Munkás Ujság, 1932 (14. évfolyam, 3-53. szám)
1932-01-17 / 3. szám
l.ui dal. MI 'KAS UJSA. Katonaságot vezényeltek a vámmentes terményért harcoló dolhai parasztság ellen •iáobazres tömeg kisattadhatja a letartóztatott harcosokat A termények vámmentes behozatala ügyében vasárnap, január 10-én, kellett határozni a dolhai községi képviselőtestületnek. Ugyanis a paraszt akció-bizottság határozati javaslata nyújtott be ezen ügyben a községi elöljárósághoz. Legnagyobb meglepetésre azonban az akció-bizottság tagjait a községbíró vasárnap reggel arról értesítette hogy nem lesz ülése a testületnek, mivel a jegyző nem engedi tárgyalni a javaslatot és további eljárás céljából átadta azt a csendőröknek. Délelőtt 11 órakor, amidőn a parasztság a templom előtt szokás szerin álldogált, tudták meg az emberek, hogy a községi testület nem fogja tárgyali a vámmentes termény ügyében benyújtott javaslatot. * Ez a hír óriási elkeseredést váltott a körülbelül 4—500 főnyi tömegben és hangosan követelték a jelenlevő 8— 10 testületi tagtól, hogy tárgyalják és erősítsék meg a határozati javaslatot és amikor ezek nem válaszoltak, a tömeg maga előtt kergette a testületi tagokat a községházára, hogy tárgyalják le azonnal a dolgozók javaslatát. І A községházára érve az akcióbizottság néhány tagja — köztük Széninél, Iván, Funkur Iván és Hollán Jura is bementek a testületi tagokkal a bíróhoz, aki éppen a jegyzővel tanakodott. A jegyző durván rájuk szólt: Mit akartok? Azt akarjuk, — felelte Szeninec — hogy tárgyaljátok javaslatunkat és erősítsétek meg. Mire a jegyző így felelt: ez a javaslat törvény- és államellenes és ezt nem lehet tárgyalni! A községháza ajtaja nyitva volt és így a tömeg mindent hallott. Amikor a jegyző nyilatkozatát is meghallották, óriási lárma keletkezett: »Erősítsétek meg javaslatunkat!« — »Adjatok olcsó kenyeret!« A jegyző a tömegtől megijedve, otthagyott csapot-papot és rohant — a csendőrökért. Rövidesen 2 csendőrrel tért visza a jegyző. (A többiek Lipsa Poljanán voltak, ahol pártunk népgyűlésén »ügyeltek a rendre«.) A csendőrök rögtön munkába is álltak és letartóztatták Szeninec Ivánt, Frikur Iván és Mihályt, Haftán Jurát, Rezmanec Ilykót és Szeninec feleségét. A letartóztatottakat a községi bíró második szobájába zárták és őrinek az ajtóhoz állították a közben odaérkezett lovassági törzskapitányt. (Dolhán állomásozik a beregszászi lovasezred egy százada.) A tömeg a letartóztatás folytán még jobban felháborodva most már a letartóztatottak szabadonbocsátását is követelik. »Engedjétek szabadon a harcosokat, akik olcsó kenyeret követelnek a számunkra!« — kiáltotta a tömeg. A csendőrparancsnok kissé megszeppent és Szeninecnek ajánlatot tett, hogy szabadon bocsátja valamennyieket, ha megnyugtatja a tömeget. Szeninec vállalkozott erre és megjelenve a tömeg előtt így szólt: »Emberek nyugodjatok meg, menjetek haza, hogy ne legyen vérontás. De tudjátok meg, hogy az urak nem akarják javaslatunkat megerősíteni.« Igen dühös lett erre a csendőrparancsnok, megragadta Szeninec karját, újból a községházára akarta vonszolni, de a tömeg kiragadta Szeninecet kezeiből és így csak Trikur Ivánt és Hastán Jurát zárták be újból. Szeninec Iván azonban több embertől kísérve, önmaga ment be a községházára és követelte a lefogottak szabadonbocsátsát. A követelés teljesítése helyett, Szeninecet is újból bezárták. Most már veszedelmes volt a helyzet. A tömeg lázongott és a képviselőtestületi tagok, kik közben valamennyien a községházára jöttek — a tömeg nyomására — követelték a javaslat fölötti! Az éhínség hazája a volovojei járás. Itt még akkor is ínség van, amikor »jó termés van«. Ez idén még borzalmasabb a helyzet. Az eredei munkálatok is szünetelnek. Nincs semmilyesen kereset. A volovojei munkanélküliek és dolgozó parasztok hatalmas tömege még január 4-én küldöttséget menesztett a járási főnökhöz, hogy követeljenek olcsó vámmentes terményt, a munkanélkülieknek pedig segélyt. A járási főnök az írásba foglalt követeléseket még átvenni sem akarta és kidobálással fenyegette meg a küldöttség tagjait. Ezen provokációra határozta el a tömeg, hogy január 9-én szombaton újból tüntetni fognak nemcsak egyedül, hanem elhívják a járás többi dolgozóit is. Bár nagy esőzés volt az egész járásban, mégis 1500 főnyi tömeg vonult be Volovojéra a járási hivatal elé, hiába vontak össze e napra 50 csendőrt A tömegből az akcióbizottságok tagjaival Török képviselő elvtársbnenti járási főnök irodájába. Török elvtárs felelősségre vonta a járási fődököt, hogy miért tagadta meg a dolgozói követeléseinek átvételét legutóbb. A járási főnök csűrte-csavarta a dolgot. igaz, neki ilyesmit nem mondottak, de bizony a munkások a szemébe mondották, hogy nem mond igazat. Most azonban a járási főnök nemcsak átvette a küldöttségtől az írásba foglalt követeléseket, hanem kijelentette, hogy 120.000 korona összeg felett rendelkezik, melyért terményt fog vásárolni, melyet olcsó áron, a teljesen szegényeknek pedig ingyen fog kiosztani a jegyzőségek útján. Közben a kint várakozó másfélezres tömeg a járási hivatal udvarára akart jönni, ahol a csendőrség tartózkodott. A csendőrök útját állták a tömegnek, -*3». X*. -«w 4b.. szavazást és a lefogott ■, szabadonbocsátását. A csendőrparancsnok azonban rájuk kiáltott: »Nem! Majd adok nekik kenyeret Huszton!« (Ott van a kerületi bíróság fogháza.) і A szabadonbocsátás helyett kérte a csendőrparancsnok a törzskapitányt, hogy adjon katonai segítséget, aki ezt először megtagadta, mert az előírásokszerint ehhez csak az ezredparancsnoknak van joga, puskatussal és szuronnyal rohantak az emberekre és így akarták őket szétzavarni. Midőn Török képviselő elvtárs a járási főnök abikaából ezt meglátta, kérdőre vonta a járási főnököt aki azt felelte:a csendőrök azért vannak, hogy rendet csináljanak. Persze Török elvtárs azonnal kifutott a tömeghez, rákiáltott a csendőrökre, hogy miért provokálják a dolgozókat, mire abbahagyták durvaságaikat. Török elvtárs ezután a tömegnek beszámolt a küldöttség útjáról, elmondott mit ígért a járási főnök. —Testvérekként jöttetek — kiáltották a dolgozók most pedig szuronnyal akartok etetni, »majd meglátjuk, mi lesz a járási főnök ígéretéből.« Ezután a tömeg még sokáig volt együtt és azzal mentek haza, hogy nem nyugodztak addig, amíg követeléseiket teljes mértékben nem teljesítik. A verhovinai dolgozók is tudják: Csak a harc segít! ! Telefonon próbáltak beszélni az ezredparancsnokkal és amikor ez nem sikerült, megállapodtak, hogy jegyzőkönyvben vállal felelősséget a csendőrparancsnok és a jegyző, mire a törzskapitány kivezényli a katonaságot. JÖN A KATONASÁG — MOZGÓSÍTJÁK A FALU NÉPÉT. і A törzskapitány elindult a katonai segítségért, ugyanakkor azonban a tömegből egyesek elmentek a templomtornyába és félreverték a harangot . Tűzre harangoztak. Minden irányból ömlött a falu apraja-nagyja. A harang állandóan zúgott A katonaság is rohamlépésben futott a községháza felé, többezer főnyi tömeg verődött össze és követelte a letartóztatottak szabadon bocsátását. і Amikor a 40 főnyi katonaság meg is érkezett, a törzskapitány parancsára felfűzték a szuronyokat a karabélyaikra és szuronyt szegeztek a tömegre. A törzskapitány oszlásra szólította a tömeget. A TÖMEG NEM MOZDULT. «NE LÖJJETEK, TI IS OLYANOK VAGYTOK, MINT MI, NERCEK IS KENYÉR KELL MAJD, HA LESZERELTEK!« Kritikus pillanat volt, de az egyszerű katonák józansága megmentette a helyzetet, mire a törzskapitány lábhoz vezényelte a fegyvereket. A LEFOGOTTAKAT PEDIG MIND SZABADON BOCSÁTOTTÁK. A tömeg ezután, harcosaikat maguk között látó, lassan széjjel oszlott. Az éjszaka folyamán a csendőrök 5 letartóztatást eszközöltek. Ez az eset gazdása annak, hogy a dolgozó parasztságnak létérdeke a termény vámmentes behozatala, melyért a legnagyobb áldozatra is képes. Azonban van egy furcsasága is ezen esetnek, mely azt bizonyítja, hogy itt csendőruralom van, ahol a csendőr a hadsereggel is rendelkezik és megteszi fogházőrnek a huszár törzskapitányt is, ha a dolgozók jogaikat követelik. Hogy csendőruralom van, azt bizonyítja az is, hogy a képviselőtestület tagjai már hajlamlók." Kelllg megszavazni a dolgozók javaslatát, de erre jön a csendőr és kiadja a parancsot: nem! Igen gyenge lábon áll a kapitalizmus, ha már ilyen eszközökhöz kell folyamodnia! De tanulság ez a folyó és az elkövetkezendő harcainkhoz is. A tömegfellépésnek megvan az ereje, hogy testvéreinket kiszabadítsák a börtönből, de megvan az ereje arra is, hogy kiharcoljuk jogainkat, kiharcoljuk a kenyeret, munkát, földet és szabadságot! Hatalmas demonstráció Vele* V©Í®.n I vámmentes terményért, munkáért és segélyért A járási főnök olcsó termény és segély azonnali kiutalását ígérte . A nagyszámú tömeg buskatussal rontott a tömegre NöSíödiSí a iaforica Működik a Latorica a Barajna erdőrészein is, vagyis kopójai itten is — mozgás nélkül — oly rettenetes harapásokat éreztetnek, melyet alig lehet kibírni. Az év szakaszain 60—80 kihágási cédulát kézbesítenek és a bátyúi körjegyzői irodán tárgyalják le. A rettenetes, kenyér nélküli helyzet nem elég nekik, szanatóriummal tetézik. Összefogva fokoznunk kell a harcot, hogy eltöröljék a büntetéseket és nemcsak azokat, amelyeket azért rónak ki, mert a dolgozó nép a rothadt hulló fát köti hátára. Harcolnunk kell e követelésünk teljesítéséért is épúgy, mint a vámmentes gabonáért, a munkanélküli segélyért, közmunkákért, az adóterhek, végrehajtások ellen. (Rarajnaújfalusi levelező.) ♦-♦•-в»-«--*»- -**-*~^**-^*>-ф- O--♦■■«» 4 deighart Packány elvtárs Packány elvtárs, egykori bútorgyári munkás meghalt. Pártunk becsületes, öntudatos harcost veszített benne, mert mindenütt, ahova elkerült, szervezett, harcolt a munkásságért. 1929-ben a bútorgyári győztes sztrájk szervezésében volt tevékeny része Packány elvtársnak. Később, mikor a bútorgyárból tömegesen bocsátották el a munkásságot, Packány elvtárs is munkanélkülivé válott. Később újra sikerült bejutnia a Munduszba és ottan tovább szervez. Az új munkások között, az üzemi fasizmus dühöngése idején nehezen megy a munka, de Packány elvtárs nem hátrál meg. A gyár igazgatósága kivezényli a munkásságot a Masaryk-ünnepség felvonulására és Packány elvtárs az egyedüli,aki nyíltan szembehelyezkedik az igazgatóval. Azt mondja a munkásságnak: Nektek nem a jóllakott kizsákmányolókkal kell ünnepelnetek, rózsaszínű lampionokkal, hanem a többi munkásokkal együtt harcolnotok kell a nagyobb darab kenyérért, a kiszipolyozás ellen. Ez az állam a kizsákmányolás vlágrendjének állama, nekünk harcolnunk kell az éhség, nyomor rendszert ellen!« Ilyen volt Packány elvtárs. Mi tovább folytatjuk ezt a munkát, melybe aktive kivette részét, szervezzük a harcot a mundusz urainak támadásaihez és a dolgozók győzelméért. (Az ungvári 2-s számú sejt levelezője.) ■у. Siam NeHpW? kdisiéa dolgozni szft«tstték be a végrehsjt&stKIQitlfei végrehajtókról a fa*'“ itlllifei Nagy tömegben vonultak a járásihivatalhoz Szolyvára, 9le*tó#•'M-tó а λ ™ hivatalosan is beszüntették a további végrehajtást A pénzügyi hatóság«., még mindig próbálkozik. Nem akadják elhinni, hogy a dolgozóknak nincs pénzük, nem akarják elhinni, hogy a dolgozók éheznek, nyomorognak. Január 11-én hétfőn ismét próbálkoztak a szolyvai járásban levő Nelipinoközségben, ahol megjelent a végrehajtó és árveréseket akartak foganatosítani. Hiába simánkodtak az emberek, a végrehajtók parancsra hivatkoztak. Erre egyesek félreverték a harangot, mire közel 409 főnyi tömeg gyűlt öszsze, akik a fősendőrség védelmét is igénybevevő végrehajtókat kiűzték a községből. Az eset után röviddel olyan hírek keringtek a községben, hogy Szolyváról 35 csendőr jön a mluba. A hír ugyan nem bizonyult igaznak, de az emberek a szomszédos községekbe küldtek segítségért. Még az est folyamán Tibava, Szaszovka és Martonka községekből nagy tömegben jöttek a dolgozók Nelipinára és reggelig kitartottak, nem-e jönnek ismét a végrehajtók. A következő napon, január 12-én kedden 250 főnyi tömeg felsorakozva vonult Szolyvára a járási hivatal elé.A tömegből megválasztott küldöttségeta járási főnök személyesen fogadta és kijelentette, hogy a végrehajtást hivatalosan beszüntette és menjenek nyugodtan haza, mert a végrehajtóknak nincs joguk újból a falujukba menni. I A nelipinói dolgozók a gyakorlatban igazolták, hogyan kell a végrehajtások beszüntetését kiharcolni. A szomszédosközségek dolgozói pedig tanujelét ad■ rák a proletár szolidaritásnak, melyre a mai harcainknál fokozottabb mértékben van szükség. 1500 főnyi tömeg tüntetett Alsó Vereckén a vámmentes terményért Január 12-én a Verhhovina 5 községének parasztsága vonult fel Alsó-Vereckére a jegyzői hivatalhoz, hogy előterjesszék a dolgozó parasztság ismert követeléseit. Alsó-Vereckén kívül felvonultak lelkes sorokban Felső-Verecke, Lázi, Ábránka és Zodilska dolgozói és erélyesen követelték a követeléseiket jegyzőkönyvbe foglalni. A jegyző megszeppent a hatalmas törmegtől és teljesítette kívánságukat. Igéretet tett, hogy azonnal a felsőbb fórumokhoz juttatja a dolgozók kívánságát.