Munkás Ujság, 1927 (9. évfolyam, 9-17. szám)
1927-11-06 / 9. szám
2. oldal. polifita ÍqSát elvették és így щ тцркф.osztály korán ütközött össze ellenségeivel. Számtalan jiarcban megerősödött az osztályöntufjat§, JpegaC^qso(|ptt akarata. Közel-kőre építette szervezeteit, forradalmi boj^evik harci pártját, a proletár merészségnek, a proletárbátorságnak és hősi szellemnek, a proletárfegyelemnek és a forradalmi getyófollodásnak ezt a mintaképét. 1905-ben az orosz proletáriátus az egész világnak a tömegharc valóságos csodáit mutatta meg, megmutatta az általánds sztrájkot és a proletárfelkelést. 1917 februárjában a győzelmes felkelés megkezdője és vezetője a proletáriátus volt. A cárizmus megdöntése után, a munkásstanácsok, a szovjetek létesítése után a proletáriátus a parasztság élére állt, megdöntötte 1917 októberében a burzsoáziát is és a történelemben első ízben birtokába vette a palotákat és házakat, a gyárakat és üzemeket, a tárnákat és gabonatartályokat. A proletáriátus elvette a burzsoáziától az összes eszközöket, amelyek működését lehetővé tették, „kisajátították a kisajátítókat“, így váltotta fel a burzsoázia a diktatúrát a proletáriátus diktatúrája és a burzsoázia legfontosabb tulajdona a munkásállam tulajdonába ment át. A régi Oroszország az egész világ csendőre volt, az ellenforradalom alapköve. A 19-ik század elején a „szent szövetség“ a polgári-forradalmi Franciaország ellen irányuló feudális államok szövetségének élén állt és I. Sándor csapatai megszállták Párizst. 1848-ban I. Miklós csapatai letörték a magyar forradalmat. 1863- ban a cári hadseregek megsemmisítették a lengyel forradalmat. A 20-ik század elején orosz csapatok nyomták el a kínai parasztok elemi felkeléseit. Minden szabadságmozgalomban az orosz abszolutizmus a legnagyobb halálos ellenségét látta. Még Poroszország monarchista klikkje is liberálisabb volt, mint a Romanov-banda. A munkásmozgalom angol hóhérai, a cárok ázsiai despotizmusával összehasonlítva a liberális gondolkodás mintaképei voltak. A proletariátus októberi forradalma Oroszországot a nemzetközi csendőrből és hóhérból az összes elnyomottak védőjévé, a nemzetközi forradalom legerősebb bástyájává, a béke és kizsákmányolók feletti győzelem hírnökévé változtatták. Oroszországban a forradalom lávája elöntötte a régi feudális és kapitalista viszonyok alapját és ezért a forradalom az összes országok és összes nemzetek földbirtokosainak és kapitalistáinak legdühödtebb gyűlöletét vonta magára. A régi világ összes erői egyesültek a Szovjetunió proletárjai és parasztjai elljen. A földbirtokosok soraiból meggyökeresedett ellenforradalmárok, épúgy mint a mensevikek és szociálforradalmárok soraiból a „demokratikus szocialisták“, tábornokok és sikerek, püspökök és tőzsdekirályok, külföldi imperalisták és belföldi patrióták — mind, mind a szovjetek ellen irányuló aktív ellenforradalom soraiba álltak. Minden harci eszközzel megpróbálkoztak: blokád és intervenció, összeesküvés és felkelés, szabotázs és terror. Minden jelszóval kísérleteznek: monarchia és alkotmány, köztársaság „szovjetek kommunisták nélkül“. Mindezen kísérleteket azonban, amelyek a régi rend visszaállítását célozzák, a proletár- és paraszttömegek ereje meghiúsította. A belföldi ellenforradalom szövetségre lépett a külfölddel. Kolcsak és Denikin, Judenics és Krasznov, Vrangel, Bulák, Blahovics, a bárók, grófok és tábornokok soraiból kikerült különböző gazemberek mellett a szovjet állam területén a külföldi kapitalista államoknak Európa, Ázsia és Amerika demokratikus köztársaságainak és monarchiáink csapataiból gyűrű alakult. Az Egyesült Államok, Anglia, Németországés Franciaország, Japán, Lengyelország, A tomátuia stb. csapatai mindeni irányban osztogatták a szovjetföldet és támogatták a régi hadseregeket és az állítólagos demokratikus tábornokok hadseregeit, amelyek hóhérmunkát végeztek a munkások és parasztok között. Mindezen hadseregek azonban a vörös munkás és paraszthadsereg elől visszavonulni voltak kénytelenek Ez az ellenforradalmat visszaverte és megsemmisítette. Elzárva az összes gazdasági forrástól, megfosztva a doni széntől, a bakui petróleumtól, az ukrán és szibériai gabonától, körülzárva a fehér hadseregektől, néhány kormányzóságba szorítva, ruha és cipő nélkül, éhezve és fázva, a szovjetország ellenállt az ellenforradalmi hóhéroknak. A munkásokat és szegény parasztokat sem az éhség, sem a hideg, sem a járványok, sem az akasztófák meg nem félemlítették és bátorságukat sem vették. A szovjethatalom viharos ellentámadásba ment át a burzsoázia, a kulákok, a gazdagok ellen, a frontokra a vörös hadsereget küldte s egyidejűleg hadjáratot indítottak a herék, a sikerek, a kulákok, uzsorások és gazdagok ellen. Megteremtette a szegény parasztok bizottságait. Minden szigorral behajtotta a természetbeni adót. Kénytelen volt az összes készleteket és feleslegeket rekvirálni, hogy segíthesse a vörös hadsereget és az éhező munkásokat. Hallatlanok és megszámlálhatatlanok voltak a nélkülözések, nehezek voltak a követelmények, amelyeket mindenkinek teljesíteni kellett. Kíméletlenül kellett eljárni a kishitűekkel és a dezertőrökkel. Kemény büntetés várt minden árulóra, de ép ez a vas proletárfegyelem volt az, amely a tömegek hősiességével karöltve a világ proletariátusának az egykori orosz birodalom területén biztosította a győzelmet. Ebben az időben kezdett érezhetővé válni a bolsevik forradalom óriási nemzetközi jelentősége is. Vilmos fejéről lerepült a korona, ezt követte a Habsburgok koronája, Finnországban, Bajorországban és Magyarországon szovjetköztársaságok alakultak. Az elnyomott félgyarmati országokban megkezdődött az erjedés, Keleten több forradalomra került a sor. Ezen forradalmak közül több a szocdemek árulása következtében félúton maradt állva. Másokat a tulajdonukért reszkető, feldühödött burzsoázia minden kegyetlenségével levert. De ezen forradalmak meggyengítették az országunk ellen irányuló kapitalista támadás erejét és így a további fejlődésnek az alapját vetették meg. Ez az idő, a polgárháború és hadikommunizmus ideje megmutatta és bebizonyította, hogy a proletariátus a parasztsággal karöltve számos ellenséget le is tud győzni, hogy képes hatalmát megerősíteni és megszilárdítani, hogy képes erős államát felépíteni és vasököllel a kizsákmányolok ellenállását letörni. Egyúttal megmutatta azonban azt is, hogy az ilyen győzelem csak a proletáriátus és pártjának vezetése alatt lehetséges. Az ellenforradalom elleni háború az elnyomottaknak elnyomóik ellen, rabszolgáknak a rabszolgatartók ellen, a munkásoknak és parasztoknak a földbirtokosok és kapitalisták ellen folytatott — ezen egyetlen jogos háborújának befejezése a proletáriátust és a szovjethatalmat új feladatok elé állították. Eddig meg kellett semmisíteni a régit. Most vissza kellett szorítani az ellenséget, egyúttal építeni kellett újat. Előbb fegyverrel a kézben kellett harcolni, most azonban felépíteni a gazdaságot és pedig úgy, hogy a szocializmus győzzön, hogy lehetetlenné váljék a nagybirtok és tőke uralmának csendesen sompolygó visszatérése. Most már arról volt szó, hogy a föld, az üzemek és a többi termelési eszközök nacionalitásának alapján a külkereskedelmi monopólium alapján тіШокіцк és pussióknak gazdasági téren hozzá kell látni a felépítés megszervezéséhez, át kell menni a szegény és középparasztokkal való harci szövetségből a szegény és középparasztsággal való gazdasági szövetséghez, a szoros szövetségre a középparasztsággal, a szegény parasztságra támaszkodva. Ez az átmenet az új gazdasági politikára a természetbeni adó megszüntetése, a belpiacon a szabad kereskedelemnek az engedélyezése (legelsősorban a parasztsággal való szövetség miatt és ezen szövetségért) és pedig a gazdasági élet „hatalmi állásai“ megerősítésének és kiszélesítésének alapján, az első időben nagy nehézségekkel és veszélyekkel járt. Az üzemek csaknem teljesen álltak, mert hiány volt nyersanyagokban és a legjobb munkásokat az éhség arra késztette, hogy faluba menjenek. A munkásokból és parasztokból kikerült munkatársi gárda gazdaságilag iskolázatlan volt, még „meg kellett tanulnia a kereskedelmet“. Mohó sikerek és ügyes üzletemberek behatolni kezdtek az állami szervekbe, félrevezették tapasztalatlan vezetőiket és meglepni kezdték az államot. A magánkapitalisták sokkal ügyesebbeknek bizonyultak, mint az állami intézmények. Egyesült erővel igen erélyes munkára volt szükség, hogy a munkások és parasztok urai legyenek a helyzetnek. A proletariátus a parasztsággal való szövetségben hozzálátott ezen feladat megoldásához és diadalmasan haladt előre. A legnehezebb gazdaságpolitikai kérdések sikeres megoldása azért vált lehetővé, mert az októberi forradalom megvetette alapját az ország tervszerű gazdasági vezetésének. Miután sikerült összekovácsolni a nagyipart, a szállítást, a hitel és állami pénzügyi kérdéseket, miután az ország megszabadult a cár és Kerenszki által vállalt nehéz terhektől, a munkásosztály a dolgozó parasztsággal karöltve hozzálátott a gazdaság újjáélesztéséhez. Az ország ipara, az egész gazdaság szocialista megváltoztatásának ezen főrugója a falu felé fordult. A proletárállam üzemei nem azért indultak meg újra, hogy luxustárgyakat gyártsanak, hogy a kapitalisták és földbirtokosok, szolgahadak és lakásaik számára termeljenek, hanem azért, hogy a város és falu dolgozó tömegeinek szükségletét elégítsék ki. Az üzemek proletárnacionalizálása, a termelési eszközök és munkaerők tervszerű felosztása, a gazdagok haszontalan fogyasztásának megszüntetése, a szoros szövetség a város és falu között, a szocialista ipar és mezőgazdaság között, a proletáriátus és a dolgozó parasztság között — a fő okai annak, hogy miért tudott a legnyomorultabb, legéhesebb, leggyötörtebb ország a leggyorsabban már a gazdasági összeomlás határán magához térni. A szovjet államforma, a proletár demokrácia milliós tömegeknek teszi lehetővé a szocialista építőmunkában való részvételt. A bányászok, a vasmunkások, a textilmunkások és a proletársereg többi csapatainak hősi erőfeszítése, az összes közigazgatási szervek átható proletárszovjet megváltoztatása; a tömegek állandó belevonása a szocialista építőmunkába — az üzemekben és gyárakban, a szakszervezetekben és gazdasági szervezetekben, a kulturmunka szabad egyesületében és a szovjetekben — mindez csak a munkásosztály diktatúrája, a demokrácia ezen legmagasabb formája alapján volt lehetséges. A parasztság hősi erőmegfeszítése gazdaságának emelése érdekében valóság lett, mert a feudális földbirtokosok és hatalmuk helyébe a forradalmi szovjetek léptek. A proletariátus szocialista politikája biztosította a sikert a gazdasági fronton épúgy, mint ahogyan biztosította a vörös hadsereg győzelmét az ellenforradalom egyesült erőivel szemben. Az új gazdasági politika néhány éve a MUNKÁS ÚJSÁG 9. szám.