Szeretet, 1927 (5. évfolyam, 4. szám)

1927-02-25 / 4. szám

1927. február 25. SZERETET, érteni. Engedelmesebben fognak követni. Uralkodni fogsz rajtuk, mert az emberek felett mindig az ural­kodik, aki kenyeret ad nekik. Megszűnik a földön a nyomor, vége lesz a kenyéririgységnek, a kenyér­harcnak, megvalósul az örökbéke álma, hallgas reám, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. — Hallgass Sátán! A kenyér még nem minden. A lélek több mint a test, annak is van éhsége s azt nem elégítheted meg kenyérrel! Vagy te meg akarod fojtani a lelket, a test rabszolgájává akarod tenni? Te kutyának sze­retnéd látni az emberi nemet, mely azután megy, aki nagyobb kenyeret dob neki és hálásan nyalogatja a jóltevő kezet, még ha az láncot tesz is a nyakára ? Nem! Legyen az ember szabad. A szabadság minden nyomorúságával és veszélyeivel. Nem adok nekik kenyeret, hogy ne a kenyérért, ne önzésből, haszonlesésből kövessenek engem, hanem hitből, sze­retesből, meggyőződésből. Küzdeni és szenvedni fo­gok magam is s megkívánom, hogy aki énutánam akar jönni, az vegye fel az ő keresztjét és úgy kö­vessen engem. Igazad van, nem fognak annyian követni. Az emberek nagy része vissza fog fordulni, ha egy kis akadályt lát, ha dolgozni, vagy áldozni kell majd ér­tem, sőt ellenem fog kelni, mert azt fogja hinni, hogy egy nagyobb darab kenyérhez juthat. Ezt mind tudom, de azt is tudom, hogy nemcsak kenyérrel él az em­ber, hanem minden igével, mely az Istennek szájából származik. És ha ezer ember ezt nem fogja tudni, nem fogja akarni megérteni, ha ez az ezer ember csak a kenyeret fogja éhezni s csak az után fogja törni ma­gát, ott lesz az ezeregyedik, aki éhezni és szomjú­­hozni fogja az igazságot is és boldogabb lesz, mint a többi, mert én azt ezerszeresen fogom meg­­elégíteni, itt a földön és a menyeknek országában. S nekem drágább, kedvesebb lesz az az egy éhező, mint az ezer jóllakott. Nem kenyeret adok nekik — arról majd gon­doskodik az én menyei atyám, sokkal többet, önma­gamat adom értük. Én vagyok az életnek kenyere. Én vagyok a testté lett ige! A Sátán savanyú ábrázattal fordította el fejét. Jézus nem ingadozott, ő inkább akart szegény Isten­fia, mint gazdag Sátán ivadék lenni. Belátta, hogy Jézust ez után nem győzheti le, a nagy tömegek, a hitvány, anyagias, önző emberek, csakhogy pénzükbe, áldozatukba ne kerüljön nem fogság követni őt de az emberiség java, a komoly nagy lelkek örömmel fog­ják az életüket is odaáldozni Érte. Ez volt a Sátán első veresége. Sz. B. Gyújtsd meg e lapnak minden számát, évek múlva is hasznos olvasmány lesz néked és házad népének. 3. оЧ*ї. A „Szeretetről“ a szerető telkeknek. A „Szeretetről", e kedves lapunkról akarnék pár szót ejteni. Semmi sem bánt annyira, mint az, hogy ez a mi lapunk nem bir gyökeret verni, nem tud olyan elterjedésnek örvendeni, mint ahogy célja, szelleme, egyházunk érdeke, s magyarságunk meg­kívánná. Lehangoló tudnom, hogy a Szeretet csak mintegy 5—6 ezer példányban forog népünk között, pedig a kálvinista nép intelligenciája sokkal több számban való elhelyezését kívánja, sőt követeli. Egy kis számítást teszek. A legapróbb gyülekezetben is van legalább is száz lélek. El se tudom képzelni, hogy még az ilyen csekély számú egyházban se akadna öt olvasni szerető ember, aki minden anyagi megterhel­­tetésük mellett is ne áldozná fel a szeretetre azt az évi 15—20 koronát, akár részletekben is. Ha e szá­mítást veszem alapul és minden száz lélek után öt olvasót gondolok el, a Szeretet ime sokkal több pél­dányban jelenhetnék meg, mint most. Reformátusain­kat a hivatalos népszámlálás 210 ezerre teszi, ha eb­ből le is ütöm a 9000 szlovák kálvinistát, mégis ma­rad 201 ezer, de csak kereken 200 ezret vegyünk, tehát a Szeretet így is, 10 ezer példányban láthatna napvilágot. Ezért e módon is jóval magasabb nume­rus jön ki a mainál. Már ekép is többre mehetnénk, mint a mostani körülmények közt. Pedig ez a leg­csekélyebb buzgalom mellett is kivihető volna. Hátha a lélek valóban megmozdulna a terjesztés érdekében, ha egész világosan feltárnók népünk előtt a Szeretet által elérhető célt, ha 100 lélek után csak valamivel többet tudnánk is elhelyezni, a szám felszökhetne 15 ezerre is, pedig még itt sem mentem túl a realitás határán. Hogy micsoda kép bontakozik ki előttünk ennek a megvalósításánál: szinte alig is bírom hirtelen át­tekinteni. Biztosan tudom, mert adataim vannak ar­ról, hogy az egyes magyar lapokat hány­­példányban nyomják, azért jó lélekkel állítom, hogy a Szeretet állana mindenik közt a legelső helyen. Milyen hatást tudnánk ezzel népünknél elérni vallásunk és magyar­ságunk szempontjából, mindenki megértheti. 15 ezer embernek szólanánk egyszerre, sőt ha hozzájuk ve­szem azokat, akik másodkézből olvasnak, sokkal többnek. A Szeretet volna Szlovenszkó és Ruszin­­szkó legnagyobb temploma, egyik igen fontos közmű­velődési tényezője. Miyen hiterősítő, magyar öntuda­tot növelő erő rejlenék ebben, talán senki se meri kétségbe vonni ? Mert bizonyos, hogy a nép kétsze­resen figyel ma minden nyomtatott betűre, az olva­sók száma megsokszorozódott, a nép olvasni való után áhítozik. Mindennap látom ezt, vasutakon, új­­ságelárusító helyeken kapkodják a bulevard szellemű, gyilkosságokkal teli újságokat, még az egyszerű lel­kek is. Nem becsületbeli kötelességünk-e azért egész­­séges­ irányú, léleknevelő újságot adni népünk­re-

Next