Bereg, 1893. (20. évfolyam, 1-54. szám)

1893-03-26 / 13. szám

13. szám. XIX. évfolyam. B E R E G Beregszász, 1893. márczius 26. hasági terményen kívül, egyébb kereskedelmi, vagy ip­ari czikk, sem megőrzés, sem olcsó előleg nyerhetés czéljából beraktározva nem volt. Ez világosan mutatja, hogy kereskedőink és iparosaink még nem ismerték fel azon elő­nyöket melyek részükre az áruraktári intézmény­nél kínálkoznak. Pedig a társadalomnak talán egy osztálya sincs annyira reáutalva a hitel, még­pedig olcsó hitel igénybe vételére, mint a kereskedő és ipa­ros, mivel mindkettő állandóan hitelezni kény­telen vevőinek még akkor is, amikor neki az ő beszerzési forrásánál »még«­, vagy »már« nincs hitele. Előáll most az az eset, hogy ilyen körül­mények között laison­ változás következik ; mond­juk kezd kitavaszodni és elérkezik az ideje an­nak, hogy a tavaszi és nyári czikkek beszerez­tessenek a szokott forrásból. Igen de ott esedékes tételek vannak, melyeket a kereskedőnek előbb ki kell egyenlíteni, ám de az ő pénze részint adós vevőinél, részint pedig téli áruiban fekszik. Mit cselekszik már most? Hitelezőjét ki kell elégítenie, adósainál pénze biztos helyen van ugyan de nem folyósítható, talán nem is ese­dékes új évig; téli áruit nem adhatja el, mert arra vevőt nyáron nem kap, hacsak nagy vesz­teséggel nem akarja el­kótya­vetyélni, miután sok pénze fekszik benne. A dolog igen egyszerű: téli áruit beviszi az áruraktárba és ha sehol a világon már hitele nem volna is, ott adnak neki 60%-ra hitelt az áruk 75%-a értékében. Mikor a tél beköszönt, kiváltja a téli árut, és berak­tározza a nyárit, ha arra ismét szükség lenne. Iparosok kik télen át előre dolgoznak mint asztalosok, szabók, stb. kik már kész árukkal rendelkeznek, vagy anyag­készletük nagy, de czikkeiket csak nyáron értékesíthetik, igen de addig újabb anyagra, más anyagra van szüksé­gük hogy dolgozhassanak; hitelük már ki van merítve, élniök azonban kell, nekik is, segéde­iknek is, hogy segíthetnek magukon ? Felelet: Beraktározzák értékeiket és vesz­nek előleget reá. Vidékünkről nagy kivitel van Fiume és Oláhország veré dongákban. Az itteni keres­kedő megveszi a friss dongát, ki is fizeti az árát, de azt akkor még szállítani nem lehet, mert nyers, értéke kevesebb és szállítási díja roppant nagy, a száraz dongákéhoz képest. A dongák­nak jó szellős helyen ki kell száradni, de addig az itteni kereskedőnek benne fekszik a pénze, holott arra nagy szüksége volna, mert vagy ifjabb dongákat vagy­ más árut vehetne a most előnyös árban. Hogy segíthet baján? beraktá­rozza a nyers dongákat az áruraktárba hol ki szárad, s vesz fel rá előleget melyen újabb don­gákat vásárolhat mire újabb előleget vehet fel. S igy az egész üzletben nem az ő tőkéje hever, hanem nagyrészben az áruraktáré, míg ő a 60%-os pénzen 20% hasznot hajtó további üzleteket köt. főnöke. Ez egy igen szép állás, sőt a­mint lát­szik nyugodalmas is. Nyugodalmasabb és szebb még csak egy állás van: a számvevőszéki el­nökség. Itt, a sajtóirodában termeli Bérezik az ő vígjátékait, melyekkel »bukni is dicső,« de még dicsőbb, ha a pályad­íjakat elüti mások orra elől. És Bérezik Árpád ez esztendőben két vígjátékkal győzött. Mind a kettővel pályázott a nemzeti színháznál is, az akadémiánál is. A nemzeti színháznál a Mai divat-tal leverte a sa­ját Pápá-ját, a nemzeti színháznál pedig azért nem verte le a Pápá-jával a Mai divat-ot, mert ezt időközben visszavonta, miután a nemzeti színháznál elsőnek érkezett be. A Mai divat csúnyán megbukott, a Papa sorsa még függő­ben van. De Berczik Árpád nemcsak a sajtóiroda főnöke, hanem veterán író is, írói körökben ha­tározottan visszatetszett, hogy részt vett a pá­lyázatban. Ennek a visszatetszésnek egy finom gúnnyal megírt tárczában adott kifejezést a Magyar Hírlap, mely jubiláló örömében sem feledte megjegyezni, hogy vannak különben kor­rekt dolgok, melyek­­ nem illenek. S a Ma­gyar Hírlapnak ezúttal is igaza van, mert való­ban a legoktalanabb dolgok közé tartozik, hogy egy író részt vegyen irodalmi pályázatokban. Régi neves íróknak nincs szükségük sem aka­démiai, sem színházi bírálók koszorúira s kez­dők elől elszedni az aranyakat és a babért nem virtus. Hozzá Bérezik Árpád gazdag ember is s már hiába, a skriblerek rósz­májú emberek s nem szűnnek meg gyöngéd czélzásokat tenni És igy van a zsindelylyel is. Zsindelyt csak vagyon számra érdemes hozatni, mert igy ol­csóbb, csakhogy a zsindelynek jó födött he­lyiség kell s ezenkívül pénze is fekszik bent a ke­reskedőnek, részint addig mig eladhatja, részint azon túl is. De miért ksevertesse ő a pénzét esetleg hónapokig zsindelyben, mikor ő 60%-ra arra előleget kap, az áruraktárban, és helye sincsen a zsindely számára? Rajta is az áru­­raktár segít. Cséplőgéptulajdonosok gépeikkel, kovácsok, lakatosok vaskészleteikkel, vagy kész áruikkal, gazdasági gépekkel, ekékkel, bőrrel, bőr- és fa­áruikkal minden más ipari és kereskedelmi czik­­kel, szövettel, posztóval, olajjal, szeszszel, stb. stb. akár beraktározás akár előleg felvevés czél­jából egyedül az áruraktárakhoz forduljanak. Csak ott hol a nagy közönség az előso­rolt esetekben is igénybe veszi ez intézményt lehet állítani hogy az araktár czélja teljesen fel van ismerve. Ezek után, röviden ismertetve e fontos köz­­gazdasági vállalat czélját és jelentőségét, fel­hívjuk reá kereskedő- és iparos közönségünk figyelmét. A beregi ev. ref. egyházmegye köz­gyűlése. — Márczius 21—22. — A beregi ref. egyházmegye e hó 21-én és 22-én tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését, melyen úgy a lelkészek, mint az egyházak kép­viselői teljes számmal jelentek meg. — A gyű­lés iránt nagy volt az érdeklődés, mert ezen kellett az esperesi állásra beadott szavazato­kat felbontani. Egyházi részről Nagy Sámuel jándi ref. lelkész tanácsbíró, világi részről Uray Imre fő­gondnok elnököltek. A tárgysorozat megkezdése előtt mindkét elnök kegyeletes szavakban emlékezett meg az egyházmegye volt esperesének Peterdy Károly­­nak haláláról.­­ Kiemelték az egyházmegye kormányzása, különösen a tanügy terén szer­zett elévülhetetlen érdemeit, megemlékeztek ar­ról a kiváló tapintatos modorról, a melylyel az egyházmegye életét vezette s a melynél fogva ebben az összetartó szeretet lelke volt. Uray Imre gondnok indítványozta, hogy emléke jegy­zőkönyvben megörökíttessék és hogy felállítandó síremlékének költségeit az egyházmegye fedezze, mely indítványok egyhangúlag elfogadtattak. Elnöklő gondnok azután jelentést tett az­­arról, hogy ő abban a zavarban, a­melyet az esperes váratlan halála okozott — elrendelte az esperesi állásra a szavazást, a nélkül, hogy a törvény idevonatkozó rendelkezését megnézte volna s csak később győződött meg róla, hogy eljárása törvényellenes volt, mert neki csak ak­kor lehetett volna a szavazást elrendelni, ha erre az egyházmegye közgyűlésétől meghatal­mazást kap. Ezek előterjesztése után kijelentette, arra nézvést, hogy a szerencsés szerző gyako­roljon valamelyes jótékonyságot a Garai-féle bankókkal különösen s a Teleki-féle aranyok­kal is, főként, ha a Papa is megbukik. S most éppen eleget, talán nagyon is so­kat írtam irodalomról, színháról. Szinte kedvem volna önöket elvezetni a t. házba. De hát nem akarok önökkel áprilist járatni április előtt. Mert a t. Házban ez idő szerint a zárt ülések vannak divatban. Világos, hogy­ ezek az ülések a legérdekesebbek. A zárt ülésekre még a fél holt honatya is elviteti magát, mert itt aztán sans géné lehet veszekedni, gorombáskodni, a­mi különben a nyílt ülésekről sincs — kizárva. Csúnya egy mesterség ez a politika. Egy szörnyeteg, mely egymásután falja föl az embe­reket. Egykor hatalmas, népszerű emberek hir­telen lezuhannak a piedesztálról, intaktnak vélt emberek egyszerrre csak besározva, bekormozva jelennek meg előttünk, de úgy, hogy az édes­anyjuk sem ismerne rájuk. A legkevesebb azok­nak száma, kik tárgyilagosan képesek megítélni embereket és azok cselekedeteit. A túlnyomó többség ideges, gyanakvó, könnyen fellobbanó. Soha ily hamar nem rántottak kardot egy sem­miért. Ne, ne kívánják, hogy a t. Házba vigyem. Különben is már készülődnek hazafelé a hon­atyák, a húsvéti vakáczióra. Az ő dolguk, hogy beszámoljanak viselt dolgaikról önöknek és (már akinek van) ki-ki a­­ feleségének. Vájjon melyik beszámoló lesz a nehezebbik ? hogy a teljesített választást nem tartja érvé­nyesnek, s a szavazatokat felbonthatóknak, ha­nem kéri a közgyűlést, hogy a szavazás elren­delése iránt intézkedjék. A világi elnök ezen előterjesztése és ki­jelentése után nagy vita keletkezett, a melyet az elnökség erőszakos magatartása csak mérge­sebbé tett s a mely elvégre is a közgyűlés tagjainak kettéválasztására vezetett. Tudva levő ugyanis, hogy az esperesi ál­lásra két jelölt állott egymással szemben: Sütő Kálmán somi és Kallós Tivadar beregszászi lelkészek. Uray Imre gondnok az utóbbi meg­választásában buzgólkodott s mindent elkövetett, hogy a többség ezé legyen. Ennek daczára már a gyűlés előtti napokon tudva volt, hogy a beadott szavazatok többségével Sütő Kálmán lett megválasztva. Uray Imrének a választások alatt tanúsított magatartása a közgyűlés tagjai­ban azt a benyomást keltette, hogy kijelentése nem a törvény megvédése, hanem pártérdekből történt, azért ellene a hangulat már a vita ele­jén izgatott volt. A vitában mindkét párt emberei s az egy­házmegye ügyésze is részt vettek. A Sütő-párt emberei kifejtették, hogy a szabályellenes eljá­rás daczára az elnök indítványa el nem fogad­ható, s a szavazatok felbontandók, mert az el­nök az előző gyűlés határozata alapján jogosan rendelte el a szavazást, miután a lemondás foly­tán megürült esperesi állás a Peterdy Károly halálakor újólag betöltöttnek nem tekinthető , mert ha szabálytalanság követtetett el, úgy a miatt, miután a közgyűlés jogköre lett meg­sértve — csakis a közgyűlés panaszkodhatnék, ez pedig az elnök eljárását elfogadhatja, de ezektől eltekintve egy tényleg megejtett szava­zás szabályos vagy szabálytalan volta felett az egyházmegye közgyűlése nem ítélhet, ez tör­vénykezési dolog, e felett csakis az egyház­megye törvényszéke ítélhet s ezek alapján in­dítványozták, hogy a közgyűlés rendelje el a szavazatok felbontását. "—: A Kallós párt hívei ezzel szemben az elnök álláspontját vitatták többé kevésbé okos és higgadt modorban. Ezek után következett az elnökségnek egy olyan erőszakos enuntiatiója, melynél nagyob­bat autonóm testületen aligha mert valaki el­követni. Midőn ugyanis a kérdést szavazásra kellett volna bocsátani, az egyházi elnök kije­lentette, hogy miután a világi elnök felett a közgyűlés nem bíráskodhatik, az elnökség a kérdést szavazásra nem bocsátja, hanem az ügyet az egyházkerület elé terjeszti. Ezen kijelentés a közgyűlés többségében a legnagyobb felháborodást idézte elő s ha az egyházmegye ügyészének erélyes, de mindamel­lett higgadt hangú tiltakozása a felháborodás­nak élét nem veszi, talán komolyabb következ­ményei is lettek volna, így azonban a többség megelégedett azzal, hogy tiltakozását kifejezve, a gyűlésről tüntetőleg eltávozott s abban többé nem is vett részt. Uray Imre eljárása, — a­ki az elnökség kijelentésének értelmi szerzője volt — kétség­kívül nagyon kihívja a bírálatot. Először is min­den gyűlés ügyrendjének első és főszabálya az, hogy mindenki csak oly ügynek a tárgyalásá­ban vehet részt, a melynél személyesen érde­kelve nincs.­­— Ez ellen a cardinális szabály ellen vétett Uray Imre akkor, a midőn ő a közg­yűlés vezetését akkor is kezében tartotta, sőt a vita menetére befolyást gyakorolt, a­midőn az az ő intézkedései felett tanácskozott.­­ Ezen eljárásával igazolta azt a vádat, hogy elő­terjesztésében nem a törvénytisztelet, hanem pártérdek vezette. De még inkább igazolta ezt a vádat azzal az erőszakos eljárással, hogy a szavazást nem rendelte el. Nem áll az, hogy a közgyűlésnek nem volna joga az elnöki előter­jesztés fölött határozni s adott esetben annál kevésbé, mert hiszen ő előterjesztése kapcsán azt az indítványt tette, hogy az esperesi állásra új szavazás rendeltessék el, e ffelett az indítványa felett a szavazást okvetlenül el kellett volna rendelnie. Az elnökség határozata ellenében a több­ség nyomban fellebbezést jelentett be s az mint értesülünk már el is készült. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy egy kicsinyes párt­érdek miatt az egyházmegye kor­mányzásában hosszabb ideig hiányozni fog a vezetés, mert ezzel az esperesi állás betöltése előreláthatólag hosszabb időre elhalasztatott. Székely Huszár.

Next