Bervai Figyelő, 1975 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt Küldöttértekezlet! A X. pártkongresszus, az 1970. októberi vállalati küldöttértekezlet gazdaságpolitikai határozatai végrehajtásának vizsgálatakor kiemelten kell foglalkoznunk — a munkaerőhelyzettel. — a munkaerő-gazdálkodás színvonalával, — a törzsgárdatagok megbecsülésével, — a munkafegyelem alakulásával, az anyagi ösztönzés tapasztalataival, — a munkaerő-problémák megoldásának reális lehetőségeivel, __ a dolgozók életszínvonalának alakulásával, __ a szocialista munkaverseny-mozgalom helyzetével. Kedves Elvtársaik! A foglalkoztatott összes munkavállalók átlagos állományi létszáma 1970. évihez viszonyítva 152 fővel, 4,2 százalékkal csökkent. Intenzív létszámcsökkenés jelentkezett munkás állománycsoportban (283 fő), amelyen belül a közvetlen termelő (produktív) létszám 198 fővel, az improduktív munkáslétszám pedig 85 fővel csökkent. A munkáslétszám-csökkenés a gyártmányösszetétel változásával, a műszaki és szervezési intézkedésekből, és a normaszínvonal emeléséből származó normaváltozással, és részben a létszámhiánnyal van összefüggésben. A vállalati szervezet végleges kialakulása, a kereskedelmi igazgatóság megszervezése, az önálló exportimport jog engedélyezése, az új gazdaságirányítási rendszerben a nagyobb vállalati önállóság, a vállalati döntések szabatosabb előkészítése, a vállalat budapesti gyáregységének megszűnése, és Heves nagyközségben új termelőegység létrehozása, szükségképpen együttjár az alkalmazotti létszám bővülésével. Az alkalmazotti csoportokban napjainkig 87 fővel emelkedett a dolgozók száma. Az előbb részletezett okok a foglalkoztatottak állománycsoportjai közötti korábbi arányokat a munkáslétszám, elsősorban a produktív munkáslétszám kárára, nem kedvező irányban módosították. A munkáslétszámra vetített alkalmazotti létszám mintegy 24 százalék, a produktív létszámhoz viszonyított összes foglalkoztatott létszám pedig mintegy 13 százalékkal emelkedett. Az összes vállalati létszámon belül növekedett a női munkavállalók száma 17—18 százalékkal. Ma a munkavállalók 49,4 százaléka női dolgozó, jelentős mértékben FIATALODOTT VÁLLALATUNK az elmúlt években. A 30 évnél fiatalabb munkavállalóink száma 1970. évi létszámunkhoz viszonyítva csaknem 400 fővel növekedett. A nők és a fiatalok létszámarányának kedvező változása előtérbe állítja a helyzetükkel való beható foglalkozást. Feladatainkat évről évre létszámhiánnyal oldottuk meg. A munkaerőigény kielégítése egyre nagyobb gondot okoz. A problémák a vasipari forgácsoló szakmunkások és a nehéz fizikai munkát végzők csoportjában a legsúlyosabbak. Az anyagmozgatás területén a munkaerőhiány lényegében nem változott, az anyagmozgatás gépesítése az utóbbi években nem haladt megfelelően előre, és a jelentkező létszámgondokat pusztán a keresetek növelésével nem sikerült megnyugtatóan megoldani. A munkások helyzete a vizsgált időszakban — jövedelmeik növekedésén túlmenően — javult. Kedvezőbbek lettek egyes területeken a munkakörülmények, megemlíthető az új galvánüzem beindítása, a mosóberendezéseknél az egészségi ártalom csökkentése, az elszívóberendezések modernizálása stb. A nők és fiatalok helyzetének javítására a vállalat intézkedési terveket dolgozott ki és hajtott végre. Ezek az anyagi helyzet javításán túlmenően a kedvező műszakbeosztásra, a gyermekintézmények fejlesztésére, továbbtanulásra, az úgynevezett „második műszak” megterhelésének enyhítésére vonatkoznak többek között. A megtett intézkedések ellenére a fizikai dolgozók munkafeltételei nem kifogástalanok és több tényező vonatkozásában a környező vállalatokkal szemben is kedvezőtlen a helyzetük. Ilyen kérdések: A vállalat megközelítése a dolgozók szabad idejét jelentősen terheli és anyagi kiadást is jelent, a bejárás a vállalatunkhoz nagyobb távolságról történik és a dolgozók utazási térítése a keresetek 10—15 százalékát is eléri, a termelő üzemek dolgozói még a vállalat telephelyén belül is jelentős útidőt töltenek el, amíg a munkahelyüket elérik. Problémát jelent egyes ergonómiai kérdések megoldása is. Javítani kell az egyes munkahelyek zajszintjét, a megvilágítás erősségét, alkalmazni kell a színdinamikai előírásokat és lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók legkedvezőbb testhelyzetben, a legkedvezőbb munkasíkon végezhessék munkájukat. Mindezek a problémák a munkaerő-gazdálkodás területén is éreztetik hatásukat. 1970. január 1-től napjainkig 4023 fő új dolgozót (ebből 3593 fő munkás) alkalmaztunk a vállalatnál. A kilépő dolgozók száma 3898 fő volt. A vállalat a munkaerőmegtartás területén kedvezőtlen hatékonysággal dolgozik. A munkás plusz alkalmazotti átlaglétszám 1974. évben 62 fővel növekedett. Ez mintegy ezer fő új dolgozó felvételével volt biztosítható. Ez azt jelenti, hogy több mint 15 fő felvételét kellett biztosítani ahhoz, hogy 1 fő tartós létszámnövekedés jöjjön létre. A munkaerő biztosítása terén előttünk álló igényeket a jelenlegi munkaerő-gazdálkodási módszerek mellett biztosítani nem lehet. A vállalatunknál kialakult helytelen szemléletet, hogy a munkaerő-gazdálkodást csupán egy szerv feladatként értékeli és arra irányul, hogy minél több új dolgozót alkalmazzanak, véglegesen el kell vetni, a munkaerő-gazdálkodást központi feladattá kell tenni, és a dolgozókkal való alapos foglalkozást minden vezető beosztású dolgozó elsőrendű kötelességévé kell tenni. Ezen túlmenően intézkedési tervet kell kidolgozni és végrehajtani a munkaerő biztosítása és a kilépések csökkentése érdekében. 1970. óta a vállalathoz hű, hosszabb szolgálati idővel rendelkező dolgozók anyagi és erkölcsi elismerése terén jelentős mértékben előreléptünk. Kidolgoztuk a vállalat törzsgárdaszabályzatát. Az intézkedések hatására 1972. évtől az egy fő törzsgárdatagra eső átlagos többletjuttatás a kétszeresére emelkedett. A törzsgárdatagok (a 10, a 15 és iá 20 éves fokozatúak) a jubileumot követő évben jutalomszabadságban is részesülnek. (1, 3, illetve 5 nap). A vállalat kialakította a magasabb kitüntetésekkel együttjáró, a vállalat részesedési alapjának terhére fizetendő jutalmak rendszerét, valamint a munkaversenyben elért eredmények alapján biztosított juttatásokat. A vállalat munkafegyelmi helyzetét jól mutatja, az igazolatlan hiányzások alakulása. A vizsgált időszak első éveiben az igazolatlanul hiányzott műszakok száma csökkent, 1974. évben ismét növekedés volt tapasztalható, az I—III. negyedévben az igazolatlan műszakok száma megegyezett az előző két évben az egész évi mulasztással. Hasonló mondható el a fegyelmi büntetésekről is. Egyértelmű összefüggés állapítható meg a vállalat munkafegyelmi helyzete és a fluktuáció, alakulása között. A nagy számban felvett új dolgozók fegyelmezettsége nagymértékben alatt maradt a huzamosabban vállalatunknál dolgozókénak. Ezek is alátámasztják azt a jogos igényt, hogy változtassunk a munkaerő-gazdálkodási szemléleten, fáradozzunk a régebbi dolgozók megtartásán, fokozott megbecsülésükre törekedve. Vállalatunk nagy gondot fordít arra, hogy bérezési rendszerünk a korábbinál jobban megfeleljen a szocialista elosztás elveinek, így: — több alkalommal is (sőt év közben is) kiemelt bérfejlesztést biztosítottunk a nehéz fizikai munkát végző dolgozóknál (anyagmozgatók, targoncarakodók, pokolók, salakozók). — Kiemelt bérfejlesztésben részesültek az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozók, a forgácsoló szakmunkások, a tmk- és szerszámüzemi szakmunkások, valamint (több alkalommal is) a női dolgozók. — A munkák és munkakörök kategóriákba sorolása alkalmával rendeztük mindazoknak a munkásoknak a béreit, akiknek korábbi bére a bértétel alsó határát nem érte el. A felsorolt és egyébként igen jelentős bérpolitikai intézkedések nem voltak elegendőek arra, hogy egyes munkakörökben, egyes szerveknél a tartós létszámhiányt kompenzálják, legfeljebb a korábban már említett negatív hatásokat mérsékelték. Eléggé köztudott az anyagmozgatói probléma, a forgácsoló és lakatos területen pedig súlyosbítja a helyzetet, hogy a környékbeli vállalatok a szakmunkásainkat jelentős bérnövekvény kilátásba helyezésével igyekeznek maguknak megszerezni. A pályakezdők megtartása érdekében jelentős intézkedés, hogy a szakmunkásvizsgát tett fiatal dolgozóink besorolási órabéreit a vizsga eredményétől függően 1970. évi 6,70—7,70 Ft/óráról, 1974- ben fokozatosan 8,30—9,50 Ft/órára, átlagosan tehát mintegy 24 százalékkal megnöveltük. Ezen túlmenően a szerszámüzemben és a tmk forgácsoló részlegében olyan, a teljesítménytől függő premizálási rendszert vezettünk be, amely a fiatalok munkahelyi beilleszkedését, az intenzív munkavégzést elősegíti. A vállalati létszámgondok megoldása igen összetett feladat. Az előzőekben már vázolt intézkedések, a dolgozók továbbképzésének fejlesztése, a munkahelyi légkör megjavítása, a dolgozók jövedelmeinek fokozása, a munkáscentrikus tervezés, a gazdálkodás, beruházás együttes hatásaként várható csak el a dolgozók létszámának szinten tartása, illetve bővítése. Ki kell használni a munka- és üzemszervezésben rejlő lehetőségeket. A szabatos létszámmeghatározásra, a veszteségidők feltárására, a felesleges munkák megszüntetésére vonatkozó vállalati törekvések eddig nem mutattak megfelelő eredményt. Minden remény megvan arra, hogy a „DH”-munkarendszer a belső munkanélküliség felszámolása terén is komoly segítséget fog jelenteni. Meg kell szervezni a kormányt alkalmazotti létszám-felülvizsgálatra és a teljesítménykövetelményekre vonatkozó határozatainak végrehajtás Vállalatunk az 1975. évig érvényes Kollektív szerződésben meghatározta, hogy a IV. ötéves terv végéig milyen mértékben kell a dolgozók személyi jövedelmeit növelni. Ezek szerint: Az egy dolgozóra eső bérköltség 16—18 százalékos, az egy dolgozóra eső közvetlen pénzbeli jövedelem pedig 17,1—19,3 százalékos növekedését irányozta elő. Az 1975. év végéig tervezett fejlesztést vállalatunk előreláthatóan már 1974. évben teljesíti, ugyanis a vállalati bérszínvonal (az egy főre eső bérköltség) az 1970. évi 22 314 Ft/főről 1974. végéig várhatóan 28 574 frt/főre 28,1 százalékkal emelkedett Az egy fő teljes munkaidőben foglalkoztatott (munkás plusz alkalmazott) dolgozóra jutó jövedelem a bázis időszakhoz viszonyítva 29,5 százalékkal növekedett. A közölt jövedelemnövekedési adatok az 1973. évi központi bérfejlesztést is magukba foglalják. A vállalat azonban saját erőből is teljesíti az említett időpontra az előirányzatokat. A központi fejlesztés vállalati szinten átlagosan 7,6 százalékos szintű volt. Ha az egy főre számított keresetet nézzük, saját erőből végrehajtott fejlesztésre előbbiek szerint 20,7 százalékot kapunk. Az egy főre eső jövedelem növekedése pedig így 22,1 százalékos mértékű. Az V. ötéves tervidőszakban a vállalat a terveit úgy állítja össze, hogy a dolgozók jövedelme évenként átlagosan legalább 4—4,5 százalékkal emelkedjék. Külön kell foglalkoznunk a női dolgozók keresetének alakulásával. Az ismételt kiemelt bérfejlesztések hatásaként a munkásnők átlagkeresete 1975. év végéig 40,5, a női alkalmazottak átlagkeresete pedig 31,3 százalékkal növekszik várhatóan. A növekedés üteme a munkásnőknél mintegy 30 százalékkal haladja meg az összes munkás átlagkereset ütemét. Kedves Elvtársak! Termelőeszközeink kihasználtságát jól mutatja az átlagos műszakszám. A munkások 1970. évben 1,4 műszakban voltak foglalkoztatva, az első műszakban dolgozóknak körülbelül 40 százaléka volt a második és a harmadik műszakba beosztva. 1973-ban ez az arány még romlott, 1974-ben kismértékű javulás tapasztalható (1:46 a műszakkihasználás mutatója). Termelőberendezéseink jobb kihasználása szükségessé teszi a többműszakos termelés kiterjesztését és az erre történő fokozott ösztönzést. Általánosságban megáll a munkaverseny-mozgalom és ezen belül a szocialista brigádmozgalom elérte célját. Egyre jobban tudatosul szükségessége és jelentősége. A vállalások és azok teljesítése minden brigádtag számára nagy jelentősséggel bír. A különböző határozatok megjelenése óta jelentősen líthatjuk, hogy a beszámolási időszakban a vállalati kollektív szerződés megfelelt a feladatának, kielégítő szabályozást biztosított azokon a területeken, ahol magasabb fokú jogszabály a vállalati rendezést lehetővé tette. A kollektív szerződés végrehajtásáról készített és ismertetett évenkénti beszámoló, a módosítások megvitatása a dolgozókkal, az üzemi demokrácia alapvető megnyilvánulása. Az új ötéves terv időszakára a kollektív szerződés átdolgozása válik szükségessé. Megköveteli ezt a gazdasági szabályozóik módosulása, a vállalati célokba bekövetkező változás. Az anyagi ösztönzést a közvetlen termelési feladatokon és a nyereségérdekeltségen túlmenően fokozottabban ki kell terjeszteni a készletekkel való észszerűbb gazdálkodásra és a minőségi munkavégzés feltételeinek megteremtésére is. Vizsgálataink során ismételten megállapítottuk, hogy az egyes szervek vezetői nem az ismert vállalati célok megvalósítása érdekében használták fel a rendelkezésükre bocsátott anyagi eszközöket. A fluktuáció következtében (anyagmozgatók, szakmunkások, női dolgozók köréből felszabadult munkabéreit) olyan területeken használják fel, ahol annak indokoltsága nem jelentkezik. A prémiumfeladatok sok esetbent munkaköri előírással egyeznek, fizetéskiegészítés jelleget adva a premizálásnak. Ismételten jelentkezik az egyenlősdire való törekvés is. Kedves Elvtársnők! Elvtársak! Vállalatunknál a szocialista munkaverseny-mozgalom, ezen belül a szocialista brigádmozgalom igen nagy hagyományokkal és ezzel együtt igen szép eredményekkel rendelkezik. A munkaverseny-mozgalmon belül A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM KÉPEZI A MUNKAVERSENY ALAPVETŐ FORMÁJÁT A szocialista brigádok között folyó verseny mellett jelentős eredményei vannak a szocialista üzemi Űrive osztály cím elnyeréséért indított versenymozgalomnak is. A brigádmozgalom fejlődésének számszaki adatai: fejlődött a mozgalom tartalmi és formai vonatkozásban egyaránt. Fejlődött a munkaverseny demokratizmusa, javult a kollektív szellem, nőtt a brigádok felelősségérzete, az üzem, a vállalat és egymás problémáival kapcsolatban. A brigádok összetételében is jelentős változások történtek. 1970. óta jelentősen megnőtt a fiatalok és a nők száma. Több ifjúsági brigád alakult. Az utóbbi években a nők is nagyobb részt vállalnak a mozgalomból. A brigádok közel fele-fele arányban oszlanak férfiakra és nőkre. A ui^etdtagok 46,4 százaléka (976 fő) a 30 éven aluli dolgozó. A szocialista munkaversenyben részt vevő kollektívák a hármas jelszón belül nagyon komolyan veszik a „szocialista módon tanulni” vállalásait és teljesítését. Egyre többen jelentkeznek szakmai és politikai továbbképzésre. Minden vállalás tartalmazza, hogy a brigádtagok az általános iskolát elvégezzék. A brigádtagok közel 100 százaléka tanul. Népszerűek a szakmai továbbképzések, a politikai továbbképzésen belül pedig a marxista—leninista középiskola és a marxista—leninista egyetem, fiatalok között a különböző KISZ-oktatások. A szakmai képzést segítik elő a párt és a KISZ szervezésében lebonyolításra kerülő egyéni versenyformák. A szakma ifjú mestere címmel 1971-ben 110 fő rendelkezett, 1973-ban 130 fő. A kiváló ifjú mérnök, technikus címmel 1971-ben 16 fő, 1973-ban 17 fő büszkélkedhetett. Ezen a területen elsősorban a mérnökök és közgazdászok között kellene nagyobb aktivitást kifejteni, hogy a megnövekedett követelményektől se riadjanak vissza a fiatalok. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója és a XI. pártkongresszus tiszteletére vállalatunk minden brigádja pótvállalást tett. A vállalások nagy részét a megnövekedett piaci többletigények kielégítésére tették. Ezen túlmenő a gyártási (anyag és munka) selejt csökkentésére, az anyag- és szerszám-, egyéb költségek megtakarítására irányulnak. A brigádok további normaóra- és létszám-megtakarítást vállaltak úgy, hogy a termelésfelfutást teljes egészében a termelékenység növelésével érjék el. A fentieken túlmenően a brigádok vállalták társadalmi tevékenységük kiszélesítését, a munkahelyük és a vállalat belső rendjének biztosítását, és a balesetmentes munkavégzést. A kongresszusi felajánlásokat valamennyi brigád időarányosan teljesítette, sőt, túlteljesítette. Vállalatunk brigádjainak szilárd elhatározása, hogy erejüknek és tudásuknak teljes felhasználásával elősegítik az MSZMP X. kongresszus célkitűzéseinek megvalósítását, alapot adva területükön a XI. pártkongresszus magasabb szintű céljainak eléréséhez. Év brig. sz. létsz. 1970. 121 1809 1974 149 2180 szoc. brig. sz. létsz. 85 1213 149 2180 Feladatunk: a párt politikájának érvényre juttatása Pártunk X. kongresszusa meghatározta: ,,A kommunista párt vezető szerepe változatlanul döntő feltétele annak, hogy érvényesüljön és erősödjön a munkásosztály társadalmi vezető szerepe, valóra váljanak forradalmi eszméi, felépüljön a szocialista társadalom. Pártunknak úgy kell dolgoznia, hogy a jövőben is rászolgáljon a nép bizalmára.” A X. kongresszus által meghatározottak alapján, a vállalati pb. fő kérdéseknek tekintette: — a párt vezető szerepét torzító nézet és gyakorlat elleni harcot; — a pártvezetés lenini normáinak a maradéktalan érvényesítését és erősítését; — a pártalapszervezeteket irányító munka javítását; — a termelés pártellenőrzésének fokozását; — a párt káderpolitikai elvei maradéktalan érvényesítését; — a tömegszervezetek és mozgalmak pártirányításának további javítását, módszereinek tökéletesítését. A X. kongresszus óta erősödött nálunk is a párt vezető szerepe, fejlődött munkastílusa, munkamódszere, nőtt tekintélye és tömegbefolyása. A vállalati pb. messzemenően figyelembe vette a X. kongresszus állásfoglalását és munkáját úgy igyekezett végezni az elmúlt 4 év alatt, hogy a követelménynek megfelelő pártmunka legyen vállalatunknál. A vállalati pártbizottság a Finomszerelvénygyár politikai irányító szerve. Feladata, hogy a gyár területén a párt politikáját érvényesítse, alkotó módon alkalmazza és megvalósulását ellenőrizze. E feladatának a pártbizottság az elmúlt 4 év során egyre inkább megfelelt. Ülésein a pártmunka területének fő kérdései szerepeltek, melyek egészében átfogták a vállalat politikai, gazdasági életét, tevékenységét. Az utóbbi négy évben ülésein szerepelt többek között: — a nők és az ifjúság helyzete vállalatunknál (1970—72 —74); — a ph. irányító és szervező munkájának értékelése (minden évben); — a X. kongresszus határozataiból adódó vállalati feladatok akcióprogramja; — a pártbizottság, végrehajtó bizottság, valamint alapszervezeteink munkamódszere, munkastílusa és további fejlesztésének feladatai; — a pártbizottság, végrehajtó bizottság és alapszervezeteink agitációs és propagandatevékenysége, fokozásának útja, módszerei; — a vállalat közép és hosszú távú feladatainak meghatározása; — jelentés a vállalati üzem- és munkaszervezés (Folytatás a 3. oldalon)