Munkácsi Közlöny, 1936. január-június (3. évfolyam, 1-147. szám)
1936-01-01 / 1. szám
Újévi körkérdés Legjobb ismerőseink ünnepi nyilatkozata a mai polgárról Madarat tolláról, embert barátjáról! Az örök relativitás jut eszedbe, amikor ezt a régi közmondást halllad, mert tudod jól polgártárs, hogy ma különösképpen nem a barát, hanem a ruha teszi az embert. (Még akkor is, ha nem fizetted ki...) Egyik ember se ismeri ma a másikat. Még a legjobb barát sem. Mert mindn ember csak annyit mutat meg magából ebben a látszatadós és gyanúsan bizalmatlan világban, amennyit veszélymentesen kiszoríthat belőle a kötelező érintkezés társadalmi formája... De vannak helyek, apró életstációk, ahol pőrére vetkőztet az a tudat і alatti kényszer, amely ezeken a helyeken felszakadul béklyóiból, і hogy ha portréját adja lényed eltorzült figurájának, a jámbor polgár. Újévi körkérdést intéztünk ama emberekhez, akik úgy hozzátartoznak mindennapi életedhez, mint ru Ihád kifizetetlen összege a sziabó- számlához. ’ össze vagy vele nőve... Halljad hát polgártárs, mit mondanak rólad ! і A borbély. (Miközben a szolgálatkész Figaró kellő elkeseredéssel feni pengéjét.) — Hát kérem, ami igaz, az igaz! •Annyit mondhatok: kicserélték a fejeket. Mind szaladni akar... — A fejek...?! — Ó, dehogy! Tudniillik a szakmában, mi csak fejeket ismerünk. A fej jelenti nálunk az embert. A többi, fodrász szempontból’ teljesen fölösleges holmi a vendégem Szóval kérem, hogy tárgyra térjek... Appardon a fül az nem jön stuccolva, kis vér, semmi az egész... ideges a vendég máma. Udvariatlan. Nyers. Erőszakos. Türelmetlen, örökösen rohanna. De hová kérem ez a nagy sietség és mire jó?! Valamikor békevilágban, az idő pénzt jelentett, mégis más volt a vendég úr... De ma? Csak időnk van. Mégis fut a vendég. Legtöbbször a gazdia havi díjával... No, de pont Újévkor nem akarok rosszmájú lenni. Hagyjuk ezt a figurát. Régen a zenélő képet (szép, csendes menüettet játszott egy krajcár ellenében) borotválás előtt és utána félóráig hallgatta nyugodt élvezettel a vendég úr... Ma rádió gyorsasággal kell a vendéget beretválni, s még sincsenek megelégedve. Se a gyorsasággal, se a szappannal, se a kölnivel, se a púderrel. Nekem teccik mondani?! Hát persze! Hogy aztán retorzióképpen ne adjanak borravalót. A manikűrös lány: — Férfi kezén, mostanában ritkán dolgozom. Legtöbb rágja a körmét Olcsó manikűrözés és nem ráz. A hölgyekkel, mint általában tapasztalom, könnyebben lehet boldogulni. Különösen, ha az ismertebb úriember belép a fodrászüzletbe. Ilyenkor a pali fizet... Van egy „kezem“. Szép szőke asszony. Amre eltaláltam a gusztusát, te jó Isten! Olyan szintire festi a körmét, mint az ura arca. Rákvörösre. Húsz éve vagyok kérem manikűrös kisaszszony, két lányomat férjhez adtam, de ilyen nehéz esetem még nem volt. Ki hallott még gutaütésre hajlamos körmöket. Bár hiszen tudom a kapcsolatot a gutaütéses női köröm, a férj rákvörös arca és a vattázott válla ismertebb úriember között, de hát ne szólj szám, amig jó a borravaló... A pincér: — A vendég bejön. A vendég leül. Kabátba. (Nehogy a hitelező elvigye.) A vendég elkéri az összes lapokat, azután nagyokat kurjongat, hogy nem szabad ide betenni az embernek a lábát. A másik lokálban meg lehet kapni a sanfranciskói újságot is. Legalább újévkor. A vendég lármázik és friss vízért reklamál a tutajnál, aztán telefonál és leveleket ir. A vendég a kávéházban bonyolítja le össz szerelmi és üzleti ügyeit. De pénzt egyikből sem látunk.A vendég bélyeget és cigarettát kér a trafikostól. Elsején fizetek, mondja már évek óta és ezenkívül nem rendel semmit. Mert: rossz a kiszolgállás és míg a pincér idehozná azt a szürke szinti feketét, addigra a négus visszaveszi Ad і grát és világos kapuciner szintre vedlik a békefeltételektől, továbbá, mert: otthon jobb tésztát eszik, mint ez a vacak massza, a tea meleg lötty, otthon illatosabb a mosogatóié, есе tes a bor, otthon az ecet is jobb nála... Kiabál a’ vendég, kifogásol, reklamál, majd miután jól kitelefonálta magát és megvágta a főpincért, dühösen bevágja maga mögött az ajtót és mint, akinek sürgős dolga van — elrohan... Stammgaszt könyörgöm azatta! 1936 Újév... A bérkocsis: *— Porcellán nadrágban és gyalogosan kurizálnak máma az emberek, fene ezzel a nagy sportolást. Minden ember futóbajnok lett. Szaladnak a kocsi mellett... ! A masszőr: — Az egyiket, hogy lefogyjon, erősen gyúrtam, a másikat, hogy meghízzon, gyenge gyógymasszással kenegettem abban a reményben, hogy újévkor sommásan fizetnek. Most ketten tartoznak masszásdijjal: Kövér és sovány... A Postás: — Kerek tiz éve várok kis újévi ajándékra... De ki adjon és miért? ! Vagy névtelen levelet viszek a férjnek, vagy ügyvédi felszólítást kézbesítek... A rendőr: — Nincsenek már kedélyek... Ebben az esztendőben egyetlen kiliminált úri társaságot nem látttam. Nincs már pénz egy kis alkoholra se!? Néhány ténfergő nadrágost bevittem. Szánalomból. Hadid almtja ki magát a toloncházban... A cipész: — Mint, aki valamelyest konyit a magasabb politikához, a szőnyegen heverő tárgyhoz csak ennyit szólok: csuda egy világ, csuda egy emberek! Sokszor egy talpalás hónapokig hever a „műteremben . . Nincs rá pénz. Akinek meg volna, annak bolti áru kell. A harmadik szerző: megcsináltatja a cipőjét, jön a handle, eladja. Ebből forgat- t ja magát... A cigány: — Hencsegnek az emberek. Oszt semmijük sincs. Még nótájuk se... Valamikor... valamikor, nagcságos uram emlékszik rá...? folyt a pezsgő meg a butéliás bor, szólt a nóta, becse vét a cigánynak. Kiss és bel becse. Ma? Semmi. Hónunk alatt a hegedű. Ódalba vagyunk rúgva. A mai úr?! Elvette a kenyerünket. Elment dzsesszes cigánynak. Oszt a kutya se hallgatja őket. Úri cigányok! Ki hallott még ilyet... — Én mondom: csak lefeküdni jó, ha van hová és álmodni, álmodni gyönyörű újévi álmot a drága szép, békevilágos dámákról, és urakról. Addig nem is lesz jó világ se igazi újév, amíg a becs kezembe nem adja megínt a kiüli nót, hogy siriva-riva, örömömbe elhúzzam a rég áthallgatott nótákat. * * * Hallod-e polgártárs! Ezeket mondják ma rólad azok, akik elválaszthatatlanul hozzád nőttek. Mint kenyér a héjához. S akik úgy kellenek neked, mint éfi búzakalásznak a májusi meleg zápor, mint csikorgó télen a jól fűtött szoba. Velük élsz, velük halsz. Újévi körkérdésünknek görbe tükre egyenes valódat adja, így nézel ma ki polgártárs, ismerd meg magad. Minek szépítsük a dolgokat... Ne szégyenkezz, hisz nem egyedül te vagy ennek az oka. Az idők viharában elgémberedtél.Kissé — hogy is mondjam csak — porcogós lett a gerinced... Ez a nagyobb hiba, de ezen is lehetne segíteni. Egy módon: a magadra ismerés pillanatában küzd le mindama rosszat, amit itt ünnepi hangulatiban joggal és okká!] elébed szórtak legjobb ismerőid. Dobd le a cifra és kifelé hivalkodó köntösödet, ne akarj soha többnek látszani, mint amennyi valójában vagy, seperj csak nyugodtan a magad háza előtt, van ott mit eltakarítani és végül ne röstelkedj érte: oltsd magadra a békevilág „divatjármuk“ egyszerű, talán meg kopott, de nagyon visszakivánkozó gúnyáját. Ez lenne számodra is számukra is a legszebb és legértékesebb újévi ajándék... — Újévi jókívánság — Sanghajból. A mai postával Sanghaiból elegáns kézi festésű gratulációt kaptunk. Sándor Tibor derék földink és szépséges felesége Györgyi, boldog újévet kivánnak lapunk utján uzshorodi ismerőseiknek. A k. figyelmet ezúton hozzuk olvasóink tudtára. — A szovjetbarátok egyesületének uzhorodi csoportja január 2- án (csütörtökön) este 8 órai kezdettel a Korona nagytermében előadást rendez. Előadó Stein Zsigmond (Brünn), aki előadásában vázolni fogja a zsidóság mai helyzetét a Szovjetunióban, gazdasági, politikai és kulturális fejlődését, a birobidzsáni telepítés történetét és perspektíváit. Az előadás iránt úgy cionista, mint egyéb körökben nagy érdeklődés mutatkozik, mert ez alkalommal valóban a helyzet kiváló ismerője szól a közönséghez. A „Margit“-víz rendben tartja gyomrát és felfrissíti az idegeit. A Perzsaláb bundákat mérték után egyes lábakból (nem táblából) szezon utáni Elfer Miklós SZŰCS, leszállított árakban garantált minőségben készít UshMTaiel@ Kazinczy u. 5.