Bereg, 1888. (15. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

1. szám. — XIV. évfolyam. B E B E Gr Beregszász, 1888. január 1. a következő észrevétel kíséretében van szerencsém be­terjeszteni. Az egész megye területén levő községek előirány­zatainak vizsgálatánál rendkívüli intézkedést igénylő esetek elő nem fordulnak; volt eset, hogy némely kör­jegyzőségben a jegyzői járulék felemelését czélzó tö­rekvés mellőztetett azért, mert az aziránti eljárás nem az 1886. évi XXII. t.-cz. 66. §-nak megfelelő módon eszközöltetett, s igy a kiadás mindenütt az előző év szükségleteihez viszonyittatott, mely eljárás azonban nem zárja ki azt, hogy az arra­ jogosultak igényei a törvényes formák betartása mellett még az év folyamán érvényre jussanak, melyre nézve a 2. §­. alatt tiszte­lettel becsatolt határozati javaslatban felvett intézkedés is kiterjeszkedik. A tiszaháti szolgabirói járásból: Nagy-Bereg, B.­­Ujfalu, Tarpa és Mező-Vári. A kaszonyi szolgabirói járásból: Nagy-Dobrony . A munkácsi szolgabirói járásból: Gát, Izsnyéte, Gorond, Sztrabicsó és Cserlenc. A felvidéki szolgabirói járásból: Drágabártfalva, Kis-Almás, Makaria, Nyiresfalva, Romocsaháza, Alsó- Remete, Sarkad községek — s igy a megye területén 17 község az — mely pótadó kivetés nélkül szükség­leteit törzsvagyon jövedelemből fedezi, ellenben 257 község kiadása pótadóból állittatik elő — és pedig: 1- er. A tiszaháti szolgabirói járás 34 község ter­hére 727-25%, átlag 21’38%, 2- er. A kaszonyi szolgabirói járás 26 község ter­hére 628%, átlag 24­5%, 3- er. A munkácsi szolgabirói járás 87 község ter­hére 4391‘50°/o, átlag 5048%, 4- er. A felvidéki szolgabirói járás 40 község ter­hére 1628-25%, átlag 40-70%, 5- ör. A szolyvai szolgabirói járás 70 község ter­hére 1998-60%, átlag 28-55%. Most már az 1887. és 1888. évek közötti külön­bözet feltüntetésével át méltóztatik látni a közteher fokozatát és pedig: I. Tiszaháti szbirói járásban 1887. évben volt 15-33%. 1888. évre kivettetett .... ^11h38%^ több — 6-5°/o. II. Kaszonyi szbirói járásban 1887. évben volt 16-74%. 1888. évre kivettetett .... 1­_24­5%^ több — 7-41%. III. Szolyvai szbirói járásban 1887. évben volt 26-20°/°. 1888. évre kivettetett . . . . 28-55%. több — 2-35%. IV. Felvidéki szbirói járásban 1887. évben volt 29-59%. 1888. évre kivettetett .... 40-70%. több — 11-11%. V. Munkácsi szki­ói járásban 1887. évben volt 37-63%. 1888. évre kivettetett .... 50-48°­0. több — 12-85%, s igy az öt járás terhének egyesítését öt egyenlő részre osztva — kitűnik, hogy az egész megye területén az 1887. évi 25-09.% ellenében 1888. évre 36-48­%, tehát 11-39%-val több átlagos pótadó terheli a lakosságot. Ezen teher fokozata onnan ered, mert a kir. tan­felügyelő úr f. évi 3373 és 3426. számú hivatalos át­iratai alapján biztosított iskolai járulékokon kívül a folyó évi október 13-án tartott közigazgatási bizott­ságból 1297. K. B. sz. alatt kelt határozathoz képest 12865 frt és 39 kr. régi tanítói nyugdíj hátralékot kelletett szétosztva kivetni, mely összegből a tisza­háti 1550 frt 50 kr, a kaszonyi 1404 frt 33 kr, a munkácsi­­4857 frt 92 kr, a szolyvai 2332 frt 76 kr. és a felvidéki szolgabirói járást terhelőleg illette 1993 frt 72 kr, ezeken kívül Beregszász 192 frt, Munkács rendezett város pedig 534 frt 16 kr. hátralékkal szerepel. Az 1876. évi XIV. t.-cz. 142. §. határozmányaihoz képest felállított körorvosok fizetéseit tárgyazó s 1884. évi november 4-ről 9517. k. ig. sz. alatt kelt alispáni rendelet alapján kivetett összegek az előirányzatok vizsgálatánál érvényre emeltettek, ugyszinte: Az 1870. XLII. törvény alapján készült és a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumnak 1883. 34076. és 1884. évi 61285. sz. alatt kelt magas ren­deletével jóváhagyott közjegyzői nyugdíjszabályzat 3. §-a értelmébeni összegek az egyes községek előirány­zataiba szinte felvetettek. A „Bereg“ czímű hetilapra vonatkozó folyó évi 91./9952. B. számú határozat érvényesítését a 3. §/. alá csatolt kimutatás igazolja. Az 1886. évi 45./1792. B. számú bizottmányi ren­delkezéssel a „Beregmegyei gazdasági egyesület“ ré­szére megszavazott járulék 4. §/. alatt oldalitott kimu­­mutatás tanuságaként­ 470 frt erejéig biztosíttatott, mely­­eljárásnál az 1881-ik évi népszámlási adat vézetett irányadóul. A közköltségek kivetésénél az 1886. XXII. t.-cz. 138. §-a által kedvezményezett adónemek összegeire figyelem fordittatott. Tek. bizottmány! a költségvetések vizsgálatánál a törvény rendelkezései voltak irányadók s az észlelt hiányokra nézve az intézkedés mindenütt megtétetett, a közterhek mennyiségét hivatalból állapítván meg, s igy a fentebb hivatott 1/. alatti kimutatással oda ipar­kodván hatni, hogy az adózók helyzetéről ne csak köz­ségenként, de közjegyzői terület és szolgabirói járás egybevetésén kívül átnézetet nyújtsak az egész megye területén divó közterhek átlagáról s azon teher­külön­­bözetről, mely az 1887. és 1888. évi előirányzatok közt felmerültek, mely körülményes jelentés mellett az 1886. évi XXII. t.-cz. 126. §. alapján hozandó hatá­­tározat javaslatát a midőn beterjesztőn szerencséltetem, aziránt esedezem, méltóztassék ezen előterjesztést bölcs belátása szerint méltányolni. Szabályzat az országos tenyésztési czélra évente tavaszszal megejtetni szo­kott általános bikavásárlásoknak és a bikák kiosztásának fo­ganatosítása ügyében. 1. Csak tiszta vérü s határozott fajta és bika­jelleggel biró, a mainál 140 c­entiméternél magasabb s a márczius hóban kezdődő kiosztáskor harmadfél évnél idősebb magyarfajta, illetve a másfél éves kort ugyanakkor meghaladó berni, (simmenthalsaani), pinz­­gaui, mölthali, kuhlandi vagy allgaui-fajta bikák vé­tetnek meg darabonkint és átlagban 250 forintnál, illetve 200 forintnál nem magasabb árakon, kizárólag oly gazdaságokban, a­hol és a­melyeknek környékén ragadós állati betegség nem mutatkozik. 2. Az ilyen bik­at a minisztériumnak eladni szándékozó tulajdonosai, illetve ezeknek megbízottai, legkésőbben január hó 15-ig közvetlenül a kerületi állami állatorvoshoz forduljanak írásban eladási aján­lataikkal, melyekben a vételre kínált minden egyes bikának fajtája, kora (eltetési év és hónap), szabott ára, állomási helye, származása, neve és netáni törzs­könyvi száma és végül különös ismertető jelei, (pél­dául: a meglevő bélyeg neme, alakja és helye) hatá­rozottan és külön megjelölendők. Pirók színű vagy fehér fark bojtú, továbbá a fülkagylókban csak fehér szőrrel biró magyarfajta bikák, valamint általában a fekete tarka színű vagy félheréjű bikák semmi esetre sem vásároltathatván meg, ezek már az ajánlatokból kihagyandók. 3. A bikáknak szakértői megvizsgálását a kerü­leti állami állatorvos az említett ajánlatokra vonat­kozólag innen nyerendő meghagyás alapján a hely­színen teljesíti, s ugyan­akkor minden egyes bikáról, melyet tenyésztésre feltétlenül alkalmasnak és meg­­vásárlandónak talált, egy különös szemle-jegyzőkönyvet vesz fel, melyet az eladó vagy megbizottja alá­ír azon kötelezettséggel, hogy az állatot a minisztérium részére fenntartja, míg ez a megvételt illetőleg határozván, erről őt a kerületi állami állatorvos útján értesíti. A szemléknél eddig szokásban volt bélyegzések mellőzendők. 4. Ha ezen határozatban a bika megvettnek mon­datik ki, az eladó köteles azt április hó 15-ig díjta­lanul eltartani, ellenben, ha a bika elhelyezése a mon­dott napig meg nem történnék, a tulajdonosnak április 16-ától kezdve a bika kiadatásának napjáig, naponta 2 klgr. zabot és 7 klgr. szénát számítva, tartási dij czimén negyven (40) krajczár napi költség megtéri­í­tésére igénye van, a gondozásért azonban külön díjat egyáltalán nem számíthat fel. Az eladó az állatnak megfelelő tápláltságáért, ki­fogástalan gondozásáért, minden erőművi sérüléséért egészen az átadásig, úgyszintén a tényleges átadást követő harminc­ napon át a bikának teljesen megfe­lelő tenyész­képességéért felelős. Végül pedig az eladó a bika állomáshelyének esetleges változását a kerületi állami állatorvossal ha­ladéktalanul közölni és vasúti szállítás esetén az álla­tot a marha-rakodásra engedélyezett legközelebbi állo­másra díjtalanul elhajtani tartozik. 5. A kiosztásra rendelkezésre álló bikák elhelye­zésének czélja első­sorban szegényebb sorsú községek, másodsorban pedig vagyonosabb községek, illetőleg a magán tenyésztők okszerű marha tenyésztésének elő­mozdítására lévén, az említett állatok annak idején mi­előbb kiosztandók lesznek, akár a teljes vételárnak legfeljebb három, kamatmentes, fél évi részletben tör­ténendő lerovásával, akár a vételárból bizonyos szá­zaléknak elengedésével, vagy esetleg még ezen felül a kedvezményes árnak háromnál nem több, kamatmen­tes fél éves részletben leendő törlesztése mellett, sőt egyes — kiváló figyelemre méltó — esetekben s a mutatkozó készlethez képest, az állatok a tulajdonjog fentartásával vagyis csupán használatra ingyen is ki­adatni fognak. 6. Hogy a szükségletet kellő időben teljesen is­merve a jelzett vásárlásokra szolgáló költségadomány összege által megállapított számban ekként elhelyez­hető tenyészbikák mihamarabb és biztosan kiosztat­hassanak, az e tárgyú kérvények a minisztériumhoz czimezve és 50 kr. hélyeg-jegygyel ellátva legkésőb­ben február hó 15-ig közvetlenül a kerületi állami ál­latorvoshoz benyújtandók. Ezen kérvényekben határozottan megjelölendő a kívánt bika fajtája, a netalán óhajtott kedvezmények s az ezeknek nyújtását támogató indokok, továbbá a már meglevő és alkalmas bikák, úgyszintén a tehenek száma s végül a marha rakodásra engedélyezett azon állomás, melyen a bika vasúti szállítás esetén átvé­tetnék. A községek kérvényei az illetékes járási főszol­­gabirák által is véleménynyel láttamozandók azon esetekben, ha a rendesnél nagyobb (például 20-nál több százalék leszámítása, vagy használatra ingyenes kiadás) kedvezmény kéretik. 7. Az elhelyezésre kijelölt bika átvételével járó és az átvevő által egyaránt pontosan betartandó fel­tételek a kötelező nyilatkozatban felsorolvák s rend­szerint a következők: a nyilatkozatot elfogadott kö­teles a kij­­ölt bikát haladéktalanul átvenni, jól gon­dozni és takarmányozni, kizárólag tenyésztésre használni míg e czélra alkalmas, azontúl pedig az állatnak erre használhatlan voltát, közvetlenül a kerületi állami ál­latorvoshoz bejelenteni s ezen körülményt ugyanakkor állatorvosi lelettel igazolni; továbbá, ha a bika va­gyontalan községnek ingyenes használatra osztatik ki, az állatot az említett bejelentés és igazolás után to­vábbi rendelkezésre jól táplált állapotban díjtalanul vissza­szolgáltatni, ellenben, ha az állat bármilyen fize­tési kikötéssel engedtetett át, ezen kötelezettségnek az illetékes királyi adóhivatalnál minden tekintetben (ösz­­szegek és fizetési napok) pontosan eleget tenni. Sándor által oly szép regékkel kapcsolatban meg­­énekelt Somló, Tátika, Szigliget s a szüreteiről hires Ba­dacsony, kissé távolabb Keszthely s a viszhangos Tihany. A somogyi oldalon Sasvár felöl 5 kocsiban kö­zeledtek a kirándulók s Kálmán a második kocsiban a szép Malvin ajkairól ismerte meg a vidék neveze­tességeit. A szép nő, mint lelkes magyar leány ismerte Kisfaludy költeményeit s magyarázatához idézett a kedves regékből. — Kálmán pedig, mintha e költe­mények szépségeit nem ismerte volna eddig, egész odaadással hallgatta azokat s tekintete a beszédes aj­kakon függött. — Nos Podlák­ úr, megbánta-e, hogy elfogadta ajánlatunkat? Nem volt-e kiváncsi Magyarhon e szép­ségeit s nevezetességeit látni ? — Ellenkezőleg, asszonyom, azt hiszem, e szép­ségeket e nevezetességeket senki senki sem találhatta oly megragadóknak, feledhetetleneknek, mint én. — Úgy! S én csak azon csodálkozom, hogy ön az oly megragadóknak talált nevezetességekre, vidé­künkre nem is néz. Pedig látja, most tűnik ott fel a Balaton, nézze, mily csillogó, mily csendes vizecske ez! — A magyar tenger, valóban a magyarországi vizek királya gyönyörű helyen választotta ki lakását. S önök szerencsések, asszonyom, hogy ily közelben lakhatnak hozzá. — S mi szerencsésebbek vagyunk, mint a túlsó oldaliak, mert mi zavartalan jöhetünk e szép helyre s nyugodtan szemlélhetjük e szépségeket s gondolkoz­hatunk el, mert ezen az oldalon a kalmár szellem még nem ütött tanyát, mi vendégeinket nem kényszerítjük költekezésre, ha vidékünket nézni akarja, nem korlá­tozzuk, hogy merre menjen s nem akasztjuk a nyakába a kalauzokat, kik hol kísérjék, hol kövessék s gondola­taiban folyton zavarják. A mi oldalunk a felszabadult boldogság, a másik oldal a lebilincselt szépség. Látja itt szabad a tér, nyílt. Itt őszintén tárja fel ön előtt a bejuthatást s közel s távolban senki nem akadályozza meg repülését .... azaz hogy sétáját. Most veszem észre . . . hahaha . . . hisz­en öntől mintegy köve­telem, hogy megyém, vidékem előnyeit ismerje el . . . na ne is hallgasson senkire; ne higyje ön, csak a mit lát, de aztán a mit lát, azt higyje ám . . . — Valóban asszonyom, ha az ön ajkairól hal­lanám a Nyirség dicséretét, még azt is szépnek tar­tanám, pedig higyje el asszonyom, ahoz már nagy rá­beszélő tehetség kellene. — Pedig látja, ha a szabadságot kedveli, szeret­hetné a Nyírséget is, hol nyíltan s egyformaságban, mint az őszinteség, tűnik fel a vidék, hol a nép any­­nyira eredeti fajához, vogy csak nehezen tudja alkal­mazni magát a mai kor kifacsart követelményeihez, — a szabad helyen őszinte nép lakik, kik a vendég­szeretetet nem vendégeikhez, hanem mindég magukhoz, szivükhöz mérik. Hanem én nem akarom az ön kö­telességét tenni; a homok, hegyek lakója, lakást vál­toztatott, éljünk a jelennek; no is nézze, nem lepi meg a Balaton? — Majdnem homoknak néztem a csillogó vizet s épen elgondolkoztam rajta, hogy milyen nap süt le ily szint játszi" feltekintve veszem észre, hogy meg-megmozdul, pedig a homok, ha mozdul, repül is . . . Meglepő e víztükör s e halász bárkák repülni látszanak a vizen, szinte hallani vélem a halász ajkairól a dalt: Hullámzó Ba­laton tetején .... Ezt a nótát tudom csak a Balatonról, pedig ez nem igen illik­ reá, hisz oly csendes, nyugodt e víz. — Mert most igazak járnak rajta. Óh mond ön­nek el az én halászom, az öreg Péter történeteket, a­melyben megvan fejtve a Balaton minden szeszélye. Ha gonosz emberek készülnek útra, vagy szállnak sima lapjára, alulról kezd valami dörmögő hang szó­lani, mint mikor nem tetszik valakinek valami, s nem akarja nyíltan megmondani. Majd később hangosabbá válik a hang s egy oldalról a másikra szalad, a viz szélei locsogni kezdenek, a parton tajtékot ver fel, mig közepete szelíd, csendes; majd később mozogni kezd az egész viz, hullám hullámot ér, zaj, bömbölni keletkezik, mibe siró, nyögő hang vegyül; a szél pedi és nevet, kaczag és sipolva járja be a területet s viszi messze vidékre a hirt, hogy a Balaton haragszik. A fecskéket, sirályokat ragadja magával a szél, s néha úgy tűnik fel, mintha a vízbe csapná a madarakat s feltekintve már más madár­csoportot hoz a szél. Oh uram, én már sokszor hallottam a Balaton háborgását, fülemre húztam takarómat s még ott is hallottam. Ne kívánjuk azt, hogy a Balaton haragudjék. Aztán, hogy nem ismer más nótát a Balatonról? na, majd eldanulok önnek egyet, a mi egy történetről szól, a mit itt mindenfelé danolnak, lányok, fiuk. Megtanítom önt reá. — Mikor asszonyom? 55500/1887. V. Másolat.

Next