Munkás Ujság, 1925 (7. évfolyam, 31-39. szám)

1925-07-25 / 31. szám

A burzsoákormányzás csődje Mennél közelebb jut a csehszlovákországi bűnös kormányzati rendszer a saját maga által kihívott népítélethez, annál kirívóbban jelentkeznek a hullafoltok, melyek nem egy kormány nem egy öszvérkoalíció, hanem a korhadó kapitalista kormányzat hullafoltjai. * A mióta Csehszlovákország megalakult, a túliparosodott Csehország burzsoáziájának egyetlen célja a piac kiterjesztése és a »felszabadult« országrészek gyarmatosítása volt, minthogy pedig ez csak nemzeti jelszavakkal történhetett, a cseh burzsoázia, tekintet nélkül a nemzetiségekre, diadalmámorosan kikiáltotta, hogy Csehszlovákország nemzeti állam, a szlovákok csehszlovákok és itt csak nemzeti koalíció kormányozhat. A nemzeti állam gondolata elnyomó öklöt jelentett a német, szlovák, lengyel, magyar, ruszin, román és a zsidó nemzetiségekre nézve. A külföld felé a nemzeti állam fátyola volt hivatott elhallgattatni az elnyomott nemzetiségek jajkiáltásait. Azzal, hogy a köztársaság 13 millió lakosának épen 6 millió ötszázezer nem cseh, a koalíciós rendszer nem törődött. Egy ilyen nagyarányú letagadás csakis úgy történhetett sikeresen, hogy a koalíció antibolsevik,francianyaló politikával kívánta a külföldi tőke segítségét, befelé pedig a fokozódó reakciót vezette be. A prágai urak csak a cseh közvéleménnyel számolva, olyan politikai és gazdasági rendszert vezettek be a nem cseh területeken, mely a legszélesebb elégedetlenséget és gyűlöletet váltotta ki. Bizonyítéka ennek Hlinkáék térhódítása a klerikális Szlovenszkóban és a kommunisták választási diadala Podkarpatszka Ruszban. Csak a külpolitikai események akadályozták, hogy a nemzetiségi területeken az elégedetlenség csak ellenzéki többség alakulásában nyilvánult meg. A gyarmati kizsákmányolás által felhizlalt csehországi burzsoázia természetesen ráfeküdt a cseh proletariátusra is, ha nem is oly nagy mértékben, mint a nemzetiségekre. Viszont a cseh proletariátus az uralkodó nemzethez tartozván, több kritikai szabadságot élvezett és a Dawes-terv következményeit érezvén, époly veszedelmessé vált a cseh burzsoáziára, mint a nemzetiségi proletariátus. A nemzetiségek ellen készített ostor tehát lecsapott az egész ország proletariátusára, mely tömegesen hagyta el a szociálpatrióta pártokat. A súlyos gazdasági válság, a munkanélküliség, a földreformmal űzött bűnös játék, az egyre reakciósabb törvények és a nemzetiségek ébredező önrendelkezési vágya a parlamenti választási időszak közeledésével nemcsak megingatta a koalíció biztonsági érzését, hanem a rossz lelkiismeret a súlyos adóktól és katonai terhektől elidegenített kispolgárság ellenszenve fejvesztetté tette a koalíció pártjait, melyek csak egymás rovására remélhetnek választópótlást. A munkásárulásban megőszült szociáldemokrácia kénytelen volt az agrárvámok kérdésébe akaszkodva régi múltjának ellenzéki sutba dobott fegyvereit előmutogatni, de ezektől a minden hájjal megkent burzsoázia már nem ijedt meg és a szocdem miniszterek két kézzel kapaszkodtak görcsösen a bársonyszékbe. A koalíció szekere már hónapok óta kenetlenül nyikorog és kormányzásra képtelen. A Husz-ünnep és a pápai nuncius távozása kortestrükkül szolgált a cseh nemzeti szocialistáknak és bár a felidézett helyzetért épen a cseh szocialista Benes felelős, a párt farsangi játékot csinált minisztereivel és lemondatta Strbinit épen akkor, amikor a koalíció átmentése és a nemzeti állam illúziójának fenntarthatása végett a választójogot körülmetélő új választási törvényt tárgyalták a bizottsági szobákban. A miniszterlemondás megakasztotta egy időre ezt a torz törvényalkotást is és a koalíciós burzsoákormányzat teljes csődjét vonta maga után. A burzsoázia azonban, ha a proletariátus veszélyezteti a rendszert, egész biztosan megegyezik egymás közt, de csak a politikusok egyeznek meg, az elkeseredett választók nem dőlnek be és a legreakciósabb választói reform sem biztosíthatja új választások esetén a koalíciós többséget. Ezért a proletariátusnak fel kell készülnie arra, hogy a burzsoázia végső esetben teljesen leveti az áldemokrácia álarcát és a nyílt fascista erőszakkal igyekszik létét meghosszabbítani. Ily körülmények között minden öntudatos proletár kötelessége a falvak és városok szervezeteit új, erősebb életre kelteni és egységfrontban a burzsoáziával szemben, lehetetlenné tenni a végerőszak redszerét. A védekezés legjobb eszköze pedig a támadás, az offenzíva a kapitalista rendszer ellen. Egyes szám 50 fillér S & A CSEHSZLOVÁKORSZAGtI KOMME KIST A PÁRT PODKARPATSZKA RÉSZI KERÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLŐMÉ Uíhorod (Ungvár) 1925. július hó 26. (vasárnap) 31. szám A kispolgárság megmozdulása A cseh centralizmus kinövései már a polgári osztályban is éreztetik hatásukat és e héten Uzhorodon két súlyos kudarcot könyvelhet el a mai lehetetlen kormányrendszer. Az egyiknek alapja a letűnt céhrendszert felélszteni akaró új rossz ipartörvény, mely az iparosokat és kereskedőket az ipartársulatba kényszeríti, a munkás szervezeteket pedig egy torz egyesüléssel, a segédmunkások közgyűlésével szeretné helyettesíteni. Uzhorod cseh kereskedői és iparosai, ennek az osztálynak elenyésző kisebbsége a felsőbb helyről jövő kedvezésektől vérszemet kapva egyszerűen kiakarták nullázni az uzhorodi iparosokat és kereskedőket és puccs utján magukat akarták becsempészett alapszabályok segítségével a helyi lakosság felé tolni. Ez azonban még a gerinctelen polgárságnak is sok volt és oly dühöt váltott ki, hogy az ipartársulat megalakulása botrányba fulladt. A kisiparosok és kiskereskedők kezdik érezni, hogy a városi autonómiát felfüggesztő csupán s a lakosságnak felelőtlen városi kormánybiztos, a polgári és kormánypártok mint a mai rendszer szentesítői már létérdeküket veszélyeztetik és szemmel látható a proletarizálódott kispolgárság közeledése a munkásság egyetlen harcos pártjához, a kommunista párthoz. A nyomasztó adók még a türelmes és bárányszelidségű kereskedőket is annyira megvadították, hogy hétfő délelőtt Uzhorod kereskedői első ízben igénybe vették a tőlünk megtanult harcmodort és valósággal sztrájkoltak, amennyiben tüntetésük jeléül délig zárva tartották üzleteiket. Fel akartak vonulni a vezérpénzügyigazgatósághoz, de a rendőrség ezt megtiltotta s igy meg kellett elégedniük egy küldöttséggel. A jámbor és lojális kereskedők izgatottan tapasztalták, hogy a csendőrség és a rendőrség, ellenük is felvonul ha ellenzékieskedni kezdenek. A kereskedelmi csarnokban egybegyűlt kisiparosok és kiskereskedők elégedetlenül hallgatták a küldöttség tagjainak szánalmas beszámolóját és spontán felszólították a véletlenül jelenlevő Gáti elvtársat véleményadásra, kinek őszinte, szavai oly viszhangra talltak az egzisztenciájukban veszélyeztetett kereskedőknél és iparosoknál, hogy az e hangulattal szemben tehetetlen elnökség fel akarta oszlatni a gyűlést, de ez nem sikerült és Gáti elv,társ általános tapsok közöttfejezte be beszédét.