Kárpáti Földmüves, 1926 (2. évfolyam, 1-40. szám)
1926-01-10 / 1. szám
2. oldal. van és ezért el kell vetnünk minden próbálkozást, amely zavarólag hatna valutánkra. A tényleges aranyvalutát nem is tudnánk bevezetni, már csak azért sem, mert szomszédállamainkban még nincsen szilárd valutakonszolidáció. Az aranyvaluta elnevezés legnagyobbrészt csak üres próbálkozás maradt a szomszédállamokban, amelynek következményei tarthatatlanok. Egyébbként eddig csak azok az államok vezették be a névleges aranyvalutát, amelyeket erre zuhanó valutájuk kényszerűstt, erre pedig nálunk nem került a sor. Ezért ismételten hangsúlyozza Englis pénzügyminiszter, hogy minden erre vonatkozó hír alaptalan és olyan emberek terjesztik, akik nem egészen tiszta szándékkal nyugtalanságot akarnak kelteni. Egyébként ugyanezt kötelező formában a pénteki kormánynyilatkozat is elmondta. Netám, nem veszlek el. Az utolsó kalács és csirke kisülése után tudtul adta a vőlegény a menyasszonyának, hogy nem veszi el. Érdekes s a mai kort jellemző eset történt a napokban Munkácson. F. Gy. munkácsi fiatalember hónapok óta udvarolt egy korán özveggyé lett szép fiatal menyecskének. A hosszabb udvarlásnak forró szerelem s a forró szerelemnek gyümölcse is jelentkezett. A nő áldott állapotba került, ki most már követelte F. Gy.-től, hogy nevet adjon jövendő gyermekének. F. Gy. hajlandónak is mutatkozott erre, azonban sokszor a legjobban kidolgozott tervünknél is — bár kicsinek látszó s mégis a legjobb reményünket romboló — akadály merül fel. F. Gy.-nek valaki azt mondotta, hogy a jövendőbelijének más is csapta szeret. Ezt a nőgyes érmekei is állították egy alkalommal. Ettől a perctől F. Gy. elhidegült a nőtől. Mennyasszonyának azonban, ki örömrepesve várta oltárhoz vezetését, nem szólt semmit, mig el nem közelgett az utolsó s nagy nap. A mennyasszony házánál nagy volt a sürgés-forgás, már a sütőkemencéből az utója is kikerült a kalácsoknak s a csirkének, amidőn jött az üzenet F. Gy.-től, hogy ne várják, mert ő úgy sem veszi el a jelöltjét. Lett erre riadalom. De nincs olyan orkán, amelynek vége ne lenne. A lakodalmas ház lakodalmi láza is lelohadt. S attól az időtől megindultak a kimagyarázgatások, melyek a legutóbb elfajultak, hogy a napokban az érdekeltek között tettlegességre із került a sor nyílt utcán. Cselszövő asszony, III. József és Putifárné. Egy este ismeretlen asszonykéztől irt levelet talált lakásán Torontáli Ernő. Kíváncsian bontja fel s ime az Oláh Györgyné kártyája hull eléje. Az a pár sor kusza írás olyan értelmetlen, olyan zavaros volt. Mindössze annyit vett ki, hogy holnap délelőtt igen szívesen látott vendég lesz egy kis barátságos csevegésre. Udvarias kötelességének tartotta megjelenni. Oláhné az öltözködés minden előnyének felhasználásával igyekezett, hogy szép és tetszős legyen. Oda ültette az ifjú költőt a divánra, szorosan maga mellé s minden obuigát bevezetések mellőzésével kezdte meg a múltkoriban félbenmaradt ostromot. — Emlékszik, mit panaszoltam pár nap előtt magának? Nem ért meg engem senki, nem szeret engem e világon senki. Olyan nagyon boldogtalannak, szerencsétlennek érzem magam, sivár, szerelemtelen egyhangúságban peregnek le éltem napjai, pedig úgy vágynám egyszer, bár ha csak egyszer is szeretni és viszont szerettetni. Nem nézném, hogy bűn, nem tudnám, hogy gyalázat, csak odadobnám a karjai közé magam annak a valakinek s egyetlen üdvösséges percért elfeledném a múlt minden csalódását. Egész testében reszketve, vad, szenvedélyes hangon mondta el ezt az asszony s hosszú, sovány kezeivel megragadta az ifjú poéta erőtől duzzadó karját. Torontáli az egész jelenetből egy szót sem értett s csak akkor kezdett tisztábban látni, midőn az asszony lángoló arcát válla fölé hajtva, lázasan suttogott fülébe. — Hát férfi vagy te is? Vér kering az ereidben vagy színtelen víz? Te néma tudsz maradni? Hozzád simuló, tüzelő keblem nem ölelik át bénult karjaid? Torontáli most már ijedten ugrott fel. — Asszonyom, az égre, csillapodjék, ön beteg, majd orvos után nézek. — Nem, nem .... Nem bocsátlak sehová, senkihez többet. Úgy mint én, úgy sem tud szeretni téged senki és akarom, hogy te is szeress. Olyan leszek, amilyennek te akarsz látni. Ha téged nem elégít ki egymagában a szerelmi boldogságot nyújtó nő, úgy igyekezem kedved szerint eszményi lenni, holdsugárt falni és ábrándokat kergetni. Nézd, már írtam is két költeményt: egyet prózában, egyet meg rímekben. Mind a a kettő csak terólad zeng ilyenformán. És ezzel pathetikus hangon szavalni kezdett, időt engedve ezalatt Torontálinak, hogy kissé összeszedhesse magát. Az asszony bevégezve tirádáit, némán, reszketően húzódott meg a díván sarkában és várta a hatást. Az ifjú poéta csakugyan meg is szólalt . Nagyságos asszony mindenesetre azért olvasta fel szelleme termékeit, hogy őszinte, szigorú kritikát mondjak. Tehát hallja. A vers az kegyetlenül rossz, ami a prózát illeti, az megjárná, ha nem volna olyan bevehetetlenül émelygős. Hízelgőbb kritikát nem mondhatok, de egy őszinte megjegyzésem volna, — tette hozzá kissé gúnyosan. — Miért lépett a tinta- és papírfogyasztás hálátlan tövises mezejére, mikor egy családanya a gyermeknevelés és a konyhaművészet rózsás terén még oly sok aratatlan babért találhat? Egy jól nevelt gyermekben, vagy egy ízletes szakácsnői remekműben higyje el, hogy több poézis van, mint egy tucat közepes vagy éppen rossz verskötetben. És ezzel könnyedén meghajtva magát, kifelé indult. Az asszonyt rettentő vereségének tudata minden hangjától megfosztotta s csak kezeivel kapaszkodott görcsösen a távozóba. Torontáli lehető gyöngén lefejtette magáról kellemetlen békéit s a szó teljes értelmében elillant a kísértések elüsös, szőnyeges színteréről. Oláhné megvolt semmisülve. Egy darabig félőrültként futkosott a szalonjában, összetépkedte a függönyök csipkéit, tarka nippeket vagdosott a földhöz, míg kimerülten nem rogyott egy karosszékbe. Kissé kipihenve magát ismét csak a boszszúra gondolt. Várjatok csak, te szelíd, angyali Madonna és te kis erényhős ifjú, az utolsó kártyám még csak most fogom ellenetek kijátszani odaült íróasztalához és csaknem egészen nyugodtan vette fel a tollat. Levelének hangja sem árult el semmit az előbbi izgalmakból. Torontálinak írt. Egész barátságos, szenvedélytől ment hangon kérte, hogy jöjjön el vasárnap délelőtt a múzeumba, még egyszer akar vele találkozni, egyszer s utoljára. Nem tesz semmi szemrehányást, nem fogja egy árva szóval sem bolygatni a múltat, de némi magyarázatokkal magaviseletéért tartozik s azt Torontálinak meghallgatni gavalléri kötelessége. A levelet diadalmas mosollyal zárta le s öltözködéshez látott. Sietett egyenesen az ura hivatalos helyiségébe. Egyedül találta. Már a küszöbön valami csodálatos művészettel feldúlt, ingerült arcot öltött s hangos zokogással esett az elképedt szegény ember nyakába... Szaggatott, elfúló hangon siránkozott: Oh, mily gyalázat... milyen szemtelenség érte! — Hang Ifjú házaspár halála az esküvő napján (Bukarestből jelentik) Véres családi dráma játszódott le Duneniai község egyik lakodalmas házában, Natalja Palonka menyasszonynak több kérője volt, de apja egy gazdag földmiveshez, Vasalie Verniceanuhoz adta a leányát. Az esküvő most történt meg: a lakoma alatt két fiatalember állított be a lakodalmas házba, a kikosarazott kérők, akik előbb csipkelődve, majd komolyan sértegették a násznépet. Piccole Demeter, az egyik vetélytárs egyszerre kést rántott és kijelentette, hogy az egész lakodalmas társasággal végezni fog. Piccobot erre lefogták, de az erős legény kiszabadította magát és egy pilanatt alatt, anélkül, hogy megakadályozhatták volna, kését a menyasszony mellébe döfte, majd a vőlegény nyakába szúrta kését, aztán a vele jött barátja segítségével kiugrott az ajtón és elmenekültek. Az előhívott csendőrök űzőbe vették a gyilkost, de nem sikerült elfogniuk Pricobot, akinek nyoma veszett. — Natalja Palonka, a menyasszony nyomban szörnyethalt. A KÁRPÁTI FÖLDMŰVES. Világbotránnyá nő a budapesti pénzhamisítás. Eléve fojthatjuk felháborodásunkat, amikor arról értesülünk, hogy a magyar kormány tudtával már hosszabb idő óta rengeteg hamisított pénzt hozott forgalomba egy budapesti bűnszövetkezet; főleg francia frankot, cseh koronát és dinárt hamisítottak. A sok milliónyi hamis pénzt a budapesti katonai-táképrajzaló,osztál epogiájában feészütelték. A nyomozás eddig megállapította, hogy a frankhamisító banda vezére Windischgretz Lajos herceg volt, bűntársai pedig Nádassy országos rendőrfőkapitány, Csáky gróf honvédelmi minister, Teleky Pál gróf volt ministerelnök, Jankovich huszárezredes. A világ közvéleménye erélyesen követeli a tarthatatlan magyar közállapotok megszüntetését. Sok gyamuok szól amellett, hogy a bankóhamisításról Horthy Miklós kormányzó is tudo. Valószínű, hogy a bűncselekmény leleplezése folytán rövidesen elhagyni kényszerül a kormányzói széket. 1926 év. Műkedvelők a diákság soraiból Egy igen szép eszmét valósítottak meg a munkácsi reálgymn önképzőkörének tagjai. Megalakították a műkedvelő gárdát, amely elsősorban az önképzőkör tagjai által leírt színdarabokat fogja előadni. És hogy a lelkes ifjúság nem alszik, már abból is kitűnik, hogy saját ül. az önképzőkör pénzén — bár némileg hiányos — de a kezdetnek elégséges díszleteket bevásárolt. Ezen cél szolgálatára megfelelő helyiségük is van már, amelyben 200-300 ember kényelmesen elhelyezkedhetik. Ezen nemes és szép célt a legnagyobb dicséret illeti és hisszük, hogy tehetségesebb ruszin testvéreink anyagilag is igyekezni fognak felkarolni azon kis lelkes gárdát, amelynek tagjai kizárólag kultúránk felemelését tartották szem előtt, amikor a műkedvelő gárda soraiba léptek. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a Podk. Rusi gymnáziumban ami szép és jó kezdeményeztetett, az rendszerint Munkácson kezdődött, Dragula Miklós az agilis gimn. igazgató vezetése alatt. A műkedvelő gárda megalakítása különösképen Antonovits professzor és Karabélyos VIII. gymn. tanuló érdeme, akiknek felhívására az alant felsorolt diákok állottak a gárda sorába. Vili. osztály. Karabélyos E., Mackó M., Ivaskó A, Fedák, Bogdányi, Lengyel László, Cibere Fedor, Peres Jenő, Tegze János. Vil. osztály. Baranyi Vali, Károly Emana, Kapisinszky N., Koflanovics N., Danacskó N., Pák N., Popovics N. VI. osztály. Dudás Géza, Dubay N., Gubovics Tibor, Ignác N , Fizer Miska, Szmocskó, Dobos Magda, Mackó Anus, Koloutics J., Kallus N., Genova, Gerzanics L. ✓ І -----------------------------------------------------------_________ Fegyvergyakorlat az 1926. évben. Az 1926. évben fgyvergyakorlatot köteles teljesíteni az 1916,-1918, 1921 sorozási évfolyamok tartalékba legénysége és azon legénység, amely különböző okok folytán gyakorlatát az előző évekből pótolni tartozik. A gyakorlatok 1926-ban több turnusban lesznek megtartva. A gyakorlatra minden illetékes 1926 ban behívó lappal lesz behíva. A behívó lap, melyet a behívottak az állomás személypénztáránál bemutatnak, feljogosítja őket egyszeri ingyenes uta--ozásra a személyvonat III. osztályán a lakóhelytől azon ezred állomáshelyére, amelyhez be lettek híva. Aki eltávozik, hogy katonai szolgálatot teljesítsen, köteles eltávozását bejelentni a jegyzői hivatalban, melyről az rögtön bejegyzést eszközöl a katonakönyvben és a behívó lapon. Sürgős és nyilvánvalóan fontos esetekben a fegyvergyakorlatra behívottak megfelelően megindokolt kérvényt adhatnak be gyakorlatuk áttételét illetőleg ugyanazon évben, vagy egy előbbi, vagy valamely későbbi időszakban (turnusban). Az egyes időszakok (turnusok) között: