Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

Vil­­ék évfolyam. 13. szám. Beregszász, 1882. márczius 26. Előfizetési díjak: Egész évre.......................4 írt. I Félévre............................2 írt. I Negyed évre .... 1 írt. Bereg- és Ugocsamegyei nép­tanítóknak s községeknek egész évre, előre beküldve 2 írt 50 kr. Szerkesztőség : Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszász, Árok­ utcza 43 sz. Kiadóhivatal: TÁRSADALMI ÉS MLGYEI LRDSKÜ HETILAP A BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MI­BEN VALAKMP REGGEL­­I Hirdetési díjain ^ $ Minden 50 szónál kisebb (§) hirdetésnél 50 kr., 100 szóig [|] 1 frt, stb. aránylag. |l . ------­X BÉLYEGDI J: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők : › Nagy Lajos és Sallay Gyula I könyvnyomdája. ›W›Minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. _____ _£»• -w- Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények készpénz l|l fizetés mellett fogadtatnak el i — (|) Nyilttér sora 20 kr. ® -----­$ Eg­y e s sz­á­m 10 kr. A főispáni beiktatás. E hó 20-án és következő napjain ritkán látott ün­nepélyességeknek színtere volt székvárosunk, hova me­gyénk minden részeiből özönlöttek mindazok, kik a me­gyei közügyek iránt érdeklődnek, s hol úgy­szólván a megye összes intelligentiája összesereglett. Br. Perényi Zsigmond Bereg- és Ugocsa megyék főispánja tartotta e napon ünnepélyes bevonulását me­gyénk székvárosába, s iktattatott be a megye közönsége színe előtt hivatalába mindazon régi szokások megtartá­sával, melyek az ősökről kegyeletes szokás gyanánt ma­radtak az utókorra. E fényes ünnepélyességnek s közlelkesedésnek néze­tünk szerint kettős jelentősége van. E tüntető fogadtatásból s ez ünnepélyességekből látjuk, hogy megyénkben még mindig igen erős azon tábor, mely a megye régi önkormányzati jogai iránti ra­gaszkodását áthozta a múltból a jelenbe, mely a száza­dok viharaival daczolt védbástyák sér­tetlen fenntartásá­ért küzd, s nem akarja, hogy ama bástyák széthányas­sanak csupán azért, hogy köveiből a di­vatos állatvesz­­m­éknek megfelelő, külsőleg tetszetősebb, de sokkal gyen­gébb czifra kastély építtessék, — sőt arra törekszik, hogy a parlamentáris rendszerrel igenis összeegyeztethető me­gyei önkormányzat jogköre tágíttatván, erős vadbástyája legyen az továbbra is az alkotmánynak, őrtornyul szol­gáljon kormányhatalmi túlkapások ellen, s enyhe fészket találjon benne a nemzeti közszellem. A lelkes és valóban szívélyes fogadtatásban nagy része van továbbá azon rokonszenvnek, amelylyel a me­gye közönsége megyei történetünkben is fényes szerepet játszott Perényi család, s különösen a beiktatott főispán lovagias jelleme s rokonszenves egyénisége iránt el van telve, s melyet méginkább fokozott ezúttali megnyerő modorbani fellépése, s őszinte meleg rokonszenvi nyilat­kozata. Mindezek megannyi kedvező jelek arra nézve, hogy a közüegyek gyors és igazságos lefolyásának személyi kontroversziók akadályul nem fognak szolgálni, hogy az összhang a megyei és állami közigazgatás különböző fak­torai közt meglesz, mert a­ki azokat éppen mintegy közvetíteni van hivatva: főispánunk, úgy előzékeny fi­­nom modora mint igazságérzete­s tapintatánál fogva úgy az összhangot fentartani, mint a gyors és igazsá­gos adminisztrácziót biztosítani teljes hivatottsággal bir És most térjünk a fogadtatás részleteire. I. Fogadtatás a megye határszélén. A f. hó 18-kán tartott megyei rendkivüli közgyű­lésből egy négy tagú küldöttség ment Nagy-Szőllősre a főispánt ünnepélyes beiktatására meghívni. Folyó hó 20-án kora reggel már erős mozgalom volt a zászlókkal és zöld füzérekkel különböző pontokon feldíszített megyei székvárosban. Kisebb nagyobb csapa­tokban száguldoztak a banderisták fürge lovaikon, hogy a gr. Schönborn-féle udvarban össze­gyűljenek, hol az ezeket szervező Lónyay Sándor és Gottesmann Jenő fe­lettük rövid szemlét tartva, megindultak, s gyors üte­­géssel haladtak párosával a Tisza-Ujlak felé húzódó ál­lami uton, hol már akkor a szebbnél szebb négyes és kettős fogatok egész sora elhaladt. Hét órakor már csak néha bukkant elő egy-egy elkésett négyes fogat sebes hajtásban, hogy a többieket utol érhesse. Bene és T.-Újlak között a csetfalvai letérőnél cso­portosult az ünnepi díszbe öltözött megyei 40-es kül­döttség, mig mintegy 8 óra tájban tiszaujlak felől diszes kocsisorral érkezett a főispán kíséretével s azok közt mintegy 15—20 ugocsai vendéggel. — Lelkes éljenzés­sel fogadta a megyei küldöttség a megérkezett főispánt, midőn az teljes magyar díszruhában szép daliás alakjá­val a félkört képező küldöttség elé lépett, melynek szó­noka Hunyady Béla szép átgondolt beszéddel üdvözlé. A több ízben megéljenzett, beszéd után— melyet úgy a küldöttség, mint a főispán levett föveggel hallgatott — szívé­lyes rövid beszédben köszönte meg az ünnepelt férfiú a meleg fogadtatást, mely rokonszenvi nyilvánulás előtte kedves és becses emlék leend, s ő a szívélyesen nyúj­tott jobbot,— monda — hasonló szívélyességgel fogadja el. Ezután a szónokkal s a küldöttség tagjaival kezet szo­rítva kocsijába ült s a szónokot maga mellé ültetve meg­kezdődött a bevonulás imposans kocsisorban, hol elől a járási szolgabiró a rendőrfőnökkel, utánok két megyei huszár teljes díszben, ezek után a főispán kocsija, s vé­gül a küldöttség hosszú kocsisora következett, lelkes és meleg hangon előadott szónoki beszéddel üd­vözölte a megérkezett főispánt, melynek rövid foglalatja körülbelől a következő: Üdvözöljük méltóságodat tisztelettel, bizalommal és lelkesedéssel e vésztől sújtott s részben romban levő ősi hajlékban, mely századokon át a közügyek terén ki­fejtett kitartó munkásság, hazafias aggodalmak és nem­zeti törekvéseknek szolgált hajlékul, hol vértanúig ha­lált halt édes atyja fáradozott a közügyek terén. Üdvö­zöljük mint a végrehajtó hatalom képviselőjét, őseinktől örökölt alkotmányos érzületüknél fogva tisztelettel; üd­vözöljük nemcsak mint nagynevű őseinek utódát, de sa­ját kiváló tehetségeinél, lovagias jelleménél törhetlen ha­zafiasságánál fogva is feltétlen és osztatlan bizalommal. — Méltóságodat a megye közönsége gyermekkora óta ér­deklődő figyelemmel kisérte. Örömmel láttuk a hazával együtt oly sokat vesztett gyermeket reményteljes deli ifjúvá fejlődni, s keblünket a féltékenység érzése szál­lotta meg, midőn mint ifjú a szomszédos törvényható­ság egyik kerületében vállalt képviselői megbízást, mert mi magunkénak tartottak méltóságodat. Figyelemmel kí­sértük törvényhozói működését, mely ment volt minden feltűnési vágytól, de a meggyőződés, kötelességérzet és lángoló hazaszeretet adott irányt e­ terem­ működésének. Régi vágyaink teljesülve vannak. Üdvözöljük határtalan örömmel és lelkesedéssel, mert most már miénk s éppen azon magas állásban mely legjobban megilleti s melyen legörömestebb látjuk. Egy szivvel egy lélekkel kíván­juk, hogy méltóságodat e diszes állásában megyénk s hazánk üdvére és örömére az ég kegyelme sokáig tartsa meg. Az éljenzések által többször félbe­szakasztott me­leg üdvözlő beszédre a főispán hasonló melegséggel vá­laszolt, s azután a helyettes alispán vezetése mellett a közönség zajos éljenzései közt a főispáni termekbe vonult. III. A beiktatás. Ezalatt a megye közönsége a zöld gályákkal felé­­kesített megyeháznak ez alkalomra különösen feldíszí­tett nagy termébe vonult, hol Jolszti Gyula alispán­ helyettes a kögyülést megnyitotta, melynek egyedüli tárgya a főispáni beiktatás volt. A közgyűlésbe 3 tagú küldöttség által meghívott főispán beléptekor szűnni nem akaró zajos éljenzés tört ki, melynek csilapultával a főispán röviden előadá, hogy hivatalos esküjének letétele és a főispáni székének el­foglalása végett megjelent. Erre felolvastatott a kineve­zésről szóló legfelsőbb kézirat, s utánna a főispán fér­fias szilárd hangon letéve a hűségi esküt, s a megú­jult éljenzés lecsilapultával, szép higgadt rokonszenves előadással gyakran megújuló éljenzések között ritka szép hatású székfoglaló beszédet mondott. Kifejezést adott azon érzelmeknek, melyek őt ez ünnepélyes perezben áthatják. Bizalommal jött ide — úgymond — e szép megyébe, hogy annak élére állva, A DVÖZLET (b. Perényi Zsigmond főispáni székfoglalása alkalmára.*) Beteljesült, a mit szivünkből kértünk; Miénk vagy végre, itt vagy, éljövés! Oly várt valál, oly kedves vagy Te néküink, Mint a tavasz, ha múlni kezd a tél. Oly kedves vagy, mert rég ismerjük lelked, Mely hisz, imádja, féli Istenét; Mert az egyház hű fiát látja benned, Ki védni fogja szent, igaz ügyét! Oly kedves vagy, oh mert dicső nemtője Nagy őseidnek itt örökkön él. *) *) A bereg-ugocsai gör. kath. papság ezen hazafias üdvöz­lete múlt számunk bezártakor érkezett hozzánk a ez okból elébb nem közölhettük. Szerk. A negyvennyolcz,... Mohács gyász temetője... Rólok sokat, — igen sokat beszél. Ez ősöknek dicső utódja vagy Te, Hisz jársz erényük tiszta nyomdokán. Eddig élted a honügyek közt folyt le: Hazádnak éltél tettel, igazán. Te óhajtott és kedves vagy minékünk, Mert pártfogónk, képviselőnk valál. Szeret, bízik s remél benned hű népünk, Hisz oly barátot mást alig talál. Fogadd jó szívvel, hogy örömrepesve Emelt kebellel érkezünk eléd, Hisz keblünk rég az alkalmat kereste, Hogy tárja fel előtted érzetét. Üdv, béke néked két megyénk vezére! Teremjen áldást tett­ dus életed, Legyen boldogság működésed bére, Kettős boldogság: megyédé­s tied! Velünk ma népünk ezt kívánja néked, Az a szegény orosz bérczlakta nép, A ki, mióta e hazába lépett, E honnak adta szivét, életét. Ki Álmossal vérzett e szép hazáért, Magyarral vitt török, tatárhadat; Stákóczyval küzdött a szabadságért, És negyvennyolczban hazafi maradt. Oh meg ne vesd e nép ragaszkodását, Fogadd szerencse s üdv kivánatit; Nem adhat ő neked becsesbbet másat, Mint lelkét, s szive dobbanásait. Élj boldogul és boldogítsd megyédet, Áldást teremjen bölcs kormányzatod; Még egyszer szivből ezt kívánjuk néked, Midőn ispáni széked foglalod. II. A bevonulás. Muzsajban Hunyady Béla küldöttségi elnök kapuja előtt várta a menetet a megyei bandérium élökön Szabó Jó­zsef, Mocskonyi és Veres Lászlóval, s a megérkező ko­csisor előtt sebes ügetésben vonultak egész a megyehá­záig. Közvetlen a főispán kocsija előtt pedig a gr. Schön­­born uradalom által küldött molnár — kék magyar díszruhába öltözött három banderista lovagolt.­­ A város végétől kezdve mindenütt népcsoportok állottak az útteleken és házak előtt melyek lobogókkal voltak dí­szítve. Legsűrűbb volt a néptömeg a fapiacz és a hid közt felállított diszes diadalkapu előtt, mely zöld fenyő­­galyakkal, címerekkel, zászlókkal s „isten hozott“ feli­rattal diszitve igen szép látványt nyújtott s körülte Ri­­csey Samu városi főkapitány által példás rendben el­helyezett nagy néptömeg s Gönczy Károly zenekarával várta a menetet, melynek megérkezésekor hosszan tartó zajos éljenzés harsogta túl a zene hangjait. A hídfőn a piaczon egész a megyeházáig élő sorfalat képezett az érdeklődő közönség, míg az ablakok mindenütt kiváncsi hölgyek­kel teltek meg. A megyeház kapujánál a megye főjegyzője Jolszti Gyula mint helyettes alispán a megyei bizottmány élén J. E.

Next