Az Őslakó, 1944. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1944-01-02 / 1. szám
2. oldal. Újévi levél egy munkácsi barátomhoz Kedves barátom, rossz szokásnak tartom, de kényszerűségből én is szétküldtem néhány BUÉK névjegyet. Amint címezgettem őket, egyik másik névnél eszembe jutott: mi lenne, ha a buék mellé odaírnám valami hirtelen jött gondolatomat, például így: BUÉK, de jövőre ne taposd le a feleségem lábát a boltban, mert kizsigereltek.« vagy: BUÉK, ha igaz, hogy te is őszintén ezt kívánod nekem.« Meggondoltam a dolgot, inkább neked írom le azt a néhány mondatot, amit részletekben másoknak szántam. Ha akarnak, értenek belőle. Itt van mindjárt a »bennszülött és kívülről jött« komplekszum, amiről szólni kell ennek az új esztendőnek, küszöbén, hátha megjavul a helyzet. Valljuk meg, itt Munkácson eléggé összerázott társaság vagyunk és még mindig nem akarjuk megérteni egymást. Adva vannak a bennszülöttek. Ezeket részben a csehek alatti magatartás nagy különbözősége, részben a zsidókhoz való sok évtizedes viszony fűzi össze, vagy választja szét. És adva vannak a »bejöttek«, akik az ország minden részéből kerültek ide kötelességüket teljesíteni. Ahány ház, annyi szokás, ahány vidék, anynyiféle ember. Egyik »bejött« úgy demokrata, hogy a korcsmasöntés kimérő asztalánál bárkivel megiszik egy stampedlit. A másik meg úgy, hogy az új tűzoltókémény (vagy netán torony?) magasságából veregeti vállon bol- dog embertársát. Munkácsot most úgy kell nézni, mint egy újonnan alakult kis államot, a-mely más éghajlatok embereiből töltekezett fel. Egy dunántúli városban a társadalmi rend évszázadokon át kialakult valami. Mindenkinek meg van a maga helye s ezt minden oldalról tiszteletben tartják. Rágalom, hogy áthidalhatatlanok volnának a válaszfalak. A béres fia, ha értelmes emberré műveli magát, minden ajtót nyitva talál. De ostréberséggel nem. Nos, aki onnan jött s itt ezt az összerázott állapotot meglátta, vagy hátat fordított neki, vagy azt hitte, ő lesz az, aki rendet teremt. De a másik ember, aki az Alföldről jött, a maga szája íze szerint ugyanígy okosodott. Ám ugyanekkor a helyi törzsfőnökök sem hagyják ■magukat. A bennszülöttek és jöttek nagy többsége pedig fájlalva nézi a dolgokat s amint lehet, a maga kisebb, szűkebb körében melegen barátkozik. Bizonyos mértékben a bennszülöttek egy része annyiban hibás, hogy jobboldali »jöttek« szeme láttára állandóan házi zsidói között látható. Azonban annyi itt mindkét részről a tisztességes, jóakaratú, művelt ember, hogy a társadalmi szétziláltság tagadhatatlanul fenálló problémája játszva megoldható volna. Látod Barátom, itt élünk évek óta s még mindig nem akarjuk látni, mennyire egymásra vagyunk utalva. Ha szoros érintkezést keresünk, leköszörülődnek mindkét oldalon a hibák. Ha nem érintkezünk, Munkács társadalma soha sem lesz képes nagy dolgokra, pedig ez minden itt élő embernek, bennszülöttnek és bejöttnek, elsőrendű érdeke. Az üzletezések elfajulása kicsit már sok itten, barátom. Miért akarsz olyan mohón meggazdagodni? Látod, ez is csak azért történhetik, mert nincs kellő társadalmi kontroll. Az ilyen összerázott társadalomban aki ügyesen tolakszik, tényező lehet, tekintet nélkül arra, honnan vette a hangos vacsorára valót. Az egymás értékelése elavult alapokon mozog. Ki volt a papa, vagy milyen a diploma, vagy mi a rang, mennyi a pénz. Ha sült buta, korlátolt, lelkiismeretlen, az nem baj. Ennélfogva, mivel nincs egy szigorú társadalmi fórum, amely az egyének helyezését elvégezné és ítélkezne, mindnyájan mohón üzleteztek, a pénz ördögének csábításán kívül azért is, hogy a szerzett pénzen méltó versenytársa lehessetek az elég nívótlan társadalmi élet »jelesebb« alakjainak. S ha nem tartozhattok a patialai maharadzsa flitteres udvarába, hát betolakodtak egyik nepáli rajah réz-sallangos házibálozói közé. S ha ide sem juthattok be, csak azért is pezsgő mellett rikácsoltak a forgalmas vendéglőben, alkalmi részeg alattvalók körében. Annyira mohón üzleteztek, hogy nem tudjátok megtanulni, a pénzt stílusosan, úriember módjára elkölteni. Költekeztek, mint a betörő vagánylegény. Sokat böfögtök ebben a városban, úgy ahogy mondom. Magától értetődik, hogy mivel olyan szigorúan korlátozott dolog a sertésforgalom, azért olyan sok a disznótor. Hiszen ha disznótort diszkréten csinálnátok, semmi baj nem volna. Hála Istennek, hogy van mit enni. De ti kiböfögitek másnap — így ahogy mondom — az egész világ elé, hol ettetek, mennyit ettetek, mit ittatok. Van közöttetek, aki húsvétig most már nem csinál mást, mint minden este, más más háznál, összes kulturális és társadalmi igényeit hurka és kolbászevésben elégíti ki. Hiszen mondom jól van, semmi közöm hozzá, de ne dicsekedjetek, ne híreszteljétek, mert elkeserítetek bennünket, akiket hurka helyett néha este színházba, kultúrelőadásra kényszerít a társadalmi közösségtudat és a város hírneve iránti érzék. Látod, kellő társadalmi szervezettség mellett ez is máskép volna. Néha én is elmehetnék disznótorra s néha neked is jutna egy estéd könyvre, szabadegyetemre. Remélem, nincs bátorságod azt hazudni, hogy erre neked nincsen szükséged. . . A pajeszrángatásról is megmondom kereken a magamét. Láttam ugyanis egy este egy jelenetet és nagyon szégyeltem magamat. Magyar ember, úriember nem markol olyan pajeszbe, amely mögött nem érzi a védekezés valószínűségét. Ez gyáva dolog, ízléstelen, különösen akkor, ha a nyilvános pajesztépés hőse zárt helyen nem restel üzleti eszmecserékbe bocsátkozni egy másik pajesszel. Sok zűrzavaros kérdés közt, ami foglalkoztatja itt a rendes embereket, ez is egy olyan, amire határozott tanácsot kell adni: tessék nem többre, csak a fennálló zsidótörvények szellemére rendesen, két lábbal (egyik láb ne legyen Hermann Majer Zelman portáján) ráhelyezkedni és a zsidókérdést tiszta fejjel onnan nézni. Ez épen elegendő. De ne zsidózzon, aki zsidó Leó nélkül egy lépésre sem képes. Ne tépjen pajeszt, akiben nem a szikrányi öntudat és értelem dolgozik, hanem csak a szesz dinamika, a tömegröhejre éhes feltűnési viszketegség. A magyar nem üti a zsidót, hanem kiküszöböli. Keresztény, emberséges alapon likvidálja, amennyire esze, ereje, öntudata futja. Ha erősebb volna a társadalmi öszszefogás, rend volna ezen a vonalon is. A szociális és kultúr- , munka frontján röviden az a megállapításom, hogy soha sem azt akarod, amit más. Hiába könyörgött a Munkaközösség, hogy a kará-A munkácsi zsidószőlők ügyében a pályázati határidő lejártával nyilvánosságra került az igénylők névsora és tett ajánlatuk. Az érdekes névsort a következőkben közöljük: 1. Rothné Nimberg Margit paphegyi 2 holdas szőlője, épülettel: Görbey Béla városi kiadó (4 gyermek, hadirokkant) 85 mázsa búza, Horváth Gyula bankigazgató (2 gyermek, tiszti kitüntetések) 200 q, Fábri József kovácsmester (2 gyermek) 300 q, Fekete Rezső ny. őrnagy (gyermektelen) 100 g búza. 2. Rothné Nimberg Margit kisebb épület nélküli szőlője: Sáradi Mihály ny. alhadnagy (gyermektelen) 55 q. 3. Keleti Ede szőlője, 1 h. 44, ház nélkül: Tornay Gyula kerékgyártó (10 gyermek) 55 q, Steichardt József postaellenőr (2 gyermek) 71 q, Szentgyörgyi Dániel bérautós (4 gyermek, Nemzetvédelmi Kereszt) 75 q, Jáki Sándor a Délkárpáti tisztviselője (gyermektelen) 180 q, Schadek Györgyné háztartásbeli (hadíár■ va, 1 gyemek) 100 q. 4. Keleti Ede nagyhegyi 1 h. 468 öl szőlő, házzal: Fábri József kovácsmester 450 q, Fechtel János korcsmáros (4 gyermek Nemzetvédelmi Kereszt) 175 q, Klinger Mátyás kertész (1 gyermek)180 q, Klain János ny. vasutas (1 gyermek) 150 q, Tóth Dezső és neje újságügynök (gyermektelen) 100 q, Szentgyörgyi Dániel 150 q, Rácz Ferenc kovácsmester (5 gyermek, Nemzetv. Kereszt) 160 q, Fekete Rezső ny. őrnagy 150 q, Czubay Gyula építési vállalkozó (2 gyermek) 400 q, Jáki Sándor 230 q, 5. Lebovicsné, pálhegyi másfélcsúnyi segélyezéseket közösen, egyöntetűen kell lebonyolítani, nehogy egy család több helyről, e másik meg sehonnan se kapjon, nem hallgattatok rá, csak azért se. Most ott a tüske sok segény ember szívében. Ha kultúrmunkához hívnak, féltékeny vagy az irányítókra s alig várod, hogy külön utakra térhess. Ha értenél hozzá, nem is volna baj. De te, barátom, nem vagy irányításra alkalmas ember, ha annak hiszed magadat, akkor sem. A napokban felelősségre vont egy költőkülsejű ember, hogy a helyesírási hibákkal és banalitásokkal tele cikkét miért nem közöljük. Ha valahol szónokolsz és fegyelmezetten elmondod, amennyit lehet és kell mondani, felugrik egy Nagy Óriás és kiegészít téged olyan hatalmas beszéddel, hogy belekékülsz. Sok itt az akarnod, hiú, öntelt ember, barátom. S ez is egy összefogó társadalmi munka feladata volna, mindenkit a helyére viszszaszorítani, hogy ne sürögjenek s ne fokozzák még jobban a káoszt. Úgy látom, túl hosszúra nyúlt levelem. Alkalomadtán majd folytatom. Addig is szívleld meg az elmondottakat és légy a munkácsi derék társadalom egymásra találásának az új esztendőben egy semmi hasznot nem váró szerény munkája. Ha hozzá akarsz szólni soraimhoz, kész örömmel adok helyet. De ne légy elfogult, ne légy mimosa pudica. Aki megsértődik a jóindulatú szavakért, annak nincs igaza. Ölel: Jé,holdas szőlője, Tornay Gyula 36 q, Klain János 100 q, özv. Sárkány Dezsőné, dohánygyári ny. (6 gyermek) 108 q, Gorondi István ny. tiszthelyettes (4 gyermek) 72 q, Rzyman Károly Latorca tisztv. (2 gyermek, Nemzetv. Kereszt) 63 q, Jáki Sándor 180 q, Schadek Györgyné 100 q. G. Roth Móricné paphegyi 1247 öles szőlője, házzal: Ivaskó Endre bír. irodatiszt (1 gyermek) 17 q, ifj. Fencsák Lászlóné házib. (gyermektelen) 100 q, Jáki Sándor 85 q, 7. Schvarcz Izidor paphegyi szőlője 1520 öl: Rzyman Károly 30 q, Jáki Sándor 35 q, Simon András trafikos (2 gyermek, rokkant) 20 q, Sárkány Dezsőné 62 q, Oszti Lóránt v. tisztv. (3 gyermek) 30 q. 8. Mermelsteín Hers nagyhegyi, 2 h. 645 öl, épülettel: Fekete Rezső 150 q, Czubay Gyula 550 q, Lehotay A. Zoltán, OTI díjnok (3 gyermek) 205 q, Biró Albert pü. főszemlész (3 gy., Károly csk ) 162 q. 9. Dávidovics Sámuel pálhegyi 1 h. 438 öl, épülettel: József 450 q, Szentgyörgyi Dániel 100 q, Rácz Ferenc 130 q, Jáki Sándor 240 q, Sárkány György gyógyszerész (3 gyermek) 200 q, Schadek Györgyné 160 q, Lautner György építési vállalk. (6 gyermek) 195 q, Horváth Gyula 250 q, Tonhaizer Ferencné OTI főfelügy. neje (5 gyermek) 92 q, Ur Lajos gazd. (6 gyerm.) 90. 10-Dr. Bloch Márkuszné (Tulipán-féle) szőlőre öt ajánlat érkezett. E szőlő kiadása függőben marad, mert a tulajdonos állítólag amerikai állampolgár. A döntésre rövidesen sor kerül. Kik pályáztak a zsidószőlőkre? AZ ŐSLAKÓ