Kárpáti Hiradó, 1926. február (3. évfolyam, 24-28. szám)

1926-02-24 / 24. szám

2. oldal. Az ellenzék azonban a kibonta­kozás előfeltételét továbbra is Bethlen István gróf távozásában s a frank­hamisítástól teljesen távolálló, mér­sékelt jobboldali kormány alakí­tásában, a közszabadságok csorbí­tatlan helyreállításában és a parla­mentáris kormányzást meghamisító szervezetek szétszórásában látja. A nyomozás legújabban megálla­pította, hogy Windischgrätz a frank­hamisítás felfedezése előtt félelmé­ben Bombayte akart kivándorolni. Megállapítások Locarno tekintetében Amendola olasz baloldali vezér kijelentette, hogy Locarnot Mussolini kijelentése a Brenner hágóról alaposan megtépázta. Locarnoról nemcsak Csicserin, hanem Poincaré és Mus­solini is azon a véleményen vannak, hogy az puszta szó, amit akkor borítanak fel, amikor jól esik. Érdekes, hogy a „Popolo d’Italia“, Mussolini lapja, igen heves támadá­sokat intézett a cseh kormány, külö­nösen Benes lapja ellen. A cikk többek között azt mondja, hogy en­nek az országnak elég seperni valója van a saját háza előtt, ne törődjön más államokkal s jobban tenné a eszi­ kormány, ha jóbarátokat ke­resne, hogy kényes helyzetű határait biztosítsa, mert a locarnói szerződés csak a Rajna-határra nézve bír ér­vénnyel. j Lassan intézik el a hadi­özvegyek és elődök ügyét Szerkesztőségünkbe egyszerre több panasz is érkezett, hogy a szociális gondoskodás referátusa­iiul-lassan intézi el a szegény, vagyontalan hadiözvegyek és elődök ügyét. Az egyik hadiözvegy, akit még tavaly ősszel megvizsgáltak, könnyezve mondta el, hogy most adta el utolsó tehénkéjét, mert tovább már nem volt ké­pes nélkülözni, egy öregasszony pedig amiatt panaszkodott, hogy egy éve beküldték iratait a re­­ferátushoz s intézkedés még most sincs. Talán meggyorsíthatnák ezek­nek a szerencsétlen emberek­nek az ügyét az illetékesek. T­ÁRCA Egy kritikus albumából írta­­ Baedeker. Amikor a hölgyed azt mondja, hogy utálja a hizelkedést, abból nem kö­vetkezik, hogy az igazán terhére van. Én azt tanácsolom, hogy csak híze­legj neki." A férfi megelékszik, ha viszont­­szeretik. A nőnek ez kevés, d ő azt akarja, hogy jobban szeressék, mint mást és jobban, mint ahogy ő sze­ret. Ha egy nő szívesen hallja más nőnek a magasztaláét, már akkor derék nő. De nem minden derék nő hallja szívesen, ha más asszony bá­jait dicsérik előtte. A férfinek színésznek kell lenni, hogy olyan jól tudjon komédiát ját­szani, mint egy nő, aki még soha­se volt színházban. * A nő, aki tiszteletreméltó, nem okvetlenül szeretetreméltó s az, aki szeretetreméltó, nem mindig tisztel fimméjé is­ Szerencse, hogy a szép nők nem olyan okosak, mint a ruták s hogy ezek nem olyan buták, mint a szé­pek.* Egy nő, aki visszaemlékezett az ártatlanságára, így nyilatkozott: — Akkor szebb volt, most — jobb. Egy másik meg azt mondta: — Akkor többet sirtam, most többet nevetek. De akkor mégis bol­dogabb voltam. A nő egyeseket hevesebben tud szeretni és lángolóbban gyűlölni, mint a férfi. Ellenben a hazát és az emberiséget a férfi hasonlíthatatlanul jobban szereti a nőnél, aki a hazája iránt rendszerint sokkal kevesebbet érez s az emberiség iránt teljesen közömbös. Talán innen van, hogy forradalmakban és családi tragédi­ákban a nő kegyetlenebb a férfinél. Amelyik nő nem tud részvétet érezni, az minden kegyetlenségre ké­­pes. Az írónők sokkal kevésbbé hiúk, mint az írók, vagy más nők. Külön­ben nem írnának. Az írónőknek nincs az az előnyük, mint az íróknak, hogy t. 1. vonzalmat és érdeklődést kelte­nének az ellenkező nemnél. Míg az írók, ha egy kicsit elevenen vagy szellemesen írnak, száz meg száz tisztelőt és bámulót szereznek a nők közt, addig az írónők hidegen hagyják a férfiakat, akik kevésbbé vonzódnak hozzájuk, mint a csinos analfabéta hölgyekhez. Van rá ugyan eset, hogy írónő is meghódít egy férfit s erre aztán joggal lehet büsz­ke, mert meghódította azt annak elle­nére, hogy regényeket vagy novellá­kat írt. " A nők, hogyha nem buták, akkor nagyon okosak. De, fájdalom, ha nem okosak, akkor nagyon buták. A legnemesebb nő is könnyeb­ben hazudik, mint az átlagférfi, pe­dig az igazságtól való elhajlás en­nek se okoz éppen különös fáradtsá­got. A hazugság tulajdonképpen női „erény“ s ezért mondják a hazudozó férfira, hogy nőies jellem. ❖ Lehet, hogy a nő nem hazudik többet, mint a férfi, de úgy látszik, mert gyakrabban kapják hazugságon rajta. A férfi intelligensebb lévén, ügyesebben, s jobb lévén az emlékező­­tenetsége, egyformábban hazudik. * A hő közelebb áll a gyermekhez,­­ mint a férfi. Tovább m­e­­gy kissé ? mindig az. Tán azért szereti úgy a férfi, akit nemc­sak az asszonyi báj vonz hozzá, de a gyermeki gyámol­talanság is, a védelem kedve, a pro­tekció gyönyörűsége, a gyámkodás öröme. A nagyon is határozott, praktikus, támogatásra nem szorult, férfias nő ritkán kelt ilyféle vonzal­mat s ily erős szenvedelmet. * Az asszonyok a „híres“ embere­ket szeretik, a férfiak idegenkednek a szereplő nőktől.« A legnagyobb ellentét a világon • a nő és a férfi. Mégis csodás köz­tük a harmónia — ha szeretik egy­mást.* Ha háziasszony és a cselédje is megférnek egymással, az gyakran annak a jele, hogy egyik se ereteti természet — s ha veszekednek, az sokszor azt bizonyítja, hogy mind a kettő: az.* Szeretni kell az embereket, ha azt kívánjuk, hogy szeressenek bennün­ket. És közönyt kell mutatni a nő k iránt, ha azt akarjuk, hogy törődje­nek velünk. $ \ A nőnek lehet rengeteg sok mHftM * «*. de mert nem hinnék, hogy a cél a hadirokkantak stb. úgyis túlon-­túl sok sérelmének örökös sza­porítása lenne! Voith lapszerkesztő tettleg inzultálta dr. Bloch ügyvédet Kínos incidens Munkácson a Siebmann-leányként szereplő cigányasszony ügyével kapcsolatosan. Munkácson, közvetlenül a főposta előtt hétfőn, folyó hó 22-én d. u. félháromkor kínos botrány játszódott le. Voith György,az »Élet“ főszer­kesztője a dr. Bloch Márkusz ügy­véd által tett azon kijelentésért, hogy a lap részéről a Stégmann­­családdal szemben zsarolást kísérel­tek meg, magyarázatot kért s mikor Bloch kitérő választ adott, őt arcul vágta és az erre támadt dulakodás közben megrugdosta. A városszerte óriási feltűnést kel­tett esetről elsőnek maga Voith György informálta lapunkat, előad­ván, hogy különböző, az idegeket nagyon is próbára tevő kellemetlen­ségek miatt roppant izgatott állapot­ban volt, amikor a »Csillag” kávéház előtt felháborodással kellett hallania, hogy személyét és lapját egy zsaro­lási üggyel hozzák kapcsolatba. Vo­­z­á­r­y Aladár, a „M­u­n­k­á­cs“ fő­­szerkesztője ugyanis tudomására hozta, hogy dr. Bloch Márkusz előtte és dr. Simon Menyhért, a »Kárpáti Híradó» főszerkesztője előtt úgy nyilatkozott, miszerint az »Élet« részéről ajánlatot tettek a Stegmann­­ügy elhallgatására bizonyos anyagi rekompenzációk ellenében. — Túlfeszült izgalommal rohan­tam el a kávéházból, ahol csak né­hány percig időztem — mondotta munkatársunk előtt Voith — hogy magyarázatot kérjek dr. Blochtól, akit épen a főpostáról ki­jövet, talál­tam. Kérdésemre, hogy mi igaz a­ Vozárytól hallott vádak koholásából, azt felelte, hogy erre nekem nem, csak az elbírálásra illetékes ténye­zőknek adja meg a választ. A nem várt felelet hallatára elfogott az indulat, arcul ütöttem Bloch ügyvédet, majd, mikor ő is táma­dólag lépett fel, többször feléje rúg­tam." Dr. Bloch Márkusznak munka­társunk előtt tett nyilatkozata az af­férral kapcsolatban a következő­­ — Mielőtt az »Élet« a hírhedtté vált Weinerích Sztaniszlauné neve­zetű cigányasszonynak Siegmann Periként való szerepeltetését hasáb­jain megkezdette volna, irodámban felkeresett régi ügyfelem, Stégmann József munkácsi nagykereskedő és előadta, hogy Voith György főszer­kesztő megbízottja 5000 fe lefize­tése ellenében hajlandónak nyilatko­zott a "családot kompromittáló" ügy elhallgatására. Az ajánlatot Stegmann kereken visszautasította, mire a zsa­roló eltávozott, később azonban új­ból visszatért s kijelentette, hogy felhatalmazása van 2000 kő­ig le­menni, de ha ennyit sem hajlandó a család a szerkesztőségnek juttatni, akkor kíméletlenül felfedik a bot­rányt.“ — A tényállás előadása után Steg­mann tanácsot kért tőlem, mint ügy­védjétől, hogy mit tegyen. Én ter­mészetesen azt ajánlottam neki, hogy igaza tudatában ne adjon senkinek egy fillért sem, mert ha ad, állan­dóan zsarolásnak teheti ki magát. — Ezt követőleg néhány napra, február 7 i kén a vonaton együtt utaztam dr. Simon Menyhért és Vo­­záry Aladár lapszerkesztőkkel s el­mondtam nekik az esetet, joggal panaszolván, hogy egyes újságírók a pénzszerzésnek már ilyen aljas fokáig sülyedtek le. Ugyanekkor előre megjósoltam, hogy a Stég-­­­mann-családot az „Eei“ milyen váddal fogja illetni, ami be is kö­vetkezett. — Voith György, aki tudomást vett a két lapszerkesztő előtt mon­dottakról­, hétfőn d. u. a főposta mellett kérdőre vont, hogy miféle nyi­latkozatot tettem én ő ellene. A válaszom erre az volt, hogy akkor, ha illetékes helyen kérdeznek, felelni fogok. „Hát én nem vagyok arra ille­tékes? — kérdezte Voith. Erre nem­mel válaszoltam, mire Voith György­­ rámrontott, öklével szembecsapott, majd felemelte botját s mikor az ütést kipark­oztam, lábával a kezemre rúgott. — Az utcai inzuflálásért, melyre egyáltalában nem voltam el­készülve, a bűnvádi feljelentést ha­ladéktalanul megteszem. * Az affér érthető megdöbbenést és izgalmat keltett nemcsak Munkácson, hanem Ruszinszkó egész területén . MS£ATI HÍRADÓ a közvélemény indokolt idegesség­gel várja a sajnálatos ügy fejlemé­nyeit. Itt kell megemlítenünk, hogy Voith György kijelentette munkatár­sunk előtt, miszerint a Stegmann által dr. Brochnál előadott zsarolási históriát merő koholmánynak s min­den vonatkozásban aljas hazugság­nak tartja mindaddig, amíg az állí­tólagos zsarolót meg nem nevezik. 200 tk. bevételből 127 ck. bürokratikus és adó­kiadás A munkácsi MSE. jól sike­rült teadélutánt rendezett vasár­nap délután. Megjelentek szá­zan, ami 200 ck. bevételt je­lentett a 2 ck.-os belépti­ díj mellett. A teadélután anyagi „sikerére“ jellemzőek a követ­kező adatok: A teadélután kérvényezésekor bélyegben le­fizetett az egyesület 8, az en­gedélyért 30, rendőrségi asszisz­tenciáért 20, vigalmiadó fejében 40, a zeneszerzők pozsonyi egyesületének 23, forgalmiadó fejében 4, blankettákért a vá­rosházán 2 ck-t, azaz összesen 127 ck-t. Maradt tehát az egye­­sületnek 73 ck. tiszta bevétele. Nem azt éri-e el az ilyen adóz­tatással a kormány, hogy a leg­több egyesület nem tartja ér­demesnek a vigalmak megren­dezését? Hegyközségi közgyű­lés Munkácson A munkácsi hegyközség vasárnap tartotta mag évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében. Ez a gyűlés a vezetőségnek egyrészről múlt évi séfárkodását bírálta felül, másrészről jövő évi program­­ja fe­lett ítélt. A gyűlést már az előző évek­ben keletkezett hűvös szelek előzték meg, amelyek itt-ott metsző erővel csaptak a hegyközség épületére, de fő­képen a vezetőjét, különösen a „mindenfélét kigondoló“ elnök és a „nagyon katonás” pénztáros-jegyző fejére. Ezek aztán azt mondták: „Ha nem tetszünk, megyünk! Nagy szél­lel szemben nem akarunk erőlködni!­ Ez volt az oka annak, hogy a szabályszerű mandátum lejárta előtt

Next