Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-21 / 47. szám

47. szám. Beregszász, 1880. november 21. Vak évfolyam. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Előfizetési díjak: jf. , Egész évre . 4 frt., 1 Félévre...................2 frt. ^ (|j Negyed évre ... 1 frt. lg |) ® [X. Szerkesztőség: gj JxtHová a lap szellemi részét illető^. közlemények küldendők: <@ §| Beregszász, Árok utcza 43. sz. ||] | ----- $ Kiadóhivatal: ^ Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula ||] [|] könyvnyomdája. [|| TÁRSADALMI és MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGH MEGYE H HIRDETÉSENEK ÉS A MEGYEI KIR.TAIFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS HOZLÖMYE. -------------»|)H^-----------| hirdetésnél 50 kr., 100 szóig ríl 1 frt, stb. aránylag. V KJ ____ KJ BÉLYEGDÍJ: $1 [|) Minden egyszeri hirdetésnél (|| 30 kr. ,o} [|] Hirdetések s a nyilttérbe szánt ||| ||] közlemények készpénz fizetés [|| X mellett fogadtatnak el. X Nyilttér sora 20 kr. ||]Egyes szám 10 kr.[1] Megyei hivatalos közlemény. 6514. sz. Beregmegye alispánjától. 1717880. Körrendelet valamenyi szolgabirónak. Beregszász és Munkács város rend. tanácsának. A hadmentességi díjról szóló 1880. évi XXVII. t. sz. 18. §-ának utolsó bekezdése szerint „oly védköteles, ki a hadmentességi dij esedékességének határideje előtt azon községből, hol hadmentességi díjjal megrovatott, elköltözni vagy távozni kiván, köteles a rá kivetett hadmentességi díjat egyszerre lefizetni, és elköltözhetése vagy távozhatására, a község elöljárójától (város polgármesterétől) engedélyt kérni. Ezen engedély csupán akkor adható meg, midőn a védköteles hadmentességi díjának lefizetését igazolta.“ Hogy a törvény eme szakaszában foglalt, és a kivetett hadmentességi díj behajtására vonatkozó rendelkezésnek teljes és biztos érvény szereztethessék, a m. kir. belügyminisztériumnak i. e. 47951. szám alatt kelt rendelete folytán felhivatik a czím, miszerint a területén létező községek elöljáróit oda utasítsa, hogy a községükből (városukból) más községbe (városba) elköltözni vagy eltávozni kivánó azon egyéneknek, kik a községi (városi) adófőkönyvek tanúsága szerint hadmentességi díjjal meg vannak róva, az elköltözködhetési, illetve távozási engedélyt csak azon esetben szolgáltassák ki, ha dijkönyvecskéjükkel teljes hitelt érdemlőleg az azon évre kivetett hadmentességi dij lefizetését igazolták. Kelt Beregszászban, 1880. évi november 12. Péchy Tamás, alispán. Társadalmi kórtünetek. E hó 16-án tárgyaltatott folytatólag a helybeli törvényszék előtt Luczik Polyácsuk Iván és társai rablógyilkossági bűnügye. A vád tárgyát képezte a Galiczia határszélén múlt évi szeptember 29-én Fridman Wolf szkotárszkai lakos, hirhedt uzsoráinak meggyilkoltatása. E bűneset tárgyalása megdöbbentő volt. Egy egész vidék népe erkölcsi sülyedésének sötét képét tárta föl az. A vidék, melynek lakói között hason bűnesetek soha, vagy igen ritkán fordultak elő, ez idő szerint a legborzasztóbb bűntények színhelyévé lett. A gyilkosságok napirenden vannak. S egyedül az izraelita uzsorások ellen irányozvák. Alig van évnegyed, hogy egy-egy uzsorás éltének jogtalan kiáltása ne rázná föl a nagy közönséget. A jelen eset talán nyolczadik volt rövid idő alatt; azt gondoltuk, hogy ezzel már véget is érte a hajmeresztő cselekmények fonala. Csalódtunk! Ugyanazon vidéken, melyet „Verhovinának“ nevezünk, követte azt ama lelket megrázó eset, hol megyénk határszélén, Galicziában, már idevaló honosok által e nyáron egy fogadóban 7 izraelita gyilkoltatok meg és öt súlyosan megsebesittetett. Oka az elnyomorodás. A Galicziából bevándorolt zsidók elözönlötték e tudatlan nép által lakott vidéket. A talaj jó volt, mert a földmivelő osztály a legkezdetlegesebb miveltségü. Lassan lassan családok, majd egész községek estek áldozatul az uzsorának. S midőn a nép a törvény oltalmát kereste bajai orvoslása végett, szemben e hyenákkal, hasztalan volt fáradsága. Igazságot! mert a törvény kijátszása, hamis bizonyítékok megszerzése a szövetkezetben élő fajnak igen könnyű, nem nyert. Elkeseredés folytán ez lett szülőanyja annak, hogy önbíróskodásra indította a tudatlan néptömeget, maga akarja magának kiszolgáltatni az igazságot, s e hatalmát gyakorlandó nem riad vissza többé semmi eszköztől, melylyel czélját véli elérni. A bűntény alanya pedig ily eseteknél ki nem puhatolható, a gonosz tévé menekül. Ennek oka nem a jelenlegi rendszerben rejlik, hanem a gyűlöletben, melyet a tönkre juttatott nép e faj iránt érez, melynek a jelenlegi kétségbeejtő helyzetét köszönheti. — Ha bír is adatokkal, a melyeket átszolgáltatva a bíróságnak, vagy rendőrségnek, talán nagy szolgálatot tenne a bűnös felderítésére nézve, nem teszi azt, hanem nyugton, érzéketlenül marad, mert úgy véli, hogy reád nézve egy uzsorás meggyilkoltatása csak jótétemény. A közérdek szempontjából e bűnesettel továbbra is foglalkozni feladatunknak tartjuk. (Vége kör.) XXXII. Meguntad a szinházba járást Mondád a múltkor édesem. — Hanem azért pont hétre ott vagy Páholyotokba’ rendesen. Én is meguntam. Tűrhetetlen Kezd lenni rám is a dolog — Hanem azért pont hétre mégis Rendesen én is ott vagyok. XXXIII. Ha tragikus küzdése foly, vagy Szép primadonna énekel, Egészen elmerülve nézzük, Mindegyik nagyon érdekelt Mire aztán az ének elhal És a tragikus elbukott; Te semmit sem tudsz az egészből És én még annyit sem tudok. *) Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő hasonczimír költeményeiből. Szerit, XXXIV. Pár napja, amint észrevettem, Nagyon haragos a mamád, Alkalmasint azért, hogy este Nem nézek másra, csak reád — Nem én vagyok az oka, mondd meg, A gukkeremben van a rossz — Akárhová szegezem: ő csak Felétek fordul, a gonosz! Dengi János. EGY NÉPTANÍTÓ ÉLETÉBŐL. Elbeszélés. Irta : Szappanpataky. (Folytatás.) Életének minden óráját, minden perezét a népnevelés szent ügyének szenteli, s mikor tán épen a sok kínlódás által megtöretve sírba száll, családja, neje és gyermekei számára nincs egy vigasztaló szó, nincs egy baráti kéz, mely könyeiket letörülje, nincs egyetlen remény, csak egy van, egyetlen egy, és ez......... a koldusbot!“ És ime nekem még arra sem nyílik alkalom , hogy küzdjek, fáradjak, szenvedjek, feláldozzam ifjú és férfikoromat s nyerjem jutalmul a koldusbotot. — Mily kicsinynek kezdém tekinteni magamat, kit daczára képesittetésemnek még 50 frtos állomásra sem tartanak méltónak ! Talán kishitűségnek nevezed akkori gondolkodásomat, de mielőtt ezt tennéd, vedd tekintetbe azt, hogy tűrni és várni nekem nem volt oly könnyű, mint másnak. Kérdezd meg a gyermeket, mily kedvre vár a kenyér után ? Nekem sem volt kenyerem. A szülői háznál tovább nem tartózkodhattam, mert nem akartam örökös gúnynak lenni kitéve, mert nem akartam örökös gúnynak lenni kitéve, hogy 14 éve hogy tanulok s mégsincs még csak kenyerem sem. Tudod-e, mi volt annak oka, hogy nem kaptam állomást? Nem volt pártfogóm. Ez még jobban elkeserített. Hát ott áll hazánk tanügye, hogy az, aki egyenes testtartással akar az iskolába jutni, onnan kizáratik: csak a mások előtt hajlongani tudó, semmi jellem foghat a jellemképzés nagy munkájához? De hát mit békétlenkedem, hiszen, kisbíró sem lehet az ember hazánkban, hol a személyt tekintik és nem az ügyet, pártfogás nélkül. A szülői házat ott kelle hagynom. Hová? Merre? Vissza y.........ba. Van ott egy-két jó emberem, ki ennem ad addig, mig kenyeremet biztosíthatom. A gondolatot akarattá, ezt tetté érleltem s a tanév elején y.........ban valók. íme tehát az életbe léptem, azon életbe, melyről azt mondom, hogy nagy tért zárnak be korlátjai, melyek között jobban, szabadabban mozoghatok ! Mennyi élettel léptem át e küszöböt ! S mim van most? Egy a csalódások által meggyengitett reménysugaram. Tanítói oklevél ? Rossz pénz, melyet nem akarnak elfogadni s akár éhen halhatok mellette.... Ily gondolatokkal foglalkozva haladtam— előttem jól ismert utczáin, midőn a színház mellett vigyene voná magára andalgó figyelmemet. Bemegyek — gondolám magamban, talán, ha egy kicsit nevetek vagy Fővárosi levelek. II. Budapest, november 11. 1880.*) Kedves barátom! Sem kedvem, sem időm nem hiányzottak a múlt országgyűlési ülésszak befejeztével megszakadt levelezésem folytatásához; bőségesen rendelkezés) Múlt számunkra későn érkezett. Szerk.