Az Őslakó, 1941. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-05 / 1. szám

Meghívó Munkács város közönségéhez! 1941 január 6-án, hétfőn meg kell ünnepelnünk második évfordu­lóját annak a napnak, melyen egy maroknyi a magyar hősök dicső csa­patából nemcsak megállította, ha­nem vissza is verte a cseh hadse­regnek Oroszvég-Munkács ellen in­tézett orvtámadását! 1941 január 6-án délelőtt 10 órakor istentiszteletek tartatnak az össz­es munkácsi templomokban. Az istentiszteletek után ponto­san 11 ó, 15 p. (12 órai) kezdettel ünnepség az 1939 január 6-án hősi ha­lottainak emléktáblája előtt (a La­torca hídja munkácsi fejénél). Hiszekegy. — Levente-zenekar. Emlékbeszédet mond. — R. Vozáry Aladár. Az emléktábla megkoszorúzása. Himnusz. — Levente-zenekar. Dísz- és tisztelgő elvonulás a nagy nap hősi emlékének hódolva. Tisztelettel felkérem Munkács város közönségét, hogy minél na­gyobb számban jelenjenek meg az ünnepségen, így adva kifejezést soha el nem múló Hálánknak, örök emlé­kezetünknek e nagy nap hősiei iránt! Tisztelettel felkérem a hatósá­gokat, hivatalokat, egyesületeket, hogy küldöttségileg képviseltessék magukat a nagy ünnepen. Munkács, 1941 január 2-án. Hazafias köszöntéssel dr. Engelbrecht István Munkács m. város polgármestere. Az ünnepségen egy nagy kül­döttséggel megjelenik a Rongyos- Gárda, egyik szinte legendás hírű tagjának, Dénesfay-Dínidh Győző ve­zetése alatt. Az ünnepségre felvonul a m. kir. honvédség egy díszszázada, a m. kir. áll. rendőrség egy dísz­sza­kasza, a volt munkácsi nemzetőrök csoportja, 1939 január 6. munkácsi kitüntetettjeinek együttese, a tűz­­harrcos-szövetség képviselete, az ön­kéntes tűzoló egyesület szakasza, a vasutasok, postások, kik annak ide­jén szintén fegyveres szolgálatot tel­jesítettek. A közönség az ünnepség színhe­lyén (a híd munkácsi felénél) lehe­tőleg már 11 órára jelenjen meg, hogy megfelelő elhelyezése biztosí­tott legyen. (A beszédet hangszóró közvetíti.) Koszorúmegváltások a Munká­cson ideiglenesen otthont nyert er­délyi menekültek támogatására. Vöröskereszt vezetői, Viosz Zoltán hadnagy, Csontos Dezső, mint a munkácsi leventék parancsnokai napokon keresztül reggeltől estig dolgoztak, hogy a közönség kényel­mét biztosítsák. A helyiségekbe tánctermet, buffet-et, ruhatárt, sön­­tést, konyhát kellett varázsolni, s ez bizony hatalmas teljesítmény volt. A kis kávéskanáltól a boros hordóig mindenről gondoskodni kellett. Az asszonyok és lányok fáradhatatlanok voltak a díszítésben és leleményesek a­­buffet összehordásában. — A tisztikar Szűcs tábornok úrral az élén nagy számban volt képviselve. A közönség, amely a termeket zsú­folásig megtöltötte, a legelső perctől kezdve reggelig a legfesztelenebb hangulatban mulatott és éjfélkor a legmelegebb hazafias érzésekben összeforrva köszöntötte az új esz­tendőt! Az estnek az éjféli műsora mély benyomást tett mindenkire. Elő­ször dr. Nemessányi igazgatófőorvos a Vöröskereszt elnöke mondott gyúj­tó hatású beszédet, azután dr. Tár­­czy Károly a Levente Egyesület el­nöke szavalta el alkalmi költemé­nyét, majd Horny Oszkár egy ame­rikai pap költői formába öntött Mia­­tyánkját adta elő megrázó erővel, s az új évbe épen a Himnusz hangjai mellett léptünk át. A referáda teljességéhez tarto­zik, hogy az estet is dr. Nemessányi nyitotta meg és a házigazda szerepé­ben a magas vendégeket dr. Tárczy üdvözölte. A leventék két kisebb jelenetet adtak elő nagy igyekezet­tel. — Ezeket a szüneteket leszámít­va a tánc folyt késő reggelig emel­kedett hangulatban, melyet az ügyes ' ' ■ '| ' Ut boldog újesztendőt ezen a szép, magyar földön. Őszinte $$ ||| szívvel kívánunk mindenkinek ||jf az 1941-es esztendőre: ,||| szebb jövőt, munkát, jó $§| termést és békességet, fej­­ árverések csak fokoztak. Kb. két órakor kezdődött a pendlizés, so­kan elmentek korhelylevesre másho­vá, de sokan besodródtak máshon­nan s ezeket rendkívül meglepte az a jó kedv és szép rend, amit az Ott­honban tapasztaltak. így virradt ránk az 1941-es esz­tendő, mely titokzatos méhében kell, hogy újabb sikereket rejtegessen a számunkra. dr. Sikerült magyar szilveszter a Levente Otthonban Az 1940-ik év sorát Munkács közönségének egy része a Levente Otthonban ünnepelte meg, mert a munkácsi Vöröskereszt egyesület a Levente egyesülettel karöltve ott rendezett szilveszteri mulatsá­got.­­ Amint az est erkölcsi és anyagi sikere bizonyítja, ez a há­zasság szerencsés volt, mert mindkét egyesület közel áll a szívünkhöz, s ma az európai világégés hangulatá­ban mindkettő számíthatott a kö­zönség támogatására. Az első eset volt ez, amikor mulatságot a Levente Otthonban, a régi Sokol helyén rendeztek, de meg lehet állapítani mindjárt bevezetésül, hogy a gondolat bevált, egy kis iga­zítással, a szerzett tapasztalatok fel­­használásával a helyiséget olyanná lehet varázsolni, amely a Csillag drága nagy termét is pótolni tudja. A rendezőség tagjai e tekintet­ben óriási munkát végeztek Dr. Czit­­rovszky Jenőné, dr. Nemessányi László, Leviczky Miklósné, mint a A vádaskodás, áskálódás nem magyar emberhez méltó! Az anyaországból a felszabadul­tak számára lelki és testi kenyeret hozó »Magyar a magyarért« nevű akcióval pontosan egy napon szüle­tett a »Magyar a magyar ellen« moz­galom, amelynek során testvér a testvért befeketíteni, elgácsolni, ha ugyan nem leszúrni igyekezett, így volt ez annak idején nálunk a Felvi­déken és így van most Erdélyben. A Felvidéken a vége hosszatlan vádaskodást, rágalmazást, akamivá­­gyást, egymásrai törést, amely egyéb­két még ma is tart, az átlag emberi lélek mélyén mindig ott szunnyadó őskajánság mellett főként talán an­nak az igazoló­ eljárásnak is beve­zetése váltotta ki, amely bizonyos mértékben szinte felszólított min­denkit, hogy itt az ideje haragosáról vagy versenytársáról leszedni a ke­resztvizet,­­de meg lett volna ez anélkül is, mint ahogy megvan Er­délyben, hol nincs igazoló eljárás). A közönség egy része azonban nem ál­lott meg ennél a hazafias mezbe ölö­l­töztetett feljelentésnél, hanem — mivel evés közben jön meg az étvágy — továbbra is vígan gyanúsított, rá­galmazott, sőt ezt cselekszi részben ma is. Ha valaki a kezdődő magyar életben — bármilyen megérdemel­ten is — jó állást kapott, kitüntetést nyert, üzletet nyitott, koncesszióhoz jutott, vagy anyagilag máskép bol­dogult, azaz valamikép tiszességesen előrehaladt, kiemelkedett, midjárt megindult ellene a nyílt, de mégin­­­­kább a burkolt, az alattomos táma­dások özöne. Ezüstkanállopástól a hazaárulásig a vádak egész skáláját a fejére olvasták. A semleges szemlélő előtt bát­­­­ran úgy tűnhetett fel a dolog, hogy itt a rabság két évtizede alatt talán egyetlen igazi magyar sem volt, hogy húsz évig tolvajok, csalók vagy egyéb halálos bűnökben leledzők in­tézték kisebbségi sorsba süllyedt nemzetünk sorsát. Rendszerint az olyanok támad­tak, gyanúsíottak, vádaskodtak, rá­galmaztak és gyakorolják ezeket a szép erényeket még ma is, akik a cseh világban, amikor legény kellett a gátra, sehol sem voltak, de legalább is nem az élen, ahol mindent kocká­ra kellett vetni a hadakozónak. Sőt csapatosan akadnak a támadók kö­zött affélék is, akik egyenesen azért­­ vádaskodnak, igyekeznek másokat­­ befeketíteni, elejteni, hogy e haza­fiasnak, kérlelhetelenül magyarnak látszó fellépésükkel saját mulasztá­saikról, bűneikről eltereljék a figyel­met. Egyszóval: tolvaj kiált tolvajt! Rendesen azoknak is fáj a mások boldogulása, akik tehetség, képesí­tés, múlt és szorgalom, az ellenség­gel szemben tanúsított magatartás dolgában sose álltak és ma sem áll-­­ ják a versenyt, de az összehasonlí­­­ tást sem a megtámadottal. És természetesen minden táma­dásnak ott van a hátterében az is, hogy vádaskodó saját becses szemé­lyét tolja előtérbe, vagy hogy egye­nesen beleüljön leszúrt ellenfele szé­kébe. Nem célunk, hogy a megtáma­dottaknak fizetetten prókátorai le­gyünk, mert hiszen a sár úgyis lepat­tog az ártatlanokról és a rágalmazók fejére hull vissza az alaptalan vádas­kodás köve, de annyi bizonyos, hogy­­ a magyar közéletet erélyes kézzel­­ meg kell tisztítani a becsület után­­i állóinak sáskahadától. Ma már szeretnék azt megálla- l­pítani, hogy a vádaskodás, irigyke- ? dés, a magyar a magyar ellen való­­ törés, fenekedés, amit felszabadulá­sunk után annyira »divatos« lett s a még most múlt évben is annyira vi­rágzott, talán már szüneb­en van. Nem lehetett sokra menni vele. A támadottaknak sem sokat ártott (akkor sem, ha esetleg megérdemel­ték volna), a támadónak még keve­sebbet használt (legfeljebb önmaga természetét leplezte le). Csak arra volt jó, hogy a 20 év alatt nem itt voltak ideig-óráig hitelt adjanak a Iványi Mihály étterme Munkácson. Kitűnő magyar konyha. — Kedvezményes havi étkezések. — Pompás fajborok, a híres „szürke barát“ . AZ ŐSLAKÓ 3. oldal. rágalmaknak, rossz véleménnyel le­gyenek rólunk, okot adjunk arra, hogy szinte lenézzenek. Egymást vál­lolva, a magunk fajitáját gyalázva, rágalmazva magunk alatt vágjuk a fát!­­ Ha a törvény és társadalom nd fog össze a közéletet megmétely^a hivatásos rágalmazók ellen, las­ t ismét ott leszünk, ahol a cseh szakban voltunk, ahol a magyars®­ uszított kommunisták és cseha^H rok, meg szocdemek ronggyá­k,i­tatták az egyéni becsület szenti® be vetett hitet és mindenki®® destruálni igyekeztek a ma^yar^Hí A most múlt évvel legye^^H ge a magyar a magyar ellenesfl^S désnek, s ebből a szemponból^HHJ süket el a két évet, mely bizc^R§fi alázó, örgyalázó volt! SWffll — Kárpátaljai tanítók ten. Egy budapesti napilap csong utáni számában olvastuk vetkezőket: — Mint ismerete^HHJ téz Leveldi Kozma Miklós, KhH alja kormányzói, biztosa a vél^EHH nyerő bizottságban bejelentette, HHB a karácsonyi szünet alatt a káiHHN aljai tanítók és tanítónők tanulmHHH utat tesznek Budapestre. A iHN leütés értelmében karácsony ®Bj napján 30 kárpátaljai tanító és tflB­tónő indult el a magyar főváros^® hogy mint a kormányzói biztos v^H dége egy hetet töltsön Budapest^® A tanulmányúton résztvevő tanító^H nak fedezik az utazással, a szálláss^B az étkezéssel kapcsolatos mind^B költségét. Vitéz Leveldi Kozma Mi^B lós ezenkívül még némi zsebpénzzé is ellátta a tanulmányúton résztvevő tanítókat. y — Cipőt, szépet, jót és olcsót vegyen a Gottesmann Salamon cipő-­ áruházában Munkácson, Árpádvezéri út 11. sz., mozi bejárat.­­ — Kellemes és boldog új évet kiván vevőinek és üzletfeleinek a Cikita cipőáruház Munkácson. — Boldog új évet kiván a Csil­lag etablissemente igazgatósága a kávéház és szálloda kedves vendé­geinek! Megkezdtük a hasábfa és aprított­­ tűzifa, valamint koksz kicsinybeni elárusítását telepünkön közvetlen a Latorca híd mellett. Kisebb tételekben is, 50 és 200 kg-ként házhoz leszállítva. Telefonb­e­rendelések Munkács 22 28. sz. alatt. „FUCHS-FATELEP“ Jakéber J. József Oroszvég­­ CIG-épületen

Next