Uj Közlöny, 1928. július-december (50. évfolyam, 148-294. szám)

1928-07-01 / 148. szám

JUBILEUMI ÉVFOLYAM. ’ * ^ v­­«fi&y-y PÁRTONKIVÜLI POLITIKAI NAPILAP . | vElNELüK ÉVFOLYAM U^HOROD—UNGVÁR, 1928. JULIUS 1. VASÁRNAP 148 SZÁM --'■і.*- I .. \ ■ TM Л U V 1 ■ Un I J (UNGVÁRI KÖZLÖNY ARA Ke 1.— Rozsypal Antal országos elnök A közigazgatási törvény végre­hajtásával egyidejűleg betöltésre­­ke­rült a tartományi elnöki állás, amely­re a minisztertanács Rozsypal Antal alkormányzót nevezte ki. A kineve­zés ténye túlzás nélkül állíthatjuk je­lentős eseménye kis országunknak. Podkarpatszka Ruszi népe hálás le­het a sorsnak, hogy adott egy Rozsypal Antalt e kis ország élére, m­ert Rozsypal túl van rég minden személyi ambíción, minden egyéni szemponton ő mindent elért, amit egy államhivatalnok elérhet a rang­létrán és ma az ő munkája valóban tisztán a közért van. Ez a körülmény az, ami a legimpozánsabb az alkor­mányzó hivatal vezetésében: nem ismer egyéni érvényesülni akarást maga körül, mert a maga puritánsá­gával a munka egyszerű, igénytelen és fegyelmezett katonáit sorakoz­tatta fel a közigazgatási frontra. Rozsupál Antal a munka embere. Nem ismer pihenést, fáradhatatlan, fanatikusa ő a kötelességteljesítésnek és amikor a köztársaság elnöke őt állította Podkarpatszka Rusz­ élére, a lelkiismerettel végzett munka­ jutal­mát látjuk a kinevezésben. Az alkor­mányzó kora ifjúságától szolgálja a közt és mindenkor minta tisztviselő volt. A korrektség szobrát meg lehet róla mintázni. Amit a hozzáfordulók­nak érdekében megtehet, ezt min­denkor megtette. Soha nem ígér sen­kinek olyat, amit meg nem tud csi­nálni. Ez a jellemsz­ilárdsága köz­ismert, Podkarpatszka Ruszban ma már mindenk­i tudja, hogy az alkor­mányzó szava szent a szó legszigo­rúbb erkölcsi értelmezésében. Amit ő mond, arra lehet építeni. Ez adja meg neki azt az abszolút értékű presztízst, amely még politikai ellen­І feles táborában is intakt maradt, І noha néhány politikai demagóg­­ia- I­pos destruáló munkát végez eszten­­­­dők óta. Kinoki kinevezésének őszintén örü­l Podkarpatszka Ruszban min­denki, aki szívén viseli e kis ország sorsát. Csak Rozsupal alkormányzó nem örül új méltóságának, mert ez számára csak újabb munkateljesítést igényel és bizony az ő korában ennyi munka után megilletné a pihen­­ nés. De kipróbált munkaerejére, az ő puritán, nagyszerű egyéniségére szüksége van a fiatal republikának, és ő engedelmes katona, ottmarad a­ poszton, ahová vezényelték, noha a szolgálati ideje már három eszten­deje letelt és teljes fizetéssel mehet­ne nyugdíjba. Podkarpatszka Rusz öt évvel ez­előtt a kaotikus zűr­zavar állapotá­ban, volt. Az alkormányzó elődje, a szavak kifeszített kötelén balanszí­rozott a negatívumok között. Min­den ígérete puszta szó maradt, tette soha nem valósította azokat. Rozs­­­pai Antalnak első dolga volt szakí­­tan­i az üres ígérgetések politikájával és nyomban a pozitív munkához lá­tott. Akik ismerik ennek a munkás­­embernek bölcs életel­veit és kristály tiszta jellemét, csak a csodálat és el­ismerés hangján szólhatnak róla. Legjellemzőbb puritán egyéniségére, hogy öt esztendeje tartja kezében Podkarpatszka Rusz kormánykere­két, amely idő alatt néhány igen ko­moly állomására érkezett el az élet­nek, de ő meg nem állott egy ízben sem, egyetlen jubileumi ünnepséget nem tartott, noha erre lett volna bő­ven alkalma. És ma, amikor a tartomány első hivatalnokának, tartományi elnök­nek nevezte jó a köztársasági elnök, az új hivatalban is a régi Rozsypal marad: jóságos, érző szívű, nemesen gondolkodó, igazi nagy úr, jó fiatalos lelkesedéssel, férfias kitartással és megállapodott világnézettel halad a munka útján egyenesen előre. A magyarság igaz barátját, őszinte jó akaróját tiszteli benne. A magyar paraszt mindig megértést talált nála, ha ügyes-bajos dolgában hozzáfor­dult. Ellenfeleivel szemben pedig min­denkor igaz nagylelkűséggel visel­tetett­: a megbocsátás nobilis gesztu­sát nem egy méltatlan ember élvezte tőle. Méltóságteljes alakjára tiszte­lettel tekint fel e kis ország népe és ősziin­te fohásszal fordul a­zi ég felé: adjon erőt és egészséget ennek a nagyszerű embernek, hogy még so­káig vezethesse Podkarpatszka Rusz sok vihart látott hányatott hajóját. * Rozsypal Antal országos elnök szü­letett 1866 szeptember 7-én Pausz­ban a bajor határ mentén. Édes­apja vasúti felügyelő volt, aki fiát igen gondos nevelésben részesítette. Gimnáziumi tanulmányait Pauszban végezte el majd a jogi egyetemre került és tanulmányait Pécsben Prá­gában és Zágrábban (ahol nagy­bátyja érsek volt) végezte. 1890 jú­nius 22-én lépett állami szolgálatba, mint gyakornok Brüxben, majd ke­rületi kapitány lett Policskában. A nagy szorgalmú és kiváló tudású hi­vatalnok gyors karriert csinált, mert nem sokára helytartósági tanácsos lett Kolinban, majd 1921-ben Klad­­nóba került mint miniszteri tanácsos. Itt szemelték rá a ruszinszkói köz­­igazgatás élére, amelyet 1923-ban át is vett. . • і i.i'j A köztársaság elnöke Rozsypal Antalt, Podkar­­patska Rns alkormányzó­ját tartományunk első el­nökévé nevezte ki. Megtörtént az országos hivatalok elnökének kinevezése Csehországban dr. Kubát, Morvában dr. Jerny, Szlovenszkón dr. Drobny, Ruszinszkón Rozsypal Antal A csütörtöki minisztertanács a közigazgatási reformmal összefüggő személyi ügyekkel foglalkozott és úgy határozott, hogy az országos el­nöki székekbe való kinevezésre a következőket ajánlja Masaryk elnök­nek: Csehországban Kubát Hugót, az országos politikai közigazgatás eddigi elnökét, Morvában­ és Sziléziában C­s­e­r­n­o belügyminisztert, Ru­szinszkóban Rozsypal alkormányz­ót, valamenyi­üket első rang­­osztályban. Szlovenszkón Drobny János táblabírát bízza meg az el­nökség vezetésével, helyettese dr. O r s z á g h túró és zsupán, mindket­ten a második ran­gosztályban. Az okiratokat még tegnap aláírás végett átadták Masaryk elnöknek. Eladták az Ungvári Villamossági részvény­társaságot A tegnapi napon szenzációs transakcióról értesültünk. A Szlovák Ál­talános Hitelbank eladta a tulajdonában levő villamossági vállalat részvé­nyeit a Cseska-Moravska Kolben r­t.-nak, amely a Zsivnó érdekkörébe tartozik. A transakció részleteiről hétfőn részletesen beszámolunk. viharos vgbsPülés a városi parlamentben Csütörtökön délután közgyűlést tartott Uzshorod főváros képviselő­testülete s olyan viharos volt, hogy 3 órától 7-ig a napirend 62 pontjából csupán hatot tárgyalhattak le. A leg­kisebb indítvány sem csúszott át vita nélkül, a város 6 milliós kölcsö­­neinek hovafordítása körül pedig csaknem két órán keresztül folyt az elkeseredésig menő harc. A viharos közgyűlésről egyébként a következőképpen számol be tudó­sítónk: A beteg Hrabár főpolgármester tá­­vollétében Márki polgármester ve­zette a tárgyalásokat, majd később Gaál Iván polgármester elnöklete alatt folytatták a közgyűlést. T­elekadomá­ny­ozások A napirend első pontja: az »Uzs­­herodi Kiskereskedők és Kisiparosok Kulturális- és Gazdasági Egyesület«­­emn­ek kérvénye telekajándékozás iránt. Ennél a tárgynál dr. Kerekes Ist­ván érdekes észrevételt tett: az oda ajándékozott telkek bekebelezhetők e a város adósságaira és ha igen, ebből­ olyan jogi bonyodalmak szár­mazhatnak később, melynek kiszá­míthatatlan következményei lehet­nek és ezért ezt a kérdést — úgy véli — jobb lenne előre tisztázni. Auffarth ingerülten válaszol erre és kéri a képviselőtestületet, hogy az ilyen akadékoskodásoktól ne za­vartassa magát és szavazzon az ajándékozás mellett. Dr. Kerekes világosabban magyarázza előbbi szavait, mely nem egészen fölösleges aggodalom. A telekadományozást megszavazzák. A közgyűlés második pontja a pravoszláv egyház kérvénye telek­adományozás iránt. Itt Szává városi tanácsos referálja a városi tanács javaslatát, hogy a füzesi parton ad­jon telket a város a pravoszláv tem­plom építési céljaira, még­pedig 35 koronás árban négyzetméterenként, összesen 36.000 koronáért. Cserny: Nem tudom, kinek az in­formálása bírta rá a városi tanácsot, hogy mi minden, kulturális és egyháza célra ingyen telket adunk, a pravo­szláv egyháztól pénzt kér ezért?

Next