Kárpáti Hiradó, 1926. április (3. évfolyam, 40-50. szám)

1926-04-04 / 40. szám

KARRAIM Fij&AftO Berta nevű testvérével „Erzsi néni“-­­ nél aludt. Tanú a kislány által mon­­­­dottakat megerősítette. — Nagy­ Dezsőné mátészalkai lakos előadta,­­ hogy 1907. novemberében Balog Gábor és Krausz Ferenc a község­ben tartózkodtak s gyakran eljártak hozzá kártyázni. Ilyenkor a gyerme­keket is elhozták. Szembesítéskor megismerte Mucit, aki az asszonyt „Dezső néni“ néven szólította. — Bogdán József és felesége szintén ráismert Mucira, ez utóbbi pedig „Józsi bácsira,“ akinek „abba­n az időben halt meg az anyja,“ a­mikor a faluban (Mátéssalkán) tartózkodtak. — Morvay József érnánási lakos ismeri Krauszékat, mert tőle vettek tejet. A szembesités sikerrel járt. Muci „Morvay bácsidnak nevezte tanút. — Széki Dánielné, született Veres Paulát „Póli nénidnek, Sza­kács Józsefet „Józsi bácsi“-nak szólította a kislány a kihallgatáskor.­­ Mindkét tanú érnánáli s 1907.-től is­merik a cigány családot. Muci ör­vendezve jelentette ki a szembesí­téskor, hogy „Póli néni“ neki ke­nyérsütéskor mindig „madarat sü­tött.“ Székely Andrásné, M­a­­j­o­r­c­s­á­k Etel és K­é­p­e­s An­drás batizi lakosok az 1908. ik évről szintén Krausz Mucir­a is­mertek a tanuságtételkor velük szem­besített cigánylányban. A vitás származású gyermeknek a tanuki­hallgatás második szakában tett kijelentései s a kölcsönös fel­ismerések jogi szempontból teljesen egyenértékűek a Stegmann leánnyal való azonosságot bizonyító kijelen­tésekkel . Így nem csoda, ha a bí­róság képtelen volt döntést hozni a Csodával határos, párját ritkító bűn­­perben. Szakértői vélemények. Az ügyészség elejti a­­ vádat. A faji leszármazásra s az öröklött tulajdonságokra vonatkozó orvosi szakvélemények, melyekkel vázlato­san már régebben foglalkoztunk la­punk hasábjain, meglehetősen labi­lisak voltak. Erre dr. Török Au­rél hírneves antropológus, buda­rópéban tehet, amit akar, amíg Ameri­­­­kában hivatalosan tisztességes életet folytat. „Allan meg fog ismerni — mondotta egy hölgy — egy szép fia­tal asszonyt, aki dinék alkalmával rendesen leissza magát és akit úgy kell cipelni az autójába. Ez a hölgy A legexkluzívebb körökhöz tartozott, akik „gyengéjét“ igen jó viccnek tartották. Minden meg volt engedve, amíg nem lett belőle skandalum s­­ nem került bíróság elé, vagy nem került bele az újságba... A fiata­labb nemzedék csak egy szabályt ismert: azt tenni, amit jól esik ...“ „A kártya ördöge, mint valami pestis fogta meg a társaságot. Elő­fordult, hogy fiatal leányok elzálogo­sították a család ezüstjét, hogy kifi­zethessék kártyaadósságukat. A leg­jobb körök asszonyai a játékból él­tek, vendégeket hívtak, hogy kifoszt­hassák őket. Volt közöttük nem egy hamiskártyás is.“ „Ailant legjobban megdöbbentette a „második generáció“, azok az embe­rek, akik most léptek csak a szín­padra és már­is meg voltak mérgez­ve. Erős, egészséges, fiatal testeik tevékenység után kívánkoztak és­­ nem volt számukra semmi tenni va­ló. Ezért ugrottak fejjel a szórako­­sok örvényébe, ezért rohantak fárad­hatatlanul új érzések, élmények és szenzációk után, építettek palotákat, pénzt dobtak ki bálokra és ünnep­ségekre, száguldottak automobilon a vidéken keresztül, utazták be a vi­lágot yachtokon és privátvonatokon. Hiába: semmi rem képes megcse­pesti egyetemi tanárhoz fordult a törvény­szék. Dr. Török hosszas és beható vizsgálat után azt a határo­zott kijelentést tette, hogy a leány a Krausz-családból származik, mire az ügyészség a cigányok ellen gyermek­­rablás miatt emelt vádat elejtette, őket szabadon bocsátotta s a bűn­ügyi eljárás folyama alatt a mun­kácsi menhelyben elhelyezett kis­leányt nékik visszaadni rendelte. — így fejeződött be az a szenzációs bünper, mely most, 15 év múltán az immár asszonnyá és 3 cigánygyer­mek anyjává lett Krausz Anna (Muci) újbóli feltűnése és Stegmann Periként szerepeltetése kapcsán ismét lázas izgalomba hozta a tömegeket s ter­jedelmes cikkek közlésére inspirálta a földkerekségnek csaknem összes sajtóorgánumait. Az őslakos-tisztviselőt kihaszná­lása után elbocsátják, a kétsze­res sikkasztót csak áthelyezik A podkarp. rusi és általában a csehszl. rezsimre jellemző cselekedet történt a napokban Munkácson, ami megmutatja, hogy az őslakosok akármilyen kormánytámogatók is, kifacsa­rásuk után sorsuk az elbocsá­tás. Ugyanakkor történt ez, amikor Hladilt, a munkácsi pénzü­gyigazgatóság kétszeresen sikkasztó hivatalnokát csak át­helyezték azzal, hogy az általa okozott kárt fizetéséből törté­nendő levonásokból pótolják. Ösztreicher Sándor, a szoc. dem­ párt legrégibb tagja, a „Nagyija“ országos alelnöke az, akit rokkant létére és dacára annak, hogy az állam részére a legnagyobb hűséggel dolgo­zott, 16 évi közszolgálat és 6 évi pénzügyigazgatósági szol­gálata után indokolás nélkül e­gy hónapi felmondással bocsátot­tak el. Ösztreicher az intézke­dés ellen a pénzügyminiszté­riumhoz felebbezett s ügyét Opocsenszky népjóléti referens is a magáévá tette, úgyhogy nyugdíj igényeit valószínűleg si­kerülni fog érvényesítenie. Ösztreicher most az összes adóosztályokban felelős pozíci­óban szerzett tapasztalát és képzettségét úgy fogja értéke­síteni, hogy belép dr. Elek ügyvédi irodájába. mörlött idegeiket felizgatni... Egy hölgy Egyiptomba utazott s a Sfmx szemébe ásított s mig végig hajó­zott a társaság a Níluson, bridge! ját­szott“. „ Egy másik fiatalember tizenkét éves korában már szivarozott és ma­gánál tartotta a boros pince kulcsa­it. Előkelő privátiskolába járt, ahon­nan később megszökött és Páris bordély házaiban fejezte be nevelte­tését. .. Mikor ha­zajött, egy reggel részegen befutott egy kirakatba; ez­zel az újságok figyelmét felhívta ma­gára. E tény új horizontokat nyitott meg számára; ezután éhezett a hír­névre. Mindenhova riporterek és csodálkozó, bámuló emberek követ­ték. Vastag bankjegycsomókat cipelt magával állandóan, cipőtisztítóknak száz dollár borravalót adott, negy­venszer dollárt veszített egy póker­partiban. Nyáron ünnepet rendezett a félvilág hölgyeinek, karácsony­fával, amelyen ötvenezer dollár érté­kű ajándék lógott. Jelenleg éppen egy tengeralattjárót építtetett, amelyet kóristanőkkel akar megrakni.“ „Az ifjú milliomosok mindent meg­próbáltak, hogy megszabaduljanak az unalomtól. Az egyik riporterektől körülvéve egy vasárnapi iskolában tanított, a másik az ország minden újságját megvette és elkeseredett harcot vívott saját osztálya ellen. Egye­sek a külvárosok és az orosz forra­dalmárok iránt érdeklődtek, sőt akadt közöttük olyan is, aki magát szoci­alistának mondotta.“ Találkozás Irta Pakots József ismerték egymást. Hónapokig, évekig jártak egy társaságba, néha váltottak is egy-két szót, de más nem történt semmi. A külső világ megítélése szerint legalább semmi­féle jel nem árulta el, hogy történt valami. Ők maguk sem tudtak volna beszámolni egyetlen egy mondatról, vagy akár egy röpke pillantásról, amely hidat vert volna az érzéseik közt. Csak a férfi lelkében sajdult meg valami nyugtalanság, ha néha a nő önmagába omlott, nagy rejtelmes szemeire tévedt tekintete. Valami volt e szemek mélyén, amin nem tudott keresztülhatolni. Egy elzárt lélek büszke, elkülönült tartózkodása vetett fátyolt a barna, meleg szem benső tüzére. Vájjon mi lappang e fátyol mögött? — ez a kérdés át­suhant a férfi gondolatán, de aztán már tova is foszlott. Egy éjjel arra ébredt, hogy két szem fátyolos fénye villan át a ma­gános éjszaka sötétjén. Mint két rubin az ékszertok fekete bársonyán. Riadtan ült fel. Különös káprázat. A hálószoba dermedten omlott bele az éjszakába, senki és semmi. Mi ez? Miért ver nyugtalanul a szíve ? Az alvás kábultsága zsibbasztotta el még az agy velejét, öntudat nélkül meredt a sötétségbe, aztán új, kábult álomba sülyedt. Reggel ideges fogfájás kí­nozta. Egyszer késő éjszakáig dolgozott Beregszászi tud, jelenti. Az útlevél-kiadás terén fennállott eddigi szigorú rendszert az új beregszászi pénzügyigazgató az­zal szigorította meg, hogy kis­korú vagyontalan egyének ré­szére is megtagadja az adóbi­­zonyítvány kiadását, ha atyjuk állítólag tartozik s a tartozás egy részét kifizetni nem hajlandó. Hasonló eljárás ellen annál is inkább protestálunk, mivel a hátralékos adófizetőknek az utazástól való elzárását sem tartjuk egyáltalán demokratikus, igazságos és célszerű intézke­désnek, a nagy, dohos, mélyszagú könyvtár­teremben. Mert könyvtári tisztviselő volt az országos múzeumban. For­gatta a régi könyvek reves, kisárgult és csipkés Szélű lapjait, amelyekre az asztalát megvilágító egyetlen villany­lámpa remegő fényt vetett. Hirtelen úgy érezte, hogy hátra kell f­ordul­­nia. Valaki válla mögött mélyen előrehajolvá belenéz az ódon könyvbe. Finom, sötétasszonyi szilhouette döb­bent eléje a terem homályából. Csak egy pillanat ezredrésznyi érzése és látománya volt mindez és ép olyan fuvallatszerűen elfoszlott. — Mi történik velem ? — vető­dött fel lelkében a nyugtalan kérdés, ha felelet nem formálódott ki ho­mályos érzéseiből. Hónapok múltak el, amikor egy földbesüppedt öreg házon fakult, el­mosódott cégtáb­án ezt a f­elkrást ol­vasta : Antiquarium. Csodálkozott. Soha nem hallott ez ódon könyves­bolt létezéséről, holott azt hitte, hogy a világ valamennyi könyves­boltját ismeri. Kíváncsian nyitott be és valami szokatlan izgalmat érzett. Mintha valószínűtlen lett volna az egész bolt, az öreg, dupla okulár és antiquarius s a sok avatag foliáns. A könyvárus ismerősen köszöntötte, mintha Isten tudja, hányszor járt volna itt s rögtön megmutatta érté­kesebb műveit. Az egyik ilyen mun­ka — valami latin kódex — nagyon is felkeltette érdeklődését és meg­kérdezte : — Elvihetem ? Elismervényt fogok adni róla. Megindult a­­Masaryk Liga é­s az „Árvagyámolító Egye­sület“ sorsjegyakciója A nyeremények.­­ A munká­csi bizottság serényen készíti a sorsolásra. A volóci gyermekü­dülőtelep és a munkácsi árva - és tanoncotthon fel­építése céljaira rendezendő nagysza­bású tárgysorsjáték előkészítő mun­kálatai teljesen befejeződtek. A sors­jegyek szétküldése már a közeli na­pokban megkezdődik. A nyeremény­­tárgyak a következők : I. Egy négyüléses, fedett »Tátra«­­autó 50.000 csk. értékben. II. Egy modern uriszoba-berende­­zés angol bőrfotelekkel 14.000 csk. értékben. III. Porcellángarnitura és ezüst evő­eszközkészlet 5000 csk. értékben. IV. Egy varrógép 1500 csk. ér­tékben. V. Egy kerékpár 1200 csk. ér­ 3. oldal. tékben. Ezeken kivü­l 1257 nyere­ménytárgy van 28.300 csk. értékben. A »Masaryk Liga« és a »Zsidó Árvagyámolító Egyesület« Munká­cson székelő közös bizottsága nagy apparátussal és még nagyobb buz­galommal dolgozik, mivel 100000 drb. sorsjegy elhelyezése sokoldalú és nagy energiájú tevékenységet igényel. A két jótékonycélú egyesület minden fillért a kitűzött humánus célra hasz­nál fel s miután podkarp­ rusi gyer­mekekről van szó, az itteni lakos­ságnak a legnagyobb mértékben ki kell vennia részét az akcióból. Erre különösképen felhívjuk mindazok fi­gyelmét, akik emberségesen tudnak érezni. A már megvásárolt nyeremény­­tárgyak értékéről a prágai sorsjáték­igazgatóságnál megfelelő garancia­­levelet állítottak ki. Itt említjük meg, hogy a munká­csi árvaház, melyet már ősszel tető alá hoznak, serényen készül. A már teljesen elkészült, kiváló szaktudás mellett tanúskodó lakatosmunkákat azok a tanoncok készítették, akik az árvaházban fognak lakni. Újabb megszigorítás az útlevelek kiadása terén 11 _ — SALON REMBRANDT .'ji :, J Villanyerőre berenditett . . ____ Kosice, Malom-UCCa 19. |­llképker^^ Képkeretek

Next