Az Őslakó, 1940. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-07 / 1. szám
JH&OTJLCS illu it ./ ■% I ns m csen megszállás alatt megjelent a XIII. évfolyamon keresztül. »Az őslakó« Podk. Rus magyarsága, őslakossága jogainak, érdekeinek harcosa és szószólója. Tiszteli mindenki meggyőződését, nemzeti és vallási érzését. Hirdeti a nemzetek, felekezetek, társadalmi osztályok közötti megértés és béke szükségességét, de vétót kiált az igazságtalanságnak és elnyomásnak, hangot ad az elnyomottak és igazságtalanságot szenvedők sajjának. Hirdetési érák: 1 mm. sor egyszer közlése 10 fillér, szöveg között 15 fillér. „Nyilttér", vagy „beküldetett" rovatban 20 fillér. Megjelenik a felszabadult Munkácson. II. évf. 1. szám. / Január 7. »Az űslakó« jelszava: Igazság és egyenjogúság. Küzd az iazaágárt és egyenjogúságért tiszta s törvényes eszközökkel a magyar újságíráshoz méltó hangon. Az egyénnel csak a köz szempontjából foglalkozik. A család és magánélet küszöbén át nem lép. — Egyéni célok és érdekek szolgálatában nem áll. —— Szerkesztőség Kossuth-u. 1. Telefon : 2333. Kiadó hivatal: Kőrösvég-u. 16. Telefon: 2313. Előfizetési ár: Egy negyedévre 2 Pengő. Egyes szám ára 20 fillér. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Alapította és a cseh megszállás alatt szerkesztette: Y°*^IX Aladár * A antudjdonos Az első évfordulón 1939 január 6. Most értük el az első évfordulóját. Az oroszvégi csatát jelzi ezt a dátum. Több hős fiunk vére hullt ki azon a vízkereszti hajnalon. A magyar hazaszeretet vértanúinak a száma megint megnagyobbodott. De azért mégsem szabad gyásznapnak nevezni. A magyar dicsőség egyik legszebb hőskölteménye született meg az oroszvégi diadallal. Megfagyott bennünk a vér, amikor Munkács alattomos megtámadásának a híre Budapestre ért. Tudtuk, hogy Munkács magyar részről katonailag nincs megerősítve, míg cseh martalóccal és fegyverrel színültig tele van Kárpátalja. Mi lesz, ha csak rövid időre is el tudják foglalni? Kirabolják, felégetik, mire visszavehetjük. És mennyi magyar vérbe fog kerülni! Aztán óráról-órára jobban és jobban megnyugodtunk, amint a rádió a győzelmi híreket jelentette. Már aznap tisztában voltunk vele, hogy egy új magyar eposzt írtak az oroszvégi csata elejett'es ^lp«h»P oim'Qr'ad* jyjsel—■fvf-gz’■'olyat eposzt, amely idővel egy újabbkori legenda aranyszálaival szövi körül Munkácsot. Bár alig van magyar hely, magyar végvár, amely Munkácsnál többet szenvedett, mégis azt kell mondanunk, hogy Munkács a magyar sorsnak, a Magyarok Istenének különös kegyeltje. A magyar történelem fájáról halommal hullt rá a borostyán. Rajta keresztül vezetett Árpád útja. A honfoglalás, az ezeréves magyar állam felépítésének első kapavágásai itt történtek. A magyar história már tisztán látható fejezetei Munkáccsal kezdődnek. Vereczke híres kapujának ma is Munkács őrzi a kulcsát. Aztán ott van az a csodálatos vár azon a még csodálatosabb hegyen. A történelembe nőtt váraink közül ebből maradt meg a legtöbb. Nem magyar, aki nem kap a szívéhez, mikor először pillantja meg ezt a sasfészket, amelyet a nemzeti történelem és romantika ezer emléke szőt át. Nincs még egy másik vár, sem egy másik város, amely Zrínyi Ilonáról ás a Nagyságos Fejedelemről annyit tudna beszélni és mesélni, mint Munkács. A honfoglalás mellett a Rákóczi-korszaknak is Munkács a bölcsője és legjellegzetesebb helye. Nem maradt ki a szabadságharcból sem. Munkács kapujában folyt le a Kossuth-világ egyik legérdekesebb és legtöbb magyar bátorságot leheltő ütközete. A cseh rabság húsz évét is Munkács állta szinte a legvitézebbül. Itt magyar történelmet sugároz ki magából minden kő, és ez a különös varázs még a zsidóság egy részét is hűségre kényszerítette a Jób sorsára juttatott magyar hazával szemben. Nem vonjuk mi kétségbe, sőt tudván tudjuk, hogy Magyarországért készséggel és boldogan ontaná vérét bármely magyar város, de felszabadulásunk során csak Munkácsnak adatott meg, hogy ezt tettekkel is bebizonyítsa. Csak ő állhatott vizsgra, amit a múlt év Vízkeresztjén, 1939 január 6-án olyan fényesen, sőt ragyogóan letett. Úgy látszik maga a történelem szelleme jelölte ki erre a nagyszerű szerepre. Munkács a magyar hűség, a magyar kötelességteljesítés városa. Ha a magyar történelmet megkérdezhetnők, hogy melyik város áll szívéhez a legközelebb, talán azt felelné, hogy Munkácsban telik legtöbb gyönyörűsége. Mi, Munkács Budapestre került fiai, nem kis büszkeséggel látjuk, hogy ma egész Magyarországnak Árpád, Rákóczi és január 6-ika városa a kedvence, a dícsekedése, a legéltetebb kincse. Ezért hálásoknak kell lennünk, amit leginkább azzal tanúsíthatunk, hogy magyarabbá és keresztényebbé (az utóbbi az előbbiből elengedhetetlenül következik) igyekszünk tenni Munkácsot, Észak-keleti Magyarországnak ezt aj szent városát! Január 6-ika első évfordulójátlegméltóbban akkor ünnepeljük meg, ha ezt az igyekezetét minden gondolatunkat és cselekedetünket átható programmá, életcéllá komolyítjuk... Kereskedésbe é-r,és műhelybe, magyar! Egy mulatságon történt. Asztalunktól egy űr átült egy másik asztalhoz. Felesége, aki velünk maradt, megkérdezte, hogy kivel beszélget ott az ura. Mire átszólt hozzá: — Józsi, gyere ide a mi körünkbe ! Tudnillik tisztviselőik, orvosok, ügyvédek, mérnökök közé. Mint villám az éjszakát, ez a felhívás úgy világosította meg előttem, hogy az úgynevezett előkelőbb társadalmi osztályok gyermekei miért nem mentek régebben kereskedőnek vagy iparosnak. De valami egyébről is meggyőzött: amíg ilyen asszonyi visszaparancsolások közmegbotránkozás keltése nélkül elhangozhatnak, addig ne várjuk, hogy kereskedelmünk és iparunk magyarrá és kereszténnyé válik. Hasztalan volna tagadni: Magyarországon a kereskedőket és iparosokat lenézték, vagy legalábbis nem vették be őket az úri társaságba, ahová számukra legfeljebb csak akkor nyílhatott meg az ajtó, ha előbb megmilliomosodtak. Mert tisztviselő-osztályunk, »a fent az ernyő, nincsen kas«-nak a jellegzetes népe, a sok pénz, a nagy vagyon láttára a kereskedőt s iparost is hajlandó volt úrinak tartani. De addig nem. Nemrég (de talán még ma is) a tanulni nem akaró, vagy otthon roszszallkodó »úri«-gyereket azzal ijesztették, hogy kereskedő-, vagy éppen iparosinasnak adják. De persze nem adták. Inkább hagyták, hogy dánokként tengesse az életét, vagy akár elzülljék. Ha az úri szót nem a gondolkozásmód emelkedettségének a jelzé■ésére használjuk, amire kizárólagosan kellene alkalmaznunk, hanem ilyen vagy olyan fizetési osztályba, vagy egyébként előkelőnek tartott foglalkozási ágba való tartozást tüntetünk fel vele, ugyancsak nem veszszük figyelembe ennek a jelzőnek igazi értelmét. Életpályát, foglalkozást határozva meg vele, az úri szót ugyanis csak olyan valaki neve mellé szabadna tűznünk, aki mindenkitől független, akivel közvetlenül senki sem rendelkezik, aki bármikor azt cselekszi, amit jónak lát, és oda megy, ahová kedve tartja. Márpedig ezek olyan kritériumok, olyan követelmények, amelyek legkevésé éppen annál a tisztviselőnél vannak meg, akit annyi előszeretettel és kizárólagossággal mondunk és hiszünk úriembernek. De viszont csaknem teljes mértékben megtaláljuk az önálló kereskedőnél és iparosnál, akit urnák tartani felségsértés volna az úri szóval szemben. A nyugati államokban, amelyeket legelsősorban kereskedelmük és iparunk tett gazdaggá s hatalmassá, a kereskedő és iparos nagyon is úriember, annyira az, hogy történelmi nevet visző mágnás családok tagja is elmennek kereskedőnek vagy iparosnak. Egy állam tudvalevőleg annál erősebb, tagjai sorában minél több az önálló egzisztencia. Ilyenek mindenekelőtt a kereskedők és iparosok, akik nem szorulnak senki kegyére, akik vagyont, társadalmi tekintélyt tudnak szerezni és századokon át virágzó családot alapítani. A most meginduló új magyar élet egyik legfontosabb célkitűzése, amellyel mondhatni az egész áll vagy bukik, az,hogy magyarrá kell tenni kereskedelmünket és iparunkat. A legjobb magyar családok fiait kell beállítani a kereskedésekbe és a műhelyekbe. Ez azonban csak akkor fog sikerülni, ha a hivatásos kereskedőket és iparosokat nem nézzük le, hanem ellenkezőleg — amennyiben egyébként is jellemesek és intelligensek — legalább is annyira értékeljük, becsüljük, mint egy akármilyen hivatalnokot. A nemzeti vagyon léteményezői és szaporító s ezzel a jövő legelső vonalban álló úttörői az őstermelők mellett a kereskedők és iparosok, ezek az önálló és termelő egyedek, nem pedig a tisztviselők, akik a nemzeti vagyon szempontjából inkább csak kitartottak. Nem jelent ez természetesen alsóbbrendűséget, de nem jelentheti azt sem, hogy a tisztviselő különb, több, mint a gazdálkodó, a kereskedő vagy iparos. Az új magyar életben a polgári értékét s ezzel igazi rangját nem az fogja tenni, hogy melyik munkamezőn dolgozik, hanem az, hogy menynyit használ a köznek, a hazának. Ennek így kell lennie, az emberértékelésnek, a rangbeoszásnak így kell átalakulnia, mert enélkül nincs új magyar élet és új évezrednek szóló Na ÖV- M a íva ! * £‹• J ' ■ O A zsidótörvényt, amely elsősorban a zsidó kereskedők és iparosok szertelen térhódításának a letörésére irányul, hasztalan hozták meg, ha egyúttal nem tudnak kellő tekintélyt és vonzóerőt adni a kereskedői és ipari pályának a magyar ifjúság szemében. Az új magyar élethez is komoly jelszavak is kellenek. Ezek közt talán ép a legelső: kereskedésbe és műhelybe, magyar! A január 6-iki ünnepély Munkács megyei város 1939 évi január 6-iki cseh-ukrán orvtámadás visszaverése és az ott elesett magyar hősök emlékére 1940. évi január 6-án az elesett hősök emléktáblájánál (Latorca hídfőnél) ünnepséget rendez a következő műsorral: Délelőtt 9 órakor: Ünnepi istentisztelet minden felekezet templomában. Délelőtt 10 órakor (a Latorcahídfőnél): Hiszek egy, énekli a Munkácsi Magyar Dalárda. Szavalat: »Január 6«. Himnusz, énekli a Munkácsi Magyar Dalárda. Ünnepi beszéd, mondja dr. Engelbrecht István polgármester. Szózat, énekli a Munkácsi Magyar Dalárda. A társadalmi egyesületek és intézmények megkoszorúzzák az emléktáblát. Felkérem tehát a város hazafias közönségét, hogy az ünnepélyen pontosan és minél nagyobb számban jelenjenek meg. Engelbrecht István s. k. polgármester. Karácsonyfára Állandó vásárlóinknak %-os megtérítést adunk. csokoládé TELEFON: 2167. di^^wok ^^Biarancs, mandarí 'M| 4 füge^sMatolya “s°kM ■ „CONCORDIA“-ban