Bereg, 1892. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

7. szám. XVIII. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. , 1892. február 14. BEREG. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP.­­ BEREGVÁRMEGYE, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG­, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET­ ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak : Egész évre 4 írt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám ára 10 kr. Nyilt tér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: MATAVOVSZKY BÉLA Szerkesztői iroda : Beregszász, barát-utcza 25. sz. Előfizetés és hirdetés dijai a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény-utcza 503. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. Polgárságunk. Szeretettel csüggünk hazánk felvirág­zása eszméjén. Területeink, melyeket az Ős hódítók vérök hullása árán szereztek meg, s százados küzdelmekkel tartottak fenn az utódok, a jelenkor számára, gondos figyel­münk tárgyát képezi. Szívünk örömre­­job­ban, ha szemléljük a földmivelés, az ipar, a kereskedelem fokonkénti kifej­lését, ha látjuk, hogy immár a külföldről nemcsak a politikai küzdelmekben, de a munkásság terén is m­ind nagyobb függetlenségre teszünk szert. És szeretettel gondolunk arra a népre, a kik által és akikben nyer kifejezést ha­zánk haladása! Szentebb nekünk a mi sze­gény magyar hazánk, mint a klasszikus kor ezer örök emléke s örömestebb időzik kép­zeletünk hazánk munkás, hangyaszorgalmú népe között, mint a gúlák rabépítőinél. Nem az acropolis és kolosseum óriás művei, de boldog és egyszerű magyar községeink hat­ják meg lelkünket. Ne legyen mi közöttünk nézeteltérés, ne legyen viszály a társadalom elemei kö­zött, melyek a magyar haza javára működ­nek valamennyien. A miniszterek és főispán, akik kormányoznak, és a nép, amely a tör­vényes hatalomnak tisztelettel aláveti ma­gát, a bíróság, amely ítél az emberi termé­szet rész indulatai felett és az iskolák, hol e rosz indulat megszüntetésére s a nemes érzelmek kiművelésére törekednek, a föld mivel, aki a mindennapi kenyeret termeszti s az iparos és kereskedő, kik az emberi ké­nyelem eszközeiről gondoskodnak­, mind­­megannyian annak a társadalmi gépezetnek hasznos és szükséges tagjai, melynek állam a neve, s mindvalamennyien, mint emberek nemzeti múltúnk emlékeivel, jövőnk iránti törhetetlen kitartásunkkal a nemzetet ké­pezve, magunk s utódaink javára működünk. Úr és szolga avult fogalmak,­a társa­dalomban lehetetlenek is, mert mindannyian hasznos és egyaránt fontos hivatást végez­nek, tövényeink is ez értelemben szer­kesztvén Polgár, törvények, és intézmények ál­tal védett szabad, független polgárság ha­zánk lakosssága. Azért az osztályok közötti harc a bűn és vétek, az egyetértő, törvény­­tisztelő munkás élet kötelesség. A közéletben látszólag fentlevő különb­ségtétel tényleg nem létezik, az embereket nem a jog, hanem a műveltség különböző volta választhatja mai időnk szerint szét, s hogy még a viszonyokban rejlő ezen szét­választás is eltűnjék, arra való a művelődés kötelessége. „Az én udvaromban az udvarképessé­get nem a születés határozza meg, hanem a férfinál a becsületes jellem, nőnél a jó hírnév.“ Tényleg ezt a mondatot adja szá­jába Jókai a jövő század ideális fejedelem­­nőjének. Jókai ezen eszméje a valódi, ne­mes demokráczia értelmében van mondva. Azt óhajtja mindenki, ki a hazát s a hazá­ban a nemzetét őszintén tiszteli és szereti. Az emberek vagyoni helyzete soha sem lesz egyforma, ez ellenkeznék magával az emberiség fejlődésével is. A vagyoni helyzettől pedig sokszor a műveltség és képzettség is függ, de azért a különböző képzettségű elemek becsületes jellem és jó hírnév mellett mindig egyenlők. E tekintet­ben kell különösen vallanunk, hogy a ne­messég, a szívnem­esség kötelez. Helytelen felfogás volna azt mondani, hogy a műveit elem „ereszkedjék le“ a kevésbé mű­velthez. Helytelen, mert ez bizonyos tekin­tetben sü­lyedést jelentene. Ne „ereszkedjék le“, hanem „emelje fel“ az értelmiség magához a kevesebb értelmi kiképzéssel bíró s különben elegendő neveltségű eleme­ket. Így nemesíti meg egyik tényező a má­sikat, s közvetve igy szolgál valamennyi a haza javára. Aki nem ezt vallja, nem óhajtja a nemzet fejlődését, nem műveli azt tehet­sége szerint; jóravaló restség bűnében s közvetve hazafiatlanságban szenved. A társadalom és emberiség fejlődésének nagy processusában időről-időre változások állanak be. A nemzet egyes rétegei kifej­lődnek, műveltségük emelkedik; régebbi, nyersebb erkölcseiket levetkezik, mint ru­hát — a társadalmi osztályok. A társadalmi műveltség és erkölcsnek az a foka, a melyen csak még a múlt században is nemes ura­ink, táblabiróink állottak, ma már általá­nosságban a jómódú polgárelem és nép által is túl van haladva, s ha még ma kü­lönbség van pld. a literátus elem és a kis városi polgárság értelmi képzettsége között, ez hova­tovább teljesen el fog enyészni. Kettős irányban látjuk e különbségté­tel elenyésztetésének kötelességét. Egyrész­ről az értelmiséget kötelezi az, hogy a ki­váló polgárelemet társaságába felvegye, más­részről, hogy a polgárelem saját művelődésére nagyobb gondot fordítson. Gondja legyen különben arra, hogy az iparos és kereskedő pályákra iskolázottabb, tanultabb ifjúság lépjen, s a szakismeretek elsajátítása mellett ne legyen elzárva az értelmi továbbképzéstől. Nagy városaink e tekintetben jó pél­dával szolgálnak, hogy a kereskedő és ipa­ros ifjúság életképes pezsgő egyesületeket tart fenn s olvasgatás és műveit szórakozás által megfelelőbbben neveltetik. Erre kellene minálunk is gondot for­dítani Az iskolai képzés, melyet a nép- és iparos-iskolák nyújtanak, betetőzését nyerné ez ifjúsági egyletek által s bizonynyal jó hatással lenne a jövő polgárságának értelmi fejlődésére. Hitter Ferencz: Beregvármmegye népoktatásü­gye az 1890/1. iskolai évben. A beregmegyei kir. tanfelügyelőségnek a közigazgatási bizottság f. évi január hó 14-én tartott ülésében felolvasott jelentése, mely jó­részt az 1890/91. évi adatokkal foglalkozik, első részében az általános tanügyi tényezőket öleli fel, hűen az 1890/91. évi statisztikai gyűjtéshez. Az adatok teljes tárgyilagossággal vannak ösz­­szeállitva, amint azt olvasóinkkal, kik várme­gyénk kulturális ügyei iránt érdeklődnek, az alábbiakban közöljük. Az ily jelentések csakis akkor bírnak értékkel, ha azok a tényeknek megfelelnek, mert az orvoslásra szoruló állapo­tokról csakis úgy lehet szerezni biztos tudo­mást, azért a jelentésben a létező s eddigelé kellően nem orvosolt hiányok sehol szépítgetve nem lettek. A jelentés második részletes fejezete az egyes tanügyi tényezőket sorrendben veszi tag­lalás alá, véleményt mondva úgy a jelen hiá­nyainak okairól, valamint a jövő jó irányú fej­lesztése érdekében követendő eljárási módoza­tokról, melyekben programmszerűleg vannak feltüntetve a tanügyi adminisztráczió legsürge­tőbben megoldandó kérdései. Miután a közigazgatási bizottság f. évi január hó 14 én 4—128 sz. határozata szerint a kit tanfelügyelői jelentés egész terjedelmében ki fog nyomatni s igy közönségünk a megyei tanügyet illetőleg abból teljes tájékozást nyer­het, a második fejezetet e helyütt nem kö­zöljük . Az első fejezet szerint: „Beregvármegyében az 1890/91. tanév vé­gén a községegyesitések folytán a polgári köz­ségek száma már csak 247 volt. E szám ma­gában foglalja mindazon községeket, melyek­nek egy biró elnöklete alatt helyi képviselőtes­­tületek és külön községi háztartásuk volt; úgyszintén ide van számítva vármegyénk két rendezett tanácsú városa is. E községek közül helyben tartott iskolát 211, csatlakozott más, iskolával bíró községhez 28, teljesen iskolázás nélkül volt 8, mely utóbbi községek azonban összesen 1123 lakosság mellett együttesen csakis 198 mindennapi és ismétlő tankötelest számlál­tak . — látni való tehát, hogy egy jókora község­nek együttesen is alig felelnek meg s az isko­láztatás hiányának is az a valódi oka, hogy elzárt hegyközi fekvésük miatt nem lévén képes saját erejükből iskolát f­entartani, de még az egyes községekben levő csekély számú tankötelesekért az állam sem fektethetvén be egyéb, égetőbb szük­ségek mellett a kívánt összeget, más községhez sem csatolhatók. A népoktatási tanintézetek összes száma volt 275; ezek közül állami jellegű 56, községi 6, magán 1, r. kath 12, gör. kath. 136, ev. ref. 63, és izr. 1. A tankötelesek összes száma 29767 volt. Ezek közül 6—12 éves 21718, 13—15 éves 8049. Vallásra nézve r. kath. 2572, g. kath. 15047, ev. ref. 7702, ágostai 104, izr. 4342 Nyelvre nézve magyar 14­905, német 975, tót 172, rut­áén 13715. Nemre nézve fiú 15066, Lány 14701. A 29767 tankötelesből tényleg járt isko­lába: elemi népiskolába 17072, ismétlő iskolába 5170 iparostanoncz iskolába 404, kereskedelmi tanoncziskolába 26, polgári iskolába 179, közép­iskolába 204. Tényleg iskolázott tehát 11874 fiú és 11.181 leány. Ezek közül volt r. kath.­­218, g. kath. 10721, ev. ref. 7027 ágostai 86, izr. 3003. Vagyis iskolázott a róm. kath. tankö­telesek 96%-a, a g. kath. 71%-a, az ev. ref. 9l°/0-a.

Next