száma hirdetett. Az összes szlovenszkói és ruszinszkói törvényhozók­­nak meg kell mozdulniok az illetőség és állam­­polgárság ügyében. Meg kell keresniük minden fórumot, meg kell mozgatniuk minden követ, meg kell kísérelni minden módot az abszurditás gyors megszüntetése érdekében. — A kormánynak, a belügyminiszternek haladéktalanul utasítást kell kiadni a közigazgatási közegek részére, hogy az illetőség, állampolgárság ügyében 1910 jan. 1-e előtt az 1886. XII. tc.-et tekintsék a törvényes alapnak és mellőzzenek minden más követelést. Ha a képviselők és szenátorok megmozdulásukkal itt bent nem érnének célt, forduljanak a Nép­­szövetséghez, azokhoz a nagyhatalmakhoz, melyek a békeszerződést készítették s annak megtartását garantálják. Elvárjuk a törvényhozók teljes és erőteljes megmozdulását. Amennyiben ez nem fog megtörténni gyorsan, a legrövidebb időn belül, magukra ves­senek, ha a közvélemény elfordul tőlük s ha nyíltan azzal fogja vádolni őket, hogy nem teljesítik kötelességüket ! ! ! S.O.S. s.o.s. s.o.s. — Szabadlábra helyezés. Eckstein Be­nőt, s az Eckstein cég könyvelőjét Pritsch Pált, kiket a raktár felgyújtásának bűnügye miatt az ősz óta vizsgálati fogságban tartottak, szombaton szabadlábra helyezték. — Weingarten Sándor tovább ül. SZEKERES-nél Uihorod, Sörház 1. a legolcsóbb és legjobb készülékek elő­­nyös részletfizetési feltételek mellett.R­ADIO

Next