Munkás Ujság, 1932 (14. évfolyam, 3-53. szám)

1932-01-17 / 3. szám

3. szám. Gáton, 1932. január 10-ikén jól sike­rült gyűlést tartott a komm. párt a Dolgozó Parasztság Szövetségének szervezetével. Jelen volt 50 tag, akik előtt Kovács Emil hosszas beszédet tar­tott, felhívta a jelenlévők figyelmét a kormány és pártjai vám- és uzsora po­litikájára és felszólította a község ösz­­szes dolgozóit, hogy hétfőn valameny­­nyien vonuljanak a jegyzői iroda elé, amikor az általunk megválasztott ak­ció­bizottság a jegyzői hivatalnak át­nyújtja az adóterhek, végrehajtások el­leni tiltakozást, követeléseinket a vám­mentes gabonáért, munkanélküli se­gélyért. Hétfőn, 11-ikén, d. e. pont 10 óra­kor minden utcából tömegesen jöttek elő a község lakosai és gyülekeztek a jegyzői hivatal előtt, ahol Kovács elvi rövid, de lelkes beszédet mondott. Is­mertette a harc szükségességét, mond­ta, hogy ez a megmozdulás a harc kez­dete legyen. A tömeg, kik több min 200-an voltak, megfogadták, hogy min­dig résen lesznek és hracolni fognak г komm. párt zászlaja alatt, mert látják hogy csak ez a párt a dolgozók pártja Ez­ek után az akció­bizottság Kovács elvi­ vezetésével a jegyzői hivatalba ment és megkérdezte a főjegyzőt, hogy f­elismeri-e a dolgozók nyomorát, elis­­­meri-e, hogy a népen sürgősen segíten kell. A jegyző azt felelte, hogy elismer követeléseink jogosságát és átvette a névjegyzékeket és a tiltakozó iratoka Kovács elvtárstól, ki távozás előtt szó­belileg figyelmeztette a jegyzőt, hogy ez a harc kezdete és ismét felhívta г і tömeget a további harcra. Az egybe­­­gyűltek éltették a kommunista pártot hogy csak a harc segít és csak a dél órákban oszoltak szét. (Munkáslevelező.) Igát, amiben 6 méter ölfa lehetne, elad­­­nia és említettem neki, hogy ha mi sze­­­gények megyünk az erdőbe egy kis igalyért, akkor rögtön feljelent bennün­ket. Erre Dos elnök és Monde Jura ag­rár — lefogtak engem és a kerülő, Sut­­ko János, fiával együtt agyba-főbe vert nagy botokkal és fadarabokkal. Mind­erre az indította őket, hogy m­egmond­­­tam nekik az igazságot. Én elszédül­tem és így nem tudok mindenre vissza­emlékezni, de gondolom, hogy az egyik­nél még balta is volt. A királyházai orvos megvizsgált és megállapította, hogy 10 napig feküd­nöm kell és ha ekkor nem fogom ma­gam jobban érezni, akkor hívjam el őt. Az agrárok így akarnak elrettenteni bennünket attól, hogy leleplezzük lopá­saikat. De nekik kutyabajuk és a csend­őrök még azt a látleletet is elvetették, amit a királyházai orvos adott. Azt mondták, hogy ők majd elintézik, de az illetőket nem tartóztatták le. Még be­teg vagyok és a szőllősi kórházba me­gyek. Az agrárok ilyen egyéni merényletek­kel sem fogják meggátolni, hogy lelep­lezzük őket a tömegek előtt, amint a szervezett terror dacára tovább szer­vezzük és erősítjük a harcot kenyérért, munkáért, földért, szabadságért. hető tehát, milyen volt a hangulat ná­lunk, mikor a körorvos kibocsátotta a rendeletét és lezáratta a községet két hétre. A falu állatállománya egészsé­ges és am a lakosságot illeti, összesen 10 család beteg. Az emberek nem is akartak belenyu­­godni ebbe az intézkedésbe. Hiszen ez azt okozta volna, hogy a falu lakossá­ga valóban megbetegszik az éhség kö­vetkeztében. 15 férfi és nő — elmentek, hogy tiltakozzanak az intézkedés ellen. A doktor kisegítője kérdezte, hogy­ mit akarnak. — Beteg az egész falu lakos­sága — felelték a tiltakozók — hívja gorsan a doktor urat. Az orvos meg­jött és az emberek megmagyarázták ilé­gi, hogy rendelete nem helyes, sőt a fa­lu megbetegedésének előidézője lehet. Azt mondták, hogy ha ez a tiltakozás nem elég, akkor másnap reggelre eljön a falu apraja-nagyja. Erre a doktor úr rögtön leült az írógéphez és intézke­dett, hogy a csendőrség vonja vissza a rendeletet és az csak ott maradjon ér­vényben, ahol beteg van. A bürokrata orvos nem törődött av­val, hogy a falu belebetegszik az éhség­be fejtelén intézkedései következtében. (Beregardói levelező.) E hó 5-én délután 5 óra tájban be­mentem Novoszelicén Michli Meilech­­hez, ahol ott találtam Dosi Michal er­­dőülnököt. Éva, ki kommunista képvise­leti tag vagyok, megkérdeztem Dósitól, hogy szabad volt e neki egy nagy bükk­лЭе* «А* •*£«*. «***-- -4A‚ ‚£&. Tömegmesmosd 11 іш$ 6sI&?•› А feUrarviJS falgfleti intéztedéstra A mi falunk lakosságának 90 száza­léka úgy eszik kenyeret, hogy várja г minden reggelt, hogy a kis tejet el tud­ja adni és minden nagy egy kis pénz láthasson, amiért a gyermekek számá­ra egy kis kenyeret vásároljanak. Ért Щ ftfjíAl íimm hiliiffrfápf! Ili liillify Mill! Mislál ішЙу illliiillkí De az agrár kolomposok üzérkednek a fával és baltával támadnak arra, aki leleplezi őket MUNKÁS L'JS \G «ялин», «WKW­ ázia »szabadságmozgalom vezetői« nem fékezhetik a tömegeket. Az angol im­perializmus megerősíti hadseregét In­diában. Hadirepülőgépek, páncélautók, csapatok menetelése hálózzák be a for­rongó vidékeket. Több városban hadi­­állapot van. A szükségrendeletek egész sorát bocsátják ki. Rögtönítélő bírósá­gokat létesítenek, melyeknek joguk van arra, hogy halálos ítéleteket hozzanak és embereket életfogytiglani sziget-szám­űzetésre ítéljenek. Működnek a gyilko­ló expedíciók a parasztság ellen és nyu­godt gyűlésekre is vérengzéssel felel­nek. Az angol imperializmus legújabb rendeletei üldözendőnek minősítik аг angol áruk elleni bojkott szervezését, elfogták a nemzeti kongresszus vezé­reit és Gandhit­­. Az utóbbinak maga az indiai alkirály sürgönyözött, hogy készüljön, mert el fogják fogni. És Gandhi összecsomagolt, elkészítette a főzőkészletét, szövőszékét (mert a nagy »népvezér« maga szövi ruháit), köny­veit és amikorára megérkezett a rend­őrség, Gandhi készen volt és elment ve­lük, de valóban a szanatóriumba. Nem lesz rossz dolga. Az angol imperializ­mus lapja, a »Times« is azt írja, hogy Gandhit nagyon kellemetlen helyzetből szabadította ki a fogság. Igaza van a T­imesnek. Az angol imperializmus vé­rengzései közepette nagyon nehéz av­val agitálni, hogy tűrést az erőszak el­len. A leghelyesebb, ha bemegy a fog­házba. Így legalább ő is márk­ lesz és — gondolhatja — az indiai kiszipolyo­­zottak jobban fognak hinni neki. De az indiai kommunista párt — bár most még fejletlen — egyre erősö­dik és az igazi útra fogja vezetni India munkásságát, parasztságát és a többi dolgozókat az angol imperializmus és a kizsákmányolás ellen. Erősbödik India népének harca az angol Imperialismus ellen Gandhi hosszasan tárgyalt London­ban az indiai feudális urakkal, herce­gekkel, az indiai burzsoázia képviselői­vel együtt — az angol imperializmus képviselőivel a híres »kerekasztal-érte­kezleten«. Itt főzték a tervet arról, hogy miképen lehetne leginkább fékezni az indiai dolgozók harcát a kettős kizsák­mányolás ellen. Gandhiék nagy enged­ményekre voltak hajlandók Londonban. Hangoztatták, hogy szükséges az angol i­perializmus hadserege Indiában. Hi­sze­n az indiai burzsoázia és a nagybir­tokosok csak a nagy imperialina álla­mok segítségével tarthatják fenn fékte­len kizsákmányoló uralmukat. Az in­diai burzsoázia képtelen arra, hogy eredményes harcot vívjon az angol im­perializmus ellen és inkább lemond zsákmánya nagy részéről az angol bur­zsoázia javára. De azért Londonban mégsem tudtak megegyezni az urak. Az indiai burzsoázia sokat engedett, de az angol burzsoázia még többet követelt. Az indiai »nemzeti kongresszuson« résztvevő urak tovább szervezték az úgynevezett »indiai szabadságmozgal­mat«, melynek legharciasabb formája az angol áruk bojkottja és melynek jel­szava, hogy az angol imperializmus erőszakoskodásaira nem kell erőszak­­kel felelni, hanem csak enyhe szabo­­tázssal. Gandhi, a nemzeti­ kongresszus részt­vevői és az indiai kizsákmányolok töb­bi ügynökei úgy tettek, mintha India népe az ő parancsukat hajtaná végre, mintha az indiai elnyomottak, kizsák­mányolók milliói az ő szavukra fölkel­nének és aztán egy intésükre újra meg­adnák magukat a kettős kizsákmányo­lásnak. Ilyen látszatot keresve alkudoz­tak, kereskedtek az indiai elnyomottak bőrével, de India dolgozói mindinkább elhagyják táborukat és az osztályharc zászlaja alá gyűlnek. Gazdasági válság dúl Indiában. A dolgozók millióinak nyomora fokozó­dik, a mezőgazadság terményeire nincs vevő, az indiai pénzegység, a rúpia ára a fontéval együtt zuhant és ez szintén nagy tömegek munkabére csökkentését, vásárlóereje megkisebbedését okozta. A válság terheit a dolgozókon akarják bevasalni és ami még megmaradt, azt a végrehajtó viszi el. India egyik vidékén már több mint fél éve tart a partizán háború, a nyomor­gó parasztok szabadcsapatai és az an­gol imperilizmus expedícióinak harca. A hűbéri India szívében, az Egyesült Tartományokban, 256 család leszárma­zottai kezében van a földtulajdon és e terület közel 30 milliót kitevő lakossá­ga jobbágyi sorsban él. E területen is egyre fokozódik a parassztság osztály­harcának erőssége és terjed a »vörös­­inges« mozgalom. A városokban egyre terjed a sztrájkhullám. Az utóbbi idő­ben textil- és vasutassztrájkok voltak és egyre jobban fejlődik szervezetileg a kommunista párt, mely India munkásait és paraszt tömegeit és a többi dolgo­zókat az idegen imperializmus és a belső burzsoázia kiszipolyozása ellen gyűjti. Minden nap új események történnek, melyek bebizonyítják, hogy a burzso A. .Ib.. А. Л. Л. szeedem fe&fcsmpcs félti ura* іш! és m&snfe&hércst$k$g$?)té$s­al akarja megoldani m &mmfcanélküliek ságé­rh­a {J­ :J m &imm (Aknaszlatinai munkáslevelező.) E hó 5-én ülést tartott az aknaszlati­nai képviselőtestület. Napirenden vöt a munkanélküliek ügye is. Száznyolc­vanhat munkanélküli nevében az akció bizottság adta be követeléseit, melye­ket a járásfőnök 10 darab 20 Kc-s blok­kal elintézettnek gondolt. A 10 darab blokk elosztása elég nehéz volt és ez is napirendre került 5-én. Száva színetlen titkár előadta, hogy a népjóléti minisz­térium 30 milliót osztott ki segélyül és ahelyett, hogy megköszönnék, még mindenféle rágalmakkal illetik úgy hogy nem csoda, ha elveszik a kedvét Egyébként kijelentette Száva, hogy ő is csak 3 munkanélküliről tud, mert hi­vatalosan annyi van szervezve, de — mondta Száva — ha 186 van, az sem olyan boszantó, ha segíteni akarnak adjon le minden munkás a havibéréből 10 hc-t és rendezzenek gyűjtést, mert ez a segítés módja. Erre Fejér elvtárs szólalt fel és rámutatott arra, hogy a munkásság bérét napról-napra lenyom­ják és egyébként ma a munkanélküliség sokkal nagyobb, mintsem holmi gyűj­téssel lehetne rajta segíteni. A munká­ban levő dolgozóknak és a munkanél­külieknek össze kell fogniuk, hogy ki­harcolják az állami munkanélküli se­gélyt minden munkanélküli részére, munkanélkülisége egész idejére. Majd harcunk fokozása által elérjük azt is, hogy a miniszter úrnak megjön majd a kedve. Akkor, amikor a szegény em­bertől könyörtelenül szedik be az adót és a genti­ rendszerrel milliókat spórol­tak meg az államnak, amikor a papok­nak fényes fzetést tudnak adni, milliók mennek fegyverkezésekre, erőszakszer­vezetekre, banktámogatásokra, akkor van mód arra, hogy előteremtsék a­­­ munkanélküliek segélyezéséhez szüksé- sl­­ges összeget. " Indítványozta Fejér elvtárs, követel­­j­­jük a járási főnökségtől, hogy 10 blokk helyett legalább 100 at utaljanak ki és­­­ követelnünk kell a segélyt az államtól­­ és az országos hivataltól is. Követel­­j­­s­­ük a genti­ rendszer eltörlését, követe­lj­­ünk minden munkanélküli részére !- munkát vagy segélyt! is Száva Gy, Tsecher István szocde­mek, Prokop és Petruzsálek cseh nemz.­szocok Fejér elvtárs javaslata ellen sza­vaztak, a többség elfogadta az indítványt. A munkában levő dolgozóknak nem­csak kötelességük, hogy együtt harcol­janak a munkanélkülekkel állami se­gélyért és közmunkákért, hanem érde­kük is. A munkanél­külséget bérrontás­ra használja ki a burzsoáziás. Harcol­nunk kell a 40 órás munkahétért, mely­ben a heti keresetnek nem szabad le­­csökkenie. A harc utján elérhetjük, hogy nem a bércsökkentés, hanem a kizsákmányo­­lókra (és a milliomos szociálfasiszta vezérekre is) kivetett vagyonadók útján fog előteremtődni a pénz közmunkákra és munkanélküli segélyre. 3. oldal. S| *­»5 В f * $ M 3 S» s і a fiiPIttftWQU fi пшпЬзіЮ! lliill s­МИ! llllillliil elég az, hogy nem adnak segélyt és egész télen éhezünk, hanem, ha tavasz­­szal megindul valami munka, akkor az egész vonalon fizetésleszállításra ké­szülnek. Hogy ezt visszaverhessük, fel kell készülni és mi készülni is fogunk és felhívjuk az ungvári munkanélkülie­ket forradalmi versenyre. Mi munkácsi munkanélküliek a verseny feltételeit már írásban elküldtük Ungvárra és várjuk a választ. Az ellenség közös! A nyo­mor egyforma! A cél közös! Tehát elv­társak fel munkára és akkor a győzelem biztos. (Munkáslevelező Munkács.) Munkácson 2500 munkanélküli van. Azok az urak, akik ezen munkanélkü­liek verejtékéből még ma is jól élnek, vajmi keveset törődnek azzal, hogy ezen emberek munkához, kenyérhez jussanak. A munkanélküliek tömegei belátták,, hogyha élni akarnak, akkor harcolni kell és a dolgozók tömegeinek harcát a kommunista párt és a vörös szakszervezetek vezetik. Ezért elhatá­rozták, hogy tömegesen fognak belép­ni a vörös szakszervezetbe. A munka­nélküliek jól tudják, hogy­­a bajba ju­tott kapitalisták az összes bajokat a munkásokra akarnák hárítani és nem . -А-«*'»-*»« -SV -4‹S­V» › Beregujfalu dolgozói a vámmentes gabonáért (Beregszászi munkáslevelező.) Beregujfaluról jelentik ma, hogy a községháza e hó 5-én hatalmas tömeg követelte a vámmentes gabona behoza­tala érdekében a jegyzőtől, hogy sürgő­sen intézkedjen. A nép nyomására az összes képviselőtestületi tagok - nek kivételével az erre vonatkozó határoza­ti javaslatot aláírta és a jegyző bizo­nyítványt adott külön arról, hogy a sze­génység a lakosság között nagy és se­gítségre szorulnak.

Next