Szeretet, 1927 (5. évfolyam, 4. szám)
1927-02-25 / 4. szám
1927. február 25. SZERETET, érteni. Engedelmesebben fognak követni. Uralkodni fogsz rajtuk, mert az emberek felett mindig az uralkodik, aki kenyeret ad nekik. Megszűnik a földön a nyomor, vége lesz a kenyéririgységnek, a kenyérharcnak, megvalósul az örökbéke álma, hallgas reám, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. — Hallgass Sátán! A kenyér még nem minden. A lélek több mint a test, annak is van éhsége s azt nem elégítheted meg kenyérrel! Vagy te meg akarod fojtani a lelket, a test rabszolgájává akarod tenni? Te kutyának szeretnéd látni az emberi nemet, mely azután megy, aki nagyobb kenyeret dob neki és hálásan nyalogatja a jóltevő kezet, még ha az láncot tesz is a nyakára ? Nem! Legyen az ember szabad. A szabadság minden nyomorúságával és veszélyeivel. Nem adok nekik kenyeret, hogy ne a kenyérért, ne önzésből, haszonlesésből kövessenek engem, hanem hitből, szeretesből, meggyőződésből. Küzdeni és szenvedni fogok magam is s megkívánom, hogy aki énutánam akar jönni, az vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem. Igazad van, nem fognak annyian követni. Az emberek nagy része vissza fog fordulni, ha egy kis akadályt lát, ha dolgozni, vagy áldozni kell majd értem, sőt ellenem fog kelni, mert azt fogja hinni, hogy egy nagyobb darab kenyérhez juthat. Ezt mind tudom, de azt is tudom, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Istennek szájából származik. És ha ezer ember ezt nem fogja tudni, nem fogja akarni megérteni, ha ez az ezer ember csak a kenyeret fogja éhezni s csak az után fogja törni magát, ott lesz az ezeregyedik, aki éhezni és szomjúhozni fogja az igazságot is és boldogabb lesz, mint a többi, mert én azt ezerszeresen fogom megelégíteni, itt a földön és a menyeknek országában. S nekem drágább, kedvesebb lesz az az egy éhező, mint az ezer jóllakott. Nem kenyeret adok nekik — arról majd gondoskodik az én menyei atyám, sokkal többet, önmagamat adom értük. Én vagyok az életnek kenyere. Én vagyok a testté lett ige! A Sátán savanyú ábrázattal fordította el fejét. Jézus nem ingadozott, ő inkább akart szegény Istenfia, mint gazdag Sátán ivadék lenni. Belátta, hogy Jézust ez után nem győzheti le, a nagy tömegek, a hitvány, anyagias, önző emberek, csakhogy pénzükbe, áldozatukba ne kerüljön nem fogság követni őt de az emberiség java, a komoly nagy lelkek örömmel fogják az életüket is odaáldozni Érte. Ez volt a Sátán első veresége. Sz. B. Gyújtsd meg e lapnak minden számát, évek múlva is hasznos olvasmány lesz néked és házad népének. 3. оЧ*ї. A „Szeretetről“ a szerető telkeknek. A „Szeretetről", e kedves lapunkról akarnék pár szót ejteni. Semmi sem bánt annyira, mint az, hogy ez a mi lapunk nem bir gyökeret verni, nem tud olyan elterjedésnek örvendeni, mint ahogy célja, szelleme, egyházunk érdeke, s magyarságunk megkívánná. Lehangoló tudnom, hogy a Szeretet csak mintegy 5—6 ezer példányban forog népünk között, pedig a kálvinista nép intelligenciája sokkal több számban való elhelyezését kívánja, sőt követeli. Egy kis számítást teszek. A legapróbb gyülekezetben is van legalább is száz lélek. El se tudom képzelni, hogy még az ilyen csekély számú egyházban se akadna öt olvasni szerető ember, aki minden anyagi megterheltetésük mellett is ne áldozná fel a szeretetre azt az évi 15—20 koronát, akár részletekben is. Ha e számítást veszem alapul és minden száz lélek után öt olvasót gondolok el, a Szeretet ime sokkal több példányban jelenhetnék meg, mint most. Reformátusainkat a hivatalos népszámlálás 210 ezerre teszi, ha ebből le is ütöm a 9000 szlovák kálvinistát, mégis marad 201 ezer, de csak kereken 200 ezret vegyünk, tehát a Szeretet így is, 10 ezer példányban láthatna napvilágot. Ezért e módon is jóval magasabb numerus jön ki a mainál. Már ekép is többre mehetnénk, mint a mostani körülmények közt. Pedig ez a legcsekélyebb buzgalom mellett is kivihető volna. Hátha a lélek valóban megmozdulna a terjesztés érdekében, ha egész világosan feltárnók népünk előtt a Szeretet által elérhető célt, ha 100 lélek után csak valamivel többet tudnánk is elhelyezni, a szám felszökhetne 15 ezerre is, pedig még itt sem mentem túl a realitás határán. Hogy micsoda kép bontakozik ki előttünk ennek a megvalósításánál: szinte alig is bírom hirtelen áttekinteni. Biztosan tudom, mert adataim vannak arról, hogy az egyes magyar lapokat hánypéldányban nyomják, azért jó lélekkel állítom, hogy a Szeretet állana mindenik közt a legelső helyen. Milyen hatást tudnánk ezzel népünknél elérni vallásunk és magyarságunk szempontjából, mindenki megértheti. 15 ezer embernek szólanánk egyszerre, sőt ha hozzájuk veszem azokat, akik másodkézből olvasnak, sokkal többnek. A Szeretet volna Szlovenszkó és Ruszinszkó legnagyobb temploma, egyik igen fontos közművelődési tényezője. Miyen hiterősítő, magyar öntudatot növelő erő rejlenék ebben, talán senki se meri kétségbe vonni ? Mert bizonyos, hogy a nép kétszeresen figyel ma minden nyomtatott betűre, az olvasók száma megsokszorozódott, a nép olvasni való után áhítozik. Mindennap látom ezt, vasutakon, újságelárusító helyeken kapkodják a bulevard szellemű, gyilkosságokkal teli újságokat, még az egyszerű lelkek is. Nem becsületbeli kötelességünk-e azért egészséges irányú, léleknevelő újságot adni népünkre-