Kárpáti Hiradó, 1926. április (3. évfolyam, 40-50. szám)

1926-04-04 / 40. szám

2 oldal, Férfi tavaszi covercoatok, berbella kabátot?, sport oit&nyök stbo. Megérkeztek a tavasad újdonságok Minimri Iff A \T\T 1 női férfi és gyermekruha-ár«- -Ifll 1 Ipi H AM PC 1 CJl házábaMunkács,Sugárutca 1* Afll a J. JMJMirhaim VC 1 aJi»« aSlovanska Bankaval“szemben. Női covercoatok, berberin és rips kabátok a legújabb divat szerint. Hogy állapította meg Munkács város a béremelést ? Múlt nyámunkban a munkácsi Háztulajdonosok Szövetségének közleménye alapján közöltük, hogy Munkács város tanácsa megengedte a háztulajdonosoknak a házbér 18 ,5 százalékkal való felemelését. Munkatársunknak az idevonatkozó részletes tanácshatározatot a következőkben van módjában ismertetni: A városi tanács megállapította, hogy az 1926. évre kivetett közterhek az 1924. évi aug. elsején fennállott közterhekkel szemben száz kor. után 18 k, 62 fillérrel emelkedtek és pedig összesen 30 52 „ 49 14 „ Továbbá megállapította a tanács, hogy ez a 18 ok. 62 filléres lakbéremelés az 1926. évi törzslakbér mindazon 100 ék.-ja után esedékes, amely a házbéradónak alá van vetve. A város idevonatkozó hirdetményét plakáthozzák. A fenti táblázatban feltűnést fog kelteni az útadó horribilis emelkedése 13 % ről 100 százalékra. 1914-ben 1926 ban hátbéradó 14*— kk. 14 —tk. 30 % os ált. jöv. pótadó 4*20 „ 4*20 * 5 % os betegápolási pótadó —70 „ —TO „ községi pótadó 868 * 14 — „ vármegyei pótadó .... 82 „ 224 „ útadó 182 „ 14 — . s Néss© meg a Marmenstein Lajos munkácsi cég hetenként változó kirakatát. TÁRCA Az amerikai plutokrácia Upton Sirclair, akinek az egész világon olvassák az amerikai társadalmat meztelenre vetkőztető, könyörtelenül igazi írásait, most „Die Metropole“ c új regényében az amerikai plutokráciáról szedi le a keresztvizet. Az elevenen sées szókimondással megirt kis munkából szemléletesen megtudjuk, hogy mi lesz abból a tengernyi pénzből, ami a világ minden tájáról az amerikai pénzfejedelmese trezorjaiba émült, hogy szerencséssé, vagy ha úgy tetszik, szerencsétlenné tegye e pénz örököseit, elsősorban e pénzek fölhalmozóinak asszonyait. Nem kel azonban azt hinni, hogy attól, ami ezeknek az embereknek az életét betölti, csak, nekünk áll el szemünkszájunk. Óh nem. Ugyanúgy jár a regény hőse, Allan Montague is, egy Várbeli amerikai, kinek apja generális volt annak idején az amerikai szabadságharcban. Allan gyermek- és ifjúkorát egy déli állam vidéki viszonyai között tölti el. Ez az európai értelemben jó Családból való fiatalember ügyvédi diplomával felszerelve elmegy New- Yorkba. Véletlenül azonnal a legfelsőbb pénzarisztokráciába jut s ezt felhasználja tapasztalatok gyűjtésére. Mindjárt az elején megismerkedik egy fiatal milliomos házaspárral, Wallingsékkal... „Wallingsok város Mutatvány a „Korunk“ c. havi szemléből. si háza az ötödik Avenue egyik előkelő palotája volt; a féltucat Wallingsházak egyike, amelyek mindegyike a város látványosságai közé tartozott. Ez az otthon egy egész kis állam volt harmincnyolc szolgával és kiszolgáló nővel, akik a legkülönfélébb rangfokozatokat képviselték. A cselédség hat külön helyiségben étkezett, mert túlságosan megvetették égymást ahhoz, hogy egy asztalnál egyenek: voltak inasok, az inasoknak inasai, azután inasok inasainak szolgái. A ház úrnője rendeleteit csak hárommal közölte személyesen : az első inassal, az udvarmesterrel és a házvezetőnővel, a többieknek még a nevét is alig tudta...“ „Az emberek minden lehetőre képesek voltak, hogy ilyen előkelő házba meghívást kaphassanak. És viszont voltak mások, akiknek társaságát drágán kellett megfizetni. „Képzelje el, — mondja Wallingsné — az ember meghív egy angol grófnőt ebédre és fizetnie kell megjelenéséért.“ Persze voltak ezen előkelő hölgyeknek még egészen más fajta gondjaik is, így Smithné megígérte Allannak, hogy bemutatja neki bébijeit, akikről aztán kitűnt, hogy brüszszel griffonok. Smithné értékes kedvenceinek külön ápolónőt tartott száz dollár havi fizetéssel és egy szolgát. A kutyák ételét külön konyhában készítették. Volt orvosuk, fogorvosuk és arany tányérból étkeztek. Smithnének volt még ezen kívül két hosszúszörű bernhardtja, egy hatalmas döggéja és egy kövér mopszlija; utóbbi külön fogatban kocsi fázott, a bakon a kocsis mellett kevés inas ült. A társaság számos hölgye mesterségesen terméketlenné tétette magát, hogy az anyaság kényelmetlenségeit kikerülje: minden szeretetüket és gyöngeségüket azután a kutyákra és macskákra fordították. Voltak ezek között átlagok, amelyeknek válogatott ruháik voltak, sokszor értékesebbek gazdáik ruháinál. Apró cipőket hordtak, voltak házi kabátkáik, utcai kabátjuk, hermelinnel bélelve. Minden kabátkán volt egy zseb, benne parányi csipkezsebkendő... Nyakörveik drágakövekkel voltak kirakva ... Voltak kutya-esernyők, a kutyáknak, macskáknak voltak névjegyeik, toilettefeészteteik aranyból, ezüstből... Egy hölgy kutyájának él az épületet Anna királynő stílusában, a szobák tapétázva voltak, a padlón szőnyegek és az ablakokon csipkefüggönyök. De mindez, kutya, macska, házak, óriási cselédség, vendég, mind csak egyetlen egy főgondjuknak volt különböző megnyilvánulási formája s ez nem más volt, mint túltenni egymáson... „A Metropolis csak egyetlen egy mértéket ismert: a pénzt. A szépségben való öröm, vendégbarátság, zene, tánc, szerelem, mind csak arra szolgált, hogy a vagyon nagyságát hirdesse. A férfiak el voltak foglalva azzal, hogy mindig több és több pénzt felhalmozzanak, a tétlen asszonyoknak pedig nem volt egyéb dolguk, mint őrült luxust kifejteni. Az az asszony, akinek a pazarlásai a legfőbb értékeit az emberéletet tette tönkre, az volt a leghíresebb és legünnepeltebb.“ „Voltak asszonyok, akiknek egy tucat különböző prémje volt: hermelin, chinchilla, ezüstróka, astrakan, cabel... Allan megijedt, mikor egy kétszázezer dollár értékű prémbundáról halott, de nemsokára ezután megérkezett New Yorba egy angol arisztokrata, akinek egymillió dollár értékű prémbundája volt... Alim naponta hallott ismerőseitől hasonló hihetetlen dolgokat... egy kicsi perzsa szőnyegről, amely belefér egy zsebbe és tízezer dollárba kerül, egy kristálycsészáről nyolcvanezer dollárért, Dickens műveinek egy luxuskiadásáról százezer dollárért A nagy new-yorki palotákban voltak szökőkutak, melyek játéka percenként száz dollárt emésztett, a kikötőben voltak yachtok, amelyeknek fentartása havonta húszezer dollárba kerül.“ Vannak, akik Kínába, Japánba utaznak aranyhalakért és elefántcsont tartályokban hozzák őket haza, egy másik huszonötezer dollárt ad egy ritka virágért, vagy ötvenezer dollárért csináltat feleségének fürdőkádat. Ha mindezek nem képviselnek értéket tulajdonosaik szemében, csak amennyiben valakit csodálatba ejthetnek vele. Természetes, hogy morális alapelvekről ilyen emberek közt szó sinc. Csak konvenciókról, amelyeknek szabályait azonban nagyon szigorúan betartják, így például egy asszony Eu A zánykai gyermekrablási per aktáiból A bizonyítási eljárás lefolytatása. Szakértői vélemények. Az ügyész elejti a vádat. (Folytatás és befejezés.) A bizonyítási eljárás megindításával a tömegek minden rétegének izgalmát túlcsigázó, szenzációs bűnper olyan fázisa következett, mely semmiféle salamoni bölcseséggel sem látszott megoldhatónak. Az érvek és ellenérvek tömkelegében megtorpant az igazságszolgáltatás faktorainak tudása, mert a kis cigánylánynak az eltűnt Stegmann Perilel való azonossága mellett felsorakoztatott bizonyítékok épúgy megdönthetetleneknek mutatkoztak, mint a gyermekrablással vádolt cigányok ellenbizonyítékai. Érvek az azonosság mellett. A lefolytatott bizonyítási eljárás aktáinak tanúsága szerint a gyermek Stégmann Józsefben felismerte atyját s a felismerés nyomatékosabbá tételére a hozzá intézett kérdésre elmondta, hogy a Stégmann homlokának felső részén, a hajzat alatt két bemélyedés van, ami a valóságot fedi. Szavéter Sándor szatmári törvényszéki szolga előtt kijelentette a leány, hogy Stégmann Perinek hívják s ugyanezen tanú elött zsidóul beszélt Perlmann Mayernéval és héberül imádkozott. Mikor a felismerési eljárás lefolytatása végett Munkácsra hozták, a család tagjai, a szomszédok és ismerősök tömegesen ismerték fel s Ő is felismert többeket. Betanítva nem lehetett, mert senki sem tudta, hogy kivel fog találkozni. Klein Rezső gyógyszerészt „apotheker bácsinak szólította, elfogadta tőle a cukrot s megkínálta vele a két Stegmannleányt, akikről a tömegesen összegyűlt gyermekek és nagy embercsoport közt habozás nélkül kijelentette, hogy azok az ő testvérei. Felismerte Kohn Hani varrónőt, aki ruhát varrt részére az eltűnés előtt. Meg tudta mutatni minden előzetes tájékozódás nélkül az udvar hátsó részén lévő klozetet s elő tudta hozni a szobából egy olyan fiókból a fésűt, melyet csak a családtagok ismerhettek. Klein Sure Rifkét a megpillantáskor rögtön „Rilke néninek szólította. Herskovics Jakab táleszkészítőtől még eltűnése előtt megtanulta, hogy kell a táleszt összeállítani. Mikor a cigányoktól elvették s Munkácsra hozták, rögtön meg tudta mutatni az összeállítást. Dem Lázár előtt, aki őt felismerte, kijelentette, hogy fél a cigányoktól s ha végleg elveszik tőlük, mindent el fog mondani. A Stégmann József által említett anyajegyhez hasonló lencse feltalálható volt a gyermek testén. A beregszászi törvényszék előtt lefolytatott eljárás folyamán Siégmannék szivettépő, szülői fájdalomtól áthatott hangú beadványokban sürgették a gyermekhez való joguknak szankcionálását s a bizonyítékok mérlegelése nem is tette kétségessé az azonosságot mindaddig az ideig, amig a gyermekrablással vádolt cigányok tanúinak kihallgatására nem került a sor. Ez a kihallgatás egyszerre megváltoztatott mindent. A cigányok vallomása és bizonyítékaik. A gyermekazonosság mellett felsorakoztatott tanukkal és egyéb bizonyítási eszközökkel szemben Balogék, kiknek karavánjában Perlmanné a kisleányra bukkant, azt vallották, hogy az nem a Stegmannék gyermeke, hanem sógoruké, Krausz Ferencés 1901. július havában Holesauban született. Hivatkoztak batizi, érnánási és mátészalkai tanukra annak igazolására, hogy a gyermek az állítólagos elrablást (1909. június 5.) megelőzően éveken át náluk volt. A törvényszék a hivatkozott tanuk kihallgatását elrendelte s annak foganatositása nem várt fordulatot adott a bűnpernek. Hadházy Gábor batizi lakos előadta, hogy Balog Gábort (a gyermekrablással vádolt cigányt) 1908. november óta ismeri. Krausz Ferenc 1908. karácsonya táján Batizon látogatóban volt s Balognál (sógoránál) hagyta Muci (eredetileg Anna) nevű kislányát, akit fel tud ismerni, mert gyakran látta. Szembesítés alkalmával habozás nélkül rámutatott az elrabolnak mondott gyermekre: „Ez a Muci.“ A kisleány viszont kijelentette, hogy ismeri Hadházyt, ha a nevére nem emlékszik, ellenben tudja, hogy van egy kisfia, aki mankóval jár. —Szakács Józsefné érnánási lakos, akinél Krausz Ferenc 1907. telén 3 hónapig lakott, részletes leirást adott Krauszék családi viszonyairól, kiknek Muci nevezetű leánya akkor 5 éves volt. Szembesítéskor kölcsönösen felismerte egymást tanú és a kislány, ez utóbbi a tanút „Erzsi nénidnek szólította s előadta, hogy amikor nála laktak, meglátogatta őket Balog Gábor, aki KÁRPÁTI HÍRADÓ ^ ______________I_______n__ mi mi m , I—11HIMJMI II mi riiiii-irrrnTTf-r'’--'''?* miiwiw m mm »iim ti h nin ■ ■iiwhiiiih —1—iwt —■i———nrw ■■mn n -— H r- r**! Férfi és gyermek kész ruhák, tagjának Él R 3 v J 1 J V J rt A* kabátok a legmodernebb és leg- |J g| R i \ . Jobb kivitelben olcsó árak mellett kap p gy Munkács Masaryk (FoJ-n. 14 hajók, ugysaíintén férfikstápsk, fehér«©- fg N £ 6-on;grt prognóz! cég gyárt lerakat«, ys® A »CSILLAG* KAPU MELLETT, mdlek és nyakkendők dús választékban, jg