Bervai Figyelő, 1968 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Történelmi lecke fiúknk, lányoknak (Folytatás az oldalról.) ténelem lapjait újra vissza akarják forgatni. Az Amerikai Egyesült Államok elnökéről, Johnsonról beszélt ezután a nagygyűlés előadója. Esztelen mészárlás, jogtalan amerikai háború Vietnamban. Kórházakat, hidakat bombáznak, vegyszerekkel tönkreteszik a növényzetet, élő, eleven embereket. 1966-ban 650 tonna bombát dobtak Vietnamra. Az I. világháborúb rn 400 tonna bomba robbant. Mihail Remm Hétköznapi fasizmus című dokumentumfilmjének értékelésére a KISZ pályázatot hirdetett. Az ötezer pályázó közül írta valaki: „A szovjet hadsereg 1945- ben levágta a sárkány fejét. Johnson feje a hitleri sárkány nyakára került.” A Vietnamra fordított egy év háborús kiadásaiból negyven Budapestet lehetne felépíteni! A nemzetközi Russelbíróság vádol és bírál a vietnami nép nevében. Mi is vádoljuk az agresszor támadását, a felháborodás és gyűlölet hangján szólunk: Elég volt' Szolidaritásunkat a vietnami néppel akcióegységben fejezzük ki. Nem lehet elég szeretettel köszönteni azt a népet, amelynek őszinte békeakarata győzedelmeskedik. Az életet fegyverrel megállítani nem lehet. Felgyújtják a lakott területeiket, de a bambuszfalvak újra élednek. Bombát dobnak a folyópartra, de a dzsungel újra sűrű lesz, hogy elrejtse a partizánokat. Az ünnepi nagygyűlés szónoka vietnami költő versével zárta beszédét: ....lehull a bilincs és a csillagokig magasodik a szabadság ” Felszólalt a tiltakozó nagygyűlésen Le Minh Phat, aki a szintén jelen levő Pham Ghi Jen asszonnyal részt vett a Russel-bíróság második ülésszakán. — A kommunizmus elterjedése ürügyén az amerikaiak ezt hangoztatják: „Jobb tévedésből valakit megölni, mint tévedésből kihagyni." Az imperialisták és csatlósaik háborús bűneinek kivizsgálására Dél-Vietnamban megalakult bizottság tagja beszélt többek között 21 hazafi kivégzéséről, akiket megcsonkítottak, fülüiket, kezüket levágták, szemüket kiszúrták. 1966-ban a ,,tisztító hadműveletek" során 32 tartományban 1960 személy halálát okozták. Harcunkat töretlenül tovább folytatjuk, e küzdelemben erőt ad a magyar nép együttérzése is — mondta befejezésül. A felszólalás után Ferenczi Anna, a 17-es üzem KISZ-titkára lépett a vendégek elé. Bejelentette, hogy a gyár fiataljai januárban vietnami műszakot tartanak és a munkájuk értékét befizetik a vietnamiak megsegítésére nyitott csekk- i számlára. Az amerikaiak Vietnam elleni agressziója ellen tüntető nagygyűlés részvevői, fiúk, lányok, az idézett történelmi leckét jól emlékezetükbe vésték. Kovács János, az egri városi KISZ-bizottság titkára. Ferenczi Anna a gyár fiataljainak vállalását tolmácsolja. Miért lett ismeretes, hogy 1968. január elsejével új fogyasztási árrendszer lépett életbe. Ez az új árrendszer érintette az üzemi újságunkat is. 1967-ben 52 ezer forintos költségvetése volt az üzemi újságunknak, ugyanakkor a lap bevételéből mindössze húszezer forint térült meg. Az új árrendszert követően az állami dotáció megszűnésével ez évben 82 ezer forintot tesz ki az üzemi újság költségvetése, amiből a lap új ára következtében is csak 42 ezer forint térül meg. Meg vagyunk győződve, hogy gyárunk minden dolgozója, helyesnek tartja üzemi újságunk további megjelentetését, hiszen széles körű tájékoztatást kap második otthonáról, ugyanakkor bárki hallathatja szavát, javaslatot tehet a gyár munkájával kapcsolatban. Havi ötven filléres növekedést jelent vállalatunk dolgozóinak, ami éves szinten 6 forintot tesz ki. Tehát évi 12 forintért rendszeres tájékoztatást kap minden dolgozónk a sajtón keresztül is, ugyanakkor esetenként családtagjának is be tudja mutatni munkahelyét, munkájának eredményét. Hát nem megéri!? drágább?... Levél a tanműhelyből Tehát munka és tanulás só Sokan talán nem is tudják, mással fejeződik be a nap, hogy vállalatunk területén ipari tanműhely is létezik. A 9-cel jelzett épületben programozott, rendszerezett oktatás folyik. Oktatók nevelik azokat a szakmunkás-jelölteket, akik nyolc hónappal ezelőtt még igen keveset tudtak arról, hogy mi is az az esztergapad, a gyalú, meg a marógép. Jó látni a haladást, az első botladozó lépések után megfigyelni a felserkenő majdani szakmunkást. Mit is csinálnak az oktató elvtársak? De mit csinálnak a tanuló fiúk, lányok? Az oktatók, mint a tanárok, a szakismereten keresztül az anyagismeret és a szakrajz rejtelmeit is „belopják” az ifjú fejekbe a gyakorlat mellé. Állandó felkészüléssel biztosítják, hogy tudásuk legjavát tudják nyújtani a tanulóknak. Az első éves tanulók napirendje: 6 órától V2 7-ig elméleti oktatás, V2 7-től 9-ig rendszeres gyakorlati foglalkozás. A reggeli után 9 órától tizenkettő harmincig újból gyakorlati munka. Takarítással, majd a végzett munkáról elméleti oktalenti az ipari tanulók feladatát. Gyárunk még soha annyi ipari tanulót nem nevelt, mint az 1967—68-as tanévben: az idén 330 ifjú szakmunkás tevékenykedett az üzemekben és a tanműhelyekben. A másodéves tanulók már belekapcsolódnak a termelőüzemek munkájába. Az oktatás velejárója néhány olyan nevelési probléma, amely segítséget igényel a gyár valamennyi dolgozójától. Állandó példamutatás kellene, amely nemegyszer hiányzik felnőtt dolgozóinkból, felelősségre vonás kint az üzemekben a szakadt, piszkos rúnáért, a nem megfelelő viselkedésért. A tanműhelyekben szigorú fegyelem uralkodik, s ha a tanuló kirepül innét, már úgy gondolja, az üzemekben mindent lehet. Az oktató heti egyszeri látogatása kevés ahhoz, hogy fegyelmezze a trehánykodó, lusta fiatalembert. Ezért kérnénk a szocialista brigádokat, brigádvezetőket, példájukkal, a tanulókkal való törődéssel segítsék elő, hogy gyárunk olyan képzett, intelligens szakmunkásokat neveljen, hogy azok méltók legyenek a gyár hírnevét öregbíteni. Kozma József Első éves ipari tanulók ©enőrzik saját készítésű munkadarabjaikat. (Pásztor Tibor felvétele) 2_at éve ismerik egymást, ** szántó gyermekkori szerelem az övék A katonafiú alig várta a leszerelést, a honvédség után rögtön eljegyezte a lányt, már egy éve a menyasszonya. Csak a lakás miatt nem tudtak öszeházasodni, kényelmetlen a helyzetük, mert a fiú hét közben távol, a gyárban dolgozik, csak szombat—vasárnap találkoznak. A lány hetente két levelet ír, nagyon szeretik egymást, talán éppen ezért köti minden esetben a vőlegénye lelkére: — Légy hűséges, jó kisfiú, édesem! A vőlegény hazautazásáig hetenként ugyanannyiszor megírja a választ, nem mulasztja el kihangsúlyozni: — Édeském! Viszont puszil számtalanszor, meg még egyszer, a te szófogadó ... A fiú, amióta gyűrűt húzott az ujjára, rájött, hogy megkomolyodott, szeleburdi, szertelen bohósága csillapodott, igaz, erre egy kicsit tudatosan is ügyel. Hét közben távol kedvesétől, menyasszonyának elkötelezve magát, minden szabad óráját leköti társadalmi mun KALAN Kával és önműveléssel, hogy a kicsapongó szórakozás még csak eszébe se jusson ... Ez a vasárnap éjszaka is egyhangúan kezdődött, mint a többi. Utazott vissza a munkásszállásra. A villanyvonat suhanó gondolatként vágtázott a pályán. Behunyta a szemét. Hopp! Váratlanul a vonat ringatása közben egy szőke tündér jelent meg előtte. Jaj, de kényelmetlen állapot! Most mit tegyen? Ha kinyitja a szemét, fél, elrebben az angyal. Ha nem nyitja ki, nem tudja meg, hátha mégis igaz, amiről álmodik ... Tízig számolt magában. — Kinyissam? — Ne nyissam? Győzött! Felpillantott és egy élő (de mennyire élő), kézzel érinthető hajnalszőke lény nevetett rá. Szervusz! — köszönt a fiúra, a világ legtermezetesebb hangján. — Szia! — buggyant ki a férfiből és roppant tetszett neki a szituáció. Most találkoztak életükben először, de mégis olyan ismerősnek tűntek egymásnak, mintha évek óta együtt járnának. A beszélgetés alatt a fiú a kezét úgy fordította, hogy a gyűrű eltűnt az ujjáról... Négyszemközt az aligszoknyás útitárssal, eszébe jutott, hogy olvasta valahol. A nők tisztessége utazás közben csökken. Erősen csökken — konstatálta, de már arra rest volt gondolni, hogy kettőn áll a vásár. Olyan váratlanul történt körülötte minden. Egy órával ezelőtt még nem tudtak egymásról semmit, most meg már együtt utaznak. Egy kis kacérkodás megengedhető az év végén — nyugtatta meg magát mosolyogva. A végállomás előtt segített a lánynak a bundáját felvenni. A gallér visszagyűrődött. Szembe lépett vele, és előzékenyen visszahajtotta a prémet. Ahogy fölé hajolt, nem bírt ellenállni. Hirtelen forrón megcsókolta, leszálláskor a nagy bőrröndökkel előreugrott, s a lány a vonat lépcsőjéről a karjaiba libbent. Nem szóltak egymáshoz egy szót se, mégis tudták egymás gondolatát Úgy tettek, mint akinek vendége érkezik, s a pályaudvaron, a sínek között, újból, hosszan megcsókolták egymást. „Elment az utolsó helyijárat is, taxi sehol! Mehetek gyalog. Bőröndökkel kilométereket a munkásszállásig” — gondolta a fiú magában. Már éjfél elmúlt. Pillanatig sem habozott, ment a lánnyal. Nem gyújtottak villanyt A háziak nem vettek észre semmit. Tisztában volt vele, a lányt csak ma éjszaka fogja szeretni. Úgy érezte, forog körülötte minden. Bolondos jókedvében elfeledkezett mindenről, nem gondolt semmire, csak osont a gyönyörű nő után. Hangulatos szoba. Divatos, hosszú subaszőnyeg. Rékáimé. Fél öt. Öltözni kell, mindjárt indul a busz a gyárba. A nő parabola ívű szeme• pillái bársonyosan söpörték a fiú arcát. Randiről suttogott: — Várlak holnap is! Könnyen feljöhetsz. A sötétben állj az ablak alá. A párkányon a szél himbál egy spárgát, azt húzd meg. A madzag végén a kis csengő ott lóg a pamlag felett, a szentképen, megszólal. Én lemegyek az alagsorba és az ablakon át beengedlek anélkül, hogy bárki is meglátna a házban. Az álmatlan éjszaka után, pihenés nélkül, egyenest a munkahelyére sietett. Végtelen időnek tűnt a nyolc óra, ami munkát máskor fütyülve végzett el, most gyötrelmes erőfeszítések árán tudta csak megcsinálni. Egy dolog tartotta ébren: szombaton utazik haza. — Édes! — Otthon a menyasszonya ugyanolyan határtalan örömmel ugrott a nyakába, mint máskor. Ahogy átölelte szerelmét, a szőke kaland csapódott eszébe. Megijedt. Amíg a menyasszonya csilingelő hangon a karácsonyi ajándékokról csevegett, először érezte magát nő előtt zavarban. ..Hátha mégis megtudja, valamiről észreveszi?” A lelkiismeret égette. „Hát kellett nekem ez a kaland, éppen a szeretet ünnepén? — csapkodtak a gondolatai. De még csak ezután, eszmélt igazán! Az igazi kedves újévi, meglepetést a menyasszonya szolgáltatta. Hűséges arája mindenről ■ részletesen beszámolt neki, de erről még nem szólt. A lány várakozva ült a félhomályban és boldogan rátekintett. — Nézd! — pillantott róla az ölére. Kurta szoknyácskáját alig észrevehető, gyönyörű szép teher domborította. Simon Imre Délben kicsit korábban álltak meg a gépek a szerszámüzemben. Ünnepélyes fűzik csend telepedett a félkörbe állt dolgozók közé. Macskási Géza üzemvezető meleg szavakkal vett búcsút Bozsik Mátyástól nyugdíjba vonulása alkalmából. Jacsó Péter, a műhelybizottság titkára is beszélt a munkatársak nevében. — Matyi bácsi 15 éves törzsgárdatag vállalatunknál. Szerény, mozgékony alakját, mindig derűt fakasztó humorát nagyon a szívünkbe zártuk, mondotta többek között. Bozsik Mátyás meghatva állt a búcsúztató munkatársak előtt, akik annyi ajándékot vásároltak neki, hogy abból tetőtől talpig felöltözhet. Még Velence típusú rádiót is kapott. A legkedvesebb ajándék számára azonban mégis az a kis modell, amely hűséges munkaszerszámának, a forgácskihordó talicskának kicsinyített mása. A nikkelezett talicskába még igazi forgácsdarabokat is tettek. Szendrei bácsi, Pásztor János, meg a többiek még egyszer mind sorban kezet fogtak Matyi bácsival. Az ezüst színű furik tulajdonosa felejthetetlen élménnyel szállt be a vállalat gépkocsijába, hogy munkatársai kíséretében hazautazzék jól megérdemelt nyugdíjas éveinek megkezdésére. (s)