Bereg, 1893. (20. évfolyam, 1-54. szám)
1893-03-26 / 13. szám
13. szám. XIX. évfolyam. B E R E G Beregszász, 1893. márczius 26. hasági terményen kívül, egyébb kereskedelmi, vagy ipari czikk, sem megőrzés, sem olcsó előleg nyerhetés czéljából beraktározva nem volt. Ez világosan mutatja, hogy kereskedőink és iparosaink még nem ismerték fel azon előnyöket melyek részükre az áruraktári intézménynél kínálkoznak. Pedig a társadalomnak talán egy osztálya sincs annyira reáutalva a hitel, mégpedig olcsó hitel igénybe vételére, mint a kereskedő és iparos, mivel mindkettő állandóan hitelezni kénytelen vevőinek még akkor is, amikor neki az ő beszerzési forrásánál »még«, vagy »már« nincs hitele. Előáll most az az eset, hogy ilyen körülmények között laison változás következik ; mondjuk kezd kitavaszodni és elérkezik az ideje annak, hogy a tavaszi és nyári czikkek beszereztessenek a szokott forrásból. Igen de ott esedékes tételek vannak, melyeket a kereskedőnek előbb ki kell egyenlíteni, ám de az ő pénze részint adós vevőinél, részint pedig téli áruiban fekszik. Mit cselekszik már most? Hitelezőjét ki kell elégítenie, adósainál pénze biztos helyen van ugyan de nem folyósítható, talán nem is esedékes új évig; téli áruit nem adhatja el, mert arra vevőt nyáron nem kap, hacsak nagy veszteséggel nem akarja elkótyavetyélni, miután sok pénze fekszik benne. A dolog igen egyszerű: téli áruit beviszi az áruraktárba és ha sehol a világon már hitele nem volna is, ott adnak neki 60%-ra hitelt az áruk 75%-a értékében. Mikor a tél beköszönt, kiváltja a téli árut, és beraktározza a nyárit, ha arra ismét szükség lenne. Iparosok kik télen át előre dolgoznak mint asztalosok, szabók, stb. kik már kész árukkal rendelkeznek, vagy anyagkészletük nagy, de czikkeiket csak nyáron értékesíthetik, igen de addig újabb anyagra, más anyagra van szükségük hogy dolgozhassanak; hitelük már ki van merítve, élniök azonban kell, nekik is, segédeiknek is, hogy segíthetnek magukon ? Felelet: Beraktározzák értékeiket és vesznek előleget reá. Vidékünkről nagy kivitel van Fiume és Oláhország veré dongákban. Az itteni kereskedő megveszi a friss dongát, ki is fizeti az árát, de azt akkor még szállítani nem lehet, mert nyers, értéke kevesebb és szállítási díja roppant nagy, a száraz dongákéhoz képest. A dongáknak jó szellős helyen ki kell száradni, de addig az itteni kereskedőnek benne fekszik a pénze, holott arra nagy szüksége volna, mert vagy ifjabb dongákat vagy más árut vehetne a most előnyös árban. Hogy segíthet baján? beraktározza a nyers dongákat az áruraktárba hol ki szárad, s vesz fel rá előleget melyen újabb dongákat vásárolhat mire újabb előleget vehet fel. S igy az egész üzletben nem az ő tőkéje hever, hanem nagyrészben az áruraktáré, míg ő a 60%-os pénzen 20% hasznot hajtó további üzleteket köt. főnöke. Ez egy igen szép állás, sőt amint látszik nyugodalmas is. Nyugodalmasabb és szebb még csak egy állás van: a számvevőszéki elnökség. Itt, a sajtóirodában termeli Bérezik az ő vígjátékait, melyekkel »bukni is dicső,« de még dicsőbb, ha a pályadíjakat elüti mások orra elől. És Bérezik Árpád ez esztendőben két vígjátékkal győzött. Mind a kettővel pályázott a nemzeti színháznál is, az akadémiánál is. A nemzeti színháznál a Mai divat-tal leverte a saját Pápá-ját, a nemzeti színháznál pedig azért nem verte le a Pápá-jával a Mai divat-ot, mert ezt időközben visszavonta, miután a nemzeti színháznál elsőnek érkezett be. A Mai divat csúnyán megbukott, a Papa sorsa még függőben van. De Berczik Árpád nemcsak a sajtóiroda főnöke, hanem veterán író is, írói körökben határozottan visszatetszett, hogy részt vett a pályázatban. Ennek a visszatetszésnek egy finom gúnnyal megírt tárczában adott kifejezést a Magyar Hírlap, mely jubiláló örömében sem feledte megjegyezni, hogy vannak különben korrekt dolgok, melyek nem illenek. S a Magyar Hírlapnak ezúttal is igaza van, mert valóban a legoktalanabb dolgok közé tartozik, hogy egy író részt vegyen irodalmi pályázatokban. Régi neves íróknak nincs szükségük sem akadémiai, sem színházi bírálók koszorúira s kezdők elől elszedni az aranyakat és a babért nem virtus. Hozzá Bérezik Árpád gazdag ember is s már hiába, a skriblerek rószmájú emberek s nem szűnnek meg gyöngéd czélzásokat tenni És igy van a zsindelylyel is. Zsindelyt csak vagyon számra érdemes hozatni, mert igy olcsóbb, csakhogy a zsindelynek jó födött helyiség kell s ezenkívül pénze is fekszik bent a kereskedőnek, részint addig mig eladhatja, részint azon túl is. De miért ksevertesse ő a pénzét esetleg hónapokig zsindelyben, mikor ő 60%-ra arra előleget kap, az áruraktárban, és helye sincsen a zsindely számára? Rajta is az áruraktár segít. Cséplőgéptulajdonosok gépeikkel, kovácsok, lakatosok vaskészleteikkel, vagy kész áruikkal, gazdasági gépekkel, ekékkel, bőrrel, bőr- és faáruikkal minden más ipari és kereskedelmi czikkel, szövettel, posztóval, olajjal, szeszszel, stb. stb. akár beraktározás akár előleg felvevés czéljából egyedül az áruraktárakhoz forduljanak. Csak ott hol a nagy közönség az elősorolt esetekben is igénybe veszi ez intézményt lehet állítani hogy az araktár czélja teljesen fel van ismerve. Ezek után, röviden ismertetve e fontos közgazdasági vállalat czélját és jelentőségét, felhívjuk reá kereskedő- és iparos közönségünk figyelmét. A beregi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. — Márczius 21—22. — A beregi ref. egyházmegye e hó 21-én és 22-én tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését, melyen úgy a lelkészek, mint az egyházak képviselői teljes számmal jelentek meg. — A gyűlés iránt nagy volt az érdeklődés, mert ezen kellett az esperesi állásra beadott szavazatokat felbontani. Egyházi részről Nagy Sámuel jándi ref. lelkész tanácsbíró, világi részről Uray Imre főgondnok elnököltek. A tárgysorozat megkezdése előtt mindkét elnök kegyeletes szavakban emlékezett meg az egyházmegye volt esperesének Peterdy Károlynak haláláról. Kiemelték az egyházmegye kormányzása, különösen a tanügy terén szerzett elévülhetetlen érdemeit, megemlékeztek arról a kiváló tapintatos modorról, a melylyel az egyházmegye életét vezette s a melynél fogva ebben az összetartó szeretet lelke volt. Uray Imre gondnok indítványozta, hogy emléke jegyzőkönyvben megörökíttessék és hogy felállítandó síremlékének költségeit az egyházmegye fedezze, mely indítványok egyhangúlag elfogadtattak. Elnöklő gondnok azután jelentést tett azarról, hogy ő abban a zavarban, amelyet az esperes váratlan halála okozott — elrendelte az esperesi állásra a szavazást, a nélkül, hogy a törvény idevonatkozó rendelkezését megnézte volna s csak később győződött meg róla, hogy eljárása törvényellenes volt, mert neki csak akkor lehetett volna a szavazást elrendelni, ha erre az egyházmegye közgyűlésétől meghatalmazást kap. Ezek előterjesztése után kijelentette, arra nézvést, hogy a szerencsés szerző gyakoroljon valamelyes jótékonyságot a Garai-féle bankókkal különösen s a Teleki-féle aranyokkal is, főként, ha a Papa is megbukik. S most éppen eleget, talán nagyon is sokat írtam irodalomról, színháról. Szinte kedvem volna önöket elvezetni a t. házba. De hát nem akarok önökkel áprilist járatni április előtt. Mert a t. Házban ez idő szerint a zárt ülések vannak divatban. Világos, hogy ezek az ülések a legérdekesebbek. A zárt ülésekre még a fél holt honatya is elviteti magát, mert itt aztán sans géné lehet veszekedni, gorombáskodni, ami különben a nyílt ülésekről sincs — kizárva. Csúnya egy mesterség ez a politika. Egy szörnyeteg, mely egymásután falja föl az embereket. Egykor hatalmas, népszerű emberek hirtelen lezuhannak a piedesztálról, intaktnak vélt emberek egyszerrre csak besározva, bekormozva jelennek meg előttünk, de úgy, hogy az édesanyjuk sem ismerne rájuk. A legkevesebb azoknak száma, kik tárgyilagosan képesek megítélni embereket és azok cselekedeteit. A túlnyomó többség ideges, gyanakvó, könnyen fellobbanó. Soha ily hamar nem rántottak kardot egy semmiért. Ne, ne kívánják, hogy a t. Házba vigyem. Különben is már készülődnek hazafelé a honatyák, a húsvéti vakáczióra. Az ő dolguk, hogy beszámoljanak viselt dolgaikról önöknek és (már akinek van) ki-ki a feleségének. Vájjon melyik beszámoló lesz a nehezebbik ? hogy a teljesített választást nem tartja érvényesnek, s a szavazatokat felbonthatóknak, hanem kéri a közgyűlést, hogy a szavazás elrendelése iránt intézkedjék. A világi elnök ezen előterjesztése és kijelentése után nagy vita keletkezett, a melyet az elnökség erőszakos magatartása csak mérgesebbé tett s a mely elvégre is a közgyűlés tagjainak kettéválasztására vezetett. Tudva levő ugyanis, hogy az esperesi állásra két jelölt állott egymással szemben: Sütő Kálmán somi és Kallós Tivadar beregszászi lelkészek. Uray Imre gondnok az utóbbi megválasztásában buzgólkodott s mindent elkövetett, hogy a többség ezé legyen. Ennek daczára már a gyűlés előtti napokon tudva volt, hogy a beadott szavazatok többségével Sütő Kálmán lett megválasztva. Uray Imrének a választások alatt tanúsított magatartása a közgyűlés tagjaiban azt a benyomást keltette, hogy kijelentése nem a törvény megvédése, hanem pártérdekből történt, azért ellene a hangulat már a vita elején izgatott volt. A vitában mindkét párt emberei s az egyházmegye ügyésze is részt vettek. A Sütő-párt emberei kifejtették, hogy a szabályellenes eljárás daczára az elnök indítványa el nem fogadható, s a szavazatok felbontandók, mert az elnök az előző gyűlés határozata alapján jogosan rendelte el a szavazást, miután a lemondás folytán megürült esperesi állás a Peterdy Károly halálakor újólag betöltöttnek nem tekinthető , mert ha szabálytalanság követtetett el, úgy a miatt, miután a közgyűlés jogköre lett megsértve — csakis a közgyűlés panaszkodhatnék, ez pedig az elnök eljárását elfogadhatja, de ezektől eltekintve egy tényleg megejtett szavazás szabályos vagy szabálytalan volta felett az egyházmegye közgyűlése nem ítélhet, ez törvénykezési dolog, e felett csakis az egyházmegye törvényszéke ítélhet s ezek alapján indítványozták, hogy a közgyűlés rendelje el a szavazatok felbontását. "—: A Kallós párt hívei ezzel szemben az elnök álláspontját vitatták többé kevésbé okos és higgadt modorban. Ezek után következett az elnökségnek egy olyan erőszakos enuntiatiója, melynél nagyobbat autonóm testületen aligha mert valaki elkövetni. Midőn ugyanis a kérdést szavazásra kellett volna bocsátani, az egyházi elnök kijelentette, hogy miután a világi elnök felett a közgyűlés nem bíráskodhatik, az elnökség a kérdést szavazásra nem bocsátja, hanem az ügyet az egyházkerület elé terjeszti. Ezen kijelentés a közgyűlés többségében a legnagyobb felháborodást idézte elő s ha az egyházmegye ügyészének erélyes, de mindamellett higgadt hangú tiltakozása a felháborodásnak élét nem veszi, talán komolyabb következményei is lettek volna, így azonban a többség megelégedett azzal, hogy tiltakozását kifejezve, a gyűlésről tüntetőleg eltávozott s abban többé nem is vett részt. Uray Imre eljárása, — aki az elnökség kijelentésének értelmi szerzője volt — kétségkívül nagyon kihívja a bírálatot. Először is minden gyűlés ügyrendjének első és főszabálya az, hogy mindenki csak oly ügynek a tárgyalásában vehet részt, a melynél személyesen érdekelve nincs.— Ez ellen a cardinális szabály ellen vétett Uray Imre akkor, a midőn ő a közgyűlés vezetését akkor is kezében tartotta, sőt a vita menetére befolyást gyakorolt, amidőn az az ő intézkedései felett tanácskozott. Ezen eljárásával igazolta azt a vádat, hogy előterjesztésében nem a törvénytisztelet, hanem pártérdek vezette. De még inkább igazolta ezt a vádat azzal az erőszakos eljárással, hogy a szavazást nem rendelte el. Nem áll az, hogy a közgyűlésnek nem volna joga az elnöki előterjesztés fölött határozni s adott esetben annál kevésbé, mert hiszen ő előterjesztése kapcsán azt az indítványt tette, hogy az esperesi állásra új szavazás rendeltessék el, e ffelett az indítványa felett a szavazást okvetlenül el kellett volna rendelnie. Az elnökség határozata ellenében a többség nyomban fellebbezést jelentett be s az mint értesülünk már el is készült. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy egy kicsinyes pártérdek miatt az egyházmegye kormányzásában hosszabb ideig hiányozni fog a vezetés, mert ezzel az esperesi állás betöltése előreláthatólag hosszabb időre elhalasztatott. Székely Huszár.