Kárpáti Hiradó, 1926. február (3. évfolyam, 24-28. szám)

1926-02-24 / 24. szám

KÁRPÁTI HÍRADÓ lemondtak és erre a gyűlésre elnök- és jegyzőválasztás is volt ki­űzve. De a vihar csak lágy juvalommi enyhén a gyűlésen: az elnöknek és jegyzőnek h­a mar­mo­dtak , ezek tovább végzik murvájukat. A gyűlésen igen sokan vet­ek részt. A jelenben megnyugtató, a jövőre biztató jelenség, hogy az e­d­dig kevésbbé érdeklődő nagyobb birtokosok, kiforrottabb életfi­nu f­álu tagok is felvonultak. Ez a körülmény volt a szeletzssibbasztó májusi nap­fény, mely az ősenergiát a­koró munkára is­­ kente. A közév i­e a végzett mrunkáról szóló jel­z­ est tudomásul vette A pénztári­­tám­adást elfogadta s a vizsgáló bizottság elismerést tartal­mazó jelentése alapján a pénztáros­nak a felmentést megadta. A jövő év munkaprogram­mjául a rendes végzendőkön kívül az átmemi árkoknak közerővel való rendbentar­tását, a tor­osi úttól a Nagyhegy közepére vezető út rendbehi­a/ását, a Paphegy Kerepec felé vezető útjának kiépítését, a negyedik (a Nagyhegy déli oldalán levő) kerülőház felépí­tését is elhatározták. A költségvetés­ben a folyó kiadásokra szükséges holdanként 1­45­0. hozzájáruláson felül a fenti 4 pontban fölvett mun­kákra még 4­5-20, így összesen 65 korona ezévi holdanként­ hegy­községi járulékot határoztak meg. Ez mindenesetre tekintélyes összeg­nek mutatkozik egy olyan rossz termő év után, mint a tavalyi volt és annyi adó mellett, amennyit fizetni kell. De ha a fizetési iszony okozta indulatból nyugodt hangfalba jut az ember, kényszerül megállapítani, hogy: 1­) ez a pénz csak az ő érde­keinek, javának céljaira fordul, tehát meghozza a kamatát, hasznát; 2) ha gondozza sző­rjét, gyümölcsösét, akkor istentől megáldott munkája gyümölcséből könnyen kifizetheti; 3) a pince befektetése révén több érté­kű időt, erőt takarít meg, mint a pénz képvisel; 4) ezeket muszáj megcsinálni, de a harangot nem lehet önteni, csak ércanyagból. A gyűlésen az érték el prrenálja az elhunyt Ringe­harm Jánost, mint a választmány buzgó volt tagját. Emlékét jegyzőkönyvbe igratták. He­lyére egyhangúlag Bay Gábor hegyközségi tagot választották meg. Az indítványok tárgyalása során elhatározták, hogy a választmány a kerülők részére szolgálati szabály­­fátót készítsen, amellett a hegyí­rók s a többi tisztséget viselők munka- és hatáskörét is részletes szabályok­ba szedjék, — utasították az elnököt, hogy a hegy rendje, a szőlő és gyümölcstermelés biztonsága érde­kében kiadott rendelkezéseivel, v­así­­tásaival szemben hanyag, vagy ellen­kező tagok ellen a memorlő in­ézke­déseket szigorúan és feltétlenül ér­vényesítse, az foglalt, megszű­kített hegyi utak visszaállítását szakértő közbejöttévé -v­tonatosítsa, a felme­rült hamisborgyártás és értékesítés megszüntetése végett a hatóságot megkeresse, a kormányhoz felír­jon szőlőmunkások, főképen met­szők részére tanfolyamok rendezése és állami elraktározó bős pince felál­lítása végett. Végül utasították a választmányt arra, hogy a hegyköz­ségi utak rendes kiépítésének tervét, költségvetését — szakértő közbejöt­tével — készítse el s hozzá oly ki­viteli tervet is kombináljon, mely az utak javítására évenként szokásosan előirányzott, amellett újabb, a tago­kat külön meg nem terhelő jövedel­mekből törlesztendő hosszabb lejá­ratú kölcsönből végrehajtható volna! Ezen utolsó, a levegőben régen száll­dogáló eszme földbegyökeresedésé­­nek érdeme Bertók Béla püspök, hegyközségi tagot illeti. Hogy gyü­mölcsöt hozó fa legyen belőle, a választmány kigondoló és a jövő közgyűlés belátó eszétől fűmk. Referens. Lapunk legutóbbi számában meg­­em­éke­lünk ar­ról a tragikus halál­esetről, melynek áldozata egy 74 éves aggastyán, Dőry János vár­­aljsi kőműves mester­rö­t. A már lapzárta után kiszedett közlemény megjelenését követőleg megállapítot­tuk, hogy az öreg, roskatag, szív­bajos ipiros folyó hó 19.-én d. u. 3 óra tájban négyéves kis unokafiá­val ment Munkádról hazafelé. A falu közelében letért az útról a rétre, ahol szívgyöngeség fogta el. Inga­dozva ment még egynéhány lépést, aztán összeomlott s holtan terült el, a földön. A négyéves kisfi várt, sokáig várt nagyapja kihalt teteme mellett. Költögetni is kezdte becéző szóval: »Ké­jen fel nagyapóka, sötét és hi­deg van már, otthon jobb lesz aludni.“... De a nagyapó nem mozdult... És leszállt a hideg, za­marás februári éj, óriási szemizdőként rábontva szomorú fekete lep­ét a hat évtize­des nehéz robot után örök pihenőre tért aggastyán kihűlt tetemére s a­­ mellette vacogva, dideregve virrasztó­­ embercsemetére. A hajnal is bonto­gatni kezdte már szárnyait s a nap­i elrő n­ugarai glóriát vontak az élet­fák ad s és gyászos elmúlás, a kez­det és a vég megható apotheorba, a ha ott nagyapa és az éretbeszök­­ke ő unoka alakja köré. Egyikük már nem ismeri az életet, a szen­vedést, másikuk még nem ismeri azt. A hálál birodalma nyílt meg immár a lerobotolt aggastyán előtt, de az unoka még nem látta a csont­­kező kaszást... Csak alszik nagy­apó, a jó, a drága, aki tündérekről, boszorkányokról mesél és sétálni viszi a városba kis unokáját... Reggel volt már, jóval 8 óra után, amikor K­o­­­n­c­z Lénárd várpalánkai lakos a mezőre vetődött. Szemébe ötlött az „alvó“ öreg és a mellette gémberedő emberpalánta. — Mit csinálsz, fiacskám? — kérdi a gyermektől. — Várom nagyapát... Nagyapa alszik, feleli a kisf­i. S a derék polgár, akit a véletlen hozott a mezőre, mélységes megille­­tődéssel konstatálja, amikor költögetni kezdi az „alvót“, hogy annak már­­ nem lesz e földön soha ébredése. A többi már sablon... Jelentés­­ a bírónál, jegyzőnél. Rendőri vizsgá­­l­­at, birói kiszállás, boncolás Aztán temetés, amelyen mindenki sír, csak a kis unoka nem, aki még mindig azt hiszi, hogy nagyapó alszik, csak éppenhogy nagyon parádés ágyat vetettek neki s gyertyafénnyel, ének­szóval teszik szebbé, kellemesebbé az alvását... Nem is sejti ez a kénytelen, részvétlen gyermek, h­ogy ő vesztett legtöbbet s neki kellene a legjobban sírni. Mert ki fog neki ezután szép mesét mesélni?... És kivel fog elsétálni a soktornyú vá­rosba és onnét vissza a kisablakú, fehér falusi házak közé? „Nagyapa alszik“ Terimé « „Kárpáti H­rbán’.­fl Harminc darab többé-kevésbbé kompromittáló dokumentum volt Katz safe-jének tartalma Katz újabb leveleket írt Amerikából. Fried Izidor szsnyétei la­kos, Katz Amerikába szöktetett volt villanytelepi igazgató só­gora, hétfőn, f. hó 22 én meg­jelent a munkácsi rendőrségen­­ és kijelentette, hogy a Slov,­­ Banka 9. sz. safe-jének kul­csát az igazolvánnyal együtt 1925 nov. 14.-én Katz azzal ad át neki, hogy a safe-ben értékek vannak. A safe-t azóta ő nem nyitotta fel A rendőrbiztosság vezetője,­­ Blecha főkomisszár megkérdez­te Friedtől, hogy hajlandó-e önként átadni a kulcsot, vagy pedig a rendőrség útján — a vizsgálóbíró végzéséhez híven — foglaltassák le azt. Fried kijelentette, hogy kedd dél­előtt behozza a kulcsot, csu­pán a felbontásnál kíván Ogy­­i védjével együtt jelen lenni. A safe felnyitása kedd d. e.­­ fél 10 óra körül történt Blecha­­­j főkomisszár, Fried Izidor, dr.­­ Bloch és a Slov. Banka tiszt-­­­viselője jelenlétében. A safe­­ben talált 30 iratról, fénykép­ről jegyzőkönyvet vettek fel s a rendőrség azokat a vizsgáló­bíróhoz küldte fel. Az adatok — értesülésünk szerint — töb­bé kevésbbé kompromittálók. Érdekes, hogy Katz Ameri­kából két újabb levelet kül­dött két munkácsi ügyvédnek s a leveleket — valószínűleg tu­datosan — felcserélte. Reméljük, hogy a panama bűnügyi része most már gyor­sabb tempóban fog folyni, úgy­hogy a polgári bíróság előtt folyó igazságos perében Mun­kács városa már rámutathat az ügy bűnvádi részének eredmé­nyére. Egyébként a panama és a kiszöktetés csúnya ügye min­den jel szerint még nagyobb hullámokat fog verni, mint ed­dig vert. Katz mindenesetre ala­posan túljárt az U. V. R. T. eszén . H­ÍREK — Az Amerikába kivándor­lók figyelmébe. A népjóléti mi­nisztérium közli, hogy a prágai ame­rikai konzulátus tudatja, hogy az amerikai kormány utasítása követ­keztében április 1-étől a kivándorlók részére vízumot abban a sorrendben adnak, amelyben az útlevélhivatal ki­állította az útleveleket és nem a nép­jóléti minisztérium által eddig gya­korolt praxis szerint. Erre való te­kintettel a csehszlovák kvóta kereté­be esőket abban a sorrendben fog­ja a konzulátus megidézni, amelyben az útlevélhivatal kiállította az útleve­leket. — Aki ötvenhárom embert gyilkolt meg. Movy- Cachban, Ga­lícia egyik községében elfogtak egy­­ Ruczuk nevű embert, aki 53 asszo­nyon és leányon kéjgyilkosságot kö­vetett el. A bestiális férfi bevallotta tettét. — Crumpeldoi s­zerda hős emlékezetére f. hó 25 én, csü­törtökön este fél 8 órai kez­dettel a „Csillag“ szálló nagy­termében emlékünnep lesz. Az ünnepségen A. Goldschmiedt (Palesztina), dr. Ch. Kugel (Munkács) és A. Springer (Pres­sov) tartanak beszédet. Belép­­tidij nincs. A „Kárpáti Híradó»« tol«­fostisésra MM. — A foka«- kéz«. Egy közismert, főleg fukarságáról­smert gazdag mun­kácsi vállalkozóhoz egy jótékonysági akció érdekében fáradozó hölgy je­lent meg a napokban. A vállalkozó fanyar arccal fogadta a látogatót és azonnal belekezdett a szokásos mondókájába: — Ha jótékonyságról van szó, én vagyok az első, aki a zsebembe nyú­lok... A hölgy végignézett a fukar gaz­dagon és megvetően válaszolta: — Az igaz, de ott is tartja a ke­zét, amíg a veszély elmúlik. — Új borból három órán belül óbor. Boriéi me­­ink körében bizonyára nagy szemációt fog kel­teni egy francia kémikusnak, név sze­­rint Hanry Károlynak legújabb talál­mánya, amely rövid 3 órán belül az új borból ó-bort — és pedig akár 100 éves ó-bort is — képes előállí­tani Hanry a borba erős villamos áramot vezetett be, mi­által sikerült először bizonyos idegen anyagokat, amelynek a bor tisztaságát megza­varják, kiküszöbölni, másodsorban az árammal azokat a kenyai részecské­ket, amelyek az ó­bor különös zama­tét adják, összekötni. A mintegy hat­vanezer volt erősségű áram három óráig tartó működése után az új bor színe és íze tökéletesen megfelel olyan bornak, amely száz éven át állt a pincében. Az igazi és a mes­terséges ó­bor között különbséget hír szerint a legjobb borszakértők sem tudnak tenni. — Csehszlovák rendőrök ta­pasztalata Amerikában. A cseh­szlovákiai rendőrség nagyobb kül­döttsége hosszabb idő óta tanul­mányúton van Amerikában, s egyúttal meglátogattak több Csehszlovákiából Amerikába vándorolt családot is. Nagy meglepetésükre azt tapasztal­ták a csehszlovák rendőrök, hogy a családokban nagyon sok a néger gyerek. Amikor a rendőrök csodál­kozásukat fejezték ki a látottak fö­lött, a fekete gyermekek csehszlovák mamája azt válaszolta, hogy azon nincs semmi különös, ha a férje né­ger, akivel már 20 éve óta él bol­dog házasságban. Az egyik asszony elmondotta, azt is, hogy már három ízben volt férjnél, de első két fehér férje megcsalta, míg harmadik férje, a néger a legkitartóbb hűséggel sze­reti őt . Üzlet, utcasarkon kira­kattal két utcáról, hentes, fű­szer vagy más üzletre alkalmas hely, központi helyen, a város közepén, jutányos áron eladó. Információ al Kárpátornsky Vest­­nik kiadóhivatalában, Munkács, Horodska (Zrínyi Ilona) ut. 5. szám alatt. — Találtatott Munkácson febr. 14-ikén éjjel a róm. kath. templom­nál egy fekete férfi kalap. — Febr. 16-ikán elfutott egy fehér szőrű, fe­kete, rövid farkú foxterrier, nyakán a városi jegyzői hivatal 143/1925 sz. ellenőrző jelvényével. — F. hó 15 ikén Guttmann Frida házába (Rózsa* u. 7) két fehér liba ment. — Febr. elsején találtatott egy három hónapos magyar fajú malac, mely Rokotny Jánosnál (Dobránsky u. 3) található. (A munkácsi rendőrbiztos­ságtól.) — Munkácsi borbély munká­sok figyelmébe. A munkácsi borbély-munkások e hó 24 én este fél 8 kor a Peruzzi étteremben ala­kuló gyűlést tartanak. Minden bor­­bélym­unkás ott legyen. Az előké­­szitőbizottság. — Egyre-másra kobozzák a lapokat. Podk. Rusban az utóbbi időben nagyon megszorították a sajtó­szabadságot. A „Ruskij Vistnik“ után elkobozták a„Határszéli Újság*és a „Ruszinszkói Magyar Hírlap“ leg­utóbbi számait is. Jffuszti szerkesztőnk: Sutkovics Sfarkati JKCmryksos'uL 63. 8. oldal.

Next