Zsidó Néplap, 1934. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-05 / 1. szám

otthonuknak“ tekintenek? Ez a terv bizonyára sok ellenke­zést fog kiváltani, de alapjában véve nem szabad a dolgot elejte­ni. Palesztina a korlátlan lehetősé­gek hajája, ezt az egész világ tud­ja, az arabok s zsidók elégedetle­nek az angol uralommal, miért ne kívánnánk tehát, hogy a tőlünk el­vett gyarm­atok helyett, nekünk adják a Palesztina feletti mandá­Telavivból jelentik. Mi­ként a telavivi „purimi karnevál“, vagy a haifai „­Chag-Hrabikkurim“, a tel­­avivi chanukai gyermekparádé is, egyike volt a legszebb új zsidó pa­lesztinai rendezvényeknek, így év­­ről-évre az összes iskolák sokezer főt számláló gyermekei, kivonultak a telavivi víztoronyhoz, melynek or­mán hatalmas villany­menora­ csillog és miután a főkántor elvé­gezte a traditionális d­anukagyer­­tyagyujtást s kigyulladt a messze ellátható villanymenóra, a gyerm­e­­kek is kis gyertyákat gyújtottak s a „Maoz Out“ valamint más hé­ber dalok s zenekarok ütemei mellett, kékfehér zászlók alatt végigvonultak a főbb utcákon. A felnőttek együttmeneteltek a gyer­mekekkel, vagy a kordonok mö­gött, vagy ablakokba, terrasszo­­ko­n állva, virágesőt zúdítottak a gyerekekre és Telavivban, vala­mint más zsidó városokban, ahol hasonló felvonulásokat rendeztek, chanukka éjjelén öröm s vigság uralkodott, tumor? Az ottani németek s ara­bok, nagyon örülnének ennek, a zsidók pedig idővel ugyancsak be­letörődnének ebbe, mert a Német­országban még visszamaradt fél­millió zsidót átdobhatnánk Pa­lesztinába, hogy végre zsidómen­tessé tehessük országunkat. A palesztinai arab nacionalisták vezetői felajánlják nekünk Palesz­tinát s nekü­nk azt el kell fogadni.“ Tavaly azonaan el lett rontva ez a tradicionális ünnepség. Az első ünneprontó az egyik munkás­vezér volt, aki tiltakozott az ellen, hogy a találkozó a Allenby­uti nagy­templom előtt legyen, mert ez — szerinte — az ünnepélynek istenmentes vallási jelleget kölcsönözne. Az igazi „ünneprontók“ azonban a telavivi trumpeldoristák voltak, akik megállították a „Bét Széfer Lejaldé Ordim“, azaz a munkásis­kola gyermekcsoportját és a taní­tók ellenállása dacára, eltépték a vörös zászlókat, melyek alatt ez a gyermekcsoport felvonult. „Qha­nukka — mondották — egy zsidó nemzeti ünnep, melyen nincsen helye nemzetközi vörös lobogók­nak. Ez történt tavaly. Hogy meg­akadályozzák a tavalyi eset meg­ismétlődését, már jóval h­anuka előtt tárgyalásokat kezdtek a két párttal. De egyik sem akart en­gedni az álláspontjából. A munkásiskolák vezetői nem akartak lemondani a vörös zászlós felvonulásról, a revizi­onista ifjúság pedig kategori­kusan kijelentette, hogy most sem fogja tűrni, hogy vörös zászlóval megszentségtelenít­­sék a legnemzetibb zsidó ün­nepséget. E­miatt Tielaviv városi tanácsa betiltotta az idei felvonulást és egy, a lakossághoz intézett felhí­vásában kijelenti, hogy bár a cha­nukai ünnepség egyike a leggyö­nyörűbb nemzeti ünnepségeknek az új Erec Jiszráelben, fájós szív­vel idén nem­ engedélyezhetik, mert félő, hogy az egymással szemben álló pártok olyan riadal­mat kelthetnek, hogy a gyermekek testi épsége veszélybe jöhet. Mindaddig tehát, amíg a felnőt­tek nem látják be, hogy Tel Aviv közmondásossá vált békéjét s nyu­galmát nem szabad megzavarni ki­csinyes párttorzsalkodásokkal, nem fogják engedélyezni az ilyen ünnepségek megtartását. —6— A palesztinai „vörös“ munkásság miatt az idén elejtették a tradicioná­lis gyermek — d­anukaparádét A munkásság ragaszkodott a vöröszászlós felvonuláshoz SZERÉNY BÉLA Utazásom Erec Jiszrael körül... xaavi. Akik könnyezve vetettek, dalolva aratnak... Ideális telep, elragadó oázis — Daganja, terebélyes pálma­ és su­dár ciprusaival. Irigy vágy fog el a daganjai telepesek boldogsága után.... Miközben beszélgetve az egyik ciprusfasorban sétálgattunk, egy kis fiúcska néhányszor megduz­­gálja Irma Singer szoknyáját. Ele­inte nem hedterített rá, de azután mégis csak hátrafordult s kérdez­te: — Mia ate race Ghebriel? A pörömnyi fiúcska, miimtegy hároméves lehetett, ragyogó szem­mel, ujjongva kiáltja: — Doda! Doda Hapelargonia kvar­nistaeh! Vgam Hlarozmarin holechet vgidél... Kiderült, hogy a kis Gábriel ki­tűnő botanikus, aki olyan jártas az ezerféle növényfajtában, mint egy másodéves gimnazista, aki csak most vizsgázott a növénytan­ból. De nemcsak Gábriel, hanem Chaviva, M­axima és Debora, mleg Ábrahám, Avner és Gideon is ki­tűnően kiismerik magukat a nö­vénytanban. Amikor csodálkozásomnak ad­tam kifejezést a gyermekek zseni­ális tudása felett, Irma Singer a következőket mondotta csendes boldogsággal: — Itt Erec Jiszráelben két szen­vedélyünk van: az ősi föld és gyer­mekeink iránti szeretetünk. Csak természetes, hogy mind akettőnek a legjobbat s a legdrágábbat nyújt­juk, amivel csak rendelkezünk. Földünket szeretetteljes gonddal műveljük s gyermekeinket gya­korlati módszerekkel neveljük, úgy, hogy amikor gyermekeink az iskolába kerülnek, gyakorlatból már egész csomó dolgot ismernek. Hogy ezt gyakorlatilag is szem­léltesse velünk, bevezetett a gyer­­mekműhelybe, azaz a dolgozószo­bába, hol a praktikus játékszerek egész arzenálja sorakozott fel egy­más mellett. A festett, faragott,­­fonott, szövött s ötvös m­unkák között, amit a 2­6 éves gyerekek egyedül produkáltak, egész sereg rajz, festmény, valamint agyag s gipszből készült domborm­unka a négy évszakot s azoknak szezon­munkáit mutatják be. A gyerekek így már zsenge gyermekkorban megtanulják, mikor van a különbö­ző munkák idénye­s ideje. Most pl. az elsőérés ünnepére készült Daganja gyermektársadalma s ezért rengeteg m­aguk készitette ko­sárka, ládika, miadárkalitka stb. feküdt szanaszét a legfantasztiku­sabb kivitelben. A kosarakban, lá­­dikákban stb. a gyerekek az első­érés gymmölcseit, galambjait s egyéb termékeit viszik m­ajd a Ke­ren Kajemletnek, azaz a haza oltá­rára ajándéknak.... A munkateremből az ebédlőbe mentünk, hol alacsony körasztalo­kon ízletes tízórai várt a gyere­kekre, majd a hálóba, hol estén­ként alacsony fehér ágyak puha párnái közt nyugvóra térnek. Egy másik szobába is be akartam nyit­ni, de itt elállta utamat egy fehér köppenybe s főkötőbe öltöztetett ápolónő: — Ze dieder haisolation, po aszún b­ikanész ! Ez az izolációs szoba,a­hova tilos a bemenet, — mondotta udvariasan bár, de ha­tározott hangon. És kitárt karok­kal, mint egy gondos védangyal el­zárta előttünk az utat. Irma Singer­­ megmagyarázta, hogy a beteg gyerekeket ebben a szobában izolálják a többiektől s mindaddig, amíg a betegség ki nem fejlődik, illetve az orvos meg nem állapítja pontos diagnózist, a gyer­mek itt marad, nehogy esetleges fertőző betegséggel, megfertőzze a többi gyerekeket. Az izolációs terembe ugyan nem léphettünk be, de az ablakon át bekukkanthattunk és egy felejthe­tetlen kép tárult szemünk elé. A szobában csak egyetlen ágy volt, mely részint a legyek, részint azért, hogy a gyrekek ki ne essen, köröskörül, a tetején is erős háló­val volt bevonva. Az ágy alján pe­dig körülbelül tízhónapos gyönyö­rűen fejlett gyermek feküdt és boldogan játszadozott. Észrevéve a sok embert az ablak mögött, megfordult és kitörő ujjongással, kézzel-láborni, kalimpálva üdvözölt bennünket. — Lám, mondotta kisérőnőnk, itt még a beteg gyermekek is másképpen viselkednek, mint a galatban.... Az órára pillantva, kiderült, hogy hosszabb időt töltöttük Dagan­­jában, mint ahogy terveztük s ezért nehéz szívvel bár, de búcsút mondtunk Erec Jiszráel eme leg­­szebbik telepének, bájos gyerme­keinek s­­a derék Irmia Singernek. Miindezt pedig azért írtam meg olyan részletesen, mert Irma Sin­ger búcsúzáskor megkért, hogy ha írok valamit a telepükről, úgy ok­vetlenül küldjem el neki ezt az írást. Mert kiváncsi, hogyan lát­ják az ő galatbeli kollégái telepü­ket s általában az erecsi izráeli zsi­dó, parasztok életét. Tehát igy láttam a dolgokat. De biztos, hogy még sok mindent láthattam volna, ha az időnk nem lett volna órákra, sőt percekre ki­mérve... Egymillió frank értékű gépeket vásárolt Csehszlovákiában az első palesztinai sörgyár Jeruzsálemből jelenti a Zs. T. I.:­lut modern gépek megjavítják és A­rison lec­oni központi sör- fokozzák a palesztinai sörproduk­­tőzdét- t .t. e napokban egymillió diót, hamisítatlan „pilseni“ gyár­­frank értékű gépeket­­vásárolt tásra alkalmasak s igy hamarosan Csehszlovákiában. Az új és abszo- kiszorítják a ném­et söröket. Oetker ínyencek számára.­­ Dr. Oetker-féle vanillincukor aromája által az Oetker-ételeknel a sokat dicsért finom ízt adja. A bru­salemista ,,Selbstwehr“ megint blamálta a cionizmust A csehszlovákiai cionista szer­vezet ,,hivatalos“ lapja, a Selbst­wehr dec. 22-iki számában írja a következőket: „Furcsa az, ha a zsidóság el­ítéli az iassyi zsidóellenes ut­cai tüntetéseket, ahol a tünte­tők összeütköztek a rendő­rökkel, amikor ugyanakkor a zsidók hasonló tüntetést ren­deztek Tel avivban az angol rendőrség ellen­. A prágai Selbstwehr eme sorai országszerte cionista s nem cionis­ta sorokban kínos feltűnést keltet­tek. M­ert mindenki tudja, hogy a jassyi vasgárdiisták békés zsidó­kat rohantak meg és bántalmaz­tak. A rendőrség pedig igyekezett ezt megakadályozni. Ezt pedig minden ember, akit nemi vakított el teljesen a zsidógyűlölet, csak helyeselheti. Tel avivban ezzel szemben a ren­dőrség akarta bántalmazni a zsid

Next