Az Őslakó, 1941. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-05 / 1. szám
Meghívó Munkács város közönségéhez! 1941 január 6-án, hétfőn meg kell ünnepelnünk második évfordulóját annak a napnak, melyen egy maroknyi a magyar hősök dicső csapatából nemcsak megállította, hanem vissza is verte a cseh hadseregnek Oroszvég-Munkács ellen intézett orvtámadását! 1941 január 6-án délelőtt 10 órakor istentiszteletek tartatnak az összes munkácsi templomokban. Az istentiszteletek után pontosan 11 ó, 15 p. (12 órai) kezdettel ünnepség az 1939 január 6-án hősi halottainak emléktáblája előtt (a Latorca hídja munkácsi fejénél). Hiszekegy. — Levente-zenekar. Emlékbeszédet mond. — R. Vozáry Aladár. Az emléktábla megkoszorúzása. Himnusz. — Levente-zenekar. Dísz- és tisztelgő elvonulás a nagy nap hősi emlékének hódolva. Tisztelettel felkérem Munkács város közönségét, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az ünnepségen, így adva kifejezést soha el nem múló Hálánknak, örök emlékezetünknek e nagy nap hősiei iránt! Tisztelettel felkérem a hatóságokat, hivatalokat, egyesületeket, hogy küldöttségileg képviseltessék magukat a nagy ünnepen. Munkács, 1941 január 2-án. Hazafias köszöntéssel dr. Engelbrecht István Munkács m. város polgármestere. Az ünnepségen egy nagy küldöttséggel megjelenik a Rongyos- Gárda, egyik szinte legendás hírű tagjának, Dénesfay-Dínidh Győző vezetése alatt. Az ünnepségre felvonul a m. kir. honvédség egy díszszázada, a m. kir. áll. rendőrség egy díszszakasza, a volt munkácsi nemzetőrök csoportja, 1939 január 6. munkácsi kitüntetettjeinek együttese, a tűzharrcos-szövetség képviselete, az önkéntes tűzoló egyesület szakasza, a vasutasok, postások, kik annak idején szintén fegyveres szolgálatot teljesítettek. A közönség az ünnepség színhelyén (a híd munkácsi felénél) lehetőleg már 11 órára jelenjen meg, hogy megfelelő elhelyezése biztosított legyen. (A beszédet hangszóró közvetíti.) Koszorúmegváltások a Munkácson ideiglenesen otthont nyert erdélyi menekültek támogatására. Vöröskereszt vezetői, Viosz Zoltán hadnagy, Csontos Dezső, mint a munkácsi leventék parancsnokai napokon keresztül reggeltől estig dolgoztak, hogy a közönség kényelmét biztosítsák. A helyiségekbe tánctermet, buffet-et, ruhatárt, söntést, konyhát kellett varázsolni, s ez bizony hatalmas teljesítmény volt. A kis kávéskanáltól a boros hordóig mindenről gondoskodni kellett. Az asszonyok és lányok fáradhatatlanok voltak a díszítésben és leleményesek abuffet összehordásában. — A tisztikar Szűcs tábornok úrral az élén nagy számban volt képviselve. A közönség, amely a termeket zsúfolásig megtöltötte, a legelső perctől kezdve reggelig a legfesztelenebb hangulatban mulatott és éjfélkor a legmelegebb hazafias érzésekben összeforrva köszöntötte az új esztendőt! Az estnek az éjféli műsora mély benyomást tett mindenkire. Először dr. Nemessányi igazgatófőorvos a Vöröskereszt elnöke mondott gyújtó hatású beszédet, azután dr. Tárczy Károly a Levente Egyesület elnöke szavalta el alkalmi költeményét, majd Horny Oszkár egy amerikai pap költői formába öntött Miatyánkját adta elő megrázó erővel, s az új évbe épen a Himnusz hangjai mellett léptünk át. A referáda teljességéhez tartozik, hogy az estet is dr. Nemessányi nyitotta meg és a házigazda szerepében a magas vendégeket dr. Tárczy üdvözölte. A leventék két kisebb jelenetet adtak elő nagy igyekezettel. — Ezeket a szüneteket leszámítva a tánc folyt késő reggelig emelkedett hangulatban, melyet az ügyes ' ' ■ '| ' Ut boldog újesztendőt ezen a szép, magyar földön. Őszinte $$ ||| szívvel kívánunk mindenkinek ||jf az 1941-es esztendőre: ,||| szebb jövőt, munkát, jó $§| termést és békességet, fej árverések csak fokoztak. Kb. két órakor kezdődött a pendlizés, sokan elmentek korhelylevesre máshová, de sokan besodródtak máshonnan s ezeket rendkívül meglepte az a jó kedv és szép rend, amit az Otthonban tapasztaltak. így virradt ránk az 1941-es esztendő, mely titokzatos méhében kell, hogy újabb sikereket rejtegessen a számunkra. dr. Sikerült magyar szilveszter a Levente Otthonban Az 1940-ik év sorát Munkács közönségének egy része a Levente Otthonban ünnepelte meg, mert a munkácsi Vöröskereszt egyesület a Levente egyesülettel karöltve ott rendezett szilveszteri mulatságot. Amint az est erkölcsi és anyagi sikere bizonyítja, ez a házasság szerencsés volt, mert mindkét egyesület közel áll a szívünkhöz, s ma az európai világégés hangulatában mindkettő számíthatott a közönség támogatására. Az első eset volt ez, amikor mulatságot a Levente Otthonban, a régi Sokol helyén rendeztek, de meg lehet állapítani mindjárt bevezetésül, hogy a gondolat bevált, egy kis igazítással, a szerzett tapasztalatok felhasználásával a helyiséget olyanná lehet varázsolni, amely a Csillag drága nagy termét is pótolni tudja. A rendezőség tagjai e tekintetben óriási munkát végeztek Dr. Czitrovszky Jenőné, dr. Nemessányi László, Leviczky Miklósné, mint a A vádaskodás, áskálódás nem magyar emberhez méltó! Az anyaországból a felszabadultak számára lelki és testi kenyeret hozó »Magyar a magyarért« nevű akcióval pontosan egy napon született a »Magyar a magyar ellen« mozgalom, amelynek során testvér a testvért befeketíteni, elgácsolni, ha ugyan nem leszúrni igyekezett, így volt ez annak idején nálunk a Felvidéken és így van most Erdélyben. A Felvidéken a vége hosszatlan vádaskodást, rágalmazást, akamivágyást, egymásrai törést, amely egyébkét még ma is tart, az átlag emberi lélek mélyén mindig ott szunnyadó őskajánság mellett főként talán annak az igazoló eljárásnak is bevezetése váltotta ki, amely bizonyos mértékben szinte felszólított mindenkit, hogy itt az ideje haragosáról vagy versenytársáról leszedni a keresztvizet,de meg lett volna ez anélkül is, mint ahogy megvan Erdélyben, hol nincs igazoló eljárás). A közönség egy része azonban nem állott meg ennél a hazafias mezbe ölöltöztetett feljelentésnél, hanem — mivel evés közben jön meg az étvágy — továbbra is vígan gyanúsított, rágalmazott, sőt ezt cselekszi részben ma is. Ha valaki a kezdődő magyar életben — bármilyen megérdemelten is — jó állást kapott, kitüntetést nyert, üzletet nyitott, koncesszióhoz jutott, vagy anyagilag máskép boldogult, azaz valamikép tiszességesen előrehaladt, kiemelkedett, midjárt megindult ellene a nyílt, de méginkább a burkolt, az alattomos támadások özöne. Ezüstkanállopástól a hazaárulásig a vádak egész skáláját a fejére olvasták. A semleges szemlélő előtt bátran úgy tűnhetett fel a dolog, hogy itt a rabság két évtizede alatt talán egyetlen igazi magyar sem volt, hogy húsz évig tolvajok, csalók vagy egyéb halálos bűnökben leledzők intézték kisebbségi sorsba süllyedt nemzetünk sorsát. Rendszerint az olyanok támadtak, gyanúsíottak, vádaskodtak, rágalmaztak és gyakorolják ezeket a szép erényeket még ma is, akik a cseh világban, amikor legény kellett a gátra, sehol sem voltak, de legalább is nem az élen, ahol mindent kockára kellett vetni a hadakozónak. Sőt csapatosan akadnak a támadók között affélék is, akik egyenesen azért vádaskodnak, igyekeznek másokat befeketíteni, elejteni, hogy e hazafiasnak, kérlelhetelenül magyarnak látszó fellépésükkel saját mulasztásaikról, bűneikről eltereljék a figyelmet. Egyszóval: tolvaj kiált tolvajt! Rendesen azoknak is fáj a mások boldogulása, akik tehetség, képesítés, múlt és szorgalom, az ellenséggel szemben tanúsított magatartás dolgában sose álltak és ma sem áll- ják a versenyt, de az összehasonlí tást sem a megtámadottal. És természetesen minden támadásnak ott van a hátterében az is, hogy vádaskodó saját becses személyét tolja előtérbe, vagy hogy egyenesen beleüljön leszúrt ellenfele székébe. Nem célunk, hogy a megtámadottaknak fizetetten prókátorai legyünk, mert hiszen a sár úgyis lepattog az ártatlanokról és a rágalmazók fejére hull vissza az alaptalan vádaskodás köve, de annyi bizonyos, hogy a magyar közéletet erélyes kézzel meg kell tisztítani a becsület utáni állóinak sáskahadától. Ma már szeretnék azt megálla- lpítani, hogy a vádaskodás, irigyke- ? dés, a magyar a magyar ellen való törés, fenekedés, amit felszabadulásunk után annyira »divatos« lett s a még most múlt évben is annyira virágzott, talán már szüneben van. Nem lehetett sokra menni vele. A támadottaknak sem sokat ártott (akkor sem, ha esetleg megérdemelték volna), a támadónak még kevesebbet használt (legfeljebb önmaga természetét leplezte le). Csak arra volt jó, hogy a 20 év alatt nem itt voltak ideig-óráig hitelt adjanak a Iványi Mihály étterme Munkácson. Kitűnő magyar konyha. — Kedvezményes havi étkezések. — Pompás fajborok, a híres „szürke barát“ . AZ ŐSLAKÓ 3. oldal. rágalmaknak, rossz véleménnyel legyenek rólunk, okot adjunk arra, hogy szinte lenézzenek. Egymást vállolva, a magunk fajitáját gyalázva, rágalmazva magunk alatt vágjuk a fát! Ha a törvény és társadalom nd fog össze a közéletet megmétely^a hivatásos rágalmazók ellen, las t ismét ott leszünk, ahol a cseh szakban voltunk, ahol a magyars® uszított kommunisták és cseha^H rok, meg szocdemek ronggyák,itatták az egyéni becsület szenti® be vetett hitet és mindenki®® destruálni igyekeztek a ma^yar^Hí A most múlt évvel legye^^H ge a magyar a magyar ellenesfl^S désnek, s ebből a szemponból^HHJ süket el a két évet, mely bizc^R§fi alázó, örgyalázó volt! SWffll — Kárpátaljai tanítók ten. Egy budapesti napilap csong utáni számában olvastuk vetkezőket: — Mint ismerete^HHJ téz Leveldi Kozma Miklós, KhH alja kormányzói, biztosa a vél^EHH nyerő bizottságban bejelentette, HHB a karácsonyi szünet alatt a káiHHN aljai tanítók és tanítónők tanulmHHH utat tesznek Budapestre. A iHN leütés értelmében karácsony ®Bj napján 30 kárpátaljai tanító és tflBtónő indult el a magyar főváros^® hogy mint a kormányzói biztos v^H dége egy hetet töltsön Budapest^® A tanulmányúton résztvevő tanító^H nak fedezik az utazással, a szálláss^B az étkezéssel kapcsolatos mind^B költségét. Vitéz Leveldi Kozma Mi^B lós ezenkívül még némi zsebpénzzé is ellátta a tanulmányúton résztvevő tanítókat. y — Cipőt, szépet, jót és olcsót vegyen a Gottesmann Salamon cipő- áruházában Munkácson, Árpádvezéri út 11. sz., mozi bejárat. — Kellemes és boldog új évet kiván vevőinek és üzletfeleinek a Cikita cipőáruház Munkácson. — Boldog új évet kiván a Csillag etablissemente igazgatósága a kávéház és szálloda kedves vendégeinek! Megkezdtük a hasábfa és aprított tűzifa, valamint koksz kicsinybeni elárusítását telepünkön közvetlen a Latorca híd mellett. Kisebb tételekben is, 50 és 200 kg-ként házhoz leszállítva. Telefonberendelések Munkács 22 28. sz. alatt. „FUCHS-FATELEP“ Jakéber J. József Oroszvég CIG-épületen