Kárpáti Hiradó, 1926. július (3. évfolyam, 76-87. szám)
1926-07-02 / 76. szám
3. oldal Akitől senki sem megy el üres kézzel Egy jótékony, Podk. Rácból származó amerikai milliomos. Tud, jelenti: Egy Keszler Jakab nevű amerikai, gáti származású milliomos a háború óta minden nyáron hazalátogatásra, mielőtt Karlsbadba utazna. Gitta ebből az alkalomból mindig kisebbfajta népvándorlás indul meg, hogy segélyt kérjenek a jótékony milliomostól, aki eddig még senkit, sem zsidót, sem keresztényt nem utasított el. Az idén ismét hosszabb ideig tartózkodott Keszlerháton s az 50—100— 200—500 koronás adományok tömegét osztotta ki. Az adományozásoknál a milliomos rokonsága játsza a tanácsadó szerepét. Az idén különösen kinyitotta az erszényét, amit azzal igyekeznek magyarázni, hogy a hajón másfélmillió csk-nak megfelelő összeget nyert dollárokban. Ez azonban mellékes, még ha igaz is, mert az itteni gazdagok nagy része nem adna még a szegényeknek sem, — nemhogy a jobbmódúaknak — 500 csk-t, ha az utcán találná is a milliókat. Anya és fia, akik egész árukészletet loptak össze a munkácsi vásárokon Szikén napokkal ezelőtt letartóztatták Miesi Annát és fát, Méred Ivánt,, akilél egész tömeg lopott holmit ta-,1 lábt. Nevezetteket a beregszászi járás-1r biró: -g fogházába kisérték, ahol beval- , látták hogy a lakásukon talált tárgyajkat — nagyrészt ruhaneműiket — minjkácsi vásárok alkalmával lopkodták is össze. A lopott holmi közt 4 van egy,1 pár lakkbetétes, 38 számú női cipő, 1 , fekete vászondarab, 6 méter fekete mojsó delin fehér pontokkal, 4 méter fekete vászon (kockás), egy cárjnadrág, egy fekete lovaglónadrágból és ugyanilyen kabátból álló öltöny, 3 pár bakkancs, 1 pár gyermekcipő, 1 pár bor- 5 jubőrből készült nőlopó, 1 zöld cájgkabát ugyanilyen színű lovaglónadrággal, 1 cájgkabát pantallóval, 1 feketepontos fehér fejkendő s egy világos férfikabát. A munkácsi rendőrbiztosság ezúton hívja fel a károsultakat, hogy a rendőrség 3 számú irodahelyiségében jelentkezzenek. TÁRCA A sógornők írta Kuszkó Ede Mikor megbizonyosodtak, hogy Kató Józsa csakugyan elkövette a gyalázatot és megszökött, a két asszony egymásra talált. Addig nem igen voltak jóbarátok. Most Józsa nővére és az özvegységben maradt sógornője elfeledték a régi ellentéteket. Malvin már nem gondolt arra, hogy a sógornője alapjában mindig lenézte az ő családját, most nem emlegette a «szegény jó bátyám»at és Ilona is elfelejtette, hogy vele azóta, amióta özvegységre jutott, milyen lenézően bánt Malvin is, Jessa is és az egész család. Most csak a szégyenre és a gyalázatra gondoltak, mely rájuk szakadt. Ez összehozta, barátokká tette őket, noha belülről úgy gyűlölték egymást, ahogyan csak a sógornők tudnak gyűlölködni. Megszökik ... A két otthon maradt asszony szinte fizikailag érezte a gyalázatot. Az öccára nem mertek kimenni, otthon sopánkodtak napokon át. Közben a megszökött Józsától tévések érkeztek. Itt mind a kettőjüknek. Természetesen nem olvasták el, talán át sem vették, nehogy a levélhordó azt higyje, hogy valami érintkezést tartanak a Bűnnel. Csak ez ismerősöktől hallotok, akik az első vpok után eljöttek, hogy részvétüknek ér megbotránykosi.Minek adjanak kifejezést, hol jr .Józsa egy-két barátnőjének cinikus szemtelen levelet irt. Olyasmit, hogy flem tartozik a cselekedeteiről senkinek számot adni, de mégis meg kell mondani, hogy azért nem jön többé vissza, mert a maga életét akarja élni, úgy érzi, hogy joga van látni és élvezni azokat a szépségeket, amelyeket a világ kínál. Azt hiszi, hogy ő elég bátor a maga szemével nézni, a maga lábán , járni. Senkitől sem kívánja, hogy kövesse és nem törődik senkivel, aki őt elítéli. Az egyik lánybarátnőjének, aki olyan könnyelmű volt, hogy válaszolt neki, hosszú kedélyes, tréfálkozó hangú levelet írt mindenféle összevisszaságot, ,hogy a szépségnek, az okosságnak, az intelligenciának megvannak a magajogai. Hogy a szépséget, csinosságot nem azért adja a természet, hogy őrizzük, míg el nem fonnyad, vagy míg jöna férj és jönnek a gyermekek elsorvasztani, hogy ő nem azért tanulta megaz emberekkel való bánást, hogy ennek hasznát ne vegye. A természet adományának és a nő képeségének megvan a gazdasági ellenértéke, az a lehetőség, hogy élvezhesse azokat a szépségeket, amelyeket az élet kínál. Könnyelmű barátnője sem volt annyira szemérmetlen, hogy erre a galád levélbe válaszolt volna. ) Malvin és Ilona lassan kint egyedül maradtak, egyedül a szégyenükkel és megvetésükkel. Mindennap szászor is megfogadták, hogy nem beszélnek többet Józsáról és mindennap csak róla beszéltek és még többet gondoltak rá. Mindig haraggal, gyűlölködve és magvetésig... Szégyent hozott a családra... Eleinte még jöttek hírek Józsáról. Titkos irigységgel mesélték, hogy na-gyon elegáns és gazdag, látták Páris- ban, látták Londonban és a Riviérán. Beszéltek róla, hogy palotája és autója van. Mindezek a hírek esztendőkre fű- tötték a két tisztességes asszony gyűl- löletét, fűtötték akkor is, amikor már nem hallottak a szökevényről sem, mit. A szégyenpénzről, a gyalázat béré- ről beszéltek, valahányszor Józsa vagy gyónóról esett szó és csodálatosan egyetértettek abban, hogy inkább éhenhalnának, mint a szemérmetlenség dijából akár egy fillért is elfogadjanak. Malvin születésnapjára egy kis csomag érkezett Nizzából. Józsa küldte s Malvin egy pillanatnyi habozás után felbontotta. Értékes és csinos ékszer volt benne és egy gratuláló levél. Malvinnak nem volt lelkiereje, hogy visszaküldje. A levélben olyasvalamit irt Józsa, hogy későn szabadult ki a városból, az életét még megmentette, de az egészségét nem. Tönkre tette a tüdejét és most szanatóriumban kezelteti magát. Malvin is elgondolta, hogy jó volna neki is egy kissé elutazni s megtartotta, sőt meg is köszönte az ékszert, s a levélről nem szólt a sógornőjének. Ezen a napon gyűlölettel nézett az ura megnagyitott arcképére, amely ott függött a hálószobában özvegyi ágya felett s ráeszmélt arra, amit eddig nem mert magának bevallani, hogy tulajdonképen sohasem szerette a férjét, hozzáment, mert már unta a lányságát és mindenki arról beszélt neki, hogy milyen szép és fenséges a boldog csalá Miért kapta Polgár a színikoncessziót ? Nem volt semmi alapja a „Novoje Vremjában“ közölt pletykának. n Buritianyzusag, mint ungyanoi jelentik, a prusi magyar színikerület koncesszióját Polgár Károly színigazgatónak adta. Értesülésünk szerint a kormányzóság Faragónál nem látott anyagi garanciát és nem akarta, hogy Podkarp. Rus városai közül egyedül Ungvár élvezzen magas színvonalú előadásokat. Polgárnak ezzel szemben van megfelelő tőkéje és kizárólag Podkarp. Rusra szorítkozva, érdeke, hogy minden város közönségének megfelelőt nyújtson. A koncesszió kiadásánál, mint bennünket informáltak, a kormányzóság tekintetbe vette azt a körülményt is, hogy a Színpártoló Egyesület teljesen téves és a rosszakaratú konkurrencia sugalmazásából eredt vesztegetésre vonatkozó állítás miatt foglalt állást Polgár ellen. Egyébként ennek az állításnak valótlanságáról meggyőződve, dr. Szerényi nyilvánosan, nagy társaság előtt kért bocsánatot a két ungvári kormánynapilap szerkesztőjétől, amiért hitelt adott a rágalomnak. A magunk részéről örülünk, hogy a súlyosan kompromittáló gyanúsítás alól teljesen tisztázta magát a sajtó és sajnáljuk, hogy a „N. V.“ és egyesek által bármily formában terjesztett hírrel felháborodásunkban bizonyos tendenciózitással foglalkoztunk. Halottja van már Podka Húszban a fajgyűlöletnek Vérfagyasztó jelenet a robogó vonaton Vécsi és Szolyva között Annak az esztelen dölyfnek, batartalmaskodásnak, gonosz indulatnak és gyűlöletnek, mellyel az idetelepitettsebek egy része az életlehetőségtől is megfosztott őslakosokkal szemben viteltetik, borzalmas következményű jeenete játszódott le kedden, Június hó 19 én este a Velóc és Munkács között közlekedő vonaton. Hogy minden emberi képzeletet fölülmúló bűntény, trrgy istenkísértő vállalkozásból szárazott szerencétjem ég forog-e fenn, az ma még felderítetlen ugyan, a jópan meggondolás azonban csaknem kijárja az utóbbi lehetőséget. A tragikus régi esetnek, melynek egyik áldozata már megszűnt a tirannusokként fellépő idegeneknek útjában állani, másik áldozata pedig összeroncsolt fejjel, eszméletlenül vivődik a halállal, lefolyása eddigi megállapításaink szerint a következő volt: Gabron Emil és Scheffer Ferenc gyári alkalmazottak Péter-Pál napján egyik osszatelepi ismerősüket látogatták meg, honnét az esti vonattal utaztak hazafelé, Szolyvára. Szemtanuk állítása szerint a két utas jókedvű volt ugyan, azonban egyikük sem tanúsított kihívó viselkedést senkivel szemben. Négy jólöltözött esetinek, kik közül kettő állítólag tanító, egy pedig mérnök volt, mégis útjában állottak a nap- nap melletti nehéz robot IP 0 L10 XII a legjobb mosászerek. IP8 B KÁRPÁTI HÍR»0 után egy kis szórakozást nyújtó kirándulásról hazatérők, s hogy államalkotói hatalmukat kifejezésre juttassák, egyikük gőgösen rájuk förmedt: — Na bökmerdimv! (Félre büdösök!) A két öntudatos őslakos nem hagyhatta szó nélkül ezt a dölyfös és megalázó kiszólást, melyre egyikük sem szolgáltatott okot s a sértést energikusan visszautasították. Szó szót kövesett, a gyűlölet által táplált civódásbólkölcsönös tettlegesség támadt, melybe beleavatkoztak többen is. Előkerült a két kalauz is, kiknek egyike az izgágaságáról rabiátus, voltáról és sovinizmusáról ismert Zofal volt, aki természetesen a csehek pártjára állott. A másik kalauz hamar eltávozott. A dulakodás hosszú ideig tartott s a kupé folyósójának ajtaja egyszerre — hogy, hogy nem — felnyílott s két emberi alak zuhant le egymásután Szászában környékén a robogó vonatról ! A szörnyű jelenet után az egyik cseh s bejött a kupéba, látszólagos nyugalommal leült s a vonatból kifelé mutatva odaszólott a bent ülöknek: 1 — Lássátok, már ott feküsznek kint ? Az utasoknak elállott a szívverésük. Egyiküknek eszébe jutott a vészféket meghúzni. A vonat megállóit s hosszú, s kínos várakozás után két halálosan sérült embert hoztak fel, Gabron Emiltés Scheffer Ferencet. A gőzparipa száguldott tovább a kínban vergődő sebesültekkel, kiket egyenesen Munkácsra, a közkórházba vittek. Scheffer,aki gyomrával egy korlátnak esett s azonkívül a lábát törte, még a kórházi váróteremben kiszenvedett Gabron életveszélyes fejsérüléssel eszméletlenül fekszik a kórágyon. Felépüléséhez kevés a remény. Eddig a szomorú tragédia, melyet a fajgyűlölet váltott ki s melynek igazi tényállása meg felderítetlen. A négy cseh, köztük a megrendítő eset kezdeményezője, nyomtalanul eltűnt. Ha fordítva történt volna a dolog , közülök repült volna ki egyik-másik a Vonatból, akkor a kalauznak bizonyára gondja lett volna rá, hogy a verekedés többi résztvevői meg ne szökhessenek. Zoufal kalauz egyébként azt vallja, hogy a szerencsétlen emberek attól való félelmükben ugrottak ki önként a robogó vonatból, hogy Szolyván csendőrköre kerülnek. Ez nem hihető. Két értelmes öntudatos ember, akik nagyon jól tudják, hogy egy verekedésén, mely di élet. A halott urát gyűlölte meg, a nyomorúságos örömtelen életet, a háromszobás polgári jólét rabságát, most már érezte, hogy nemcsak irigyli, hanem tiszteli ii Józsát, aki bátor volt nem vállalni azt, hogy csak szakácsnő és dada legyen egész életén át. Ez belenézett a tükörbe és sírva eszmélt rá, hogy későn jutott eszébe, hogy ő sem született szakácsnőnek és dadának. Az első levél után megindult a levelezés a megszökött és rosszutra tért Jóssa és a tisztességes sógornő között. És Józsa, aki szolid, családi hajlamú „félvilági nő” volt, a legközelebbi alkalommal Ilonához próbált közeledni, neki küldött levelet és ajándékot és Hanától kapott választ. A levelek különféle világhírű szanatóriumokból érkeztek, amelyekben gazdag emberek reparálják egészségüket. Onnan érkezett a távirat is egyszerre, egy napon mind a két asszonynak, hogy Józsa meghalt, jöjjenek a temetésre és az örökség átvételére. A két asszony csak a vasúti állomáson találkozott, mind a kettő úgy akart a temetésre elutazni, hogy a másik ne tudjon róla, mert mind a kettő abban reménykedő , hogy hozzájut Józsa örökségéhez, amellyel elrontott, de tisztességes élete késő napjait megaranyozhatja. Mire megérkeztek Davosba, a két sógornő már csak abban versenyzett, hogy melyik siratja jobban Jessát és gyűlölettel nézte ,a másikat, mert az is él, mert az is sir, mert az is örököl. Az után hazafelé már nem beszéltek egymáshoz. Azt, hogy tisztességes maradt mind a kettő, külön sajnálták...