Zsidó Néplap, 1928. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1928-06-29 / 26. szám

21. Vezeklési ceremónia A poroskői bű­nös mészáros nyilvános vezeklése A Zsidó Néplap beszámolt már arról, a­­ Ruszinszkóban páratlanul álló esetről, mely­nek főhőse egy poroskői Berkovits Izrael Majer nevű mészáros, aki hosszabb időn ke­resztül tréfi húst mért ki kóser helyett a környék zsidó lakosságának. Hosszas taga­dás után Berkovits végre megtört, töredel­mes vallomást tett s penitenciát kért a be­­reznai rabbitól.­­ A bereznai rabbi miután átböngészett egy csomó hatalmas fóriánst a következő vezeklésre ítélte: Köteles megnöveszteni szakállát, pájeszét, 1 évig rongyos megté­pett ruhában kell járnia s mindazon helye­ken, hol megfordult s tréfi húst etetett Iz­rael gyermekeivel, s különösen Nagyberez­­nán, Perecsenyben, S­olyván, Poroskőn s Turjaremetén, "illetve ezen községek tem­plomaiban, nagy gyülekezet jelenlétében nyilvánosan meg kell gyónnia nagy bűnét s egy, a rabbi által előirt formában a nyilvá­nosság előtt vezekelnie kell. Első vezeklő stá­ciója pedig — igy rendelkezett a rabbi — még aznap Bereznán legyen. Rögtön ki is hir­dették, hogy a poroskői trémni kacer, este, mincha és maarlv ima közt, a nagy tem­­plomban nyilvánosan meggyónja bűnét és a gyülekezet jelenlétében vezekelni fog. Bsrezna zsidósága úgy készült ehez az aktushoz, mint valamilyen ünnepi színjá­tékra. Férfi, nő, ifjú, vén, olyanok is, akik különben nem is járnak a templomba, ezúttal pontosan ott voltak, hogy chasz­­vec­un­le egyetlen mozzanatot se mulasz­­szanak el a szenzációs színjátékból. A templomi zajt, hirtelen morál zúgta túl. Jön a bűnös , zúgott végig a templom csarnokán. Mindenki az ajtó felé fordult, melyen át egy alacsony, beesett arcú fér­fi lépett be. Jámbor kinézésű zsidó,­ akiről senki sem tételezte volna fai szörnyű nagy bűnét. Hja ! Ez az átkozott parnusze ! Lassan, révetegen, szemeit a földre sze­gezve lépked, az ajtó közelében megáll s arcát elfedi a tenyerévé­. Az előimádkozói állványhoz, a pillanat komolyságához illően, s maga a temiomgondnok át i s midőn felhang- s­zik „Shannath Eledis kó­­risé arec“ mindenki tö bűnösre veti pillantását akinek arca hol elsápadt, hol meg piros lángban ég. Azután a samesz az almemórra ment s odaintette a delikvenst. Mint halálraítélt a ve­sztőhelyre, úgy lépett Berkovits Izrael Ma­­jer a Bsemor felé. Maggörnyedve, majd­nem két rét hajlítva megállapodott, kihúzott a zsebéből egy papirt s el-elcsukló han­gon olvasni kezdett: „Én Izrael Majer ezennel vallomást te­szek Isten s az ő népe előtt, hogy kosz­­■ szabb időn keresztül zsidók részére kóser húst mértem ki. Midőn megtréve, szánom bánon ezen szörnyű tettemet, arra kérem a Mindenhatót s a szent gyülekezetet, bo­csássa meg nekem szörnyű bűnömet, minek ellenében megfogadom, hogy ezentúl mindig a helyes és jó úton fogok járni. Kérem a Mindenhatót, hogy világosítsa fel megtéve­­lyedett agyamat, hogy bűnöm nagyságát fel­foghassam és soha többé ne vétkezzek .» Az utolsó szavakat már könnyektől ful­dokolva ejtette ki és a gyülekezet felelet­­képen a maariv imába kezdett corsu rachém jöchapér­a vén...» UJJ élet PakkalanáHival írta : Wolfgang von Weiss, Haifa Nyolc hónapig voltam távol Palesztiná­ból, amely annyira megváltozott, hogy alig smerek reá az országra. A mai Palesztina annyira különbözik a múlt évi Palesztinától, mint a mai Németország a német márka stabilizálása előtti Németországtól. A válto­zást inkább látni, mint érezni. Palesztina feladta az egyiptomi valutát s végre értelmes valutára tért át. A török mérték helyébe fokozatosan a decimal s kg. mérték lép, a dinam többé nem 916, ha­nem kerek 1000 négyzetméter, városi par­cellákat többé nem négyzetről, hanem négy­zetméterenként mérnek, s röviden Európa lépésről-lépés­re előnyömül Palesztina min­den életágazatába s az életet fokozatosan könnyebbé teszi. De mindezen javuláson túl nagy s radi­kális változás érezhető a hangulatban. A kétségbeesett 1927 évi pesszimizmus helyébe — jogosult optimizmus lépett: „A krízis elmúlt, melyet Palesztina ezúttal külső s idegen segítség nélkül, saját erejéből s sa­ját eszközökkel leküzdött. S most kezdődik az új felszállás.“ Ez a reményteljes hangulat egész csomó tényre támaszkodik. A bevándorlás ugyan még nem kezdődött meg újra, de a kiván­dorlás már teljesen megszűnt s a Palesz­tinai kormányzat épen a napokban közre­adott jelentése mutatja, hogy a két legnehezebb krízisű év 1926— 27. évben a zsidó bevándorlás 3358 lélekkel haladta meg a ki­vándorlók számát, mialatt ugyan­ezen években a nemzsidó kiván­dorlók száma 2460 lélekkel ha­ladta meg a nemzsidó bevándor­lók számát. Ez az eredmény jobb mint előre látni lehetett! Nemcsak azért, mert a kivándor­lási processzus egy bevándorlási felesleggel zárult, hanem azért is, mert egész sor ko­moly jel arra mutat, hogy a bevándorlási processzus befejezést nyert s ezzel a krízis is elmúlt. A munkanélküliség, már előbb is elvisel­hető mértékre redukálódott, hála az öreg lord Prumernek, aki közmunkák keresztül­vitelét — befolyásos angol hivatalnokok akarata ellenére — zsidó munkanélküliekre bízott. Sokkal fontosabb volt ennél azonban a kis zsidó iparok fejlődése, melyeket 1925- ben még sajnálkozóan lemosolyogtak a melyek egyszerre váratlan életerőt mutattak ki s igen sok munkanélkülinek adtak munkát. Ezen iparok egyik legfontosabbja a ha­­risnyakötőde lett, amely nemcsak Paleszti­nából, hanem Szíriából is minden európai konkurenciát kiszorított. Egy Benjaminában működő parfümgyár olcsó parfümöt szállít Franciaországba, egy dobozgyár ékszer­dobozokat szállít Amerikának, a „Samen“ szappangyárban egy nagy német gyár 49 százalékban részes, a haifai­­Naser* ce­mentgyár már évek óta három turnusban dolgozik s a szomszédos államoknak ex­porté* s mindez csak kezdet, mik még a Rutenberg fáré nagy villamosítási mű léte­sítése s a haifai kikötő megnyílása előtt létesültek, tehát még mielőtt a termelés s a szállítás olcsóbbá lett volna. A munkanélküliek egy része az új na­­rancsültetvényekben helyezkedett el. 1922. év óta a Jaffa narancs Angliában nagy divat lett, dacára annak, vagy talán épen azért, mert sokkal olcsóbb a kaliforniai narancs­nál. London úgyszólván az egész palesztinai termést kebelezi be. 1922. évben Londonba 1.240.000 s 1927 ben 2.645 000 láda narancs lett exportálva s anélkül, hogy a 15 sillin­­ges piaci ár esett volna. Tekintve, hogy mára 14 silinges eladási ár a narancsültetvényekbe befektetett tőke után 12—16 % ot jövedelmez, nemcsak száz s­­záz, palesztinai zsidó, hanem számos turista is erre a termelési ágra vetette ma­gát. Si Mond 16 millió be tőkével, példát adott a többieknek, amit annyian követtek, hogy a cionista Anglo-Palesztina banknál — ami már évek óta nem volt — egyszerre hatalmas tőkefeleslegek mutatkoztak. A ban­kok pedig kihasználták ezt a körülményt s a telavivi háztulajdonosoknak jelzálogkölcsö­nöket adtak, kifejezetten narancsültetvények létesítésére, hogy ezen az alapon Telaviv városa némileg süggetlen ittassék a városi konjunktúrát ad. S tekintve, hogy Palesztiná­ban még annyi narancsfáid van, hogy leg­alább 30 000 kistelepes család tud megélni belőle, ez a konjunktúra nem fog oly ha­mar megszűnni... (Folyt, és vége köv.] Gyermekeink nevelése Gondolatok az iskolaév fordulójához A legszebb ajándék, amelyet a természet adott nekünk : a gyermek. Salamon, a bölc­s­esek legbölcsebbje mondotta: «Isten áldása a gyermek (birchat Adonáj prí baten) Ép­pen azért a legfontosabb és legnagyobb fel­adatunk, hogy gyermekeinknek jó és helyes nevelést adjunk. Milyen azonban a valóságban a zsidó gyermek nevelése? Egyetlen helyen sem tapasztalunk oly hanyagságot, olyan nem­törődömséget, mint a gyermeknevelés terén. Legdrágább kincsünket, gyermekeinket ide­gen, nemzsidó kezekbe adjuk. A zsidó gyer­meket már zsenge ifjúságától elszakítják a zsidó környezettől és nemzsidó, keresztény milisőbe adják, ahol csupa idegen benyo­másokkal szívja magát tele. Az anyag, amit a zsidó gyermek nemzsidó iskolában nyer, kizárólag nemzsidó hősökkel és legendák­kal foglalkozik. Zsidó hősökről, zsidó böl­csekről sohasem esik szó. A zsidó gyer­mek igy azt a benyomást nyeri, — és gyer­mekek igen nagy impresszionisták — hogy a zsidó népnek nincsenek, nem voltak hősei, a bölcsei és igy a zsidó nép értéktelenebb mélyen alatta­­­­ a többi népnek. A gyermek előtt idegen népek történel­mének egyes alakjait különös színekben fes­tenek le és a jóság s nemesség mintaképei gyanánt á­lllják oda a gyermek elé. De a zsidó történelem alakjai ismeretlenek ma­radnak a zsidó gyermek előtt. Egyetlen zsi­dó mintaképet sem visznek a gyermek elé. Az iskolában a gyermek mindenről hall,­­csak a saját, a zsidó népről nem. A nagy mustról s az ígért jövőről pedig egy szót sem. És mi a következménye mindennek? •* A zsidó gyermek zsenge agyával gon­dolkozni kezd. A zsidó nép az semmi és amit a papa vagy a mama mesél, az bizo­nyára hazugság. És a gyermek kezdi meg­vetni szüleit, zsidó testvéreit és gyűlölni mindent, ami zsidó. A zsidó leányoknál ez a processzus még jobban domborodik ki, mert náluk még a hiéder ellenhatása is kimarad. A természetes E2sEEQ­ keserű víz gyomor- és bél tiszti tó hatása páratlan. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben • Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvizzel • Schmidthauer kútvállalat Komárno

Next