Munkás Ujság, 1932 (14. évfolyam, 3-53. szám)
1932-01-17 / 3. szám
3. szám. Gáton, 1932. január 10-ikén jól sikerült gyűlést tartott a komm. párt a Dolgozó Parasztság Szövetségének szervezetével. Jelen volt 50 tag, akik előtt Kovács Emil hosszas beszédet tartott, felhívta a jelenlévők figyelmét a kormány és pártjai vám- és uzsora politikájára és felszólította a község öszszes dolgozóit, hogy hétfőn valamenynyien vonuljanak a jegyzői iroda elé, amikor az általunk megválasztott akcióbizottság a jegyzői hivatalnak átnyújtja az adóterhek, végrehajtások elleni tiltakozást, követeléseinket a vámmentes gabonáért, munkanélküli segélyért. Hétfőn, 11-ikén, d. e. pont 10 órakor minden utcából tömegesen jöttek elő a község lakosai és gyülekeztek a jegyzői hivatal előtt, ahol Kovács elvi rövid, de lelkes beszédet mondott. Ismertette a harc szükségességét, mondta, hogy ez a megmozdulás a harc kezdete legyen. A tömeg, kik több min 200-an voltak, megfogadták, hogy mindig résen lesznek és hracolni fognak г komm. párt zászlaja alatt, mert látják hogy csak ez a párt a dolgozók pártja Ezek után az akcióbizottság Kovács elvi vezetésével a jegyzői hivatalba ment és megkérdezte a főjegyzőt, hogy felismeri-e a dolgozók nyomorát, elismeri-e, hogy a népen sürgősen segíten kell. A jegyző azt felelte, hogy elismer követeléseink jogosságát és átvette a névjegyzékeket és a tiltakozó iratoka Kovács elvtárstól, ki távozás előtt szóbelileg figyelmeztette a jegyzőt, hogy ez a harc kezdete és ismét felhívta г і tömeget a további harcra. Az egybegyűltek éltették a kommunista pártot hogy csak a harc segít és csak a dél órákban oszoltak szét. (Munkáslevelező.) Igát, amiben 6 méter ölfa lehetne, eladnia és említettem neki, hogy ha mi szegények megyünk az erdőbe egy kis igalyért, akkor rögtön feljelent bennünket. Erre Dos elnök és Monde Jura agrár — lefogtak engem és a kerülő, Sutko János, fiával együtt agyba-főbe vert nagy botokkal és fadarabokkal. Minderre az indította őket, hogy megmondtam nekik az igazságot. Én elszédültem és így nem tudok mindenre visszaemlékezni, de gondolom, hogy az egyiknél még balta is volt. A királyházai orvos megvizsgált és megállapította, hogy 10 napig feküdnöm kell és ha ekkor nem fogom magam jobban érezni, akkor hívjam el őt. Az agrárok így akarnak elrettenteni bennünket attól, hogy leleplezzük lopásaikat. De nekik kutyabajuk és a csendőrök még azt a látleletet is elvetették, amit a királyházai orvos adott. Azt mondták, hogy ők majd elintézik, de az illetőket nem tartóztatták le. Még beteg vagyok és a szőllősi kórházba megyek. Az agrárok ilyen egyéni merényletekkel sem fogják meggátolni, hogy leleplezzük őket a tömegek előtt, amint a szervezett terror dacára tovább szervezzük és erősítjük a harcot kenyérért, munkáért, földért, szabadságért. hető tehát, milyen volt a hangulat nálunk, mikor a körorvos kibocsátotta a rendeletét és lezáratta a községet két hétre. A falu állatállománya egészséges és am a lakosságot illeti, összesen 10 család beteg. Az emberek nem is akartak belenyugodni ebbe az intézkedésbe. Hiszen ez azt okozta volna, hogy a falu lakossága valóban megbetegszik az éhség következtében. 15 férfi és nő — elmentek, hogy tiltakozzanak az intézkedés ellen. A doktor kisegítője kérdezte, hogy mit akarnak. — Beteg az egész falu lakossága — felelték a tiltakozók — hívja gorsan a doktor urat. Az orvos megjött és az emberek megmagyarázták ilégi, hogy rendelete nem helyes, sőt a falu megbetegedésének előidézője lehet. Azt mondták, hogy ha ez a tiltakozás nem elég, akkor másnap reggelre eljön a falu apraja-nagyja. Erre a doktor úr rögtön leült az írógéphez és intézkedett, hogy a csendőrség vonja vissza a rendeletet és az csak ott maradjon érvényben, ahol beteg van. A bürokrata orvos nem törődött avval, hogy a falu belebetegszik az éhségbe fejtelén intézkedései következtében. (Beregardói levelező.) E hó 5-én délután 5 óra tájban bementem Novoszelicén Michli Meilechhez, ahol ott találtam Dosi Michal erdőülnököt. Éva, ki kommunista képviseleti tag vagyok, megkérdeztem Dósitól, hogy szabad volt e neki egy nagy bükkлЭе* «А* •*£«*. «***-- -4A‚ ‚£&. Tömegmesmosd 11 іш$ 6sI&?•› А feUrarviJS falgfleti intéztedéstra A mi falunk lakosságának 90 százaléka úgy eszik kenyeret, hogy várja г minden reggelt, hogy a kis tejet el tudja adni és minden nagy egy kis pénz láthasson, amiért a gyermekek számára egy kis kenyeret vásároljanak. Ért Щ ftfjíAl íimm hiliiffrfápf! Ili liillify Mill! Mislál ішЙу illliiillkí De az agrár kolomposok üzérkednek a fával és baltával támadnak arra, aki leleplezi őket MUNKÁS L'JS \G «ялин», «WKW ázia »szabadságmozgalom vezetői« nem fékezhetik a tömegeket. Az angol imperializmus megerősíti hadseregét Indiában. Hadirepülőgépek, páncélautók, csapatok menetelése hálózzák be a forrongó vidékeket. Több városban hadiállapot van. A szükségrendeletek egész sorát bocsátják ki. Rögtönítélő bíróságokat létesítenek, melyeknek joguk van arra, hogy halálos ítéleteket hozzanak és embereket életfogytiglani sziget-száműzetésre ítéljenek. Működnek a gyilkoló expedíciók a parasztság ellen és nyugodt gyűlésekre is vérengzéssel felelnek. Az angol imperializmus legújabb rendeletei üldözendőnek minősítik аг angol áruk elleni bojkott szervezését, elfogták a nemzeti kongresszus vezéreit és Gandhit. Az utóbbinak maga az indiai alkirály sürgönyözött, hogy készüljön, mert el fogják fogni. És Gandhi összecsomagolt, elkészítette a főzőkészletét, szövőszékét (mert a nagy »népvezér« maga szövi ruháit), könyveit és amikorára megérkezett a rendőrség, Gandhi készen volt és elment velük, de valóban a szanatóriumba. Nem lesz rossz dolga. Az angol imperializmus lapja, a »Times« is azt írja, hogy Gandhit nagyon kellemetlen helyzetből szabadította ki a fogság. Igaza van a Timesnek. Az angol imperializmus vérengzései közepette nagyon nehéz avval agitálni, hogy tűrést az erőszak ellen. A leghelyesebb, ha bemegy a fogházba. Így legalább ő is márk lesz és — gondolhatja — az indiai kiszipolyozottak jobban fognak hinni neki. De az indiai kommunista párt — bár most még fejletlen — egyre erősödik és az igazi útra fogja vezetni India munkásságát, parasztságát és a többi dolgozókat az angol imperializmus és a kizsákmányolás ellen. Erősbödik India népének harca az angol Imperialismus ellen Gandhi hosszasan tárgyalt Londonban az indiai feudális urakkal, hercegekkel, az indiai burzsoázia képviselőivel együtt — az angol imperializmus képviselőivel a híres »kerekasztal-értekezleten«. Itt főzték a tervet arról, hogy miképen lehetne leginkább fékezni az indiai dolgozók harcát a kettős kizsákmányolás ellen. Gandhiék nagy engedményekre voltak hajlandók Londonban. Hangoztatták, hogy szükséges az angol iperializmus hadserege Indiában. Hiszen az indiai burzsoázia és a nagybirtokosok csak a nagy imperialina államok segítségével tarthatják fenn féktelen kizsákmányoló uralmukat. Az indiai burzsoázia képtelen arra, hogy eredményes harcot vívjon az angol imperializmus ellen és inkább lemond zsákmánya nagy részéről az angol burzsoázia javára. De azért Londonban mégsem tudtak megegyezni az urak. Az indiai burzsoázia sokat engedett, de az angol burzsoázia még többet követelt. Az indiai »nemzeti kongresszuson« résztvevő urak tovább szervezték az úgynevezett »indiai szabadságmozgalmat«, melynek legharciasabb formája az angol áruk bojkottja és melynek jelszava, hogy az angol imperializmus erőszakoskodásaira nem kell erőszakkel felelni, hanem csak enyhe szabotázssal. Gandhi, a nemzeti kongresszus résztvevői és az indiai kizsákmányolok többi ügynökei úgy tettek, mintha India népe az ő parancsukat hajtaná végre, mintha az indiai elnyomottak, kizsákmányolók milliói az ő szavukra fölkelnének és aztán egy intésükre újra megadnák magukat a kettős kizsákmányolásnak. Ilyen látszatot keresve alkudoztak, kereskedtek az indiai elnyomottak bőrével, de India dolgozói mindinkább elhagyják táborukat és az osztályharc zászlaja alá gyűlnek. Gazdasági válság dúl Indiában. A dolgozók millióinak nyomora fokozódik, a mezőgazadság terményeire nincs vevő, az indiai pénzegység, a rúpia ára a fontéval együtt zuhant és ez szintén nagy tömegek munkabére csökkentését, vásárlóereje megkisebbedését okozta. A válság terheit a dolgozókon akarják bevasalni és ami még megmaradt, azt a végrehajtó viszi el. India egyik vidékén már több mint fél éve tart a partizán háború, a nyomorgó parasztok szabadcsapatai és az angol imperilizmus expedícióinak harca. A hűbéri India szívében, az Egyesült Tartományokban, 256 család leszármazottai kezében van a földtulajdon és e terület közel 30 milliót kitevő lakossága jobbágyi sorsban él. E területen is egyre fokozódik a parassztság osztályharcának erőssége és terjed a »vörösinges« mozgalom. A városokban egyre terjed a sztrájkhullám. Az utóbbi időben textil- és vasutassztrájkok voltak és egyre jobban fejlődik szervezetileg a kommunista párt, mely India munkásait és paraszt tömegeit és a többi dolgozókat az idegen imperializmus és a belső burzsoázia kiszipolyozása ellen gyűjti. Minden nap új események történnek, melyek bebizonyítják, hogy a burzso A. .Ib.. А. Л. Л. szeedem fe&fcsmpcs félti ura* іш! és m&snfe&hércst$k$g$?)té$sal akarja megoldani m &mmfcanélküliek ságérha {J :J m &imm (Aknaszlatinai munkáslevelező.) E hó 5-én ülést tartott az aknaszlatinai képviselőtestület. Napirenden vöt a munkanélküliek ügye is. Száznyolcvanhat munkanélküli nevében az akció bizottság adta be követeléseit, melyeket a járásfőnök 10 darab 20 Kc-s blokkal elintézettnek gondolt. A 10 darab blokk elosztása elég nehéz volt és ez is napirendre került 5-én. Száva színetlen titkár előadta, hogy a népjóléti minisztérium 30 milliót osztott ki segélyül és ahelyett, hogy megköszönnék, még mindenféle rágalmakkal illetik úgy hogy nem csoda, ha elveszik a kedvét Egyébként kijelentette Száva, hogy ő is csak 3 munkanélküliről tud, mert hivatalosan annyi van szervezve, de — mondta Száva — ha 186 van, az sem olyan boszantó, ha segíteni akarnak adjon le minden munkás a havibéréből 10 hc-t és rendezzenek gyűjtést, mert ez a segítés módja. Erre Fejér elvtárs szólalt fel és rámutatott arra, hogy a munkásság bérét napról-napra lenyomják és egyébként ma a munkanélküliség sokkal nagyobb, mintsem holmi gyűjtéssel lehetne rajta segíteni. A munkában levő dolgozóknak és a munkanélkülieknek össze kell fogniuk, hogy kiharcolják az állami munkanélküli segélyt minden munkanélküli részére, munkanélkülisége egész idejére. Majd harcunk fokozása által elérjük azt is, hogy a miniszter úrnak megjön majd a kedve. Akkor, amikor a szegény embertől könyörtelenül szedik be az adót és a genti rendszerrel milliókat spóroltak meg az államnak, amikor a papoknak fényes fzetést tudnak adni, milliók mennek fegyverkezésekre, erőszakszervezetekre, banktámogatásokra, akkor van mód arra, hogy előteremtsék a munkanélküliek segélyezéséhez szüksé- slges összeget. " Indítványozta Fejér elvtárs, követeljjük a járási főnökségtől, hogy 10 blokk helyett legalább 100 at utaljanak ki és követelnünk kell a segélyt az államtól és az országos hivataltól is. Követeljsük a genti rendszer eltörlését, követeljünk minden munkanélküli részére !- munkát vagy segélyt! is Száva Gy, Tsecher István szocdemek, Prokop és Petruzsálek cseh nemz.szocok Fejér elvtárs javaslata ellen szavaztak, a többség elfogadta az indítványt. A munkában levő dolgozóknak nemcsak kötelességük, hogy együtt harcoljanak a munkanélkülekkel állami segélyért és közmunkákért, hanem érdekük is. A munkanélkülséget bérrontásra használja ki a burzsoáziás. Harcolnunk kell a 40 órás munkahétért, melyben a heti keresetnek nem szabad lecsökkenie. A harc utján elérhetjük, hogy nem a bércsökkentés, hanem a kizsákmányolókra (és a milliomos szociálfasiszta vezérekre is) kivetett vagyonadók útján fog előteremtődni a pénz közmunkákra és munkanélküli segélyre. 3. oldal. S| *»5 В f * $ M 3 S» s і a fiiPIttftWQU fi пшпЬзіЮ! lliill sМИ! llllillliil elég az, hogy nem adnak segélyt és egész télen éhezünk, hanem, ha tavaszszal megindul valami munka, akkor az egész vonalon fizetésleszállításra készülnek. Hogy ezt visszaverhessük, fel kell készülni és mi készülni is fogunk és felhívjuk az ungvári munkanélkülieket forradalmi versenyre. Mi munkácsi munkanélküliek a verseny feltételeit már írásban elküldtük Ungvárra és várjuk a választ. Az ellenség közös! A nyomor egyforma! A cél közös! Tehát elvtársak fel munkára és akkor a győzelem biztos. (Munkáslevelező Munkács.) Munkácson 2500 munkanélküli van. Azok az urak, akik ezen munkanélküliek verejtékéből még ma is jól élnek, vajmi keveset törődnek azzal, hogy ezen emberek munkához, kenyérhez jussanak. A munkanélküliek tömegei belátták,, hogyha élni akarnak, akkor harcolni kell és a dolgozók tömegeinek harcát a kommunista párt és a vörös szakszervezetek vezetik. Ezért elhatározták, hogy tömegesen fognak belépni a vörös szakszervezetbe. A munkanélküliek jól tudják, hogya bajba jutott kapitalisták az összes bajokat a munkásokra akarnák hárítani és nem . -А-«*'»-*»« -SV -4‹SV» › Beregujfalu dolgozói a vámmentes gabonáért (Beregszászi munkáslevelező.) Beregujfaluról jelentik ma, hogy a községháza e hó 5-én hatalmas tömeg követelte a vámmentes gabona behozatala érdekében a jegyzőtől, hogy sürgősen intézkedjen. A nép nyomására az összes képviselőtestületi tagok - nek kivételével az erre vonatkozó határozati javaslatot aláírta és a jegyző bizonyítványt adott külön arról, hogy a szegénység a lakosság között nagy és segítségre szorulnak.